Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-09 / 27. szám
Tizenhilen cedih évfolyam Ára 50 fillér Budapest, 1930 július 9 27. szám BííiWmoiiTÖHioiieiBiiioíiioiiiO IIDIIiailÍmiOQIIimilÍQIII&SIIQEaimimiim!imilDIIIQIUaifimiIICSIIIEailIBIIIOfllC ELŐFIZETÉSI J&RAK: Egész évre .................................24 pengő Fé lévre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGIÉUTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON . A UTOÁIATA 137—15 — bevalljuk — egy kicsit gondolkodóba ejt bennünket. Nem akarunk nagyképűen a magyar sajtó tanító- mesterei lenni, még csak jogos kritikát sem akarunk gyakorolni, amihez pedig egyszerű újságolvasó létünkre is jogunk van. Minden kritika nélkül konstatáljuk tehát, hogy a magyar sajtó megfeledkezett a „berlini eset”-ről. Ö, nem azt jelenti ez, hogy a budapesti napilapok szerkesztó'ségeiben rossz szerkesztők: és rossz újságírók ülnének. Sőt ellenkezően, a berlini esetet politikai okokból kell a papírkosárba süllyeszteni. Mert a berlini eset nagy argumentum, de nem a budapesti városházi ellenzék számára. A budapesti várospolitikusokat azonban —• még ha szélső baloldaliak is -—- mindenesetre érdekelni fogja, hogy mi történt a berlini városházán. Az, ami, ha véletlenül Budapesten történik, itt már a legszerényebb ellenzéki várospolitikus is tajtékzó szájjal diktatúrát emlegetne. Ha nálunk a többségi elvet igen jelentéktelen módon érvényesítik, akkor már autokratikus párturalomról beszélnek. Ha a belügyminiszter az adminisztráció meggyorsítása és a városkormányzás modernebbé tétele érdekében új rendet teremt, amelyet a parlament törvénybeiktat, akkor kijelentik, hogy barbár kézzel megsemmisítették a főváros ősi autonómiáját. Vájjon mit szóltak volna az urak, ha a berlini, vagy ahhoz hasonló eset Budapesten történik? A német birodalom fővárosa ugyanis a múlt hét óta szigorított állami felügyelet alatt van. A budapesti szaktudósok természetesen gúnyosan mosolyognak. Na persze: a Böss-ügy miatt! Böss főpolgármester úr ugyan szélső szociálista, de azért belekerült a Sklarek-fivérek panamájába. A főpol- gármesterné Öméltósága panama-bundája körül pedig olyan botrány kerekedett, amilyenről a mi szolid viszonyaink között fogalmunk sem igen van. Hát — mondják, akik minden áron meg akarják nyugtatni a maguk baloldali lelkiismeretét — a szocialista főpolgármester is csak ember, az is megtévedhet. És ha a szocialista főpolgármester bűnei bizonyos szigorított állami felügyeletet vonnak ideig-óráig maguk után, ez igazán nem csodálatos, ez igazán nem az autonómia sérelme. Pardon, itt nem a főpolgármesterné bundájáról, nem a Sklarek-fivérek főpolgármester-haverjáról van szó, hanem a költségvetésről. Berlin város képviselőtestülete egyszerűen megoldhatatlan válságba jutott, mert nem tudott fedezetet találni a költségvetés negyvenkilencmillió márkás deficitjére. Berlint haragos- vörös színű városháza kormányozza. Vagy kormányozta eddig. A berlinihez hasonlatos haragos-vörös bécsi városházi uralom „vívmányai” és „alkotásai” voltak a zászló a baloldal kezében, a legutolsó községi választáson. Egy-kettőre itt lesz az ősz, meg a tél. November végén, vagy december elején megint választani fogunk. Az idei választáson azonban majd mi árasztjuk el plakátokkal a budapesti falakat. Majd éles és ordító vörös betűkkel fogjuk a budapesti nép elé tárni, hogy Breitner úr zseniális pénzügyi politikája hogyan akasztotta meg az egykori császárváros nagyszerű fejlődését, hogyan tette tönkre a kapitalistákat, akiket most a proletárok sírnak vissza. Aztán nem fogunk megfeledkezni arról a plakátról sem, amely mindennél szebben jellemzi a berlini szélső baloldali uralmat és amely szerint Brandenburg és Berlin tartományfőnöke megvonta a költség- vetési jogot a képviselőtestülettől, amely nem tudott megegyezni a negyvenkilencmillió márka deficit fedezése tekintetében. Ezentúl nincs Berlinnek autonómiája, mert autonómia-e az, ha a behajtandó adókat nem a képviselőtestület, nem a nép választottal, hanem Brandenburg és Berlin tartományfőnöke állapítja meg. A tartományfőnök rendeleti úton fogja kihirdetni az adóemeléseket, az autonómiának mindössze arra lesz joga, hogy „megfelelő” tanácsokat adjon. ; Diktatúra! Szovjet! — milyen elkopott szavak lennének ezek, ha nálunk történik ilyesmi. Szerencsére nálunk a városházi többség olyan pártoknak a kezében van, amelyek nem a be nem váltható ígéretek bombasztjaira alapozzak népszerűségüket es amelyek nem az adóleszállítás ma lehetetlen álmainak kanosaiul festett egeit ígérik a választópolgároknak. Tessék csak leülni papírral és ceruzával a kézben és tessék kiszámítani, volna-e nekünk is negyvenötmillió nem is pengős, de igenis márkás deficitünk, ha minden kortes-ígéret teljesedésbe menne. Csak egyetlen választási hadjárat ígéreteit, csak egyetlen költség- vetési vitában elhangzó kívánságokat és követeléseket kellene valóra váltani, hetek alatt csődbe menne a főváros. Berlinben bizonyára úgy gazdálkodtak, mint ahogyan Budapesten szeretnének némely pártok gazdálkodni. Sem a hordópolitikát, sem a lelkiismeretlen álmodozókat nem tudjuk se leszerelni, se kiirtani. Mi csak a maga szomorúságában a budapesti polgárság elé igyekszünk tárni a berlini példát. Nézzék meg, hogy mi történt Berlinben és feleljenek két kérdésünkre. Az egyik, hogy meg lehetünk-e elégedve Budapest székesfőváros autonómiájával? A másik, hogy Budapest, vagy Berlin pénzügyi politikáját hajlandók-e vállalni és támogatni? KOZMA JEÜÖs Most már nem lesz restancia „Mem akarank többé bisotíságosditS“ — Behelyettesfthetők-e a tanítónők?— A budai vísszoügáBfafás katasztrófája — A főváros csak két év múlva vesz föl hosszúlejáratú kölcsönt A törvényhatósági tanács legutóbbi ülésében egész sereg rendkívüli fontos kérdésben döntött. Kezdetben általános volt a vélemény, hogy a pártok delegáltjai a törvényhatósági tanácsban is ugyanolyan vitákat fognak provokálni, mint amilyenek az eddig való legfontosabb bizottságban, a pénzügyi bizottságban hangzottak el. Ezek a viták, amelyek legtöbbször kortescélokat szolgáltak,, igen gyakran káros késedelmet okoztak. Érthető volt tehát az a várakozás, amely ebből a szempontból az új tanács működését megelőzte. Egyébként bizonyos aggodalmaskodó hangok hallatszanak a nyári vakációt illetően, amennyiben sokan attól tartanak, hogy a törvényhatósági tanács ülésezésének akárcsak két-három hetes szünetelése is zavarokat idézhet elő a városházi adminisztráció menetében. Kozma Jenő tír», az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Ki kell jelentenem, hogy a törvényhatósági tanács kitünően funkcionál. Azok az aggodalmak, amelyeket az új intézmény működésének zavartalansága és munkájának gyorsasága tekintetében tápláltunk, alaptalanoknak bizonyultak. A pártok vezetői lassanként belátják,, hogy a törvényhatósági tanács ülésterme nem az elvi küzdelmek porondja. Be kellett mindenkinek látnia, hogy a törvényhatósági tanács ülésein nem lehet fölösleges szócsatákat vívni. Ez a jobb belátás valóban felülkerekedett, aminek a főváros közönsége csak örülhet, mert ez a hangulatváltozás azt jelenti, hogy most már nem lesz restancia: a városházi aktuális problémák megoldása a-z eddiginél gyorsabb tempóban következik be. Annál nagyobb örömmel állapítom meg ezeket a tényeket, mert hiszen a törvényhatósági tanács működése iránt súlyos aggodalmak hallatszottak a fővárosi törvény tárgyalása során. Most azután kiderült, hogy ez az új szerv gyorsan és kitűnően dolgozik, egyben pedig egyszerre két régi szervnek a feladatát is végzi: a régi tanácsét és a régi pénzügyi bizottságét. — A nyári vakáció az idén természetesen erősen megrövidül. Annak azonban nem lehet akadálya, hogy a törvényhatósági tanács ülésezésében rövidebb,, két- három heti szünetelés álljon be, hiszen az összes sürgősen elintézendő problémákat megoldottuk. A nyári szünet alatt megalakulhatnak majd a szak- bizottságok és megalakulásuk után gondolkozunk majd arról, hogy mi lesz ezeknek a bizottságoknak a hatásköre. Annyi bizonyos, hogy a polgármester intézkedései vonalában nem lesz helye a bizottságok meghallgatásának. Ott, ahol a döntés joga a törvény- hatósági tanácsot illeti meg, a tanács kívánságára véleményt nyilváníthat, és javaslatot terjeszthet elő az érdekelt szakbizottság, kezdeményezési joga azonban nincsen. Nem akarunk többé bizottságosdit, ami a múltban annyiszor kerékkötője volt sok hasznos eszmének. Kozma Jenő elmondotta ezután, hogy az egyes ügyosztályokban készül a jövő évi költségvetési előirányzat. A költségvetési tervezetet a polgármester fogja annak idején a törvényhatósági tanács elé terjeszteni,, amely ezeket az előirányzatokat alaposan áttanulmányozza és átdolgozza. — Az idén —• mondotta Kozma Jenő — sürgősebb a költségvetés összeállítása, mint máskor, mert hiszen az év végén már megkezdődik az agitáció az új választásokra, sőt november végén, vagy december elején már az urnák elé fog járulni a főváros közönsége. — Az év végéig hátralévő átmeneti idő alatt, — folytatta Kozma Jenő — szünetelnek a kinevezések. Amíg az új törvényhatósági bizottság meg nem alakul, nem lehet betölteni a megüresedő állásokat. Ezalatt az átmeneti idő alatt csak behelyettesítésről lehet szó. Komplikációkat okoz az a kérdés, hogy a tanítónők behelyettesíthetők-e? Minthogy itt rendkívül fontos kérdésről van szó, a tanügyi ügyosztály kérdést intézett a kormányhoz. A törvény és a törvény végrehajtásáról intézkedő rendeletek értelmében erre nincsen lehetőség. Kozma Jenő ezután szóvá tette azokat a zavarokat,, amelyek a vízellátásban bekövetkeztek: — Budán tarthatatlan a helyzet. Éppen az elmúlt napokban voltak nálam a zugligetiek és erősen panaszkodtak amiatt, hogy csak éjszaka 2—3 óra között kapnak egy kis vizet, nappal egyáltalán nem. Ezeken az állapotokon feltétlenül változtatni kell. Az ügyosztály két esztendőre szóló munkatervet dolgozott ki, ami azt jelenti, hogy ennek az időnek az eltelte előtt a budapesti vízszolgáltatásban ma mutatkozó zavarokat teljesen kiküszöbölni nem lehet. Ez a lassúság aggasztó, mert hiszen súlyos veszedelmet jelenthet egy milliós főváros lakosságára nézve, ha bizonytalanságban kénytelen élni vízszükségletének kielégítése tekintetében. A vízmizériát minél előbb meg kell oldani, még ha áldozatokba kerül is. Megkérdeztük Kozma Jenőt, hogy az üzem- igazgatósági tagok dotálására vonatkozóan vár\ berlini e&eí
