Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-02 / 13. szám

fara 50 fillér Tizen kilencedik évfolyam, Budapest, 1930 április 2. 13. szám ÍRBT!IHlISfflllHll5BinílTO0HSlÍI0!HB!i!BIII SlülMBBTIPiraiIBTn® íJIHIífETíííJ * iSailíOTlSWranf HiisiaíliffinHS ELŐFIZETÉSI JÍRJ3K: Egész évre ...................................24 pengő Fé lévre.............................................12 pengő Állandóan: G/1ZHMSÁGI ÉUTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: A UTOMATA 137—15 A vétójoga amelyet a főváros tanerőinek kinevezése körül bizto­sítani fog a törvény a kultuszminiszternek, nem fáj nekünk, amíg Klebelsberg Kunó gróf törvénytiszte­lete, nobilitása és a magyar kultúrfölényért lobogó lelkesedése őrködik a miniszteri székben. De éppen a miniszter úr álláspontját védelmező cikkekben olvas­suk igen erősen kihangsúlyozottan, hogy „az idők változhatnak, a fővárosban a pártarán'yszám meg- változhatik, hogy ami most jó kezekben van, egyszer talán kevésbé jó kezekbe kerül.” Hát éppen erről van szó, mert ahogyan a városházán kicsúszhatik egyszer a. hatalom a jó kezekből, az ország kormányrúdja is volt már „kevésbé jó kezekben.” Erre mondja Kozma Jenő ma a Fővárosi Hírlapban, hogy a törvény betű­jének minden időben érvényesülnie kell. Csak az ad­hat megnyugvást, ha garanciánk lesz arra, hogy a mindenkori kultuszminiszter kizárólag a vétó jogát fogja érvényesíteni és egyetlen kultuszminiszter sem igyekszik majd a törvény betűjének félremagyarázá­sával preventív jogokat is biztosítani magának. Csak így lehet megnyugtató a megszületése előtt oly sok emóciót keltett törvényszakasz. Főként erről a sok emócióról kell ma néhány szót ejtenünk, mert az izgalmak során sok olyasmit vontak kétségbe, amit mi mindig igen természetesnek tartottunk. Kétségbe- vonták például Kozma Jenőnek azt a jogát, hogy a kérdésben biztosított „szabad kéz”-zel a valóságban is élhessen. Főként azonban kétségbe vonták, hogy azok a képviselők, akiknek Budapest népe adott mandátu­mot, azok tényleg Budapest népének, Budapest szé­kesfőváros közönségének érdekeit képviseljék az országgyűlésen. Végül pedig olyan mentalitás is ki­alakult, amely mintegy kétségbevonta, hogy Buda­pestnek jogában van a maga évtizedek keserves mun­kájával, mérhetetlen áldozataival ragyogó magaslatra emelt, országot vezető kultúráját minden néven ne­vezendő dekadenciával szemben megvédeni. Mindezekkel szemben Budapest közönsége igen erélyesen és a jogos önérzet igen kemény hangján kiáltja oda mindenkinek, akiket illet, hogy nem haj­landó jogaiból engedni, önvédelmi harcában a fegyvert letenni és kulturális-birtokállományát megcsonkítani. Budapest népe megköveteli, hogy képviselői az ország és a nemzet érdekeinek sérelme nélkül minden eset­ben Budapest érdekeit képviseljék, legelsősorban pedig akkor, amikor Budapest nagyszerű kultúráját kell bárkivel szemben megvédelmezni. Meg fogjuk vé­deni ezt a kultúrát a maga magyar és nemes mivol­tában, ha a nemzetközi hódítás akarná kezünkből ki­csavarni, de meg fogjuk védeni akkor is, ha a kul­túra-iszony zsugorisága, vagy irigysége akarnának gáncsot vetni neki. a bölcs kormányzás is csak lassan tudott kiirtani. Meg tudtuk érteni, hogy a vidék a vörös átoktól való félelmében és irtózatában Budapestet állította oda bűnbaknak és a vörös ragály elől a Budapestnek való hadüzenettel is védekezett. De attól a színmagyar, nemzeti voltában meg nem gyanúsítható kultúrától, amelyet a mai konstruktiv városkormányzás termel, nincs oka és joga félni a vidéknek. Természetes, hogy árkokat ástak és sáncokat emeltek a vörös ragály ellen, de botorság volna, bűn volna vasvillát ragadni a fejlett, diadalmas nemzeti kultúra ellen, amelyet a jövőben is Budapest akar szállítani számára. Pedig erre biztatják a jószándékú vidéket. Am hiába, mert a kultúrát — a természethez hasonlatosan — vasvillá- val sem lehet elűzni. Culturam expellas furca, tarnen usque reeurret. Október előtt nem lép életbe as él fővárosi törvény Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a parlamenti vitáról és a törvény életbeléptetéséről Most már bizonyosra veszik, hogy a fővárosi reform parlamenti vitája hamarosan befejeződik és április hó folyamán a javaslat tető alá kerül. A kép­viselőházi vita végét húsvét előttre várják, húsvét után pedig a felsőház is végezhet a javaslattal, úgy hogy Legkésőbb május eL>ö hetében az államfő már kihirdetheti az új törvényt, A törvény kihirdetése azonban még nem jelenti egy­ben az életbeléptetést is. Ebben a tekintetben külön­böző híresztelések terjedtek el, főként az ellenzéki pártok körében. Scifovszky Béla belügyminiszter, akit ebben az ügyben megkérdeztünk, a fővárosi reform életbeléptetésének körülményeiről és várható következményeiről a következőket mondotta a Fővá­rosi Hírlap munkatársának: — A fővárosi reform 107 szakasza közül 73-at letárgyalt a képviselőház. A letárgyalt szakaszok kö­zött szerepelnek a legjelentősebb rendelkezések. A képviselőház végleges szöveget adott azoknak a paragrafusoknak, amelyekben a reform alapelvei van­nak lefektetve. A hátralevő szakaszok közül azoknál várható nagyobb vita, amelyek a fővárosi üzemek gesztiójára és ellenőrzé­sére vonatkoznak. Nagyobb vita lesz az átmeneti intézkedéseket tartal­mazó szakaszoknál is. emelkedett fővárosi reform mikor lép életbe, Scitovszky belügyminiszter ezeket mondotta: — Az átmeneti intézkedéseiből szóló szakaszok közül az egyik felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy a törvény életbeléptetéséről rendeleti úton intszkedhessék. Feltéve tehát, hogy a képviselőház ezt a szakaszt megszavazza, — amiben nincs okom kételkedni, — altkor a törvény életbeléptetése későbbi időpontra marad. Minden valószínűség szerint ez év októberében kerülhet sor a törvény életbeléptetésére, mert nekem az a véleményem, — és a pártok veze­tőinek is az a felfogásuk, hogy a jelenlegi törvény- hatóság működését nem zavarjuk az új választások kiírásáig. A jövő évi fővárosi költségvetést még min­denesetre a jelenlegi törvényhatóság fogja letár­gyalni. Scitovszky Béla belügyminiszternek ez a nyilat­kozata azt jelenti, hogy az új választások kiírására novemberben, vagy legkésőbb december elején kerül sor. Ami a fővárosi reform vitájának további alakulását illeti, ebben a tekintetben általános az a vélemény, hogy a hátralévő szakaszok változatlanul mennek ke­resztül. TJsetty Béla, a törvényjavaslat előadója ki­jelentette a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy a még hátralévő szakaszoknál egyetlen lényegbevágó módosítást sem terjeszt be. Arra a kérdésünkre, hogy a törvényerőre BÚD JÁNOt KERESKEDELMI MINISZTER tárgyalásokat kezd a fővárossal a hídproblémák megvitatása céljából A kereskedelmi miniszter nyilatkozik a hsdvám bevezetéséről VaiószínűSeg kölcsönből építik Jel a két új Dursa-bidaä kölcsönt csak produktív beruházásokra szabad for­Tudjuk, hogy Klebelsberg kultuszminiszter ke­zében jó helyen van a vétójog, de ha akadnak, akik el tudják képzelni, hogy Budapest kormányzása „ke­vésbé jó” kezekbe kerülhet, nekünk is van annyi fan­táziánk, hogy megijedjünk az éppen nem lehetetlen eshetőségtől, amikor Klebelsberg gróf miniszteri szó­két ama derék jó magyar urak egyike foglalja el, akik Budapest büszkeséges iskoláit ugyancsak derék magyar tanítókkal árasztanák el. De ezek a derék magyar tanítók távolról sem ütnék meg azt a mér­téket, amelyet ma megkövetelünk tanítóinktól, akik ennek a kultúrfoknak meg is felelnek. Nincs párt a városházán, amely — tökéletes megbecsüléssel visel­tetvén a nagy nemzeti feladatát becsülettel teljesítő vidéki tanszemélyzet iránt — elkeseredetten ne tilta­koznék a főváros egészen külön klasszist alkotó tan- személyzetének nivóbeli lesüllyesztése ellen. A mi tan­személyzetünk a mi büszkeségünk, de büszkeségének kell lenni az ország számára is. Ennek a nívóbeli kü­lönbségnek pedig örök időkön át természetszerűen meg kell maradnia, mert Budapest a magyar kultúra ősforrása és az marad a jövőben is. Az ország kultú­ráját Budapest nevelte, Budapest fogja mindörök- kön mind nagyszerűbbé tenni. Azok tehát, akik Budapest kultúráját megcson­kítani, ledegradálni szeretnék, vétkeznek az egész ország ellen. Akik féltékenységgel nézték, hogy el­szánt akarattal védjük tanszemélyzetünk nívóját, azok azt a gyűlöletet szítják újra, amely gyűlöletet annak idején a vörös nihilizmus keltett föl és amelyet A dunai hidak megépítése ügyében serényen folynak az előkészítő tárgyalások. A tervpályázat ki­írására is megtörténtek az intézkedések, a végleges döntés azonban késik, mert a pénzügyi fedezet elő­teremtése egyelőre gondokat okoz. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt ebben az ügyben Búd János ke­reskedelmi miniszterrel, akit megkérdeztünk: mi az álláspontja az építési költségek előteremtéséről és a tervek végrehajtásáról. Búd János kereskedelmi miniszter ezeket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: —• Egyelőre még nincsen döntés a dunai hidak pénzügyi fedezete ügyében. Valószínűnek tartom, hogy kölcsön útján teremtjük elő a szükséges összeget. Mivel pedig a kormánynak elvi álláspontja az, hogy ditani, megfontolás tárgyává tesszük: nem kell-e az új hidakra valamilyen formában beve­zetni a vámot. A hidrámból várható jövedelem fedezi majd az amor­tizációs terheket. Ezt a kérdést azonban előbb meg kell be­szélnem a főváros illetékes tényezőivel, annál is inkább, mert egyébként is tisztáznunk kell a fővárossal sok vitás kérdést, amik a hidak karbantar­tása és a hídjogváltság körül merültek föl. A Búd kereskedelmi miniszter nyilatkozatában jelzett tárgyalások még április havában lazajlanak. Annyi bizonyos, hogy a két Duna-híd építését meg ebben az évben megkezdik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom