Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-06-25 / 25. szám

s I Tizenkilen cedih évfolyam Ára so fillér Budapest, 1930 június 25. 25. szám ^ISfOilibílIESySOíliOmOiyOlllO iEioiitaiHi^8i8oiiiiQiísoíeg0s^diiiQU9isíísmiío3iia^ iiDiiiaiiiBiiiaiiimiiBiiiDnic ECÖF1ZETÉS1 ÁUAÍC: Egész évre .................................24= pengő Fé lévre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGIÉMTFSÍTÖ VÁMOS I, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivata: BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18. SZ. Postaiakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON : AUTOMATA 137—18 A premier megvolt, de ez nem olyan bemutató, ahol azonnal je­lentkezik a siker, vagy a függöny legördültével rög­tön kiütközik a bukás. A termékeny, az alkotó munka bemutatóját nem lehet összehasonlítani a színpadi premierrel, mert — amint az a törvényhatósági tanács esetében is látható •—• hosszú hónapokon át kell figyelni, látni, ismerni a működést és az eredmé­nyeket. Mi, akik a kulisszák mögül láttuk a nagy eseményt, akik hallottuk az első vihar zaját,, az első tapsok csengését, különös, nagy megilletődéssel állottunk a főváros történetének klasszikus fordulata előtt. Valami 'egészen új, a régi rendtől módfelett különböző intézménnyel állottunk szemben, amely meglepett bennünket és amelynek újszerűsége föl­keltette az érdeklődésünket. Mint a hosszú női haj után az egészséges bubifrizura, úgy hatott ránk az egész. Aki látta a kedves, szép, aranyszőke haj fona­tának porbahullását, az tudja csak megérteni ezt az érzést. A drága kincs, amely nem lesz többé! Azután meg jaj, hogyan fog megváltozni az édes arckifeje­zése? Mennyi reszketés, félelem, aggodalom! És mindez -hiába, fölöslegesen. A porbahullott hajfonat után egy elégikus pillantás, talán, ha nagyon szép volt, egy meleg könnycsepp. Semmi több, hiszen el­választva a testtől, élettelen tárgynál nem lehet több. A kedves feje pedig nemhogy szokatlan volna, de — azonnal kiderül — egyenesen megcsinosodott: hatá­rozottan kárpótol az új fej a régi hajért. így vol­tunk a premieren a törvényhatósági tanáccsal is. Hivatalnok-tanácsf . .. Egy kendőlobogtatás az egész, amivel azonban nem búcsúzunk tőle, hanem új pozí­ciójában üdvözöljük. A laikus-tanács pedig? . . . Hát istenem, ennek régen így kellett volna már lennie. Alaposan megkéstünk a nyugattal szemben. De végre itt van. Ripka Ferenc főpolgármester elnöki megnyitó­jában mesteri módon rajzolta meg a fejlődés képét, elmondta, hogy milyen szükségességek voltak azok, amelyek idejét múlttá tették a tekintetes tanácsot és amelyek életrekeltették a törvényhatósági tanácsot. Valóban, Budapest közélete teljesen megváltozott. Valaha a városi ügyek intézőit nem politikai fel­fogások, nem világnézetek szerint válogatták ki, hanem — mint a főpolgármester mondta — tiszte­letreméltó, közkedvelt egyének nyertek mandátumot, akik minden esetben csupán egyéni véleményük sze­rint szóltak hozzá a közügyekhez. Nem csúfolódásból, csak a kedélyes, szép idők jellemzéseképpen mondjuk, hogy nem volt utolsó ajánló levél, ha valaki jól tudott nótázni. Azóta azonban Budapest lakossága a székesfő­város közügyeinek intézésére is szervezkedett, az egyes társadalmi osztályok, világnézetek és gazdasági csoportok a város ügyeinek öntudatos intézőivé fej­lődtek. íme, így jött létre az igazi önkormányzat, amelyet minden igazán haladó ember csak tapssal fo­gadhat és csak kicsinyes pártérdekek emelhetnek ki­fogást, akkor sem az elv ellen, hanem csak jelenték­telen részlet-megoldások miatt. Hogy itt sincs igazuk, egészen bizonyos és naívság lenne ma argumentumo­kat felsorakoztatni, amikor az új gépezet már mun­kában van és maga ontja a bizonyítékokat. Van a főpolgármester beszédének még számos nagyon fontos és éredekes része. Minden szava hang­súlyosan jelentős és konstatálnunk kell, hogy az új rend méltatása ennél frappánsabb formában még nem sikerült. A premiert követő töprengő, kritizáló han­gulatban azonban még egy igen döntő jelentőségű megállapítást kell elővennünk a főpolgármester be­szádéból. A legfőbb aggodalmat, a legnagyobb argu­mentumot dönti meg ezzel, amit eddig az új rend ellen fel tudtak hozni. Megdönti, hogy veszedelmes, aggodalmas lenne a tanácskozás titkossága. Ellen­kezően nem bajt jelent ez, hanem a vélemények sza­bad nyilvánításának biztosságát. Iíozzáteszi még a főpolgármester: „De kötelessége, hogy ebben a zár­kózottságában is nyitva legyenek ablakai a közönség ás közvélemény érdekei számára.” És valóban az első ülés máris bebizonyította, hogy a közgyűlés csak zárt, de nem titkos. A sajtó, a közvélemény mindent megtudhat, de ennél még fontosabb, hogy az ablakok és a fülek is nyitva legyenek az élet, az igazi, ma — fájdalom — szomorú, terhes, kínos élet panaszai szá­mára. A premier igazolta, hogy egy nyugati és demo­kratikus intézménnyel lettünk gazdagabbak és hogy az autonómiát nemhogy sérelem nem érte, de egye­Első feladata a törvényhatósági tanácsnak a kölcsön biztosítása és a beruházások megindítása ICőzvetlenüS lekötés előtt áll a fügidStölcsön — Hozma Jera© az örökös tagolt választásáról és az új bizottságok működéséről Az elmúlt szerdai közgyűlésen megalakult az új fővárosi törvény által életrehívott legfontosabb szerv: a törvényhatósági tanács, amelynek választását a pár­tok körében nem palástolálható izgalom, a nagy- közönség körében pedig élénk érdeklődés előzte meg. Ez az aktus volt a reformtörvény végrehajtásának első állomása és most soron következik a bizottságok megalakítása, az örökös tagok megválasztása, majd később az üzemi tanács megszervezése. Várospolitikai körökben természetszerűleg nagy figyelemmel kísérik az új intézmények működéséhez fűzött remények valóraválását, mert ettől várják az egész városházi és kerületi közigazgatás közvetlenebb kapcsolatát a la­kossággal, amelynek képviselői a végrehajtó hatalom gyakorlásában most már döntő befolyással rendelkez­nek. A megalakuló új szervek működéséről Kozma Jené dr-., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a követ­kezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A törvényhatósági tanácsi választások ered­ménye pontosan azt az eredményt hozta, amelyre számítottunk. Természetes,, hogy elhangzottak vérme- sebb remények is, ezek azonban nem váltak valóra, mert az egyes pártok betartották a saját elhelyezke­désüknek megfelelő megnyilvánulást. Nem egyszer hangoztattam és javasoltam, hogy a törvényhatósági tanácsi választásokat egységes lista alapján kell végrehajtani és számításaim akkor is úgy alakultak, hogy a jobboldali pártok tizenkét mandátumot nyernék, — ami így is pontosan bekövetkezett. Természetes, hogy egy ilyen nagyfontosságú szavazás után, sok szóbeszéd adódik 1—2 szavazat eltolódásáról, ezt azonban ellenőrizni nem lehet, de nem is kell, mert amúgy sincs semmi jelentősége. A választási taktiká­zások során kétségtelenül érdekes színezet volt a demokraták szövetkezése Friedrich Istvánnal, amely­nek folyományaként érdeklődéssel várjuk, hogy a kö­zelgő választásoknál lesz-e olyan megértés a választó­közönség körében is, mint amilyen megnyilvánult a most egymással szövetkezeit két párt bizottsági tagjai közölt. Érdeklődtünk az örökös tagok választásáról, ami­ről Kozma Jenő a következő kijelentést tette: — Közvetlenül küszöbön áll az örökös tagok vá­lasztása, de ebben a pillanatban még lista nem áll ren­delkezésünkre. Teljesen érthető, hogy minden párt törekszik minél több tagját az örökös tagok díszes pozíciójába emelni. Az örökös tagok névsora még nem zárul le a szerdai közgyűlésen, mert további tíz örökös tag csak a köz­ségi választások után összeülő új közgyűlés tagjaiból fog kikerülni, amikor is mód és alkalom kínálkozik a közgyűlés értékes tagjait, az örökös tagság dekóru­mával felruházni. A bizottságok választásáról az alanti kijelentést kaptuk: — Hétfői pártértekezletünkön döntünk a bizott­sági tagsági helyekről. Ebben a vonatkozásban változatlanul hirdetem azt a felfogást, hogy a bizottságok elnökei kizárólag a többségi pártok soraiból kerülhetnek ki, mert ezt kívánja az a parlamentáris elv, amelyikre oly sokszor szoktak hivatkozni minden oldalon. Megkérdeztük Kozma Jenőt a nyolcmillió dollá­ros függökölcsön aktualitásáról is. — A legsürgősebb beruházások — mondotta Kozma Jenő -— szükségessé teszik, hogy ezt a kérdést most már gyorsan elintézzük. — A kölcsön ügye tető alatt van és már be is terjesztették a törvényhatósági tanács első ülésén, de mert számosán nem voltak előzetesen informálva a beruházásokról, kénytelenek voltunk ezt az ügyet a csütörtöki tanácsülésig elhalasztani. A nyolcmillió dolláros függökölcsön felvétele a tanács­ülés és a közgyűlés döntése után nyomban meg­történik. — Az új törvényhatósági tanács első teendői közé tartozik a kölcsön biztosítása és utána a beruházá­sok azonnali elindítása, amelytől joggal várjuk a gazdasági válság lényeges enyhülését. A nyári szünet alatt a tanácsnak fonto­sabb feladata nincs és nem is lehet. A beszélgetés során Kozma Jenő kifejezést adott még annak a felfogásának, hogy a kormányzást végző többségi pártok nem adhatják ki kezükből a városigazgatás szerveinek irányítását, mert ez a fel­adat erkölcsileg is őket illeti meg. Ebből következik, hogy a kormányzópártok kötelessége az egyes testü­letek vezetése is, viszont az ellenzékre hárul az a nagyfontosságú feladat, hogy komoly és alapos vizs­gálódással ellenőrizzék a székesfőváros ügyeinek vi­telét. Ebben a szellemben munkát és alkotást ígér f Budapest közeljövő községpolitikai élete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom