Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-25 / 52. szám

15 Rövidesen ftzembelielvezik lagfarorüzág; leghatalmasabb villamos erőműtelepét----- I ni --­Tormay G éza államtitkár, Schimanek Emil műegyetemi tanár és Kozma Jenő nyilatkozik a bánhidai centráié korszakalkotó jelentőségéről, hiva­tásáról és a magyar ipar páratlan teljesítményéről Néhány hét múlva közgazdasági életünk orszá­gos jelentőségű eseményének színhelye lesz Bánhida: üzembe helyezik az alig másfél esztendő előtt megkez­dődött építkezések után a Dunántúl villamosítása ér­dekében létesített elektromos centrálét. Hermann Miksa kereskedelmi miniszter, kiindulva abból a tapasztalatból, hogy a hazánkban található, vasúti szállításra nem alkalmas, gyengébb minőségű szénmennyiség gazdaságos kihasználása egy nagysza­bású elektromos energiát termelő erőmű létesítésével mily fölbecsiilhetetlen értékű kincset rejt magában: elhatározta a centráié fölépítését. S miután az angol pénzpiacon a szükséges kölcsönösszegek folyósítása biztosítva volt, megalakult egymillió pengő alaptőké­vel a Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytár­saság. A részvénytársaságnak ügyvezető alelnöke dr. Tormay Géza kereskedelmi miniszteri államtitkár lett s mellette, mint előadó, Verebéig László műegyetemi tanár, országos középítési tanácsos, a műszaki munkák tervezője működik. A bánhidai villamos centráié tervezésének és ki­vitelének munkáját az elfogadott általános ajánlati nyolc átvételénél segítségül volt az angol kormány is, amely az angol gyártmányokat a Merz <& Mc. Lellan világhírű mérnöki cég szakértőivel vizsgáltatta fölül. Az Angliából behozott árucikkek minősége tehát első­rendű. Az erőmű a Bánhida—pápai vasútvonal mentén, a bánhidai tó északi sarkán épült. Tüzelőszere égő­pala, amelyet a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. közeleső bányáiból tárolnak és drótkötélpályák szál­lítják a centráié telepére. A tüzelőszereken kívül a gőzerőmű másik fontos kelléke a víz, amely egyrészt a kazánok táplálására, másrészt a kondenzátorokban a gőz sűrítésére szolgál. A sűrítőkön a tó vizét hajt­ják keresztül, ami által a víz természetesen fölmeleg­szik. Az így fölmelegedett víz visszahűtésére igen ere­deti módon a tó felszíne szolgál. Amíg ugyanis más gőzerőműveknél, — ha csak nem terülnek el nagy fo­lyók partján, — e célra hatalmas hűtőtornyokat kell építeni, addig Bánhklán a föladatot úgy oldották meg, hogy a tavat egy hosszirányú gáttal két félre osztot­ták. A meleg vizet a gát egyik oldalán nyomják bele a tóba, míg a vízkivétel a másik oldalon történik. Ilyenformán a víz két kilométeres körutat tesz meg lyek peremmagassága a talaj fölött 43 méter. Mind­egyik kazán óránként 40.000 kg gőzt termel 28 lég­köri nyomáson. A gépházban, amelynek méretei a kazánházéival vetekednek, három nagy és egy kisebb gőzturbina-egy­séget állítottak föl. A generátorok áramának feszültségét a gépház mellett elhelyezett szabadégalatti transzformátor- és kapcsolóállomás emeli föl az országos távvezeték 100 ezer volt feszültségére. Az óriás feszültséggel érkező áramot Buda­pesten, Győrött és Moson-Magyaróvárt egy- egy, a helyi fogyasztásnak megfelelő telje­sítőképességű transzformátorállomás fogja a viszonyoknak megfelelő feszültségű árammá átalakítani. A Ganz—Danubius Rt., amint látható, minden erejének és teljesítőképességének koncentrációjával nemcsak hazánkban teremtett rekordot egy hatalmas föladat megoldásában, hanem A BÁNHIDAI ERŐMŰTEEEP LÁTKÉPE. tervek alapján teljes egészében a Ganz—Danubius Rt. cég végezte, mint fővállalkozó, kizáróan hazai munka­erőkkel. Az ügyvezetés szálai közvetlenül Präger Pál és Klein Ferenc vezérigazgatók kezeiben futottak össze, míg az építési iroda élén Széli Lajos gépész- mérnök végezte az irányító munkálatokat. Az erőmű magasépítési munkáit Rusznyák Géza építészmérnök vezetése mellett a Magyar Építő Rt. végezte, a tiszt­viselő- és munkástelep terveit pedig almási Balogh Lóránt építésztanár készítette. Azokat a berendezési tárgyakat pedig, amelyeket a Trade Faeilities-kölcsön fejében az angol nagyiparnak kellett a szerződés ér­telmében juttatni, a Ganz—Danubius Rt. mint fővál­lalkozó, az English Electric Co. Ltd. közismert nagy angol cégnél rendelte meg. A Ganz—Danubius Rt. és az angol Power and Traction cégek között létrejött az együttműködésre vonatkozó megállapodás, s hogy mennyire előnyösnek mutatkozott az összes munkálatoknak egységes veze­tés alá való rendelése, « annak eklatáns bizonyítéka az a munkatel­jesítmény, amellyel elérhető volt, hogy a nagy mű az eredeti programtól eltérően, — amely 1930 májusára volt tervezve — sok­kal hamarabb elkészült. A tervezés legfőbb irányítását a Magyar Dunán­túli Villamossági Rt. Építést Ellenőrző .Szakbizott­sága végezte, amelynek elnöké Schimanek Emil mű- egyet. tanár, aki a rendelkezésére álló Ellenőrző Iroda szakközegeivel állandóan szemmeltartotta a munka menetét és minőségét s a fölhasználásra szánt anya­gokon, a féligkész és kész gyártmányokon elvégezte a szükséges átvételi próbákat. Az angol szállítmá­lassú áramlással, ami teljesen elégséges arra, hogy a kívánt hőfokra lehűljön. A kazánházban, amelynek méretei megfelelnek egy hatemeletes palotának, nyolc óriási kazán foglal helyet. E kazánház tetőzetén négy darab háromméte­res átmérőjű óriás-kémény mered a magasba, ame­magyar földön, magyar szellemi és fizikai munkával oly teljesítményt hozott létre, amely nemzetközi viszonylatban is példa­adó lesz és mintául fog szolgálni. Tormay Géza dr. államtitkár nyilatkozata A Fővárosi Hírlap munkatársa fölkereste dr. Tormay Géza kereskedelmi miniszteri államtitkárt, aki a bánhidai centráléról a következő érdekes infor­mációt adta:• — Nagy örömmel tölt el, hogy a centráié mun­kálatai oly szépen haladtak s megállapíthatom, hogy a nagy mű teljes elkészülése még a téli hónapok folyamán várható. E mű befejezésével a magyar energiagazdálko­dás új fázisba lép s megkezdődik az a korszak, ami­kor egy elsőrangú, nagy telep olyan szénrétegek föl­használásával fog energiát szolgáltatni, amely réte­gek eddig fölhasználatlanul félredobattak, mert még a szállítás költségeit sem bírták cl. E telep életrehívása tehát hatalmas lépés azon a téren, hogy annak a szénkincsnek élettartamát, amely rendelke­zésünkre áll, kitoljuk. Azt mondják a geológusok, hogy a fogyasztás természetes emelkedését figyelembe véve, Csonka-Magyarország szénkészlete alig né­hány évtizedre elegendő. Örömmel kell tehát üdvözölnünk minden olyan alkotást, amely egyrészt eddig föl nem használt tü­zelőanyagból állít elő energiát, másrészt ezt oly gaz­daságosan végzi, hogy kevesebb szénből és olcsóbb áron tudja ugyanazt az energiát előállítani, mint amit más telepek több, vagy drágább szénből- állíta­nak elő. Mint a részvénytársaság ügyvitelével megbízott alelnök, minden törekvésem arra irányult, hogy amaz előirányzati kereteket, amelyeket megállapítottunk, betartsuk és hogy e közel százmilliós vállalkozásnak az adminisztrálása a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben bonyolódjék le. És most, amikor a nagy mű egy része már be­fejezés előtt áll, megállapíthatom, hogy ez sikerült. Ezért csak elismerés illeti ama munkatársaimat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom