Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-04-02 / 13. szám
Budapest, 1930 április 2. BgggMgWg^mBMgMIMÉgMggMIgl jßvAhSsTSii!Ml* „ÉPÍTKEZÉSI SZENVEDÉLY _____ —— —-----Írta : VÁKÁR P. ARTHUR dr. miniszteri biztos, kormányfőtanácsos ffifi Ezekkel a szavakkal kelt ki Éber Antal a főváros tervezett építkezéseivel szemben, a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén. Ez a kifejezés meglehetős ellenhangulatot váltott ki a főváros sorsa iránt aggódok leikéből és a Fővárosi Hírlap március 26-iki számában sok szókimondással — s az objektív érvek kellő sokaságával szállt síkra amellett, hogy a főváros tanácsának, az indokolt és már elfogadott építkezési terveket végre kell hajtania, mert ezzel, — Becsey Antal nyilatkozata szerint — 40—50.000 kisiparos helyzetén és 15—-20.000 munkanélküli szomorú állapotán segítünk. Ha csak ezeket az érveket akarnám felsorakoztatni vagy új formába csoportosítani, akkor nem kellene hozzászólanom a kérdéshez, mert a közvélemény idegesebb, mintsem türelemmel hallgassa, hogy valaki „osztozik az előtte szóló véleményével.” Nekünk, akiknek még nem volt módunkban hozzászólani a főváros ügy- és vagyonkezeléséhez, egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a gazdaságosság, célirányosság és a takarékosság elvének gyakorlati keresztülvitelét szorgalmazzuk s képviselőink útján és képviselőinktől követeljük azt, hogy ezek a szempontok személyi és párt tekintetek félretételével érvényesüljenek. Welcerle Sándor pénzügyi expozéja alkalmával hangsúlyozta, hogy a jó, •—• a jobb érdekében hajlandó meghallgatni és elfogadni jótanácsokat és aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter felhívása nemcsak a pénzügyi tárca keretében akarta érvényesíteni a jótanácsok eredményeit. E helyen — egyelőre —• a lakásszaporítás problémájával kívánnék foglalkozni és — sajnos — ezen a téren meg kell állapítanom, hogy bármily éber figyelemmel kísérem a fővárosi köz- és magánépítkezést, sem az építkezési szenvedélyt, sem annak előjeleit nem tudom megtalálni. Nem tudnék túl rigorózus lenni az Éber Antal megállapításaival szemben s éppen ezért a bankvezér pénz-gazdálkodásának bizonyos vonatkozásait az új építkezésekkel szemben vita anyagává óhajtanám tenni. Azt alig vitathatja bárki is, hogy a fővárosban lakásszükséglet van és abban is egyetértünk, hogy az új lakások mai béreit, a mai gazdasági viszonyok között megfizetni nem lehet. A házépítkezésnél van ugyanis két, improduktívnak nevezhető épületrész: az alépítmény a pincével és a tetőszerkezet. Keresni kell a módot, hogy miképpen lehet ezt a két improduktív beruházást lecsökkenteni s akkor máris egy 20—30%-os termelési különbözetet s így olcsóbb lakhatási lehetőséget értünk el. Látom az ajkak körül a mosolyt s hallom a velem együtt korábban kelők vélemény kórusát: emeletráépítés! Ismerjük és gyakoroljuk is már. Gyakoroljuk, de nem eléggé intenzív módon s nem elég körültekintéssel. A házak tatarozását s a tatarozási költségek köz- kölcsön útján való folyósítását sürgetik. Ügy halljuk, hogy a háziurak vonakodnak ettől s úgy halljuk, hogy a főváros kényszer-rendszabályok igénybevételétől sem riad vissza. Igenis szükség van a tatarozásra, mert akárhány fővárosi főútvonal mentén akadunk bőségesen bérházra, amelyet közegészségügyi, életbiztonsági és szépészeti szempontból renoválni kell. Ha a renoválást emeletráépítéssel hozzuk kapcsolatba, könnyen kiszámíthatjuk, hogy minő munkák oszolnak meg a tatarozás és az emeletráépítés útján. A társasház építés jogi formája törvényhozási úton rendezve van. Nem akarok a törvény taglalásába bocsátkozni, de nem látom a jogi biztonság veszélyeztetését, ha a főváros az állammal karöltve, a háztulajdonos konszenzusa mellett tatarozást és emeletráépítést végeztet a lakásszaporítás érdekében. Házkatasztert kell összeállítani és minden olyan KLEMEN! ANDRÁS Jégszekrények, bor- és sörkimérő készülékek gyára és raktárai BUDAPEST, VIL, KIRÁLY U. 27 az udvarban Teleién: József 401—10. egy-, két-, három emeletes házra, amely a szabályozási útvonalban fekszik, az építkezésre alkalmas és a rentabilitási számításoknak megfelel, emeleteket kell húzni. Nem luxuslakásokat, hanem egy-, két-, háromszobás lakásokat, mert ezekből a lakástípusokból van a legnagyobb kereslet. íme, az építkezési szenvedély hogyan kezd rideg arcából engedni és íme miként válik — mint lakásszaporítási probléma — bankári szemmel nézve is, rentábilissá. Az emeletráépítésnél nem kell földkiemelés, alapfal, pince, nem kellenek költséges tetőszerkezetek s a tatarozás szempontjából az állványozási, letakarí- tási, levakolási költséget rentábilis munkává transzformáljuk. A pénzügyi kérdés mellől nem tágít a szociális probléma és máris kínálva kínálja adatait, amelyeken keresztül közkötelességként jelentkezik az, hogy főként belterületeinken gondoskodjunk kisebb és olcsóbb lakástípusokról. Yan-e valaki, aki a statisztikát figyeli és ne tudná, hogy diplomás embereink közül hányán vándorolnak ki tengerentúlra, mert lakás- és állás hiányában nem tudnak családot alapítani“? Van-e valaki, aki ne látná azokat a napi tragédiákat, hogy elaggott, vagy magukra maradt szülők mint kénytelenek régi, — nagyobb és drágább lakásokban maradni, mert nem kaphatnak kisebb és olcsóbb lakást. A fiatal, diplomás egzisztenciák foglalkozásuk révén a város belterületeire vannak utalva s egészséges, életképes városrészek kereskedelme és ipara forgalomképessé és termelőképessé tehető azáltal, ha a belterületek népsűrűségét körültekintéssel, helyes higiéniával emeljük. Ezeknek a problémáknak pénzügyi megoldásától — gondolom — Éber Antal sem idegenkednék, mert ez az építkezési szenvedély a legkisebb befektetéssel a leggyümölcsözőbb javakat termelné. Ha a Fővárosi Hírlap helyet ad, úgy pénzügyileg is reámutatök arra, hogy kényszertársulás útján mily módon lehet megoldani ezt a problémát s a következőkben elmondanám azt is, hogy a házakban, az így fokozottabb mértékben szükséges „személyfelvonó-üzem” miképpen oldható meg a magánosokra és a közre nézve egyformán hasznosan. IBBBSBBBBBBBBBBBHBSB^BBHBBBBBBBBBB Álmodozó Igatóság és a drágaság Hassziaaííészfésszlcelii ellen Becsey Antal a Fővárosi Hírlap hasábjain nem egyszer foglalkozott a budapesti drágulás kérdésével. Izgató példákat hozott fel arra, hogy miért kell a szegény pesti fogyasztónak húst, burgonyát, szóval e legelsőrendű szükségleteit horribilisán drágábban beszerezni, mint akár a legközelebbi vidék lakossága teszi. Az izgató példák azonban nem voltak elegendők arra, hogy a közélelmezési ügyosztályt és annak vezetőjét kizökkentse istenáldott, derűs flegmájából. Ez az ügyosztály a közönség panaszaira — hiszen Becsey Antal is csak fogyasztó közönség — vállat sem von és lekicsinylőén még csak annyit sem mond, hogy: ugyan, kérem! ... Közben azonban a drágulás hétmérföldes csizmákban rohan előre és senki sem húzza meg a vészharangot. Valaha, sokkal szelídebb időkben, sokkal kevesebb nyomorgó iparos, tétlen vállalkozó és szomorúan vergődő, a bolsevisták karjaiba rohanó munkanélküli idején már régen megvitatták volna a segítés eszközeit. Pedig a drágaság ellen való küzdelem legfőbb eszközei a főváros kezében vannak. Hiszen a főváros keres évi harmadfélmilliót a csarnoki díjakból, a vidéken levágott állatok után a főváros szed újból szúródíjat, a főváros kezében vannak a fogyasztási adók és kövezeti vámok is. Az ember azt hinné, hogy már régen történt valami a drágaság ellensúlyozására. De úgy látszik, nem is akar történni. * A körúti nagy tűz talán nem keltett volna olyan riadalmat és nem nyugtalanítaná annyira a főváros lakosságát, ha ez a tűzkatasztrófa egyedül állott DRÓTFONAT A LEGJOBB KERSTÉSANyAG. KOLLERICHffiE! BUDAPEST.IV.FEREHC-JflZSEF RAKP. Z1. volna. A lapok hasábjai azonban mind sűrűbben telnek meg tűzkatasztrófákról szóló riportokkal. Ilyen körülmények között szerintünk nem elegendő annak kikutatása, hogy mi okozta az egyik, vagy másik tüzet. Generálisan kell megállapítani, hogy nincs-e közös eredetük a sűrűn ismétlődő veszedelmeknek. Nem gyújtogatásra gondolunk, hanem arra, ami csaknem egyenlő értékű azzal: a tűzbiztonsági rendszabályok súlyos elhanyagolására. Ki fog derülni, hogy sejtésünk nem csalt-e, de addig is csak úgy kapásból figyelmeztetjük a hatóságokat a visszaélések e fajtájára. Szigorú rendelet tiltja meg a lakóházak padlásának mindenféle lim-lommal való teletömését, mert a laikus is tudhatja, hogy az ilyen szemétszerű anyagnak a halmozása kész tűzveszedelem. Miután azonban senkinek sem hivatása, a világon senkinek eszébe sem jut a padlások ellenőrzése. A lakók jóhiszeműen, a háziurak és házmesterek kevésbé jóhiszeműen telerakják tehát a padlásokat gyúlékony, könnyen égő anyaggal, szemétdombok, rongymúzeumok, tűzrevaló bútorraktárak, piszok-arzenálok lettek a budapesti padlások. Eddig senki sem vett tudomást arról a veszedelemről, ami ezekben az állapotokban rejlik. A józsefkörúti tűznek meg kell hoznia minél előbb a padlás-razziát, amely nélkül ma nem hajthatja nyugodtan álomra a fejét a pesti ember. HAJNAL IMRE oki mérnök, építési vállalkozó BUDAPEST, I., Atilla körút 47. szám Telelőn: Automata 528—64IIiKOVITS J Központi fűtések és vízvezetéki berendezések vállalata BUDAPEST, VI, ANDRáSSY ÚT 92 T lefón : Aut 212-07 ^ & #*1 OUT rading Company képviselete oianaara millini ignác a&ZTdltOK Budapest, V., Nádor ucca 6. sz. TELEFÓN : AÜT. 833-40, 832—77. Alapítási év: 18Ö8 Teleién; J. ;^81-47 CRISTOFOLI VINCE KŐPADLÓ FAYENCE FALBURKOLAT Budapest, VII., Gizel!a-ut31 Távbeszélő: Auf. 879—65. LIU. ŰLTAIAHOS aUKCIŰ KIÁLLÍTÁS: 1930 március 30-átóI április 1-ig, hétköznapokon delelő!! és délután, vasáru p csak délelőtt. ÁRVERÉS: 1930. április hó 2~!ől április 15-ig d. u. V 4 órá'ól. ÁRVERÉSRE KERÜLNEK: Műbecsii festmények, szobrok, porcellárok, keled szőnyegek, művészi és közhasználatú bútorok, ékszerek könyvek síb Kisvasutak « Emelődaruk Sodronykötél pályák Modern szállítóberendezések * Roessemap és KaiiaemanH - Épp fa Fekete Egyesült Gépgyárak ft. T. Buda past, lll.v Római fürdő Városi eladási iroda : VI-, kerülni Ser 2. sz. Telefon : Automata 174—00 *• Harmatta-féle vashordók, tartányok, csövek és oxigén BENZIN OLAJ ZINNER MANÓ kőbánya és útépítési vállalkozó ÚJPEST, TAVASZ UCCA 24. SZÁM TELEFON AUT. »50-75