Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-04 / 49. szám
49. szám Tizennyolcadih évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 december 4. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK AI INDEX SZERDÁK S serkesztöség és ki a d óhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOÁIATA 137—15 Rendkívüli közműiéi, rendkívüli eszközök, amelyeknek során a fáma és a pletyka közreműködésével már egészen fantasztikus és meglepő dolgokat emlegetnek. Az ijedt ember jellemző tulajdonságával falra festik a rémet, amelytől ők maguk félnek legjobban: a közgyűlés feloszlatásának rémét. Nem megyünk el addig, hogy ennek a riadt mesének a cáfolgatásába bocsátkozzunk, éppen elegendő, ha rendkívüli közgyűlésről beszélünk, amelyet magát is ijedt emberek olyan utolsó remediumának tartunk, mint például a harangok félreverését. Hát miért verik vájjon félre a harangokat1? Mert, hogy a célok rejtettek, az bizonyos. Ugyan ki az, aki komolyan, álarc nélkül azt mondja, hogy a főpolgármester törvénysértést követett el, amikor a rendkívüli közgyűlést nem hívta össze. Már tudniillik a főpolgármesteri rendkívüli közgyűlést, mert a polgármesteri rendkívüli közgyűlést összehívták. Ez jeíenti a harangok félreverését. A polgármester összehívási kötelezettsége ugyanis — amint azt Kozma Jenő a Fővárosi Hírlap mai számában kifejti — csak akkor volna megállapítható, ha a főpolgármester részéről eklatáns törvénysértés történt volna. Ilyen pedig a legtávolabbról sem történt> A főpolgármesternek azt a tényét, hogy nem hívta össze a rendkívüli közgyűlést, a legszélsőbb rabulisz- tikával sem lehet törvénysértésnek minősíteni, amikor a főpolgármesternek törvényben biztosított diszkrecionális joga a közgyűlés összehívása, vagy össze ■nem hívása. Hogy eddig nem volt rá precedens, hogy a főpolgármester megtagadta volna a rendkívüli közgyűlés összehívását? Nem érdekelhet bennünket, mert milyen diszkrecionális jog volna az, amelynek értelmében a főpolgármesternek kötelessége lenne „tetszése szerint” összehívni és csak ösz- szehívni a közgyűlést ? Ezek után úgy fest a csütörtöki helyzet, hogy a főpolgármester nem sértette meg a törvényt, ellenben — amint Kozma Jenő is megállapítja — a polgármester rosszul magyarázta a törvényt. Ezzel a megállapítással nem akarjuk kiélesíteni a helyzetet, de viszont az ékesen beszélő tények előtt szemet sem hunyhatunk. Amikor azonban a rendkívüli mozgalmak rejtett rugóit keressük, bennünket csak az a megállapítás érdekel, hogy a főpolgármester nem sértette meg a törvényt, sőt még politikai hibát sem követett el. Nem vétett.a méltányosság ellen sem, hiszen a fővárosi törvény dolgában csak az imént hozott a közgyűlés egyhangú határozatot, a jelen pillanatban pedig egy másik fórum, a képviselőház közigazgatási bizottsága tárgyalja, hogy végül a képviselőház plénuma elé kerüljön. Bőven van tehát alkalom a fővárosi törvényről beszélni, sőt, ha jól esik, még a felsőházban is lehet ostromot indítani ellene. Méltánytalanság és törvénysértés tehát nem történt. Ha szentimentálisak lennénk, azt mondanánk, hogy: hajsza folyik tehát a főpolgármester ellen. Nem élünk olyan időket azonban, amikor a felelős tényezők egy rendkívüli közgyűléstől megijednének és amikor az ellenzékieskedő handabandának a jog és a törvény alapján álló és dolgozó, köz- becsülésben álló funkcionáriusokat dobnának oda áldozatul. A mai kormányzati erkölcsöket azonban odaát is ismerik, ők maguk sem bíznak tehát ennek a^ vad, céltalan és rosszindulatú hallalinak a sikerében. A nagy felvonulásnak, a botrányok provokálá- sának tehát nem lehet más oka, más rugója és más célja, mint a bukás, a felsülés palástolása. Már szégyenük, hogy felvonultak síppal, dobbal, nádi- hegedűvel a reakciósnak kikiáltott törvényjavaslat ellen, amely mindenkinek tetszik, amelynek egész Budapest tapsol. A „reakciós” javaslat a legmodernebb, tökéletesen demokratikus törvényalkotásnak bizonyult s ma már nem lehet a javaslat ellen más eszközökkel izgatni, csak botránnyal, rendkívüli közgyűléssel és álokokkal, amelyekkel személyi hajszákat igyekszenek inaugurálni. A javaslat ellen elfogytak^ az argumentumok, a tárgyi harc eszközeiben való szegénységet nem lehet mással pótolni, mint indulatok kitörésével, ha kell, botránnyal. És ebből már világosan látható az is, hogy mi történik majd csütörtökön? Lényegében semmi. A panaszindítványról szóló szavazásnál mindenesetre látni fogjuk, kiket vezet objektív meggondolás, kiket a város jól felfogott érdeke, de látni fogjuk azt is, hogy kiket fűt a bukott ügy fölött való elkeseredés dühe. Ezentúl aligha történhetik valami. Lehet azonban majd kiabálni, lehet akár világraszóló botrányt is rendezni. Aki a felelősséget is vállalni fogja, az meg is cselekedheti, rendezhet botrányt, amilyet. jólesik. A felelősséget azonban vállalni kell, a konzekvenciákat viselni illik. Nem arra gondolunk, aminek rémhírével csak a saját Az országos politika a városházára terelődött át. Ma minden érdeklődés ja fővárosi autonómiával kapcsolatos kérdések alakulása felé irányul. Nemcsak a várospolitikusokat. hanem a törvényhozás tagjait is főleg az izgatja', miként alakul a fővárosi reform sorsa, mi történik a december végén lejáró mandátumokkal, milyen határozatot hoz a törvény- hatósági bizottság csütörtöki j közgyűlése, lesznek-e és ha igen, mik lesznek e határozatnak a konzekvenciái, milyen módosítások lesznek elérhetők a fővárosi reform plenáris vitájában és általában hogyan alakul a főváros autonómiájának élete a jövő esztendőben. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Kozma Jenővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökééjszakai nyugodalmukat rontják meg: nem a törvényhatósági bizottság feloszlatásáért kell a felelősséget vállalniok. Válíalniok kell azonban azért a hangulatért, amelyet a fővárosi törvény dolgában hivatott fórumban: a parlamentben válthat ki a közgyűlés esetleges méltatlan viselkedése. Vagy elfelejtették-e már az urak, hogy ők éppen úgy, mint mi — még nem is olyan régen — milyen keservesen panaszkodtak a parlament főváros-ellenes hangulata miatt? Ha ezt a főváros-ellenes hangulatot most oktalanul és bűnösen felszítják, akkor nézzék meg majd azt az autonómiát, amelynek most egyedüli védőiként szeretnének szerepelni. aS^Í9BESBiSaBSIIBiaaBiaaSS^BB3IE9ISSaRB3ISaBB vei, akinek mindenekelőtt megemlítettük azokat a sajtóbeli támadásokat, amelyek őt a közigazgatási bizottság vitájával kapcsolatosan a kegyúri bizottság megválasztására vonatkozó indítványa miatt érték. Kozma Jenő ugyanis azzal a javaslattal szemben, hogy a főváros kegyúri bizottságának a tagjait, akik csak katolikusok lehetnek, a törvényhatósági bizottságnak a katolikus tagjai választják meg,( — azt javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság ösz- szes keresztény tagjai résztvehessenek a kegyúri bizottság tagjainak a megválasztásában. A zsidó vallású bizottsági tagoknak ebből az aktusból való kimaradásáról ma sokat beszélnek a baloldalon és azt önkényesen kommentálják. Kozma Jenő dr. az Egységes Községi Polgári Párt elnöke erre a kérdésünkre a következő felvilágosítást adta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — Az én javaslatom tágította azt a merev javaslatot, amely pápább a pápánál, hiszen a kánonjog is elismeri a protestáns ember közvetlen prezentálási jogát. Én nem akartam azt, hogy ez a pápánál pápább javaslat érvényesüljön, 'hogy tudniillik csak a katolikus bizottsági tagok vehessenek részt a katolikus tagokból álló kegyúri bizottság összeállításában. Ezért tettem egy liberálisabb javaslatot és ennek a javaslatomnak a megtételénél az a szempont is vezetett, hogy ' i ■ • - •*- •megítélésem szerint abban a pillanatban nem látszott biztosítottnak a Szapáry Lajos gróf által előterjesztett javaslatnak a többsége. Szapáry Lajos gróf ugyanis azt indítványozta, hogy a kegyúri bizottság tagjait a törvényhatósági bizottság összes tagjai válasszák. Ennek a javaslatnak abban a szituációban nem volt többsége. Én tehát a liberálisabb álláspontra helyezkedtem és ennek megfelelően tettem azt a közbeneső propozi- ciót, bőgj" az összes keresztény bizottsági tagok választhassák a kegyúri bizottság tagjait. Ügylátszik, hogy két elvi álláspont ütközik össze. Az 'egyik pápább a pápánál, mert nem koncedálja a nem katolikusoknak prezentálási jogát, a másik viszont mindenkinek meg akarja adni. A plénumban mindenesetre mód lesz arra, hogy az igazi többségi akarat kialakuljon. Nem sértette meg a törvényt a főpolgármester, nem volt tehát ok a rendkívüli közgyűlés összehívására —■—— Kozma Jenő dr. elmondja, hogy mi történt a fővárosi törvény bizottsági tárgyalásán a Kegyúri bizottságról szóló szakasz Körül Szóbahoztuk a főváros törvényhatósági bizottságának csütörtöki közgyűlését, amelynek tárgya a — A főpolgármester | közigazgatási bírósághoz intézendő panasz. Kozma \ Jenő erről a következőket Hmondja: nem követett el törvénysértést azzal, hogy nem hívta össze a rendkívüli^ közgyűlést, mert a törvény diszkrecionális jogot ad ebben a tekintetben a főpolgármesternek. Tudom,, hogy régebben olyan szokás alakult ki, hogy a főpolgármester minden egyes esetben teljesítette a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kérelmet. Ennek a gyakorlatnak a kialakulása nem gyengíti a főpolgármesiérnék törvényben biztosított diszkrecionális jogát, vagyis azt a jogot, hogy minden esetet külön bíráljon el. — A panaszra nézve az a véleményem, hogy az teljesen indokolatlan, mert a garanciális törvény csak oly esetekre tartja fenn a panaszjogot, ha a főpolgármester a törvényt megsérti. Akinek diszkrecionális joga van, az törvénysértést nem követhet el. Már pedig a panasz nem a meritumra vonatkoztatható, hanem tisztán csak arra, vájjon a teteles es életben levő törvény ténylegesen megsértetett-e vagy sem. A főpolgármester nem sértette meg a törvényt, hanem csak diszkrecionális jogát gyakorolta és így a panasznak alapja nlincsen. — Ebből következik, hogy a polgármester rosszul értelmezte az 1907:LX, te. 1. és 8. paragrafusait, amikor úgy döntött, hogy a közgyűlést összehívta — a panasz tárgyalására.
