Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-01-08 / 1. szám
Budapest, 1930 január 8. 5 MM A Sztrókay-ügy és a fővárosi törvény vitája, — vagy: hogyan kell felfordulást csinálni Irta: FÄYB HUGO Senki sem vádolhat minket azzal, hogy Sztrokayt túlságosan, szeretjük. Sőt, — azt az elfogultságot és egyoldalú politikai szimpátiát, melyet a BSZKRT ügyeinek vezetésénél érvényesített, az Egységes Községi Polgári Párt delegátusai helytelenítették legélesebben és talán egyedül. És ha Sztrókay bukását nem kizárólag a mi átgondolt és céltudatos támadásaink idézték elő, — azért az bizonyos,, hogy a vezérigazgatóhelyettes bálványszeríí hatalma és tekintélye akkor ingott meg, amikor a BSZKRT-ban Bacsinszky, Bárczy, Hoor és Scheuer révén megfelelő képviselethez, befolyáshoz és erőhöz jutottunk. Azelőtt évekig ült a vállalat igazgatóságában a baloldal néhány igen kiváló és agilis képviselője, akik éveken át tűrték Sztrókay autokrata intézkedéseit és érvek előtt ritkán meghajló akaratát. És ezek az urak álmukban sem merték remélni, hogy Sztrékayt megbuktathatják. Most azonban, hogy ledőlt a bálvány, — most az egész baloldali ellenzék teljes erővel veri a nagydobot a halott oroszlán körül. Napokon át tele tüdővel fújták a harsonákat s az ellenzéki taktika minden eszközével iparkodtak lázba hozni a közvéleményt azért, mert aBSZKRT igzagatóságának' többsége Sztrókaynak harmincnégyezer pengő évi nyugdíjat állapított meg. És a közönség túlnyomó része, a nagy tömeg’, amely küszködik, nyomorog és éhezik,. s amely tíz év alatt sem tud 34.000 pengőt megkeresni, szívesen háborodik fel az ilyen híreken. — És nem kell sok ahhoz, hogy a szélsőségekre hajló ós agyonsanyargatott emberek túlnyomó része megint valami disznóságot lásson, s megint a kormányzópártokat szidja az ilyen hallatlanul magas nyugdíj megállapításáért. Harmincnégyezer pengő évi nyugdíj — valóban szép pénz, s érdemes az irigységre. Azonban — néz- zük meg a dolgot közelebbről, s látni fogjuk, hogy Sztrokayt harminchét évi szolgálata után évi 30.000 pengős nyugdíj minden külön megállapítás nélkül megilleti. Megilleti éppúgy, mint ahogy a vészharsonákat megfúvé szerkesztőknek és lapkiadóknak is jár az a pénz, amelyet valamely takarékpénztárban el helyeztek, vagy amiként a fölháborodás szítéit is megilleti az az összeg, amelyet esetleg biztosítás formájában tartalékoltak maguknak, vagy családjuknak. Ha tehát jogállamban élünk és nem akarják az igen tisztelt baloldali politikusok a magántulajdon elvét ismét kikezdeni, ■—- úgy Sztrókaynak a 30.000 pengős nyugdíjigénye sem lehet vitás. Marad a 4000 pengő, amely különben csak háromezemyole- százat tesz ki. Ez valóban ajándék, melyet az igazgatóság Sztrókay érdemeinek jutalmazására szavazott meg. Megszavazták ezt az Egységes Községi Polgári Párt delegátusai is, — sőt a végrehajtóbizottságban hozzájárult ehhez a demokrata párt képviselője, Vázsonyi János is. Mert Sztrókaynak voltak nagy hibái; önfejű volt ós akaratos és politikát vitt az üzemvezetésbe. E hibákért mennie kellett. De Sztrókaynak voltak érdemei is. Erőskezű volt és puritán és befolyásolhatatlan. És ő hozta rendbe a BSZKRT-ot, ő állította helyre a fegyelmet, ő csinált a forradalmak lezüllesztett villamosvasútaiból precízen működő és lelkiismeretesen reorganizált intézményt. És ezekért az érdemekért adtak neki a nyugdíjához külön jutalmat. Nem hiszem, hogy volna elfogulatlan ember, aki —• ha visszaemlékszik arra, hogy tíz évvel ezelőtt milyenek voltak a sínek és a villamoskocsik, s milyen volt a forgalom, — ne szavazná meg szívesen Sztrókaynak a járandóságán felüli pár ezer pengős jutalmat. Ha pedig- ez így van, — kérdem akkor — miért a nagy felzúdulás? Miért a kedélyeknek mese terséges felizgatása? Mert Sztrókaynak nagy volt a fizetése? Miért nem tiltakoztak ez ellen öt esztendővel ezelőtt a- demokrata és szocialista igazgatósági tagok? Avagy az fáj, hogy a földalatti villamos tervét Sztrókayvál akarták kidolgoztatni 16.000 pengőért? — amikor ezért egy magánmérnöknek, aki nem szakember, legalább 60—70.000 pengőt kell majd fizetni? Avagy nem is a Sztrókay-ügy fáj, hanem valami más kívánság rejlik a háttérben, s emiatt kell lázba hozni az embereket és a sajtót és közgyűlést a végveszedelem hírével teletrombitálni? Akárhogy is van, a Sztróka.y-ügy szimptomatikus jelenség. Egyik szimptomája annak a törekvésnek, amely ma mindent destruálni akar: hatalmat, tekintélyt, rendet és munkalehetőséget. Látszik a szisztéma: mindent kikezdenek, mindenben hibát találnak, mindent sárbatipornak. Maholnap ott tartunk, hogy azért fognak megtámadni valakit, aki nekik nem tetszik, mert a villamosra szállt fel, — s farizeus arccal fognak felháborodni azon, hogy ha valaki a kötelességét meri teljesíteni. A tendencia nyilvánvaló. A demokrata párt és a szocialista párt, — vagyis a radikális elemek megint öszefogtak, hogy a szenvedélyek állandó felkorbácsolásával felborítsák a helyzetet. Legjobban látni ezt a fővárosi törvény parlamenti tárgyalásánál. A baloldali ellenzék volt az, amely éveken át ostromolta a városházát, s elégedetlen volt a főváros vezetőségének minden ténykedésével. Mi is tudtuk, hogy sok hiba és sok baj van, — mi azonban mindig a rendszerben láttuk a hibák okát. Ám amikor a rendszert a kormány meg akarja változtatni, amikor a többségi pártok új életet akarnak inaugurálni a városházán, — akkor előállnak a baloldali pártok és élethalál harcot indítanak a régi, elavult, rossz rendszer érdekében. Vájjon mi oka lehet ennek? Azt hiszik, hogy az a kisiparos nagyon meg van elégedve a mai helyzettel a városházán, amikor három hétig kell szaladgálnia és huszonegy aláírást kell szereznie, hogy ötvenpengös számláját kifizessék? Vagy azt gondolják, hogy a józan városi polgárság el van ragadtatva attól a gazdálkodástól, amely mellett huszonötmilliárdos hiteltúllépést lehet csinálni anélkül, hogy az egész nagy adminisztrációs apparátus ezt észrevegye? Azt hiszik, hogy van ember Budapesten, aki meg van elégedve avval a rendszerrel, melyet a régi, elavult törvény diktál a fővárosra? — És mégis harcolnak a helyzet megjavításának a lehetősége ellen? Vájjon miért teszik ezt? Féltik a mandátumukat? Vagy a mai lehetőségeket? . .. Tulajdonképpen örülni kellene annak, ha az ellenzék olyan küzdelmekbe bocsátkozik, melyeknek célt almi, sőt ártalmas volta a nagyközönség előtt könnyen bebizonyítható. A főváros polgársága ma Köztisztviselők kedvező fizetési feltételek mellett kaphatnak nyugágyat, függőágyat, sátort és hátizsákot TELEFON J. 415—07. ALAPÍTVA lUS-ban HAUSCHILD ALBERT Budapest, VII., Károly-körút 15. szám. •ráült hivatalok rétiért IratkStAovoéort, por- éa patflétfirlőruhát. Svéd golyós és görgős csapágyak. Sr. ec. aufo« mobil és molo kerékpár csapágyak, coll és millimeter méretben. Teljes kÖ£!őmüberen> esőzések, Acélgolyók CSÍF Svéd Goeyóscsapágy Részvénytársaság BUDAPEST, IX., ÜLLŐ! ÚT 55. Telefon: J. 338-57, 402-78 -----— Sürgönyeim: E5XAEF Bp. nem botrányokat akar, — hanem kenyeret. Botrányokból pedig csak felfordulást lehet csinálni s nem kenyeret. Llogy azonban ezt mindenki megértse, ahhoz az kell, hogy a főváros többségi pártjai is felvegyék a harcot s erős aktivitással hirdessék a maguk igazát. Passzivitással nem lehet csatát nyerni. Tétlenséggel nem lehet a céltudatos botrányhaj há- szást ellensúlyozni. A forradalmat sohasem a forradalmárok csinálták, hanem a központi hatalom gyengesége. A kényelemszeretet és a harc elkerülése kétségkívül a könnyebb formája a dolgoknak. Ám a nagyközönség és a főváros érdeke megköveteli, hogy a többségi pártok vezérei és számottevő tagjai kiáll- janak a porondra és az érvek súlyával verjék vissza a támadásokat. Nem a kulisszák mögött kell most a győzelmet megvívni, hanem a parlamentben, a sajtó- bem, asztaltársaságokban és ha kell, leint az uccáne És a harc nem is lesz nehéz, — mert a fővárosnak minden józaneszű polgára.,, akit felvilágosítanak az ellenzék tévedéseiről és hibáiról, —- meg fog ijedni attól a gondolattól, hogy az új baloldali koalíciónak valaha többséget adjon. Ha viszont a főváros kormányzói pártjai tehetetlenül tűrik a botrányok, vádaskodások és inszinuáeiók pergőtüzét, akkor ne csodálkozzanak majd azon, ha a felkorbácsolt hullámok összecsapnak fejük felett. M AKOVSKY FERENC Bsdipest, ViUöQBji-D. 4. Fí% Ssáo-Ce&arg Gáfkaij keresi 0 királyi Fessél* j uradalmi építéssé i mifOlli J. S81-I7 i JESründi János Egészségügyi műszaki ^mmmm berendezések gyára Budapest, VII., Péterífy Sándor ucca 34. szánt Központi fűtés. — Melegvíz készülék. — Vízvezeték. — Csatornázási- és gázberendezések. — Berendez városoknak vízműveket, csatornázásokat én rieritSteiepekat. — TELEFON; József 818—19. Dr. HELVEY TIVADAR VEGYÉSZETI GYÁ3A, BUDAPEST Asphaltozás. Tetőfedés. Szigetelés TELEFON: AUTOMATA 272-75. SZÁM Iroda: VI, Eötvös ucca 21. © Gyár: IX, Soroksári-út 106. ÜVEGFtSIÉSZETI ÉS ÜVEGMOZAIK MŰTEREM PALKA JÓZSEF Magyarország ezQsíkcszo ús Ovegfestőmestere | Budapest Vili., Baross-u. 59. Tel. J. 302-28. Alapíüaioit 1894 VASS ÉS KOVÁCS SODRONYFONAT-, KERÍTÉS-, ÁGYBETÉT- és VASBÜTORGYÁR Budapest, II., Fő ucca 48 Telefon: Aut 517-87 Telefon: Aut. 517-87 C m #1 m u«| Oil Trading Company képviselete dianaara millini ignác aszfalton Budapest, V., Nádor ucca 6. sz. TELEFON : AUT. 833—40, 832—77. LUTZ lakk és festékgyár részv.-társBUDAPEST, VII., ŐRNAGY UCCA 4. SZ.
