Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-27 / 34. szám
\j? » ára 5© fillér TizenJcilenccdik évfolyam Budapest, 1930 augusztus 27. 34. szám BÍ»fi^ro»iriiiifliiidiiiaiiMgira»iatfiMii08giaaiimifQiBi^ ELŐFIZETÉSI ÁT&.TKi: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre.....................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ö E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakarék pénzt, csekkszámla 40.424 TE* EFÓN : A UTÓ31A TA 137—15 Két dátum között csöndes hétköznapokon beszélgessünk egy kicsit az életünk lehetőségeiről, a jövendőről és arról is, amit csinálni kell, meg arról is, amit jobb nem csinálni. A két határ-dátum közül pedig az egyik á jövőt építő nagyszerű Szent István nap, a másik, szeptember elseje, amelyet tüntetésnek, hadüzenetnek, vagy minek szántak, de ami minden bizonnyal káros, veszedelmes hatással lesz a jövendőre. A két dátum kontrasztja súlyos tanulságokat rejt magában, amely mindenkinek szeme előtt magától is feltűnik. *■ Az ünnepi zászlók begöngyölése után szabadon, kritikus szóval emlékezhetünk meg a nagy napokról, amelyek Budapestet egy hétre valósággal az egész katolikus világ találkozó helyévé tették. Itt megáll a szó, nincs jogosultsága a kritikának, csak a dicséret szuperlativuszaival lehet és szabad megemlékezni arról, ami itt történt. Mérhetetlen tömege a hívőknek vett részt a káprázatos vallásos ünnepen, amely Magyarország hírének,, nevének rengeteget használt. Nincs joga senkinek azonban kezébe fognia az idegenforgalom kalmárceruzáját, nincs joga senkinek azt kérdezni — amit más ilyen esetben nyugodtan megkérdeznénk — hogy mennyi pénzt hagytak itt a külföldiek? Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy ezek nem pakktáskás, hanem rükkzakos idegenek voltak, nem kéjutazók, hanem zarándokok. Ha azonban mégis rideg üzleti alapon beszélünk — aminthogy az ünnep múltával ennek is megvan a jogosultsága — mégsem fizetünk rá az idei Szent István hétre, hanem inkább dús tőkét gyűjtöttünk általa. A zarándokok tízezeréinek lelkes agitáció ja ugyanis a jövőben a kéj utazók ezreit fogja idegenforgalomként ide- küldeni. Nekünk ma minden anyagi előnynél ezerszer fontosabb a mérhetetlen erkölcsi siker, amelyet arattunk és amelynek eredményeként Magyarország és Budapest nevétől visszhangzik ma az egész művelt világ. Felejthetetlen emlékekkel telített szivek hirdetik a magyar főváros szépségeit, a magyar vendégszeretetet, a magyar Istenhez-vonzódást. Ezek a vendégek, akik most itt jártak közöttünk, még az unokáiknak is mesélni fognak a nagy napokról, a káprázatos, színekben és áhítatban tobzódó körmenetről, Krisztus király fénytengeres dunai diadalát járói. Milyen kár, hogy a kultúránkból semmit, vagy — ha mégis, — édeskeveset láttak. Az áhítatot nem zavarja a kultúra, amely nemzeti, büszkeségeink legnagyobbika. A magyar kultúra, amelyből legutóbb Nürnberg városába vittünk el néhány cseppet mutatóba és a nürnbergiek meghódítva barátainkká fogadták magukat és siettek eljönni megnézni, élvezni, csodálni ennek a városnak egész, csorbítatlan kultúráját. Az a sok tízezer vendég azonban, amely most itt járt, alig látott, alig élvezett valamit a kultúránkból. Hogy mást ne mondjunk, a néhány színház, amely mégis kinyitotta kapuját, álmosan teljesítette kötelességét, mintha nem tudta volna, hogy most Európa és a Tengeren-túl előtt vizsgázunk. Pedig mindenkinek ott kellett volna lennie a gáton: az íróknak, a művészeknek, mindenkinek. Pódiumon, tárlaton, színpadon és még az uceasarkon is a magyar kultúra fényének kellett volna sugároznia az idegenre. Első kritikának talán elegendő is egyelőre ennyi. Amit csináltunk szép volt, jó volt, nagyszerű volt. Azt jövőre is, mindig is így kell csinálni. Amit meg elmulasztottunk, azt jövőre kell pótolni. * Az eredmények azonban elvitathatatlanok. Szent István ünnepén sokat, nagyon sokat és nagyon figyelemreméltót alkottunk. Rettenetesen magyar sors lenne, ha az alkotások napja után pár héttel a rombolások napja következnék. Mi hinni akarunk a magyar munkásság vezetőinek józanságában, de meginogna az a hitünk, ha azt látnánk, hogy megint az uecára akarják vinni a politikát. Egyszer már odavitték és rettenetes veszedelembe sodorták nemcsak az egész országot, és a polgárságot, de azt a munkásságot is, amelynek pedig valószínűleg jót akartak. 9 Szeptember elsejét úgynevezett néma tüntetésnek szánták a szocialista vezérek. A munkanélküliség ellen azzal akarnak tüntetni, hogy azok is abbahagyják a munkát, akik dolgozhatnak a mai hétszűk esztendőben is. Bevalljuk, nem egészen látjuk a célját ennek a tüntetésnek és éppen ezért tartjuk gyanúsnak az egészet. Csak nem akarják azt mondani a szocialista vezérek, hogy a kormány és a főváros nem követ el mindent a munkátlanok munkához juttatása érdekében? Ök maguk, képviselők és városatyák állanak ott, ahol az ország és a főváros sorsát intézik, ők maguk tudják legjobbal), hogy mi minden sorsjavító intézkedés történik és milyen hatalmas akadályok tornyosulnak a jószándékok előtt. Ám mindezt elhallgatni, esetleg demagóg eszközökhöz folyamodni a mai súlyos helyzetben, nemcsak az objektivitás hiányát jelentené, hanem azt is, hogy veszedelmeket idéznek föl. Használni, pedig semmit sem használna, ha szeptember elsején a munkásság tényleg kimenne az uccára és még kevesebbet, ha — mondjuk — összeütköznék a rendőrséggel. Ezt a katasztrófát el kell kerülni. Mi, akik nem vagyunk se hatalom, se politikai faktorok, csak egyszerű, de sokat szenvedett polgárai ennek a városnak, szeretnénk felemelni a szavunkat minden forradalmi fenyegetést tartalmazó megmozdulás ellen. Azokhoz a szociáldemokrata vezérekhez szólunk, akiknek a városházán már a politikai és elvi mérkőzések mellett sok komoly és becsületes gesztusát is láttuk. Ezeket a vezéreket kérjük, intsenek le mindenkit, aki a tűzzel akar játszani. Ez az ország szegény, ez az ország nyomorog, de legalább rend és nyugalom van benne. Vigyázzanak, hogy csorbát ne ejtsenek ezen a renden és nyugalmon, mert megölik ezt az országot, amelynek ismét reményei vannak rá, hogy élhet. ^s8fisaiaj9Bssűiei3a^sai3msaiBfiiasiás«3B]sisiieíB@@B!«s»BifflGfiasRfl>aa@iiKEetBSisffiKs@Ea'ffi»osaa!«eaK9Kms»B3ssRK9E3S3afi»ss9ft A főváros nem tárhat ki a nagy beilláié kőlcfőn fürgéi fölvétele elől Erélyes akció ajánlatok felbontásánál megöli igazolványok felmutatása ellen — üecssy Antal nyilatkozata Végétért a Szent Imre-ünnepségek sorozata. A városházi politikai élet vezetői sorra visszatérnek nyári szabadságukról. A tanácsnokok egy része már átvette hivatala vezetését s legkésőbb e hét végén idehaza lesznek a várospolitikusok is. Megkezdődik az őszi munkaszezón, amelynek ezúttal különösebb jelentőséget tulajdonít az a tény, hogy közeledik az új törémjhatósági választásoknak az időpontja. Nem kétséges,, hogy az új választásokig még hátralévő időt valamennyi párt kortescélokra fogja felhasználni. Az Egységes Községi Polgári Párt hivatásának tudatában tartózkodni fog e versenyfutásban való részvételtől, annál is inkább, mert guvernamentális reálpolitikát nem lehet ilyen alapon inaugurálni. Ezekről a kérdésekről beszéltünk Becsey Antal törvény- hatósági tanácstaggal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökével, akit mindenekelőtt a Szent Imre- ünnepségek hatásáról és a legközelebbi teendőkről kérdeztünk meg. Becsey Antal a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Pia bizonyos tekintetben felmerültek is panaszok a lezajlott ünnepségek rendezését illetően, általánosságban meg lehet állapítani, hogy a Szent Imre és Szent István ünnepségek felbecsülhetetlen sikerrel jártak. Vonatkozik ez a kijelentés úgy a fővárosi idegenforgalom fejlődésére, mint azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a magyar igazság elismertetése tekintetében értünk el. A történelmi tradícióktól átitatott hangulat, amely itt a Szent Imre és Szent István-ünnepségek ideje alatt úrrá lett a lelkeken, fokozza önbizalmunkat, kifelé pedig dokumentálja kultúránkat és előkészíti igazságunk győzelmét. Példás rend uralkodott a Szent István-napi felvonulás alkalmából, a közönség fegyelmezettsége is megérdemel minden dicséretet, de ki. kell emelni a közlekedési vállalatok munkakészségét és tapintatos irányítását is, végül pedig hangsúlyoznunk kell, hogy a rendőrség mindvégig imponálóan figyelmes volt. Teljes összhang volt megállapítható a hatóságok és a közönség között, amire régen volt példa a fővárosban. — Az ünnepnapok után jönnek ismét a munka hétköznapjai. A megfeszített munkának a napjai lesznek ezek, mert hiszen egyre égetőbb problémák vetődnek fel, amelyeknek megoldásától a munlcanét- küliség enyhítése és az általános gazdasági helyzet javulása függ. Bár az egész vonalon meg lehet állapítani a hatóságok részéről a legteljesebb jóakaratot, mégis hangot kell adni annak a (tapasztalatnak, hogy a munkálatok vállalatbaadása vontatottan halad előre. Érthetetlen nehézségek merülnek fel, pedig ezeket minden rendelkezésre álló eszközzel ki kellene küszöbölni. Szükségesnek tartom például, hogy pártunk erélyes akciót indítson meg annak az érthetetlen rendelkezésnek a megszüntetése érdekében, amely úgy szól, hogy csak az a vállalkozó kaphat munkát, aki az Országos Társadalombiztosító Intézetnél nincsen hátralékban. Ahelyett, hogy enyhítettek volna ezen a szigorú rendszabályon, szigontottak rajta, amennyiben azt a; gyakorlatot vezették be, hogy a munkálatok kiadása után hiába rendezi valaki a OTI-nél lévő hátralékait, számításba nem jöhet. Utólagosan tehát senki sem teheti jóvá mulasztását,, mert az ajánlatok felbontása után érvénytelenítik azt az ajánlatot, amelyhez nincs odacsatolva az OTI megkívánt igazolványa. Aki hátralékban van az OTI-nél és mégis pályázik, az nyilvánvalóan azért tartozik, mert nincsen munkája. Amikor tehát munkát adunk neki, nem lehet ezt tőle elvenni azért, mert hátralékban van. Az Egységes Községi Polgári Párt feltétlenül változtatni akar ezen a rendszeren és mihelyt a városházi élet megindul, meg fogjuk találni a módot arra, hogy iparosaink helyzetén e lehetetlen rendelkezések megváltoztatásával segíthessünk. Kötelezően kijelentem, hogy szeptember legelső nci,p- jaiban ilyen értelemben el fogunk járni az illetékes kormányhatóságoknál. — Rendkívül fontos probléma a költségvetés előkészítése. Az egyes ügyosztályok összeállították költségvetési előirányzataikat, amelyeket a pénzügyi ügyosztály még szeptember havában tárgyalás alá vesz. A polgármester úr azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogv a költségvetést öt százalékkal le kell szállítani. Sajnos, kevés a remény ebben a tekintetben,, mert hiszen a költségvetés ötven százalékát a, személyzeti kiadások teszik. Ilyen körülmények között tehát aligha lehet redukciót elképzelni, mert hiszen a fizetéseket leszállítani nem lehet. A másik oldalon áll viszont az a tétel, hogy 1931-től kezdve lényegesen emelkedik a főváros kiadási oldala, mert hiszen az ostendei egyezmémj, amely a háború-
