Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-07-02 / 26. szám
4 r? Tizenkilencedül évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1630 július 2. 26. szám bii8ouiQ!iiQ!iiaiiiaiiianiaiiid i!ioiimiiiosgiQnsismp!sinii6Ofiiioijiíi3B!icsiaiÉii80s BiaiiiaiiiaiiiaiiiaiisBiimmE ELŐFIZETÉSI ÁDAK: Egész évre .................................24 pengő Fé lévre ........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ő E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS. SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla, 40.424 T E V EF ÓN . A UTOMATA 137—15 Nincs kibúvó, most már azután igazán nincsen. Most már a főváros lakossága türelmetlenül, haj lí that athTn energiával kiáltja oda mindenkinek, akit illet: Hic Rhodos, hie salta. Most már meg lehet kezdeni az alkotó munkát, most már enyhíteni lehet a munkanélküliséget, most már friss vért lehet önteni a közgazdasági élet szikkadt ereibe. Most már.. . Most már lej árt a frázisok és ígéretek, a sürgetések és fogadkozások kora. Eddig mindig és minden alkalommal azt hallottuk, hogy majd ha eljön az ríj rend, ha majd lesz felelős kormányzó testületé a fővárosnak, akkor majd megkezdődik a nagy munka. Az ríj testület tényleg itt is van. Egy baljóslatúan tétlen ülés után, hála a jó Istennek, meg is kezdődött a komoly munka és a közgyűlés második ülése már ontotta is a problémák elintézését. Sőt fürge, az eseményekhez simuló intézménynek is bizonyult, amely közgyűlés közben is összeverődött, határozatot hozott és lendületes szerepléssel vitte előre az ügyeket. Az új törvény, az új intézmény megállani látszik a helyét és ha vannak is még zökkenők, bizonyára hamarosan simára fogják az illetékesek olajozni a tengelyeket. Van szóval törvényhatósági tanács, amely dolgozik, vannak tervek, amelyek türelmetlenül várják a. megvalósulást, vannak hatalmas üzemek, amelyeknek véres torka, beteg mindensége áhítja az orvosságot, az operáló kést, a esodadoktort. Es végül van már pénz is, megszavazta a közgyűlés a függőköl- csönt, amelyből a munka lehetősége árad Budapest lakossága felé. Eljutottunk oda, ahol símán és gördülékenyen kell már a dolgoknak haladniok. Nem hetekig, de napokig sem szabad már késnie a munkának, az áramló életnek, megakadt, megmerevedett létezésünk eleven folytatásának. Mi hiszünk benne, hogy mindenki meg fogja tenni a magáét, hisszünk benne, hogy soha nem látott tempóval sietünk segítségére önmagunknak, mert hiszen az urak, akik ma a tanácsban ülnek, nem fizetett hivatalnokok többé, hanem mi magunk: Budapest székesfőváros közönsége. Nekik velünk kell érezniük nem is száz, hanem ezer százalékig. A magunk sorsát intézzük és Budapest sorsa ma azon fordul meg, hogy az új testület milyen frissen, milyen tempóval, milyen lendülettel tudja a dolgát végezni, a munka karmesteri pálcáját kezelni. Nemcsak az őszinteség, de a praktikum, a hibáktól való menekülés vágya kényszerít bennünket, hogy miközben elismeréssel adózunk, kritizáljunk is. A múlt hetekben ugyanis mintha még akadozást láttunk volna a munkálatoknak vállalatba adása körül. Nagyobb, veszedelmesebb, súlyosabb akadozást, mint amilyennel a boldogult „tekintetes” tanács idejében elég sűrűn találkoztunk. Akkor azonban esütörtökönkint mégis csak bevitték az aktuális munkákat a tanácsülésbe, amely aztán el is határozta a vállalatbaadást. A többi aztán ment a maga útján annál is inkább, mert a szegény, megszorult vállalkozók is szorgalmazták a dolgokat. Most azonban, mióta megszűnt a tanács, nincs munka-kiadás se. Nem egészen úgy van az, hogy az új seprő jól seper. Igenis, jól seper, ha már belejött a munkába. De addig bizony meg-megakad. Belátjuk hát, ha az új rend ma még nem elég köny- nyűlábú ahhoz, hogy árkokat és gátakat ugorjon. Majd megjön az is. Annál inkább fúrja az oldalunkat ennek a hibának, vagy zökkenőnek a beállta, mert a munkák vállalatbaadása most ugyancsak meg- könnyebbedett. Nem kell hozzá tanácsi határozat, csak egy polgármesteri kézmozdulat. Egyetlen intés, egyetlen tollvonás. Mi tiszteljük a polgármester megfontoltságát és bölcs óvatosságát, de tudjuk azt is, hogy a jövő ezt a két remek tulajdonságot össze fogja majd egyeztetni a gyers elhatározással is. És akkor minden menni fog, mint a karikacsapás. Aztán meg még egyet: hagyjuk ki most azután mindenből és pedig maradéktalanul a politikát. Ne játszunk sértődöttet, mikor mindenhol a világon respektálják és természetesnek találják a többség jogait. Ne politizáljunk és ne emeljünk politikai gátakat a politikamentes nyomorúság megszüntetésére irányuló akciónak. Victor Hugót idézzük, aki mintha éppen a mai napra, a mi viszonyainkra mondta volna: A fővárosi törvényhatóság újjáalakítása a belügyminiszter rendelkezéseinek megfelelően halad előre a meghatározott úton és már csak az üzemi igazgatóságok megválasztása van hátra, hogy az őszi községi választások után kialakuljon Budapest székesfőváros törvényhatóságának új képe. Az elmúlt hét községpolitikai eseménye az örökös tagok választása volt, mely alkalmat a baloldali pártok ismét szélesen ívelő botrányok felidézésére használták föl. Kiváló, eredményes közéleti munkásságra visszatekintő férfiaknak a közgyűlés élethossziglan tagjaivá való megválasztása tisztelgő frontot követelt volna, a közgyűlés tiszteletadását önmaga iránt: ehelyett ismét győzött az ünneprontás, s csupán a többségi pártok józan mérsékletének és méltóságteljes magatartásának köszönhető, hogy éles összecsapások nem következtek be. Az örökös ítagok választásával kapcsolatos jelenségekről és a baloldali pártok állítólag folyamatba tett akciójáról Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársásak: —■ Az örökös tagok választása a törvéúy előírásainak szigorú betartásával, a törvény szellemében és elgondolásában történt, annak lefolytatását 'és eredményét tehát nem lehet vitássá tenni. Semmiképpen sem helytálló az ellenzéknek az a kifogása sem, hogy hármas jelölésre van szükség, inert hiszen ezt kizárja az örökös taggá választásnak az a kritériuma, hogy kimagasló közéleti szerepet vitt férfiakat kell örökös tagoknak megválasztani. Ennek az előírásnak élesen ellentmond a jelölés lehetősége. A megválasztáshoz abszolút többség volt szükséges, a választóknak módjuk is volt a listán törléseket alkalmazni és aki azt a többséget nem kapta volna meg: az. nem lett volna örökös tagja a főváros közgyűlésének. Az örökös tagok választási aktusát tehát hiába akarja kinevezésnek minősíteni az ellenzék, mert ezt az erőltetett magyarázatot senki sem fogja magáévá tenni. Azt hiszem az ellenzéki pártok nagy tévedésben vannak, amikor a hármas jelölés hiányát láfogá- solják, mert a hármas jelölés kötelezettsége nem — Fogjunk össze! Hiszen nem csupán a munkások nyomorúságáról van szó, hanem mindnyájunk nyomorúságáról. Ne izgassanak ott, ahol kiengesztelni kellene, ne fegyverezzenek fel egy nyomort a másik nyomor ellen, ne lázítsanak egy kétségbeesést egy másik kétségbeesés ellen. Ha ezt nem cselekszik tovább, akkor nyugalom lesz az uccán, béke lesz a szívekben, egyetértés az emberek között, erő a kormányzásban, jóakarat a munkában és jóhiszeműség mindenben. | az örökös tagságokra, hanem az állásokra vonatkozik. Ezt a feladatot félre nem érthető módon előírja a törvény 60-ik szakasza, abban az esetben, ha egy állásra háromnál több pályázó jelentkezik. Az örökös tagok választását nem lehet öszetévesz- teni az állásokra való választással és aki. ezzel nincs tisztában, az teljes fölöslegességgel próbálkozik az örökös tagok választási aktusának érvénytelenítésére vonatkozó jelszavak hangoztatásával. A tanácsnoki hatáskörnek a polgármester részéről történt felhatalmazás révén bekövetkezett megnövekedéséről Kozma Jenő a következő kijelentést tette: — Az; adminisztráció egyszerűsítése szempontjából kétségtelenül egyik legfontosabb rendelkezése a törvénynek, hogy az a sok kisebb jelentőségű ügy, ami eddig a tanácsüléseket foglalkoztatta, most már a tanácsnok egyéni felelőssége melletti intézkedése alá jutott. A törvény nagyon bölcsen azt tartja szem előtt, hogy a sok bizottsági vita helyett a polgár- mester, illetve a tanácsnok döntsön a főváros mindenkori mérlegelése mellett. Ez természetesen nem zárja ki a megmaradt bizottságok kívánságainak figyelembevételét sem, mert hiszen a törvényhatósági tanács elé kerülő ügyekben mindenkor meghallgatják a bizottságok álláspontját, anélkül, hogy bizottságosdit játszanánk kis jelentőségű ügyekben, amire semmi szükség sincsen. A tanácsnokok így lényeges könnyítést kaptak, mert mindent gyorsan, túlzásba vitt jegyzőkönyvek és ülések mellőzésével keresztül vihetnek, természetesen mindig abban a terjedelemben, amit részükre a polgármester engedélyezett. Meggyőződésem szerint a városháza ügyvezetése könnyed és gyorsütemü lesz a törvény intézkedései alapján. Várospolitikai körökben nagy feltűnést keltett Kozma Jenőnek az a bejelentése, hogy a törvényhatósági tanács tagjai tiszteletdíjban nem részesülnek. Ezt a nyilatkozatot úgy értelmezték, hogy a honoráriumok mellőzése csak erre a ciklusra vonatkozik s a választások, után érvénybe lép a díjazások rendiszere. — Én leszögeztem azt az álláspontomat — hangoztatta előttünk Kozma Jenő, — hogy a törvény- hatósági tanács tagjai megízatásukat nobile officium- nak tekintsék és semmiféle díjazást a maguk szá«■■afiaasaBBBiBaasBBBaiQBBissasBiBBMiRaEaKDBBicaBiSBMeas^aiBBBäaifiissBaffiflCiBffianBEiaRiEaBBBie „Könnyed és gyorsütemű lesz a városháza ügyvezetése a törvény Intézkedései alapján“----- ■■■■in.... ............. ......... Ko zma Jenő nyilatkozik az örökös törvényhatósági tagság kritériumáról, a tanács tagjainak tiszteletdíjáról, a tanácsnoki hatáskör kiterjesztéséről és az egyéni felelősségről Jogos (panaszok a rosszkarban lévő uccák és útvonalak ellen
