Fővárosi Hírlap, 1930 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1930-03-05 / 9. szám
1 JF /*• S' ( ( / \ I \ \ Tizenkilencedik évfolyam, ára 50 fiUér Budapest, 1930 március 5. 9. szám ELŐFIZETÉSI ÁH AK: Egész évre ...........................24 pengő Fél évre..................................12 pengő Állandóan : G AZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D.ACSÓ EMIL MEGJELENIK 3IINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: A UTÓMAT A 137—15 Ünnep után vagyunk és az az érzésünk, hogy azok a nagy napok, amelyeken Magyarország és a székesfőváros közönsége lerótta hódolatát az államfő előtt, igen jelentős tényezői lesznek annak a törekvésnek, hogy végre- valahára nyugodtabb, jobb életünk lehessen. Ezek a napok még inkább összekovácsolták a nemzetet, még inkább kiküszöbölték a folytonosan lazuló politikai és társadalmi ellentéteket. Egyben pedig az egész ünnep jellege az volt, hogy kidomborítsa a nemzet munkavágyát és azt a tényt, hogy az ország kormányzójának ünneplésekor a kormány, — s vele együtt a főváros — a gazdasági élet fellendítését célzó intézkedésekkel, monumentális alkotásokkal a jobb jövő irányában való törekvéseiről kívánt dokumentumokat szolgáltatni. A kormány kétségkívül sietni fog megalkotni a parlament által megszavazott terveket. Ugyanakkor azonban a főváros tanácsának is sietve munkához kell látni, mert ez után az ünnep után nem lehet a zászlót begöngyölni: ennek az ünnepnek a folytatásaként le kell vetni a díszmagyart és nekigyürkőzni a munkának. ruházások, mikor épül meg az új Rókus, mikor lesz iható vize Budapest lakosságának? Szinte szerencse, hogy mindig és mindenre azt lehet mondani, hogy nincsen pénz és szinte szerencse, hogy nyugodt emésztés közepette lehet a pénzügyi megfigyelő kényelmes dekkungjából a tengerentúlra távcsövezni, hogy mikor kel már a pénzügyi fellendülés napja, mikor rügyeznek ki az olcsó kölcsönök termőfái. Addig édesen lehet tovább szunyókálni és ígéret-léggömböcskéket eregetni az ég felé, amelyre millió ember szeme tekint vágyakozva. Aztán elmondjuk-e újra, hogy a tanácsnak is illenék tisztában lenni az évszakokkal és azzal az évezredek óta kialakult különös szokással, hogy tavasz- szal meg szoktak indulni az építkezések és ha tavasz- szal mégsem kezdődik meg ez a tevékenység, akkor Budapest egész esztendőben szűkölködik, de talán éhezik is. Ezért volna szükséges, hogy a tanács az aktaelfektetés dús tevékenységén kívül az asztrológiával is törődnék egy kicsit és letéve a kölcsönkémlelő látcsövet, szabad szemmel tekintene ki az ablakon és konstatálná, hogy — tavaszodik. «aasHBBBiaBiasfts&is&saaoBi^is&gssfSiääifiaiffSBa&asäHBaeaiisiRaaiaBgaBgsigiSBBi BÚD KERESKEDELMI MINISZTER nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az óbudai és Boráros téri hidak építésérői, a haSáisorompókróS és Budapest idegenforgalmáról, valamint a fürdőváros fejlesz- léséhez szükséges beruházásokról Mindezt eddig az ünnep utáni érzésünk mondatta velünk, de a hétköznapnak is van mondanivalója. Ez pedig az, hogy az ünnep munkát adó és munkát váró hangulata értelmében igen-igen, sürgősen neki is kell vágni mindennek, ami az ínségen, a gazdasági lesujtottságon segíteni fog, vagy legalábbis segítem hivatott. Mert be kell vallanunk, a székesfőváros és főként a tanács eddig való viselkedése határozottan az operettbeli. jelenetet juttatja fájdalmasan az eszünkbe, amikor a kórus karbatett kezekkel bámulja a vízbefúló vergődését és harsányan énekli: a gróf a vízbe fúl, a gróf a vízbe fúl, mentsük meg őt, mentsük meg öt! A tanácsi operettnek egyszer már végének kell lenni és a Horthy Miklós szeretetotthonnak, meg a Szent Magdolna szülőotthonnak, amelyeknek megépítését az ünnepi közgyűlésen határozta el a törvény- hatóság, továbbá a már régebben tervbevett közmunkák kivitelének nem lehet állandó kísérete „a gróf a vízbe fúl” ária, amelyet elénekel a kórus és a —- gróf: a munkanélküliek, a vállalkozás, az ipar, a gazdasági élet mégis csak vízbefúlnak. A jajgató kórus tétlensége már nemcsak az idegekre megy, hanem a béketűrés kezdi az embereket végleg elhagyni. Természetes ez akkor, amikor az ígéretek özönvize önti csak el a budapesti gazdasági életet, ahelyett, hogy bármi konkrét eredményt, amelyet munkának hívnak, föl lehetne mutatni. A tanácsi kórus meleg részvéte a szenvedő emberiség iránt, mélyen meghat bennünket, de keserű csalódások után most már igen hangosan kezdi mondani Budapest népe, hogy végének kell lenni a tétovázásnak, cselekedeteknek kell következniük. Hogy eddig mi történt, arra vonatkozólag jellemzőbbet igazán nem igen tudunk mi magunk mondani, mint amit a Fővárosi Hírlap mai számában maga Búd János kereskedelmi miniszter mond el. A ceglédi vasútvonal felemeléséről beszél a miniszter és kijelenti, hogy már hat hónapja esedékes volna azoknak a tárgyalásoknak a lefolytatása, amelyek a költségek és a hozzájárulás kvótájának a megállapítására hivatottak. „Hat hónappal ezelőtt ugyanis — mondja a miniszter — megkapta a főváros az idevonatkozó leiratot, de mindezideig nem került sor a konkrét tárgyalások megindítására.” Mi most nem beszélünk arról, hogy a halálsorompók, a ceglédi vasútvonal felemelése ügyében már igen paprikás hangulatú népgyűléseket láttunk. Nem beszélünk róla, hogy ennek a problémának gyors megoldása lelkiismereti kérdés. De beszélünk arról, hogy ez mégis csak szolgáltatna valami munkát vállalkozóknak, iparosoknak és munkásoknak egyaránt. A munkanélküliek ezrei közül néhány száznak mégis ftsak jutna néhány hétre vagy hónapra kenyér belőle. És ezt az ügyet merik hevertetni a városházán félesztendőszámra. Nemcsak a munkaalkalmakat váró tömegeket, hanem az illetékes városházi és kormányzati tényezőket is súlyos gond üli meg amiatt, hogy a tavaszi időjárás közeledésének ellenére kevés remény van nagyobbarányú közmunkák megindítására. Éppen ezért csak a legnagyobb örömmel és megelégedéssel regisztrálhatjuk Búd János kereskedelmi miniszterrel folytatott beszélgetésünket, amelynek során főként olyan kérdések kerültek szóba, amelyek a főváros közönségét, úgy a munkakeresőket, mint a vállalkozókat közelről érdeklik. Nagy szeretettel és melegséggel beszél a kereskedelmi miniszter azokról a tervekről, amelyek megvalósításuk esetén alkalmasak volnának Budapest fürdőváros jellegének a kidomborítására és általában a fővárosi idegenforgalom fejlesztésére. Búd János kereskedelmi miniszter hangsúlyozta, hogy nem konkrét, — Sok intézkedést lehetne tenni, amelyek A Fővárosi Hírlap munkatársának ugyanis alkalma volt Búd János kereskedelmi miniszterrel hosszabb beszélgetést folytatni különböző aktuális városházi kérdésekről. A beszélgetés során meggyőződést szereztünk arról, hogy Búd János kereskedelmi miniszter nagy barátja a fővárosnak, amelynek problémái őt közelről érdeklik. Mindenekelőtt az új dunai hidak megépítéséről kérdeztük meg a kereskedelmi minisztert, miután ez a két nagy építkezés érdekli' elsősorban a gazdasági életet. kidolgozott tervekről beszél, hanem csupán egyéni elgondolásáról, amelynek megvalósítása szerinte egyrészt munkaalkalmakat teremtene, másrészt hatalmas lökést adna a főváros fejlődésének. A kereskedelmi miniszter ezekről az érdekes problémákról a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: kitűnő beruházások volnának és nemcsak munkaalkalmat nyújtanának, hanem egyben produktív befektetéseket is jelentenének. A Rác-fürdő mögötti területet parkírozni kellene, a Hungária-forrást és a kelenföldi keserűvíztelepeket Karlsbadszerűen kellene kiépíteni és berendezni., a Császárfürdő környékét rendbe kellene hozni, két- három új szállodát kellene építeni ezen a környéken. Sürgősen megvalósítandó volna a reuma-kórház a Gellértfürdőnél. Nagy vonásokban ez az a legközelebbi program, amit végre kellene hajtani. Becslésem szerint 16—18 millió pengős befektetés volna ez, amely gyorsan meghozná a maga gyümölcseit. Búd János kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A tervpályázatot már kiírtuk. Nemcsak a Boráros-téri híd megépítését sürgetem, hanem párhuzamosan folynak az Óbuda—-Hungária úti híd megépítését előkészítő tárgyalások is. A Boráros-téri kid megépítése pillanatnyi előnyt szerzett azzal, hogy a kormányzó úr őfÖméltóságának tízéves jubileuma alkalmából a magyar államfőről kapja az elnevezését. Ez azonban távolról sem jelenti azt, mint hogyha az óbudai híd megépítését elhalasztanánk. A Boráros téri híd megépítése körülbelül tizenkétmilió pengőbe fog kerülni, az óbudai bid költségei lényegesen többre rúgnak. A pénzügyi fedezet kérdése még nem került napirendre. Később, a pályatervek felülvizsgálása és a nyertes pályamű elfogadása után fogunk dönteni arról, hogy a két dunai híd megépítése céljából kölcsönt vegyünk-e fel, vagy pedig folyó jövedelmekből teremtsük elő a fedezetet. Én mindenesetre erősen sürgetem a munka megindítását és bizonyosra veszem, hogy erre még ebben az esztendőben feltétlenül sor kerül. Szóbaboztuk a beszélgetés során a ceglédi vasút- \ vonal felemelésének, vagyis a halálsorompók eltűnte- § — A ceglédi vasútvonal felemelésének az ■ A fővárosnak kell tehát elsősorban áldozatokat hoznia, hogy ezt a valóban szükséges városrendezési tervet végrehajthassa. Más országokban is a helyhatóság viseli a hasonló terheknek a nagyobbik részét. Franciaországban például az állam csak tíz százalékkal járul hozzá az ilyen természetű költségek viseléséhez. Már hat hónapja esedékes volna azoknak a tárgyalásoknak a lefolytatása, amelyek a költségek és a hozzájárulás kvótájának a megállapítására hivatottak. Hat hónappal ezelőtt ugyanis megkapta a főváros az idevonatkozó leiratot, de mindezideig nem került sor a konkrét tárgyalások megindítására. Mérhetetlen elkeseredéssel kell a kereskedelmi miniszternek erről a leleplezéséről beszélnünk. Hát ha ennek a rettentően nagy port fölvert ügynek ilyen «inikus elintézése is lehetséges a városházán, akkor mit várjunk a beruházásoknál, a közmunkák kiírásánál? Vájjon mikor születnek meg akkor az üzemi beA Fővárosi Hírlap munkatársának Búd János kereskedelmi miniszterrel folytatott beszélgetése s a kereskedelmi miniszternek kérdéseinkre adott válasza azt bizonyítja, hogy olyan tervek készülnek, amelyek komoly és tartós lendületet adhatnak az építkezési, tevékenységnek. Búd János kereskedelmi miniszter, — mint ezekből a kijelentéseiből kitűnik, — nagy szeretettel, megértéssel viseltetik a főváros problémái iránt. A kereskedelmi miniszternek ez az érdeklődése garancia arra, hogy a közeljövőben valóban történni is fog valami a fővárosnak ezen a gondozatlan területén. | tésének az ügyét is. Búd János kereskedelmi minisz- ] ter a következőket jegyezte meg: ügye városrendezési kérdés.
