Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-25 / 52. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 december 25, 52. szám ELŐFIZETÉSI ÁUAK: Enész évre .......................................24 pengő Fél évre.................................................12 pengő Áll andóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DA CSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: A UTOÁIATA 137-15 Karácsonyi gondolatok Ä Fővárosi Hírlap számára írta; RIFKA FERENC dr. főpolgármester Nemcsak a békesség és szeretet, hanem a reménység ünnepe is a karácsony. A gyermek Jézus jászol-bölcsője, a hívő számára a reménység kiapadhatatlan forrása. Ma, amikor az ország és a főváros lakossága kemény gondokkal küzd, amikor sötét felhők gyülekeznek a látóhatáron, a magyar éjszakában fényesen kell világítania a betlehemi csillagnak. A szeretet és békesség csillagának kell vezetni bennünket, hogy meg ne inogjunk soha a nemzet jobb sorsába, az ország föltámadásába vetett hitünkben. Bármily súlyosak ma az élet terhei, bármily keservesen is lehet megküzdeni a bajokkal és gondokkal, mégse üljetek borús homlokkal a karácsonyfa mellé. A zöld karácsonyfa, a gyer- tyácskák biztató fénye ne legyen csak szimbólum számotokra, a remény és a bizalom élő valóság legyen a szívetekben. Hitetlen és reménye- vesztett hadseregből nem. lehet ceatákat nycvni-, pedig ránk még sok, nagy küzdelem vár. Hogy ne is menjek tovább: itt van ez a mi gyönyörű és mindnyájunk által szeretett főf- városunk. Bizony, egy évtized építő és alkotó I munkája sem volt elegendő, hogy pótolja mindazt, amit kegyetlen idők és rossz emberek elpusztítottak, tönkretettek. De meg nemcsak a pusztításokat kell pótolni: valaha ennek a városnak nemcsak a jelenére, hanem a jövőjére is néztünk. Valaha világvárosi törekvéseink is voltak, amelyeket elnémított a mindennapi gond, a nincstelenség. Még ma is csak ott tartunk, hogy a legszükségesebbekért is küzdeni kell, hogy nem telik másra, csak ami nélkül megáll az élet. A mindennapiért, a legszükségesebbért való küzdelem azonban nem tarolhatja le a vágyainkat, nem irthatja ki nyomtalanul egy város élniakarását, nagyobbra törését. Budapestnek ma szegényes a jelene, küzdelmes a mája; de a jövőjének szépnek és nagynak kell lennie. Ne gondolja senki, hogy hiú ábrándozás, beteges álmodozás az, ha Budapest mai, sivár karácsonyfája- alatt jobb időkre, szebb napokra gondolunk. Megfeszített munka, sok verejték kell ahhoz, hogy a ma gondjaival megküzdjünk; de nekünk a pihenő óráinkat, az ünnepnapjainkat is fel kell használnunk. A pihenő órákat, az ünnepnapokat a jövendőnek kell szentelni. Gazdag és élő terveknek kell teremniük, tökéletes felkészültséggel kell várni az órát, amikor Budapest ismét, megindul a megérdemelt nagyság és a grandiózus szépség útjain. Nem a hatóságoknak, nem az „illetékesek ”- nek szól ez a szerény lelkesítés, hanem általában a budapesti polgárnak, akinek soha úgy nem kellett eltelve lennie a maga becsületes és tiszteletreméltó lokálpatriotizmusától, mint ma. Ebben az érzésben, ebben a lelkeket összefogó erőiben, — sajnos, — Budapest lakossága nem mindig járt elől a világ nagy és szép városai között. Pedig talán több joga lett volna rá, mint akárhány más városnak. Nem kutatom, hogy mi volt ennek az oka, de bizonyos, hogy a jövőben másként kell lennie. Hiszen olyan jólesik hallani, amikor a családi tűzhely körül, baráti körben, vagy akár a vendéglői és kávéházi asztal mellett a budapesti polgárok Budapestről beszélgetnek. Még az is jobban esik, ha szidják, mintha hallgatnak róla. Van abban valami boldogító, remény tkeltő, ha egy város polgárai törődnek a városukkal. Bizalmat és hitet ad az embernek, ha látja, hogy a polgárok budapestieknek érzik és vallják magukat, Egy-egy újságcikk, egy-egy laphoz Írott panaszoslevél, amelyet az ismeretlen pesti polgár ír, még ha szidja is a városi adminisztrációt, ha csak egy villamosreláció beállítását sürgeti is, akárhányszor többet jelent, jobban Milyen hibái és fogyatékosságai voltak a főváros önkormányzatának a régi rend alatt1? Ezt a kérdést talán szabad felvetni, a most tárgyait törvényjavaslattól egész függetlenül is. Először és mindenekelőtt: hiányzik a kapcsolat Budapest és a főváros környéke között. Párizs négymilliós város gyanánt szerepel, pedig az igazi Párizsban nem teljes 2 millió ember él, míg a másik 2 millió „párizsi" a környékvárosokban lakik. Nagyjából ez a helyzet és ez az arány Berlinben is. Újpest, Pesterzsébet és a többi környékváros teljes összeforrasztása Budapesttel túlságosan radikális fordulat volna és sok hátránnyal járna. De a fejlődés szervességét a legsúlyosabb mértékben veszélyezteti az, hogy semmiféle kapcsolat és semmiféle közös keret nem fűzi például Újpestet Budapesthez, amikor pedig az élet már régen összekapcsolta a két várost. Nagy-Budapest kiépítése, Budapest és a környékvárosok különállóságának megóvásával, de egyben a 'kooperáció hatékony eszközeinek biztosításával, a közös kérdések közös megoldására: az üyen szélesebb keret hiánya volt a nagyvonalú gazdaság- politika kibontakozásának egyik legfőbb akadálya az 1919 és 1929 között eltelt évtizedben. Gazdasági és technikai szempontokból elindulva, minden politikai mellékgondolat nélkül kellene megkonstruálni ezt a szélesebb keretet, amelyen belül azért széles önállóság juthatna a „városszövetség” minden tagjának. A bevált példák sora könnyűvé tenné a helyes utak és a helyes formák alkalmazását. * Túlságosan sok a bizottsági tag, túlságosan nagy a városi parlament: a kifogás magában véve nem volt jogosult. Minden bizottsági tag panaszirodája ma Budapest lakosságának, tehát biztosítja a kapcsolatot az élet és a közigazgatás között. Ez lehet kényelmetlen a közigazgatásra nézve és kényelmetlen a bizottsági tagoknak is, de sokkal több haszonnal jár, mint amennyi kárt okoz. A bizottsági tagok számának csökkentése egyben csökkenti a panaszirodák számát és hallatja az élet kopogtatását a hivatalszobák ajtaján. Viszont kétségtelen hiánya a régi rendnek, hogy a tanács és a közgyűlés között nincsen egy közbeiktatott, kisebb testület. Látszólag a bizottsági tagok jogainak kiszélesítését jelentette ez a helyzet, de gyakorlatilag csökkentette az önkormányzat elveinek éresik, mint egy szépen kicirkalmazott közgyűlési beszéd. Mert egy városnak az életét az teszi, ha a polgárai törődnek vele. Egy város jövendőjét nem a hivatalos tervek alapozzák meg, hanem a polgároknak a város iránt való szeretető és az a polgári önérzet és büszkeség, amely a haladásnak legbiztosabb motorja. Vannak városok, amelyekben mesterségesen fokozzák ezt a polgári öntudatot, ahol egyesületek, asztaltársaságok tömege igyekszik ébrentartani a város iránt való érdeklődést és szeretet, Bizonyára kitűnő eszközök ezek, de mi sokkal többre megyünk, ha igazi, lelkes budapesti közszellemet tudunk teremteni. Közszellemet, amely nemcsak klubokban és banketten nyilatkozik meg, hanem akkor is, ha két ember beszélget egymással, vagy ha a családi asztal mellett pihenjük ki a nap fáradalmait. Ebben a tekintetben pedig nekünk elég könnyű a dolgunk, mert nem nehéz Budapestre büszkének lenni, nem hiábavaló időtöltés Budapest jövőjével törődni. vényesülését. Kétségkívül szükség van tehát egy szélesebb tanácsra, vagy egy szukeob közgyűlésre, ahol a tanács tagjai és a közgyűlési pártok oizalmi emberei közösen intézik a kiseob ügyeket, átvéve a tanács jogainak és a közgyűlés jogainak egy részét. A megoldás lényege a fontos, nem pedig a forma. A német városok egy részeben igen jól funkcionál az a rendszer, amely a hivatalnok-tanácsnokok mellé tiszteletbeli tanácsnokokat küld ki, az élet embereinek sorából. # Igen könnyen egyoldalúságra vezet az, ha csak a politikailag szervezett partok képviselői vehetnek részt egy nagy város életenek irányításában, amikor éppen a legKiválóbb szakemberek szoktak idegenkedni az ilyen politikai pártállások vállalásától. Az igazi, politikamentes szakemberek bekapcsolása a közgyűlés tevékenységébe kétségkívül olyan fontos érdek, hogy ezért szabad és kell bizonyos engedményeket tenni. Természetesen feltételezve azt, hogy a szakemberek politikailag független gazdasági és technikai érdekképviseletektől kapják megbízólevelüket, tudásuk és egyéni értékük alapján. Kereken visszautasítani a szakemberek bevonulását a közgyűlési terembe ugyanolyan hiba volna, mint politikai célok elérésére kihasználni ezt a helyes és szükséges elvet. Az elmúlt évek alatt a közgyűlésnek mind a négy nagy pártja minden fontos kérdésben nagy figyelemmel hallgatta és komolyan mérlegelte a bizottsági tagok közé került igazi szakemberek érveit, sőt az ilyen érvek hatása alatt néha félretolt igen nyomatékos politikai meggondolásokat. A pénzügyi, az ipari, a kereskedelmi, a technikai, az orvostudományi szakemberek kezdeményezéseinek és ellenvetéseinek hatását, erejét, súlyát csak fokozná, ha egész politikamentes módón és minden politikai megfontolástól függetlenül kap felszólalási és szavazati jogot a közgyűlésen harminc-negyven elsőrendű szakember. Eber Antal mellett másik liá- rom-négy igazán tehetséges bankember és nagyiparos. Tauffer Vilmos mellett két-három másik jeles orvostanár. .. Nem kevesebb és nem több, mint ahány Budapest nagy életkérdéseinek szakszerű megvilágítására kell. * Nem szabad elfelejteni, hogy a hibák és a fogyatékosságok ellenére a régi rend építette fel milliós nagyvárossá Budapestet. Amint nem szabad elfelejteni, hogy a XX. század negyedik évtizedének retteA MÉCI MENU Hindi Iría: FEEEKE