Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-10-08 / 40. szám

Ára 50 fillér Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 1930 október 8. ——W———BBM—B— Ilii I I ■■IIWII J«i( | 40. szám &2l8OlíÍbgÍm!IIS8IIBII!aillQI!ÍOBIíO!HPÍí]mTg3^1§9PB9S03!an3ga^SSgOliBámOÍ5ÍÉB9gagS§Baii&Ía56ES3liÍÖ9l8aigB^S5SE311ie ELŐFIZETÉSI ÓRÁK: Egész évre ...............................24 pengéi Fé lévre.....................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ö E Hl IL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztő sé g és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TEhEFÓN : AUTOMATA 137—16 Ezerötszáz ember, ezerötszáz éhező lakott jól Ripka Ferenc ok­tóberi főpolgármesteri fizetéséből. Csak egyetlen egy­szer jutott nekik ebéd belőle és az esztendő másik háromszázhatvannégy napjának ebédje még mindig — legalább is — problematikus maradt a számukra. És csak ezerötszáznak jutott ez az egyetlen egy ebéd is, a többi sok ezerötszáz még ebből sem részesedhe­tett.' Nem futotta, nem futhatta. munkája nyújthat biztos segedelmet. A . ferenenapi ünnepség Riplca Ferencet ilyennek mutatta be. Nem szónoki beszédek alakzatai és szóvirágai díszítették az ő nevét, hanem tények és cselekedetek felsorolásá­ból bontakozott ki az ő igazi figurája. Olyan egyéni­séget láttunk az ünneplés forró levegőjében meg­jelenni, amilyet sokat kívánunk ennek az országnak és ennek a városnak. És itt nem az ő jótékony gesz­tusára utalunk, hanem a cselekedeteire, minthogy Buci János kereskedelmi miniszter is megmondotta a Ferenc-estén, hogy a gazdasági helyzet megoldása nem segélyeken, hanem munkaalkalmakon múlik. Minden idegünk megfeszül és tekintetünk ku­tatva, sóvárogva figyel minden mozdulatot, amelyet a hivatottak tesznek, vagy nem tesznek. Az ország életrekelése, vagy végső elbukása függ ma ettől. Mi hiszünk és bízunk. Hiszünk, amíg „szívbeli kormány­zást” látunk, bízunk, amíg megvan a lehetőség az új, áldozatos közszellem felélesztésére. Nem agitálni akarunk a jótékonyság mellett Ripka Ferenc nemes, szép cselekedetével. Hiábavaló lenne ez, de meg a ferenenapi ebédet mii inkább szim­bolikus jelentőségűnek tartjuk, aminek egyébként az a gyakorlati jelentősége is meg volt, hogy ezerötszáz jjl ember egynapi gondját megszüntette. A szimbolikus § jelentőség pedig az, hogy itt vannak emberek, akik I a bajokon segíteni, akarnak és tudnak is, mert ha kell I nemcsak eszüket és szívüket, de akár a maguk anyagi B erejét is küzdelembe viszik. Ez az, amiről Kozma Jenő olyan ritka jellemzőerővel és a kifejezés tökéle­tességével mondotta, hogy Ripka Ferenc szívbeli kor­mányzása, csodálatos példája új, áldozatos közszelle­met fog teremteni, új bizalmat, új lelkesedést fog a szívekbe önteni,. | Valóban erre van ma szükségünk nagy lesorvadt- I Ságunkban: szívbeli kormányzásra és áldozatos köz- 1 szellemre. Mindenki, akinek a hatalomnak csak egyet- 8 len paránya is a kezébe jutott, a szívével gondolkoz- j zék és tegyen, cselekedjék a nyomorgók érdekében, minden gondolat az ő érdekeiket képviselje és minden ] intézkedés egy-egy könnyet szárítson le. Akik az j országot kormányozzák, akik az intézmények élén állanak, akik az államgépezet legkisebb kerekei is, valamennyien tudnak valamit lendíteni. Ma ne gon­dolja. senki, hogy az ő kicsisége, jelentéktelensége nem számít. Ma mindenki fontos és minden percnek termékenynek kell lennie. A legszerényebb Írnok is siessen a munkájával, mert ha szívvel-léiekkel dolgo­zik, talán azzal, hogy egy lélektelen akta útját meg­frissíti, esetleg ezreket juttat egy órával előbb a betevő falathoz. Ez az az áldozatos közszellem, ame­lyet Ripka Ferenc példájának meg kell teremtenie. Nem kis fillérek szánalom-adományát kívánjuk mi ma a magyar társadalomtól. Sokkal többet, azt, hogy mindenki lélekkel dolgozzék, hogy mindenki érezze a maga fontosságát, mindenki tudja, hogy neki is van módja, neki is kötelessége százezrekről gondos­kodni,. Ripka Ferenc szolgáltatja a példát ebben a tekin­tetben is. Rothermere lord távirata és a főpolgármes­ter ferenenapi nagy beszéde ennek a legfőbb bizonyí­téka, Rothermere tanúsítja, hogy milyen pompás diplomáciai munkát végzett a főpolgármester Lon­donban hazája és városa érdekében. A ferenenapi beszéd pedig megmutatja azt, hogy Ripka Ferenc idehaza kifejtett munkássága is milyen kivételes eredményeket tud felmutatni. Három nagy munka- alkalom közeli megindulásáról számolt be a főpolgár­mester, aki elmondta, hogy a tisztviselő és munkás családi, házak megépítése, a halálsorompók megszün­tetése és a két Duna-híd megépítése százmillió pen­gőt meghaladó összeget visz bele a főváros gazdasági életébe. Űjabb és szintén igen jelentős eredmények a betegápolási díjak elszámolásának megoldása, az új Rókus megépítésének lehetősége. A jövőben pedig ott csillog néhány más még nagyobb terv: Budapest fürdőváros megvalósítása és Budapest mélyében rejlő e nergiaf orr ás ok feltárása. A legsúlyosabb megpróbáltatások idejét éljük és ezekben a napokban csak az igazán egész emberek «BIKB8&SSj£S3iSB£SSSB8i3£ggiSg§g*3j&&£8i£3S&S£iäfi;Qa£aBSiS3tta@£lB2iäi3as:S£S&iS£3!a3iBHE3iSBSäSSS33i3£,­Hindién körülmények között biz» fosítanl keli a fővárosi munkások téli foglalkoztatását Politikai tiadakosások helyett gazdasási problémák érdeklik ma Budapest népét Kozma Jenő nyilatkozata Az üzemek beruházási munkálatai az egész vo­nalon megindultak. Ezek a munkálatok, főként a Vízművek beruházásai széles munkásrétegeket érde­kelnek, mert hiszen a Vízműveknél tömeges föld­munkálatokról van szó. E munkálatok gyors meg­indítása az Egységes Községi Polgári Párt érdeme, amely függetlenítette magát a politikai jelszavak hangoztatásától és ahelyett, hogy a közelgő válasz­tásokra való tekintettel politikai hadakozások terére lépett volna, minden erejét a gazdasági problémák megoldásának az előkészítésére koncentrálta. Ez a felfogás nyilatkozik meg azokban a kijelentésekben, amelyeket dr. Kozma Jenő, az Egységes Községi Pol­gári Párt' elnöke tett a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt. Beszélgetésünk során mindenekelőtt a készülő költségvetést hoztuk szóba. Hozma JsEaö cfr. ezeket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Köztudomású, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása súlyos gondokat okoz. A költségvetés vitájában teljes erővel részt veszünk és az egész vo­nalon érvényt igyekezünk szerezni programunknak. Hangsúlyozni kívánom, hogy a költségve­tési vitában követelni fogjuk mindazoknak a fővárosi üzemeknek a megszüntetését, amelyek nem törne gszükségelefcet elégíte­nek ki, és amelyek éppen ezért fölösleges konkurrenciát csi­nálnak a magántevékenységnek. Élénk figyelemmel fogjuk kísérni a beruházási tételek alakulását, mert tudatában vagyunk annak, hogy a fővárosnak áldo­zatokat kell hoznia a munkanélküliség enyhítése érde­kében. Nem kétséges, hogy a főváros elment az áldo­zatkészség legvégső határáig azoknak a beruházások­nak a megindításával, amelyek éppen most vannak folyamatban a 8 millió dolláros függőkölesön és a gépgyárak által nyújtott 17 millió pengős áruhitel keretében. Itt sorozatos munkálatok kiadása esedékes, ellenben számolni kell azzal, hogy bizonyos tervele, még nem készültek el és így egyes helyeken bizonyos számú munkások feleslegessé vál­nának. Ezt mindenáron meg kell akadá­lyozni. — Egyetlenegy munkást sem szabad a tél folya­mán munkahelyéről elbocsátani, az üzemek vezetői­nek és a! főváros illetékes hivatali tényezőinek fel­tétlenül legalább annyi munkaalkalomról kell gondos- kodniok, hogy a feleslegessé .váló munkások egész télen, át kenyeret kereshessenek. Én már most szüksé­gesnek tartom, hogy erre a kérdésre felhívjam a figyelmet. Javaslatot kérek az illetékesektől arra vo­natkozóan, hogy az egész tél folyamán mi­lyen munkaalkalmak teremtésével lehet biz­tosítani a fővárosi munkások foglalkozta­tását. — Ha a főváros még november elsején meg­indítja a szellemi foglalkozású munkanélküliek segélyakcióját, akkor törődnünk kell az ipari mun­kássággal is. Amennyire nagy örömmel tölt el, hogy a törvényhatósági tanács a szellemi foglalkozású mun­kanélküliéit azonnali alkalmaztatását célzó javasla­tomat egyhangúlag magáévé tette, annyira nagy súlyt helyezek a fővárosi munkások téli munkaalkal- ma/inak a biztosítására is. — Meg kell valósítani azt a tervet is, — foly­tatta Kozma Jenő, — amelynek a végrehajtása több ezer munkást juttathat kenyérhez egész télen át. Hangsúlyoztam nem egy alkalommal, hogy a fővárosnak szakítani kell a makadám- utak építésének rendszerével, amelyeket évről-évre nagy költségekkel javítanak. Ha ezeket az úttesteket mindjárt végleges burkolattal látnák el, akkor megtalcarítható volna az a hatalmas összeg, amit állandóan karbantartásra kell fordítani. Ilyen körülmények között figyelembe kell venni azok­nak a vállalatoknak ajánlatait, amelyek a rendes évi karbantartási kiadások le­kötése mellett hajlandók megépíteni hitelbe az összes szükséges végleges burkolatokat. E réven sok ezer munkásnak juttathatunk kereseti lehetőséget és egyszerre rendbehozzuk a főváros ösz- szes útjait. Jó példával járt elől az állam e tekintet­ben. a bécs-budapesti országút kiépítésével és ha itt idegenforgalmi szempontok voltak az irányadók: úgy ez fokozottabb mértékben vonatkozik Budapestre, ahol az idegenek joggal remélnek elsőrangú, kifogás­talan útvonalakat. A beszélgetés további során szóbahoztuk Re- ményi-Schneller Lajosnak, a Községi Takarék vezér- igazgatójának londoni útját, amely építkezési célokra félmillió font bosszú lejáratú jelzálogkölcsönnek a felvételét célozza. Kozma Jenő a londoni út céljairól ezeket mondotta: — Reménységgel tekintünk a londoni út sikere elé, arról azonban, bogy valóban sor kerül-e jelzálog­kölcsönnek a felvételére, jóslásokba nem bocsátkoz­hatunk, mert hiszen minden attól függ, hogy milyen feltételeket sikerül elérni. Azt sem lehet állítani, hogy ezt á pénzt kizárólag

Next

/
Oldalképek
Tartalom