Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-07 / 18. szám
Tizenhilencedili évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1930 május 7. 18. szám mm iKgsfsiBw^iBinmsrejflewHi^ STITOIIIlffflWiilBlliBTfiSfllHIl ELŐFIZETÉSI ÁRAÍC: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GMXRJlSÁGI értesítő VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: E ÁCS Ó E JMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postát akarékpénzt, csekkszámla 40.421 TELEFON: A UT03IATA 137-15 Áll st vásár és a sok teória után most megint gyakorlati tényekből lehet megállapítani, hogy az idegenforgalom fejlesztésének, növelésének igenis megvannak a maga hasznos, komoly és eredményes eszközei. A huszonötödik budapesti vásár nemcsak a magyar munka és elsősorban a magyar ipar sikerét hozta meg, de egyben idegenforgalmi szempontból is — már az első napok tapasztalatai szerint is — sok eredményt lehet látni, A pesti ucca képe máris örvendetes változást mutat, lüktetőbb, frissebb az élet, mintha ájultéból ocsúdott volna föl ez a város e néhány napra, amíg az idegenek és a vidék látogatása véget nem ér. Hátha még! ... Igenis, hátha még programja,, kiegészítő részei, aláfestése, a komoly céloktól elvonatkoztatott szórakoztató, mulattató, vagy egyéb kulturális eseményei is lennének a vásárnak! Mert semmi, de semmi, a világon ilyesféle nem támogatja a vásár vezetőségének nemes törekvéseit. Mindössze talán a magyar-olasz labdamérkőzést lehetne megemlíteni, de arról azután aligha tehet valaki a magyar idegenforgalom dajkái közül, hogy a vásár és a labdamérkőzés dátuma véletlenül így összeesik. Pedig esztendők küzdelmes munkája után, amióta a magyar idegenforgalom megszervezéséért folyik a harc, megtanulhattuk volna, hogy minden alkalmat, minden lehetőséget meg kell ragadni, az idegenforgalom emelésére minden alkalmas területet le kell foglalni. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy a nemzetközi vásár magában nem elegendő eszköz a súlyos cél biztos megközelítésére. Mi szerintünk a vásár csak alkalom, amelynek kihasználásához eszközökről kell gondoskodni. Ezt az eszközökről való gondoskodást nem látjuk sehol. Nem is tudjuk elképzelni, mint gondolkodhattak azok, akiknek mohó örömmel kellene leesapniok, amikor az idegenforgalom ápolására valami, kis alkalom kínálkozik. Pedig — meg kell állapítani — a nemzetközi vásár jó és biztató akalom lett volna. Magáért a magyar ipar produktumainak megszemléléséért azonban csak a szakemberek jönnek el, ha nem ígérünk a mulatni, élvezni vágyóknak jó szórakozást. A magyar idegenforgalomnak Budapest léte óta két jelentős és elég jól kihasznált alkalma volt a múltban. Az egyik az 1885-iki országos kiállítás, a másik a millenáris kiállítás 1896-ban. A nyolcvanötös országos kiállítást annak pompás felépítése tette világcsodájává. Tehát megvolt a csábító ereje. „A kiállítás egy fényes város — írja az egykorú krónikás — szebbnél-szebb, egymástól különböző alakú épületekkel, mintha mind remekbe készült volna. Látványnak megkapóbb ez a ligetváros, mint magának Budapestnek bármely része. És mindez félév alatt, némelyik egy hónap alatt nőtt ki a földből, mint egy óriási gomba. Egy-egy pavilion a tündérmesekönyvekbe nyomatott rajzokra emlékeztet”. Persze hogy jöttek mindezek csodájára az idegen és pedig fejedelmi vendégek is: Milán szerb király és csodaszép felesége Natália királyasszony, Battenberg Sándor bolgár fejedelem, Frigyes Vilmos porosz herceg, a hesszeni nagyherceg, Ismail pasa, a híres exkhedive. Eljött a bécsi községtanács, a lem- bergi és krakói képviselőtestületek, a francia írók és művészek. A legfőbb csábító erő azonban a walesi herceg (később VII. Edward király) volt, akinek mellénygombjának elhelyezését az egész világ figyelte és aki a tervezett öt nap helyett három hétig maradt itt. A Károlyi-palotából naponta gyalog sétált ki Károlyi István és Eisefield gróf társaságában a kiállításra, ahol a Dobos-pavillonban huzattá a cigánynyal. Legendák szóltak arról is, hogy Berkes prímás urat a Nemzeti Kaszinóban a saját pezsgős poharából itatta meg. Ilyen „propagáló”-i, ilyen „attrakciói” voltak ennek a kiállításnak. Joggal írhatta Vajda János: ,,A peleskei nótárius feltámadva sírjából ide ellátogatva, elrémülten szaladna vissza a falujába, abban a hiszemben, hogy kísértések világába tévedt. És némileg igaza is van, azzal a különbséggel, hogy itt nem a múlt, de a jövendő támadt föl.” Sajnos, a jövendőnek ez a feltámadása közben sokat szünetelt és látva a mai nemtörődömséget, azt kell mondanunk, hogy ma is — szünetel. A másik fényes lapja a magyar idegenforgalom történetének: a milléniumi kiállítás. Kell-e nagyobb csábító erő, mint a festői, idegen szemnek feledhetetlen hódoló díszfelvonulás ? De akkor nem álltak meg ennél. A látványosságok tömege vonult fel: Feszty Árpád körképe, A magyarok bejövetele, a Pokol körkép, Ösbudavára, Konstantinápoly Budapesten, Bianchi az operában és bizony talán nem is utolsó helyen kellett volna említeni: az „aranyos Ilus“, Pálmay Ilka hosszú külföldi tartózkodása után erre az alkalomra való hazatérése. Persze, hogy megénekelte a költő: Aki immár évek óta Külföldön barangol, Félig osztrák, félig német, Félig pedig angol, Félig magyar, félig grófné, Félig primadonna: Visszajött az aranyos e Millenáris honba. Gondoskodtak arról is, hogy ez alkalommal Budapesten tartsák meg az interparlamentáris konfe- @^Egsssasa@gisaaRSBSs@assaagsESBSBS9BSBEi^; renciát is. Apponyi Albert és Szilágyi Dezső voltak a házigazdák. Itt volt a 86 éves, tüzes beszédű Frederic Passy, az olajbarna Berneart, volt belga miniszterelnök és az angol Stanhope, akiknek — mint a történelem bizonyára fel fogja jegyezni — a Park-klubban söröskorsókban szolgálták föl a pezsgőt. A fejedelmek jközül II. Vilmos német császár, aki felejthetetlen beszéddel szerepelt, a bolgár király és a román királyi pár voltak Budapest vendégei. A millenáris évben avatták föl különben az új Műcsarnokot, a Mátyás-templomot, az Iparművészeti Múzeumot, az igazságügyi palotát és természetesen a városligeti Vajda ITunyad várát és jaáki-templo- mot. De vájjon mit avatunk fel Szent Imre esztendejében? Mert az idő sürget. Már nem azon kell töprengenünk, hogy m;it mulasztottunk el a nemzetközi vásár nagyszerű alkalmából, hanem azt kérdezzük igen komolyan, hogy mit mutatunk, mit produkálunk a Szent Imre évben? A vallásos érzés sok idegent hoz majd ide. Plogy nekünk nemzeti ünnepünk is lesz, az a vendégeket nem érdekli. A budai hegyek panorámája, meg egy kvaterka a Hungária-forrás- ból nem elégíti ki őket. Mit mutatunk, mit avatunk föl? Vagy csak — ami máris megkezdődött — leleplezések lesznek? Pogány Béla. ESHBBB&BeaSBSSEBaBBSaBBSSBSSBSBSSS&R SCITOVSZICY BÉLA BELÜGYMINISZTER Jóváhagyta az űl szeretetotthon építésének terveit A Fővárosi S-iir!ep elsőnek közli a jóváhagyó leirat részleteit — A versenytárgyalás kiírásáról a csütörtöki tanácsülés dönt és az építkezést még e hónapban megkezdik A Bipka Ferenc főpolgármester által még a húsvéti ünnepek előtt megindított akciónak, amely a fővárosi beruházási terveknek mielőbbi jóváhagyását és így a munkanélküliség csökkentése érdekében minél több munkaalkalom teremtését célozta, újabb konkrét eredménye van. Hétfőn délben megérkezett a városházára Scitovszky Béla belügyminiszter leirata az új Szeretetotthon építkezési terveinek a jóváhagyásáról. A miniszteri leirat rendelkező része így hangzik: „Tekintettel arra, hogy nagyobb befogadóképességgel bíró szeretetotthon létesítése halaszthatatlanul szükséges, a vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyom és hozzájárulok ahhoz, hogy az előző évi kimutatott hitelösszegek a folyó évben rendelkezésre álló hitellel együtt az építkezés céljaira felhasználtassanak.“ A leirat ezek után különböző észrevételeket tartalmaz, amelyeket a belügyminiszter a műszaki kivitelre vonatkozóan tesz. A belügyminiszter azt kívánja, hogy ezeket az észrevételeket a főváros tanácsa az építkezésnél vegye figyelembe. Ezek a miniszteri rendelkezések az egész építkezési koncepción lényegben nem változtatnak. A belügyminiszteri jóváhagyó leiratról és a kivitelre vonatkozóan teendő intézkedésekről Liber Endre tanácsnok a főváros szociálpolitikai ügyosztályának a vezetője, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A közgyűlési határozat az új Szeretetotthon felépítése céljából 4,240.830 pengő felhasználását engedélyezte. Ebből az összegből 480.000 pengőt a népjóléti minisztérium ad, 746.700 pengőt a jövő évi költségvetésbe fogunk beilleszteni, a többi pénz rendelkezésre áll. Eredetileg 1600 ágyas szegényház építését terveztük. Természetesen a személyzet részére is megfelelő helyiségeket kell megépíteni, ami most kezdetben kissé komplikálja a kérdést, illetve azzal a konzekvenciával jár, hogy kevesebb ápoltat helyezhetünk el. Egyelőre ugyanis az új pavillonban csak 520 férőhely lesz, mivel pedig a személyzet részére már most is meg kell építeni a szükséges helyiségeket, kezdetben csak 440 ápolt lesz elhelyezhető. Mihelyt a főváros költségvetési viszonyai megjavulnak, arra fogunk törekedni, hogy a Szeretetotthont kibővítsiik és 1600 ápolt befogadására alkalmassá tegyük. Három év múlva, amikor már a Szeretetotthon működni fog, folytatni fogjuk az épület kibővítését az eredeti tervnek megfelelően. — A csütörtöki tanácsülésen — folytatta Liber tanácsnok — bemutatom a jóváhagyó le-iratot és javaslatot teszek a tanácsnak, az építkezési verseny- tárgyalás kiírása iránt. Azonnal kiírjuk a pályázatot a közszállítási szabályzatban megállapított háromhetes terminussal, ami azt jelenti, hogy május hó utolsó hetében már meg is lehet kezdeni az építkezést. A munkálatokat egész esztendőben folytatjuk és természetesen csah a jövő év nyarán fejezhetjük be. Az új intézményt 1931 augusztus elsején adjuk át rendeltetésének. — A Szeretetotthon bővítéséhez szükséges telek és tervek rendelkezésre állanak. Csak a főváros szorult anyagi helyzete okozta, hogy nem mindjárt kezdetben határoztuk el magunkat az 1600 ágyas Szeretetotthon terveinek a megvalósítására. Óriási jelentősége van e tervek megvalósításának. Hatszáz olyan ápoltunk van, akiket papiroson felvettünk a szegényházba, de hely hiányában nem hajthattuk még végre a tanácsi határozatot. Liber Ender tanácsnoknak ez a nyilatkozata általános megelégedést kelthet azok körében, akik az új Szeretetotthon megvalósításáért éveken át fáradoztak. De örvendetes ez a sürgősen meghozott bel-
