Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-06-04 / 22. szám
Budapest, 1930 június 4. Száz autóbusz tízmillióba, ötven csak negyedfélmillióba kerülne------ ■■■ -----Az autóbuszüzem új előterjesztése száz helyett csak ötven kocsi rendelését proponálja — Scheuer Róbert nyilatkozata A főváros autóbuszüzeme hónapokkal ezelőtt konkrét előterjesztést készített új kocsik beszerzésére. Az előterjesztés sorsa még mindig bizonytalan, mert a közlekedési ügyosztály az Autóbuszüzemnek ezt az előterjesztését még nem bocsáthatta az illetékes fórumok döntése elé. Amikor a főváros az Autóbuszüzem most működésben lévő száz új kocsiját megrendelte, általános volt az a vélemény, hogy to- vábi száz új kocsinak a beszerzésére lesz szükség, ha minden jelentkező igényt ki akarnak elégíteni. Az Autóbuszüzem megcsinálta a költségvetést és kiderült, hogy száz új kocsi beszerzése körülbelül tízmillió pengőt igényel. Mivel pedig ennek a meglehetősen nagy összegnek az előteremtésére ezidőszerint kevés remény mutatkozott, az Autóbuszüzem vezetősége redukálta a beruházási programot — annál is inkább, mert kiderült, hogy ötven kocsit aránytalanul olcsóbban tud beszerezni és forgalomba állítani. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt ebben az ügyben a legkitűnőbb közlekedési szakértővel, Scheuer Róbert törvényhatósági bizottsági taggal, akit megkérdeztünk az üzemi előterjesztés elintézésének elhúzódásáról. Scheuer Róbert a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Az Autóbuszüzem előterjesztése úgy szól, hogy a főváros ne száz, hanem csak ötven autobusz- kocsit vásároljon, mert ennek az ötven autobuszko csinak az üzembeállítása — a beszerzési áron kívül — többletköltséget nem okoz. Száz autobuszkocsinak a beszerzése ugyanis tíz millió pengőt igényel, ezzel szemben ötven új autobuszkocsit három és fél millió pengőért lehet üzembe állítani. A differenciát az a körülmény okozza, hogy az új autobuszgarázsban elfér még ötven kocsi, ha tehát ezt a redukált beruházási programot az Autóbuszüzem végrehajtja, nem lesz szükség sem a garázs kibővítésére, sem más üzemi kiadásra. A jelenlegi központi személyzettel és javítóműhellyel Morbitzer Nándor építész és építőmester Budapest, VIII, Üllöi-út 66/b. Telefon: József 310—90. Kisvasutak o EmeSődaruk Sodrony kötélpályák friodem szállítóberendezések * Reessemnna és Ktthnemann- Épp és Fekete Egyesült Gépgyárak R. T. Budapest, 119., Római fürdő Városi eladási iroda: VI., Berlini tér 2. sz. Telefon: Automata 174—00 * Harmatta-fele vashordók, tartányok, csövek és oxigén KLEMÉRT ANDRÁS Jégszekrények, bor- és sörkimérő készülékek gyára és rakíárai BUDAPEST, VII., KIRÁLY U. 27 az udvarban Telelőn: József 401—10. STEINER ÉS SZÍNPER dísz-, templom- és mázolok szobafestők Budapest, IX, ÜHöi út 57 TELEFON : József 306—39. Kövező mester és útépítési vállalkozó EISSENBERGER JÓZSEF Budapest, ix„ vágóhíd ucca 9/b sz.-H gondozni lehet nemcsak a jelenlegi autobuszkocsikat, hanem ezt a további ötven új kocsit is, ami azt jelenti, hogy a fővárosnak további ötven új autobuszkocsinak a beállítása nem okozna más kiadást, mint a tényleges beszerzési árat, vagyis három és fél millió pengőt. * — Nagyon szeretném, ha mielőbb mód nyílnék ennek az ötven autobuszkocsinak a beszerzésére. Két okból tartom ezt kívánatosnak, egyrészt azért, mert újabb és újabb igények jelentkeznek, amelyeket az Autóbuszüzem jelenlegi felkészültségével kielégíteni nem lehet. A másik szempont, amit figyelembe kell venni, a hazai ipar foglalkoztatása. A főváros mostanában szomorú költségvetési és háztartási helyzete következtében csökkenteni volt kénytelen azt a támogatást, amit közmunkák elrendelése révén nyújtani szokott a. magyar iparnak. Itt tehát egyszerre két rendkívül fontos szempontot lehetne érvényesíteni. Illetékes helyeken — a kérdés sürgős elintézésének szükségességére való tekintettel — fel fogom vetni azt a gondolatot, hogy nem lehetne-e ezt az aránylag kis összeget, a három és félmillió pengőt kiszakítani abból a negyvenhat milliós függőköl- csönből, amit a főváros még ez év folyamán felvesz. Talán van mód ennek a három és fél millió pengőnek ilyen úton való előteremtésére és ebben az esetben sűrűsíthetjük a jelenlegi vonalakat, új relációkat állíthatunk be, egyszóval kielégíthetjük a szaporodó közlekedési igényeket, másrészt pedig munkát adhatunk az iparnak, amely joggal vár támogatást nehéz helyzetében a fővárostól. ROSSZUL ALKALMAZOTT SZÉCHENYI- ZET Válasz Éber Antal kritikájára Éber Antalnak tulajdonképpen köszönettel tartozik a Fővárosi Hírlap, amiért a főváros közgyűlési termében lelkesen idéz bennünket és nagyszabású közgazdasági tudását vonultatja föl a velünk való vitatkozásra. Bármilyen elvi ellentétek válasszanak is el bennünket a temperamentumos bankvezér meggyőződéseitől, mégis' megtiszteltetésnek vesszük, hogy szinte minden szavunkra, amellyel álláspontját kritizáljuk, megvan a maga válasza. Ezúttal igen könnyű volna olcsó gúnyolódással cáfolni Éber Antalra, hogy kinevezi magát Budapest második Széchenyijének, vagy hogy Széchenyihez hasonlítja magát. Ezek azonban nem a mi eszközeink, az ilyen fogások nem a Fővárosi Hírlap fegyvertárából valók. Amikor Éber Antal Széchenyi Istvánt vonultatja fel ellenünk, mi csak azt látjuk, hogy a legnagyobb magyarral akar takarózni. Kritika és kritika között ugyanis igen nagy különbség van. Mert mit Imond SzeQhenyi az Éber által idézett szavaiban. Először is ezt: „Az lobbantatik szememre, miszerint pesti választott polgár létemre nem illenék hozzám a pesti bel- és kiü-tanácsot úgy mint tevém, a nemzet előtt gyűlöletes színben mutatnom be”. Hát erre mi magunk is azt mondjuk, hogy tökéletesen igaza volt Széchenyinek, ha jogos kritikával illette a „bel- és kül-tanács”-ot. Sőt felajánljuk Éber Antalnak, hogy hajlandók vagyunk mi is vele együtt bármikor támadni a tanácsot, amikor munkássága vagy gyenge, vagy selejtes. De nem vagyunk hajlandók például a tanács egyik tagját lekicsinylő, gúnyos és bántó módon kezelni akkor, amikor semmi más bűne nincs, minthogy kötelességet teljesített, minden rendelkezésére álló eszközzel fejlesztette Budapest közoktatásügyét. Sőt Éber Antal legnagyobb megbotránkozására mindig több pénzt szeretett volna az iskoláiba belefektetni, mint amennyit ■ a .rideg pénzügyi tanácsnokok rendelkezésére bocsátottak. Mi nem is azt vetettük szemére Éber Antalnak, amit Széchenyivel úgy fejezte ki, hogy: „még igen magyar felfogás azt hinni, hogy valami testületnek azáltal tartatik fenn becsülete, ha hibáit fedezgeti, palástolgatja”. Mi soha sem kértük arra Éber Antalt, hogy a tanács, vagy bárki más hibáit fedezgesse és palástolgassa. Mi csak szerettük volna őt megingatni például abban a felfogásban, bogy a kultúrára költött pénz improduktív ldadás. Szerettük volna bebizonyítani neki, hogy a közmunkák és beruházások megindítása nem pazarlás, a munkanélkülielmek munkával való ellátása nemcsak szociális feladat, hanem a polgári társadalom létének biztosítása is. Szeretnénk, ha elhinné, hogy a szociális feladatok betöltése éppen olyan kutyakötelessége a fővárosnak, mint hogy Éber Antal fürdőkádját vízzel töltse meg, vagy hogy csillárjait villannyal lássa el és az autója alatt rendbehozza az ncca burkolatát. Többször szálltunk vele vitába matematikai kérdésekről is, amelyek során bizonyítottuk, hogy Budapest közel egymillió éhes szája matematikailag is több, mint Bittner János és néhányszáz hentestársa, akiknek szabad sáfárkodása érdekében Éber Antal olyan elánnal tudja támadni a főváros egyik legfontosabb és legkitűnőbb üzemét, a Községi Élelmiszerüzemet. Amellett szerettük volna leszoktatni az ilyen szélmalom harcokról is, mint ez az Elelmiszerüzem-hadjárat, mert a fogyasztók és szegények, akik a fillért is kénytelenek a fogukhoz verni és akik — fájdalom — igen sokan vannak, minden erejükkel szembe fognak szállani és meg fogják védeni a maguk üzemét. Es végül szerettük volna arról is leszoktatni, hogy kamara-elnöki programbeszédeit a székesfőváros bizottságaiban és a közgyűlésen mondja el. Egy szóval Széchenyiben egyetértünk Éber Antallal, csak éppen Éber Antal harci modorát nem tudjuk a Széchenyiével azonosnak nevezni és a konzervatív Széchenyit haladottabbnak, modernebb gondolkodásúnak véljük, mint a kapitalista szempontoktól menekülni nem tudó Éber Antalt. Széchenyinek bizonyára nem lett volna kifogása az ellen, hogy a milliók olcsóbban kapjanak enni, hogy annyi iskolát építsünk, amennyire csak telik, hogy a munkanélkülieknek munkát, a kenyérteleneknek kenyeret adjunk és hogy amikor egy milliós város lakossága fogcsikorgatva követeli, megindítsuk a közmunkákat és beruházásokat. Bölcsen cselekedett tehát Éber Antal, amikor nem hasonlította magát Széchenyihez, mert ez az ösz- szehasonlítás — mint látható — balul ütött volua ki. M AKOVSKY FERENC ! Budapest, VII. Abonyi-u. 4. Ffilőp Szász-Cobnrg Góthai herceg Ő királyi Fensége uradalmi építésze TELEFONI J. 381-17 Révész János •ement-, márványmozaik- tf műká- árágyár, betonipari vállalat. Burkoló-, mOká és eaatornázáal munkák. TELEFON; Újpest 198. Központi iroda i ÚJPEST, ŐSZ UCCA 14, Alapítási év: 1868 Telefón; J. 381-47 CRISTOFOLI VINCE KŐPADLÓ FAYENCE FALBURKOLAT Budapest, VII., Olzella-ut 31 n fi <r% a« fi Oil Trading Company képviselete aianaara millini ignác aszfaltok Budapest, V., Nádor ucca 6. sz. TELEFÓN : AUT. 833-40, 832—77. fh antos Testvérek rt festő, mázoló és tapétázó iparüzem Budapest VI, Horn Ede ucca 5 Teleldnszám : Äutomata 194—51 és 185—23 IJAYFÍ] nTTÁ központi fűtés, szellőztetés és fürdőberen- „ i. i.i U ' i ä dezési válláláta. Épület-és díszműbádo- agészsÓQügyl berendező g0Sj iégSzesz, vízvezeték, csatornázás és szivattyú berendezési telepe. Budapest, VII, Barcsay u. 9. Tel J, 360-70 IMI ARGALST ANDOR ÉS ÖDÖN MÉRNÖK-ÉPÍTŐMESTER, VÁLLALKOZÓK BUDAPEST, I., KELEN HEGY i ÚT 11-13 TELEFÓNSZÁMOK: LÁ 15—14 ÉS 12—8i
