Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-22 / 42. szám
Ara 50 fillér Budapest, 1U30 október 22. 4L2. szám issikraüssssisoiiäsaiäiiäitänHta: ELŐFIZETÉSI ÁUASC: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre.....................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGIÉUTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztő ség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TE LEFÓN : AUTOMATA 137—15 IC ölesüBasiJ a is 1 at ©Ik feküsznek a főváros pénzügyi, tanácsnokának asztalán, amely ma Budapest élet-halál harcának zöldposztós csatatere. Svájci, hollandi és amerikai tőke vetélkedik azért, hogy segítségül siessen Budapest újjáépítéséhez, résztvenni a budapesti nyomor enyhítésében. Szépen hangzanak — úgy-e bár — ezek a frázisok: segítségül sietni. Budapest újjáépítéséhez ... meg aztán: résztvenni a budapesti nyomor enyhítésében ... Hát ezek valóban frázisok és pedig csak frázisok. Mert láttunk,, hallottunk mi frázisokat, amelyek mögött mégis volt szív és lelkesedés. De jámborak és szerencsétlenül naivak lennénk, ha a svájci, hollandi és amerikai tőkések kölcsönajánlatai mögött szamaritánus lelket, szánalmat, vagy ember- szeretetet keresnénk. Nem, ilyesmit nem szabad benne keresni, még csak annak a világveszedelemnek a felismerését sem, amely a nyomorúság elszánt frontja felől az emberi javak, az emberi kultúra alkotásai felé árad. És éppen az a vigasztaló jelenség Budapest számára. A tőke nem szánalomból, vagy a nyomor lázadása ellen való öntudatlan védekezésből siet a magyar főváros segítségére. A tőke jó üzletet lát abban, hogy a magyar fővárosnak: kölcsönt adjon. Ez pedig kétszeresen vigasztaló és megnyugtató a mi számunkra. Bizonyítja ugyanis ez a tény, a világgazdaság nagy perspektívájából tekintve is a mi viszonyainkat, Budapest erőteljesen hitelképes, megőrizte jóhírnevét, becsületét és vagyona mindenkor jó fedezet a külföldi töke számára. Bizonyság azonban ez a jelenség arra is, hogy Budapest kormányzata olyan, amely szilárd hitet ébreszt, az uralmon levő rezsim úgy gazdálkodott és gazdálkodik, hogy a messze külföld érzékeny gazdasági szervei is bizalommal vannak ennek a rezsimnek tevékenysége és jövője iránt. Vájjon ugyanilyen előzékenységgel tennének-e a külföldi tőkések kölcsönaj ánlatokat akkor is, ha honorálták volna mindazokat a felelőtlen követeléseket, amelyek idők során elhangzottak és amelyeknek elodázását, visszautasítását mint a rezsim tehetetlenségét, antiszociális voltát hirdettek a hordóról, amelyről feneketlen gyűlöletet igyekeztek kelteni a meggondolt, takarékos és tényekkel számoló városkormányzás ellen. Ezek azok az urak, akik — mikor a népszerűség után futnak és a saját kortes-frázisaiktól kótyagosodnak meg — undorral dobják el a számadó ceruzát és megvetéssel sújtják az egyszeregyet, amelyet valószínűleg sohasem tanultak meg. Most a kölcsönajánlatok tényéből tanulhatnának, bár mi azt hisszük, hogy akkor sem tanulnának, ha ellenkezőleg állana a dolog: ők gazdálkodtak volna és tönkretették volna a hitelünket. Akkor bezzeg nagy dobbal hirdetnék a világgazdasági válságot, amelyben — sajnos — mi is fuldoklunk; de most hogy a nagy világégés ellenére is kaptunk kölcsön- ajánlatokat és kapni fogunk kölcsönt is, most úgy viselkednek, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga és mintha ez akkor is bekövetkezett volna, ha az ő kortespolitikájuk minden kardnyelését évS tüzeskanóc-evését teljesítettük volna. Ez az, amire most rá akarunk erőteljesen mutatni. Budapest hitele egyedül és kizárólag azon az áron maradhatott érintetlen, sőt növekedhetett meg, mert takarékosan gazdálkodtunk és nem dobtuk oda üzemeink rentabilitását, jövedelmezőségét, nemzetközi hitelünknek ezt a legfőbb bázisát a népszerűség álarcosbálján játékszernek, színes konfettinek, nagyot ígérő, nagyot kurjantó „vezérek” hiúság-legyezőjének. Ök valószínűleg most sem fognak tanulni, már csak azért sem, mert nem tartozik az általános, mindenki számára való emberi tulajdonságok közé a másik igazságának elismerése. Nem vagyunk annyira elbizakodva az emberekről és főleg a várospolitikusokról táplált jóvéleményiinkben, hogy valami meglepőben bíznánk, amit tulajdonképpen egészen természetesnek kellene tartani. Nem bízunk példának okáért abban, hogy a költségvetési vitában elhangzandó kortesbeszédek engedni fognak a régi, megszokott és régen megbukott sablonból, amely eget, földet, csillagokat ígér, mikor mindenki tudja, hogy semmit, de. semmit sem tudunk csinálni. Jönnek majd a kerületi ál-vezérek, a törzsfőnök-epigónok, a közszolgáltatási árak demagógjai, a .nagy adó-gyilkosok. Jönnek a puritánok, akik Budapest polgármesterét kihúzzák az autóból, járjon gyalog és egyék paprikás-krumplit. Harsogni fognak, akik ringeket és bulvárokat követelnek a Rákos-mezőre. A régi hangzavar és ősi zenebona lesz majd megint a választásokat megelőző költségvetési vita. Hát még a választási kortesbeszédek, ahol az embert még a saját lelki ismerete sem feszélyezi. Ez az oka annak, hogy nem bízunk az o megokosodásukban, az ő meggyőződésükben és abban, hogy a tanulságok szordinót tennének a hangjukra. Mi a magunk meggyőzésére mondtuk itt el, ami tanulságot a kölcsönajánlatok beérkezésében igen, határozottan felismerünk. A magunk meggyőzésére, hogy a jövendőben is úgy kell sáfárkodnunk, ahogyan ezt máig cselekedtük. De a külföld cselekedetéből, a külföldnek minden tévedést kizáró gesztusából hallja meg a külföld hangját az a választóközönség is, amely hamarosan köteles lesz a sa.jáí sorsa fölött dönteni. Most érdemes kinyitni a fülét az embernek. <8aMM&HMBBäaHiaaatiBBiaiä£!£ä@BBBBaffiBSaBSSS!aa8Eg33!äl3iaaaElHai3EEgiai332@a£aSK£!S&&ääfcliägiää*ä Ernszf Sándor népjóléti miniszter: „fison gessek, hogy as államkincstár mielőbb megfizesse a fővárosnak kórházi tartozásait“----------- M——grv^BmwiiiiiiM i --------Er nszt Sándor népjóléti miniszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a fővárosi kőrfíázkérdés összes vonatkozásairól — Az öt pengős alapon fennálló tartozást sürgősen meg kell téríteni — Megvizsgálja, fiogy mi okozza a differenciát a betegápolása dijak megáSiapifáiánái — Rövidesen ismét előtérbe kerül az yj üék'js megépítésének a, terve Ernszt Sándor, az új népjóléti miniszter néhány nappal ezelőtt megjelent Sipöcz Jenő polgármesternél, akivel hosszabb megbeszélést folytatott. Ernszt Sándor úgynevezett bemutatkozó látogatást tett kinevezése alkalmából a polgármesternél, akivel természetesen már régi ismerősök, mert hiszen Ernszt Sándor az autonómia embere. Évtizedek óta tagja a főváros törvényhatósági bizottságának, ahol rendkívül érdemes tevékenységet fejtett ki. A bemutatkozó látogatás során természetesen szóbakerültek azok az aktuális városházi kérdések, amelyeknek a népjóléti minisztert érdeklő vonatkozásai vannak. Mindenekelőtt az általános szociális akciók megvitatása került szóba, tekintettel a tél közeledésére. A másik fontos fővárosi kérdés, amellyel a népjóléti miniszternek foglalkoznia kell, — a kórházi betegápolás! díjak problémája, amely most már sürgős elintézésre vár. A betegápolási díjak körül támadt konfliktusnak az elintézése nagy érdeke úgy a fővárosnak, mint a népjóléti minisztériummik, mert a fővárosnak égetően szüksége van arra a pénzre, amivel e címen az államkincstár tartozik. Ernszt Sándorra tehát most az a feladat vár, hogy egyrészt kiharcolja a pénzügyminiszternél a fővárossal szemben fennálló tartozás kiegyenlítését, másrészt juttassa nyugvópontra a kórházi betegápolási díjaknál mutatkozó differencia körül támadt ellentétet. Fontos ezeknek a kérdéseknek az elintézése azért is,, mert hiszen az Új Rókus-kórház megépítésének a fedezetét nagyrészben éppen az az összeg szolgáltatja, amit a főváros az államkincstártól kapni fog. Érthető tehát, hogy úgy a főváros vezetősége, mint a közönség is nagy várakozással tekint Ernszt Sándor megnyilatkozása elé. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt ezekről a kérdésekről beszélgetést folytatni az új népjóléti miniszterrel, akihez ennek az ügynek minden részletéről kérdést intéztünk. Ernszf Sándor dr., népjóléti miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A legnagyobb nehézséget az a körülmény okazza, hogy a főváros kórházaiban a betegápolási díjak magasabbak, mint bármely más intézetben. Alaposan meg kell tehát vizsgálni, hogy a főváros vezetősége által megállapított betegápolási díj fenntartható-e és elfogadható-e olyan bázisnak, amit állami vonatkozásban is akceptálni kellene. Én azt hiszem azonban, hogy ennek a kérdésnek az eldöntésénél sürgősebb egy másik kérdésnek az elintézése. Ez annak a tartozásnak a kiegyenlítése, ami az állam- kincstár terhére a hivatalosan megállapított beteg- ápolási díj alapján áll fenn. Az államkincstár ugyanis, -— mint ismeretes —, a miniszteriálisán megállapított napi 5 pengős alapon is nagyobb összegekkel tartozik a fővárosnak és pedig olyan tekintélyes ösz- szeggel, hogy a fővárosra momentán is nagy enyhülést jelentene pénzügyi szempontból ennek az összegnek a folyósítása. Én azon leszek, hogy a főváros ezt a neki ilyen alapon feltétlenül járó összeget az államkincstártól minél előbb megkaphassa. Az idei költségvetési évbe természetesen ezt a tartozást már nem lehet beállítani, a jövő évi költség- vetésben sem nyílik erre lehetőség, mivel ott lényeges redukciót kell eszközölni. Mivel tehát költségvetési lehetőség egyelőre nem kínálkozik, más természetű megoldást kell előkészítenem. Lehetséges, hogy valamilyen kölcsönügylet formájában fogjuk megoldani a dolgot. A konkrét megoldási módról éppen azért nem nyilatkozhatom, mert ennek a kérdésnek az eldöntése előkészítés alatt áll. — Annyi azonban bizonyos, hogy az államkincstárnak a fővárossal szemben fennálló ezt a tartozását feltétlenül meg kell fizetnie és pedig minél előbb, mert a fővárosnak erre a pénzre szüksége van. Én, — ismétlem — mindent el fogok követni, hogy az államkincstár ezt a tartozását minél előbb kiegyenlíthesse. — Ettől a kérdéstől függetlenül intézkedem majd a betegápolási díj újabb megállapítása iránt. Itt pontos kalkulációt kell végezni és meg kell állapítani, hogy hol van az az eltérés a főváros és a népjóléti minisztérium álláspontja között, amely eltérés a betegápolási díj megállapításnál ilyen lényeges differenciát eredményez. —. Ami az Új Rókus-kórház megépítését illeti, ebben a tekintetben szintén sürgősen kell lefolytatni az előkészítés munkáját, mert hiszen a fővárosnak ki kell elégítenie a felmerülő közegészségügyi szükségleteket, ez pedig másként, mint új kórház építése révén nem történhetik. Ha az előbb említett problémák megoldódnak, akkor az Új Rókus megépítésének a terve is ismét előtérbe fog kerülni. Ernszt Sándornak ez a nyilatkozata, amely az új népjóléti miniszter álláspontját először közli a nyilvánossággal, általános, megnyugvást kelthet minden irányban.
