Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-10-15 / 41. szám
Ara 50 fiilér Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 2.930 október lő. 11. szám laiiflonfOflBfaiii08gfEignoaBgois80iiB083ig3i»i^iBg^na^agiafgigii»^gBaogjgaiiraaei^sig^iBig3Ísgogig^ffi30tfBggiiBB^ggg^gaBg E£ŐF 1ZETÉS1 ÁUAK: Egész éwe................... ... .... 24 pengő Fé lévre........................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTSzSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó KM IL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Nyolcadfélmillió pengő az az összeg, amelyet a főváros takarékossági akciója lealkuszik az idei költségvetésben a tavalyival szemben. Ha ez azt eredményezné, hogy valamennyiünknek, — még a ma született gyermeknek is — nyoleadfél pengő a zsebünkben marad, az sem jelentené azt, hogy Budapesten már megkezdődött a liét bő esztendő. A nyolcadfélmillió megtakarítása azonban csak annyit számít, hogy ennyivel kevesebbet költünk, ennyivel kevesebbet alkotunk — hiszen a Rókus építésének majdnem négy esztendei részletét teszi a nyolcadfélmillió — ennyivel kevesebbet tudunk Budapest gazdasági vérkeringésébe juttatni. Mégis Örvendetesnek kell mondani ezt az eredményt, mert ha az idei megtakarítás nem is szolgálhat a bajbajutott világgazdaság számára példaadásként, de idehaza igenis a jobb jövendő záloga az, hogy tudunk addig takaródzni, ameddig a takaró ér. Legfőbb vigasztalás pedig az, hogy a deficitmentes, megtakarításos költségvetés úgy jött létre, hogy a polgárságunk nem, kellett új áldozatokat hoznia, nem kellett a közterheket emelni. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy a sorscsapásos idők sújtotta vén Európában igen kevés- világváros akad, amely deficitmentes költségvetéssel dicsekedhetik és pedig dicsekedhetik új közszolgáltatások bevezetése, vagy a régiek emelése nélkül, pusztán a kiadások csökkentése révén. Ma Budapest hitelét igen szilárdnak kell mondanunk, mert ez a) költségvetés, amely az élni akarás, a komoly és bölcs gazdálkodás pompás erkölcsi bizonyítványa, feltétlenül igen jó benyomást fog kelteni mindenütt. Tudjuk nagyon jól, számtalanszor megvitatták már a kérdést, hogy a székesfővárosnak előbb-utóbb hozzá kell fognia a már folyamatban levőknél lényegesen nagyobb, jelentősebb beruházásokhoz. Az ilyen beruházásoknak anyagi feltételeit azonban ma igazán csak az olyen világvárosok tudják a maguk számára biztosítani, amelyek bölcs gazdálkodást folytatnak, takarékosan, a jelen sanyarú helyzetének megfelelő szerénységgel élnek és ahol a városkormányzás biztos, komoly kezekben van és nincs kitéve a szélsőségek kalandvágyainak, kamaszosan éretlen csínyjeinck. Választások előtt vagyunk és nyugodt lélekkel állunk a választóközönség elé, amelynek az új költségvetés tükrében meg kell látnia, hogy mit jelent a városkormányzásban a demagógiamentes, komoly, jövőbetekintő, népszerűséghajhászástól ment város- politika. Tekintsen bele Budapest közönsége ebbe a puritán költségvetésbe, amely a magyar székvárost valóságos aszkéta-életre fogja majd kényszeríteni. Ez a betekintés meggyőz mindenkit arról, hogy ennek | a városnak a polgársága nem hiába hozott súlyos áldozatokat, de arról is meggyőz mindenkit, hogy hátat kell fordítani mindenkinek, ki kell fütyülni minden olyan lelkiismeretlen kortest, aki azzal akarja a tudatlan könnyelműséget á maga szekerébe fogni, hogy eget-földet ígér és csillagos égboltot követel. Ha demagógok keverednek a polgárság soraiba, adják a kezükbe ezt az új költségvetést, amelynek rideg számsorai között megdermed az izgató szó, fagyott madárként hull le a könnyelmű ígéret. Vagy csak ígérjenek, ha jól esik, de a publikum a szemükbe fog nevetni. ígérjenek villamos árleszállítást, amikor a BSZKRT harmadfélmillióval kevesebbet tud beszolgáltatni a főváros kasszájába. ígérjenek, amikor kétmillió helyett csak egymilliót tudunk iskolaépítésre áldozni ígérjenek, amikor a Rókus építkezésének megkezdésének időpontját attól kell függővé tenni, hogy mikor fizeti a kormány a betegápolási hátralékot. Megakad az útépítés eddigi irama, sőt spórolni kell ott is, ahol már nem szabad, a köz- egészségügyön. Másfélmilliót kell jövőre megtakarítani a szociálpolitikai és közművelődési kiadásokból. Egyszóval minden vonalon a legfukarabb kézzel kell önmagunkká! bánni, mert csak így szilárdíthatjuk meg a bizalmat, amelyet az eddig való komoly, céltudatos, a körülményekkel cs helyzetekkel mindig jj számító városkormányzás keltett az egész világon. Aki azonban úgy gondolja, hogy ezek után, az új költségvetés kemény mementója után is be lehet váltani a demagógia ígéreteit és ezek után is komoly embernek lehet tartani azt, aki a követelések zuhatagá- val árasztja el a közvéleményt: annak nem tanácsolhatunk mást, mint hogy tessék megpróbálni. Tessék megpróbálni, de a felelősséget is vállalni. Eddig azt hittük, hogy a nagy ígérők és nagy követelők demagógiája a sötétbe ugratná a főváros polgárságát. Most már mindenki tudhatja, hogy ez nem sötétbe való ugrást, hanem biztos szörnyethalást jelentene. Wekerle Sándor pénzügyminiszter engedélyezte mfővárosnak a hosszú- lejáratú külföldi nagykocsin felvételét Heményi-Scfóneiier vezérigazgató külföldi tárgyalásainak eredményétől függ a kölcsön felvétele — Hozma Jenő nyiiaikozata a választásokról'-a fővárosi tisztviselők fizetéséről és karácsonyi segélyéről, a költségvetésről és a diánál hidak építésére érkezett köiciönalániatrél Választási jelszavaktól és kortesbeszédektől hangos a városházi közélet. Az Egységes Községi Polgári Párt, bár a választások közeledésére való tekintettel fokozott tempóban folytatja szervezkedését, elsősorban továbbra is a gazdasági problémák megoldásának előkészítésére fordítja minden figyelmét. A helyzetre jellemző, hogy a baloldalról állandóan megismétlik a választások elhalasztására vonatkozó híreszteléseket, ezzel szemben pedig már most, a választási agitáció kezdetén olyan hangos korteskedést űznek, amilyenre a legkiélezettebb országos választások esetén sem volt példa. Kozma Jené dr-, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akivel az aktuális városházi kérdésekről beszélgetést folytattunk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A választások decemberben meglesznek. Szervezeteink erősen dolgoznak, szervezkedési munkálataink zavartalanul folynak. Bár a választások közeledése fokozottabb politikai tevékenységet tesz szükségessé, továbbra is az a véleményem, hogy pártunk érdekeit akkor képviseljük leghelyesebben, ha az akut gazdasági válság enyhítésére fordítjuk erőinket. Nem kétséges, hogy — mint a miniszterelnök úr is megállapította őszinte beszédében — a gazdasági válság okai között első helyen a hitelhiányt kell kiemelnünk. A főváros kommunális életében is a pénzhiány okozza a legsúlyosabb gondokat. Ebben a tekintetben csak megelégedéssel lehet megállapítani, hogy jövő évi költségvetésünk — bár számol a bevételek várható csökkenésével — lényegesen kisebb, mint a tavalyi volt. Szűkebb keretek közé kellett szorítani a költségvetési igényeket, ami csak úgy történhetett meg, hogy az egész vonalon a legszigorúbb takarékossági szempontokat érvényesítették. A személyi kiadásoknál csökkentést nem lehetett eszközölni, tehát a dologi kiadásoknál kellett takarékoskodni. Az üzemek pénzbeli szolgáltatásainál is jelentkezni fog a közönség fogyasztóképességének a csökkenése. Az üzemeket nem szabad megrázkódtatásoknak kitenni, tehát nem szabad a gazdasági helyzetet figyelmen kívül hagyva olyan igényekkel fellépni, amelyeket csak a közszolgáltatások árának felemelése révén teljesíthetnének. Az üzemek nyilvánvalóan kevesebbet fognak befizetni a főváros póntárába hozzájárulás címén, mint eddig, pedig arról szó sem lehet, hogy akár a víz, akár a villany, akár a gáz árát felemelnénk. Az üzemeknek a főváros háztartásához való pénzbeli hozzájárulását csak úgy lehet emelni, ha a most eszközölt beruházások révén növeljük az üzemek produktivitását. Minden eszközzel arra kell törekedni, hogy üzemeink a közönség körében minél jobban terjeszkedjenek, vagyis minél nagyobb forgalmat bonyolítsanak le, mert ebben az esetben — a termelési költségeknek a modernizáló beruházások következtében várható lényeges csökkenése mellett — növekedni fog az az összeg, amelyet az üzemek a főváros pénztárába évröl-évre befizetnek. — Minthogy a költségvetést sikerült egyensúlyba hozni, a városházi tisztviselők fizetésében semmiféle változás sem fog bekövetkezni. A legutóbbi napokban — értesülésem szerint — olyan! hírek terjedtek el, hogy a tisztviselők nem fogják megkapni a szokásos karácsonyi segélyt. A leghatározottabban kijelenthetem, hogy ezek a hírek alaptalanok: minden városházi tisztviselő ugyanazt a karácsonyi segélyt fogja kapni, mint tavaly. Már csak azért is fennmarad a tavalyi helyzet ebbeti a tekintetben, mert hiszen az idei karácsonyi segély a költségvetésben biztosítva, van. — Mivel az új költségvetésben redukálni kellett a beruházási tételeket, gondoskodnunk kell új tőkeforrásokról, amelyekből az ipart es kereskedelmet támogathatja a főváros. Nem kétséges, hogy rendkívüli, nagyobb beruházásokat csak kölcsönből lehet eszközölni. Ez a kölcsön is csak hosszú lejáratú lehet, mert a főváros költségvetését nagyobb összegekkel nem terhelhetjük meg. Örömmel közölhetem, hogy a főváros hosszúlejáratú nagy üzemi kölcsönének a felvétele, illetve a megindított külföldi tárgyalások során leendő előkészítése elől elhárult a legnagyobb akadály. — Wekerle Sándor pénzügyminiszter, akivel ebben az irányban érintkezésbe léptünk, megadta az előzetes engedélyt a főváros hosszúlejáratú nagy kölcsönének a felvételére. — Ennek az előzetes engedélynek a birtokában folytatja most Reményi-Schneller Lajos, a Községi
