Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-08-13 / 32. szám
Ára so fzBBér Tizenkilencedik évfolyam Budapest, 1930 augusztus 13. 32. szám Bisroiiioiiiioääsoiisoii!ciiiiosiiosiioiiiöii!Oiiso!3mmDiiinißaosi3pyi^sifiOiiBOis§£SSiiras§iPiEäE58S8omoiiiei8mmc ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évü'e ..................................24 pengő Fé lévre ........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.124 TELEFON : AUTOMATA 137—15 Lenni, wngy nem lenni, — a hamleti kérdéshez is eljutott már az építőipar és azon a konferencián, amelyet a napokban tartott Kállai) Miklós kereskedelmi államtitkár, igen fájdalmas dolgok derültek ki. Jó hírek is enyhítik a levegő feszültségét, közben azonban rá kellett ébrednünk a gyilkos helyzet kétségbeejtő voltára. Eddig is hallottunk számokat, amelyek kellően illusztrálták a munkanélküliséget, ma azonban tudjuk, hogy az építőmunkások ötven százaléka nem tudja megkeresni a betevő falatot, tudjuk, hogy 5-10 építőmester közül csak 155 dolgozik, az is csak néhány munkással. Ezek a relatív számok, ezek azok, amelyek a helyzetet igazi sötétségében mutatják meg. legetik, akkor végeredményben mindig a fővárosnak kell kinyitni az erszényét. Ezen többé senki sem csodálkozik, hanem mindenki természetesnek tartja. Legelső sorban magának a fővárosnak kell ezt természetesnek tartania. A főváros beruházásainak kell azonnal, késedelem nélkül megindulnia, mert a fővárosnak vannak halaszthatatlan beruházási szükségességei. Megkönnyíti a kormány az építkezési kölcsönök megszerzését és vállalja a kamatdifferenciákat Igazán cinikus dolog lenne, ha nem a legteljesebb bizalommal, ám fájdalmas szorongással vennénk tudomásul, hogy mindezzel szemben csak a kormány jószándékú igyekezetében bizakodhatunk. Tudomásul kell venni, hogy a kormánynak pénze nincs, de módjában lesz néhány olyan segítőötletet megvalósítani, amelyek az építőipar megkönnyebbülését hozhatják meg. Az ankétről, amelyet említettünk, az érdekeltségek azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy akik az —-————yv————------Ká llay Miklós államtitkár építőipari konferenciája után az érdekeltségek bizalommal tekintenek a I©¥© leié ÉPÍTŐIPAROSOK A POLGÁRMESTERNÉL ország sorsát intézik, segíteni akarnak. A kereskedelmi miniszter svájci útja, a kölcsönök közvetítésének reménye, a második helyű kölcsönök kamatdifferenciáinak átvállalása, mind olyan remények, amelyek megnyugtatóan hatnak, különösképpen ha a kormány be tudja, aminthogy be akarja váltani azt a szándékát, hogy évenként húsz-harminc milliót fordít építkezésre. Mindez mégis csak a jövőre vonatkozik. Itt azonban momentán ségedelemre van szükség, mert aki éhezik, az ma és nem holnap akar enni. Nincs más mód tehát, hogy meg kell ragadni minden alkalmat, amellyel munkát és kenyeret lehet adni. Meg kell mozdítani erre a célra minden pénzt, mert mi még mindig boldogok vagyunk, hogy a munkanélkülieknek nyújtott segedelemért munkát kapunk és ezzel a nemzeti vagyont növeljük. Hol van ettől a szegény Németország, amelynek polgári kormánya dicsekedhetik ugyan, hogy a koldusokat kiirtották, de feltar- § tóztathatatlanul közeleg a pénzügyi katasztrófa. Feltartóztathatatlanul, mert négymillió munkanélkülinek kell minden ellenszolgáltatás nélkül ellátást biztosítani. Hova jutnánk mi, ha nálunk is így lenne, ha a kissingeni hotelportásnak, aki a szezonban havi ezer márkát keres, télen munkanélküli segélyt kellene fizetni. Senkit sem érhet tehát nálunk a pazarlás vádja, mert munkát akar adni, mert építkezésre „dobja ki a pénzt”. Még ha luxusépítkezés lenne is, inkább építenénk kacsalábon forgó várkastélyokat, mint ajándékpénzekkel, „munkanélküli jövedelmekkel” rontanánk a tömegek erkölcseit. De hiszen nálunk van mit, építeni, van bőven pótolni valónk és az is javíthatatlan optimista, áld azt állítja, hogy a lakáskérdést már megoldottuk. A lakáskérdés terén pedig legeslegelső sorban a meglévőt kell megmenteni. A meglevőt, hiszen már megint ott tartunk, hogy omladozó házak között járunk, düledező, csúf, tönkrement lakásokban lakunk. Tessék tehát mielőbb keresztülhajszolni, hogy Bipka Ferenc főpolgármester gondolata: a kötelező lakástatarozás mielőbb megvalósuljon, Természetesen, nem élünk bolsevista világot, olyan kedvezményeket és könnyítéseket kell nyújtani a háztulajdonosoknak, hogy azok megtalálják a számításaikat és ne érezzék Az. Egységes Községi Polgári Párt akciója, amely az építkezési tevékenység fellendítését célozza, a közeli siker reményével kecsegteti az érdekelteket. A kérdés jelentőségét elsőnek Bikpa Ferenc főpolgármester ismerte fel és még a nyári szünet elején anké- tot hívott össze az érdekeltségek panaszainak meghallgatása érdekében. Az ankéton elhangzott felszólalások eredményeként Becsey Antal terjedelmes, alaposan megokolt és minden részletet felölelő memorandumot készített, amelyet Bipka Ferenc főpolgármester eljuttatott a kormány illetékes tényezőihez. Ilyen előzmények után, — amelyeknek egyes fázisairól a Fővárosi Hírlap hétről-hétre elsőnek számolt be, — Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkárnál összeült az építkezési konferencia. Az értekezleten a kereskedelmi és iparkamarát Belatiny Artúr elnök, Nagy Antal iparkamarai alelnök és Moór Jenő titkár képviselték,. az építőmesterek részéről Pintér Oszkár, Bloch Leó, Pásztor Béla, Sorg Antal és Seenger Viktor, az ácsmesterek részéről Czipauer és Wellisch, a lakatosok részéről pedig Haverland Antal jelentek meg. Kállay Miklós államtitkár arra kérte a konferencián az építőiparosság képviselőit, hogy legyenek rövid ideig türelemmel, mert a miniszterelnököt helyettesítő népjóléti miniszter hetek óta behatóan foglalkozik ezekkel a problémákkal, másfelől, Búd János kereskedelmi miniszter az általa bejelentett építőprogram pénzügyi előfeltételeinek a megteremtésén fáradozik. A kormány a kereskedelmi miniszter elgondolása szerint három éven át évi 20—-30 millió pengőt akar építkezési célokra előteremtem. A Fővárosi Hírlap munkatársa az építkezési konferencia lefolyásáról és várható eredményeiről megszólaltatta az építőiparosság képviselőit, akik a kereskedelmi államtitkárnál tartott konferencián jelen- voltaik. Mindenekelőtt szükségesnek tartottuk, hogy az akció kezdeményezőjét, Becsey Antalt kérdezzük meg. Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke arra a kérdésünkre, hogy a konferencián elhangzott kijelentések alkalmasak-e az érdekeltségek megnyugtatására, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka-, társának: — Nagy örömömre szolgál, hogy a kereskedelemügyi államtitkár úr biztató kijelentéseit megnyugvással vehetjük tudomásul. Szükségesnek tartom azonban felhívni az illetékesek figyelmét arra a körülményre, hogy a pénzügyminiszteri rendelet kibocsátása előtt hallgassák meg az érdekeltségeket, nehogy olyan törvényes intézkedések foganatosítására kerüljön a sor, amelyek kedvezőtlen hatást gya- G korolhatnak. Azt is hangsúlyozni kívánom,»hogy nem állhatunk meg az elért eredményeknél, hanem folytatni kell az építkezési tevékenység fellendítését célzó akciót. A tatarozást akció csak szurrogátom lehet jobb megoldási mód hiányában. A legközelebbi feladat az legyen, hogy bizonyos építési akciók előkészíttessenek. Nem akarok vitatkozni azon a kérdésen, hogy van-e lakásínség, vagy nincsen. Mindkét álláspont mellett lehet érveket felhozni. Annyi azonban bizonyos, hogy építőipari munkanélküliség van, ami vitán felül áll. Óriási depresszió van az építőiparban. A megoldás útja csak az lehet, hogy megteremtjük azoknak az akcióknak a pénzügyi előfeltételeit, amelyek családi házak építését célozzák. Ilyen irányban nagy mozgolódás észlelhető. Nemcsak a középosztálybelieknél, hanem a munkásosztályban is nagy a vágy, hogy öröklakást, házat szerezzenek maguknak. E vágyuk teljesülése érdekében szívesen! fizetnek jóval nagyobb összegeket a házbérnél, ha remélik, hogy ilyenmódon törleszthetik a házépítési költségeket. Hasonló elgondolással találkozunk az albertfalvai telepen, ahol körülbelül 320 ház épült és a lakosok között máris mozgalom indult meg, hogy az általuk bérelt lakásokat tulajdonul szerezhessék meg. Hivatalos helyi’ől is hangzottak el olyan nyilatkozatok, amelyek ezeknek az albertfalvai házaknak az eladási lehetősége mellett szólanak. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr háromnégy éven át biztosítani tudja az évi 20—30 millió pengős hitelkeretet, akkor szép reménységekkel tekinthetünk a jövő elé annál is inkább, mert régi tapasztalat, hogy valahányszor hatósági építkezések erősebb tempóban megindulnak,, a magántevékenység is fellendül. Beszéltünk a kereskedelemügyi államtitkárnál tartott építési konferencia eredményéről azokkal az építészmérnökökkel is, akik résztvettek a tanácskozásban. Elsőnek Pintér Oszkárt szólaltattuk meg, aki a konferencián tevékeny szerepet játszott. Pintér Oszkár épig® mester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka- társánaik: — Az építőmesteri testületek ez év februárjában a többi építőipari érdekeltségek bevonásával országos kongresszust tartottak, amelyben már jó előre rámutattak arra a körülményre, hogy a kormánynak sürgősen intézkednie kell az 1930. évi építési szezon előkészítése és a magánépítkezési tevékenység megfelelő pénzügyi támogatása érdekében, mert különben az építőiparosok és munkások között a legnagyobbfokú nyugtalanság fog bekövetkezni. Beadványunknak, amelyet a miniszterelnök úrhoz is eljuttattunk, sokáig nem volt eredménye. A viszonyok egyre rosszabbodmagukat kizsákmányoltnak, miként a bécsi Breitner szomorú áldozatai. Amikor pedig építkezésről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a fővárosról. Ezzel már tisztában kell lenni, hogy amikor a munkanélküliek sorsát em-
