Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-20 / 47. szám
Budapest, 1929 november 20. 9 Üzemi racionalizálás és fejlesztés nem jelent egyúttal tarifamérséklést Nem szabad elhamarkodott kölcsönnel a külföldre ereszteni a nemzeti tőkét — Hol és hogyan kell takarékoskodni? A költségvetés tárgyalása során, igen sokat emlegették az üzemi problémát,, nemcsak abban a vonatkozásban, hogyan lehetne és kellene egyes üzemek mai, gyakran kifogásolt vezetésének rendszerén változtatni, hanem abban az értelemben is, hogy az üzemek racionalizálásával egyrészt mi módon lehetne a rezsi költségeit redukálni, , másrészt mi módon volna lehetséges az üzemekben rejlő értékeket a főváros összességének javára és könnyebbségére jobban gyümölcsöztetni. A racionalizálás keresztülvitelének lehetőségeiről érdeklődtünk az üzemi kérdés egyik legalaposabb ismerőjénél, Becsey Antal főv. biz. tag, gépészmérnöknél, aki a következő, nagyon megszívlelendő észrevételeket tette a Fővárosi Hirlap munkatársa előtt: — A mi leghatalmasabb erőforrásaink kétségtelenül az üzemek. Ezek az üzemek sok expanzív lehetőséget nyújtanak, úgy technikai, mint gazdasági és kereskedelmi vonatkozásokban. Hogy például az elektromos műveknek óriási tőkeereje van és hogy ma is tőkeerős, annak tulajdonítható, hogy bele tudott illeszkedni a technikai fejlődés vonalába. Amíg ezelőtt 2'3—3 kilogramm szénből állított elő egy kilowatt elektromos energiát, ma ugyanazt 1—1'2 kilogramm szénből termeli. Nagyon helyesen tette az elektromos művek vezetősége, hogy azt a tőkét,, ami ilyen módon felhalmozódott, nem pré- dálta el könnyelműen és nem szállította le rögtön az árakat, mert abból tudta megépíteni mai hatalmas, modern telepét, melynek révén abba a helyzetbe jutott, hogy olcsóbban tud már termelni. Ez a körülmény bíztató jel arra, hogy ami a technikai vonatkozásokban keresztülvihető volt, az megoldható az üzleti és pénzkezelési kérdésekben is. — Az üzemekkel szemben általában kétféle kívánalom szokott felmerülni. Az egyik vonatkozásban azt mondják, hogy kevés a közpénztárba beszolgáltatott háztartási hozzájárulás, a másik felfogás szerint pedig le kell szállítani az üzemi közszolgáltatások árait. Ez a két szempont bizonyos mértékben szemben áll egymással, s amint legtöbbször, itt is valahol középen van az igazság. Elismerem, hogy szükségünk van arra is, hogy leszállítsuk a közszolgáltatásokat, de szükségünk van arra is, hogy beszolgáltassuk a főváros pénztárába a háztartási hozzájárulást, még pedig nagyobb arányban, azért, hogy az antiszociális és a termelő gazdaságot lefokozó adónemektől meg tudjunk szabadulni. Az üzemektől oly módon lehet nagyobb háztartási hozzájárulásokat, felesleget nyedni a fővárosnak, anélkül, hogy drágítanánk, sőt az árak redukálása, az üzemek olcsóbbá tételemellett is, — ha ezt a célt helyes organizációval és helyes technikai berendezéssel elősegítjük. Ami az üzemek gazdasági és kereskedelmi lehetőségét illeti, rá kell mutatnom arra, hogy a mi üzemeinknek bele kell illeszkedni abba az általános világirányzatba, amely a racionalizálás többé-kevésbé gyűlölt neve alatt ismeretes. Igenis, racionalizálni kell üzemeinket a fővárosnál. Nem mondom, oly mértékben, ahogy a magángazdaságban tették,, hogy beszüntetnek gyárakat, ipari GANZ-DANUBIUS BUDAPEST Szabadalmazott „Jm“ nó!kfiíieS*0r DIESEL-MOTOR a legtökéletesebb erőgép. üzemeket, földönfutóvá tesznek tisztviselőket és munkásokat. A racionalizálásnak egészen más feltételei vannak. Racionalizálni kell bizonyos felesleges kiadásokat, takarítani a rezsiben, a személyzetben is, amivel óriási megtakarításokat lehet elérni. De ugyanakkor a kereskedő köteles gondosságával ügyelni kell arra is, hogy a felszabadult erőket az alkotó 'munka új területein el tudjuk helyezni. Mert megvan ennek a lehetősége is. Ilyen racionalizálásnak ígérkezik, ha a különböző közlekedési üzemeket közös igazgatás alá vonjuk. Ma két, sőt több igazgatóság 'van. Az összevonás segítségével nagy megtakarításokat lehet elérni rezsiben, az anyagbeszerzés összpontosításával, könyveléssel stb. — Vannak még más racionalizálható üzemeink is. Itt vannak az élelmiszerüzemek. Miért van például a kenyérgyárnak és'a lóhúsüzemnek külün-külön igazgatósága. Az cissízes élelmezési üzemeket ,erőskezű, közös vezetőségre kell bízni. Adva van az elektromos-, gáz- ás vízmüveknél az egységesítési lehetőség is. Azt mondják, hogy a három üzem más és más természetű, ezért nem illenek egybe. Ez igaz, de homogének abban a tekintetben, hogy a nagy tömegek széles rétegeit látják el, a háztartásokat és belenyúlnak az élet leg- vitálisabb vonatkozásaiba. Ma alig megy el a villanyleolvasó, már jön a gázas, jön a villanyszámlás, megy a gázas, a vízvezetéki ellenőr és így tovább. Ez mind leegyszerűsíthető. Nem is apróságokról van szó. Vannak megközelítő számítások arra, hogyha csak a leolvasás, az inkasszó és a központi könyvelést organizáljuk egy helyen, j ezzel a három említett üzemnél milliós megtakarításokat tudunk elérni. Négy-öt millióról lehet szó. Hozzávéve ehhez a köz- pontosítás és a közös anyagbeszerzés előnyeit is, ezzel a racionalizálással, vagyis az üzemek organizációs rekonstrukciójával óriási megtakarításokat lehet elérni. * Az üzemek fejlesztéséhez szükséges újabb nagy beruházó kölcsönről, amelyre a polgármester is utalt közgyűlési expozéjában, a következő érdekes megállapításokat tette Becsey Antal: — Körülbelül 80—120 millió pengő az a beruházási hitelszükséglet, amellyel az üzemeknél számolni kell. Nem lehet azzal beérni, hogy nincsen pénzünk, s nem lehet azzal sem elintézni a kérdést, hogy várjunk. Senki sem vállalhatja a felelősséget azért, ha egy szép nyáron a vízvezeték nem ad elegendő vizet. Azonos a helyzet a Gázműveknél és az Elektromos Műveiméi is. Ezek az üzemek alig tudják már a fejlődő igényeket nyomon követni. A vízműveknél például, mint tudjuk, évek óta vannak panaszok az ellen, hogy a víz piszkos. Ez annak a következménye, hogy a meglevő kutak kavicsrétegei fokozatosan, most már rohamlépésben egyre több vasat és mangánt tartalmaznak. így van ez az összes folyómenti városokban. Budapest sem lehet kivétel. Ennek a körülménynek megvan az a hátránya, hogy baktériumok fejlődnek, amelyek ártalmatlanok ugyan, de gusztustalanok. A vízműveknél tehát meg kell találni erre az orvosszert. Meg is van. Vastalcmítani és mangánmentessé kell tenni a vizet. Ez azonban pénzbe kerül és köbméterenlrint 2 fillérrel emeli a víz árát. Ezenkívül számolni kell a Vízművek elkerülhetetlen új beruházásainak szükségességével, ami legalább 36 millió pengőre rúg. Olyan beruházások ezek, amelyek elkerülhetetlenek, mert ha a megyeri töltésen, valami baj támad a főcsatornán, Budapest egész vízszolgáltatása bajba kerül. Ott van az a bizonvos( ikercsatoma, amely néhány évvel ezelőtt beomlott. Persze rendbehozták, de magas vízállás mellett ez a katasztrófa megismétlődhetik. W E TOL sebolaj legyen minden mentöezehrényben. FertOzóslel megvéd és gyorsan gyógyít. M.k. népjóléti és m. nk liigyi miniszt. 72.455\1924 sz. körrend M k. kereskedelemügyi miniszt. 29.062\XX. 1925. 5*. rendelet. KOVÁCS A. ÖDÖN MÉRNÖK H Budapest, Vili., Bezerédy ucca 8 11 Telelőn : 382 — 93, 408 — 78. j 11 Központi fűtés-, vízvezeték-, csatornafelszerelési vállalata •— Nagy probléma, hogy honnan teremtsük elő a szükséges költségeket. Nagyon meg kell fontolni a külföldi kölcsönt, különösen a mai pénzpiaci helyzet mellett. Ha csak kereken százmilliót is akarunk felvenni, ennek tízszázalékos kamata évi tízmillió pengő, ami annyit jelent, hogy 35 év múlva — eny- nyiben számítom az annuitást 1— 100 millió helyett 350 milliót kell visszafizetni. Háromszor és félszer annyit, mült amennyit kölcsön vennénk. Ebből a példából is látható, hogy ha fejleszteni akarjuk az üzemeket, nem lehet gondolni az egységárak leszállítására, sőt számolni kell az esetleges emelés elkerülhetetlen voltával is. Meg kell nagyon fontolni a következőt: Ha egyszer nem tudjuk máskép amortizálni a külföldi kölcsönt, mint az egységárak felemelésével, nem helyesebb-e, ha az ártöbbletet nem szolgáltatjuk ki kamat fejében a külföldnek, hanem felemeljük ugyan a közszolgáltatások árát, de ezt nem adjuk ki az országból, hanem belső kölcsön után nézünk. * A ' fővárosnál egyébként, amint halljuk, az üzemi beruházási program előkészítése meglehetős előrehaladt stádiumban van. 150 milliós kölcsön felvételét tervezik, amelyből a vízművek 36, azi elektromos művek 28, a gázművek 12, az autóbusz 11, a BSZKRT pedig 60 milliót kapnának. Az üzemi beruházási program valószínűleg még decemberben a törvényhatóság elé kerül, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal fel is veszik a kölcsönt és nem várnak a nemzetközi pénzpiac helyzetének javulására. Alapítva 1904. II HUNNIA“ Alapítva 1904. MAGYAR GÉPTÖMÍTÖANYAG GYÁR RT. Saját gyártmányú géptömítöanyagok, tömítőlemezek, autófék és kuplungbetétek — MŰSZAKI NAGYKERESKEDÉS — TELEFON : AUT. 281-48. BUDAPEST, V, SZEMERE U. 2. összerakható könyvszekrények rekeszenként minden irányban nagyobbíthatdk ás pótolhatók. PRAKTIKUS ÉS OLCSÓ Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár. Budapest, VII. kér., Rózsa ucca 4—6. szám Kérjük 120 szobából élló állandó kiállításunk megttklntótótDéli vasúttal szemben, Buda legszebb helyén, Enyedi, Alkotás és Greguss uccák sarkán, villamos megállónál és a 3-as autóbusz végállomásánál, 3 uccára néző sarokbérházban, kelet-déli fekvésű HALLÓI tiGARIZONLOKASOX a legszebb kivitelben, műhelyek, raktárak és üzletek központi fűtéssel, állandó melegvíz szolgáltatással novemberre kiadók. Bővebbet: Ambrus és Hajnaly építészmérnökök irodájában és a helyszínen. BÜIAPEST, V., MÁRI \ VALÉRIA UC 3A 19. — TELEFÓN : AU T. 825—39. 2 és 3 szobás JAKAB GYULA MÜAS£•ALOS Modernül felszerelt gépüzem. Azor-z. iparművészeti kiállitá-on a m. kir. állami nagydijjal k tüntetve. Budapest, VII, Hungáriakörut 204.sz. Telefo11 • József 373-81 SCHUSZLIK ÁGOSTON FESTŐ ÉS MÁZOLÓ M. » BUDAPEST / Telefon: Aut. 505-33. r Lakás: II, Kapás u. 36. Műhely: II, Tölgyfa u. 8. LEMMER FERENC ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ, KŐMÍVES- ÉS ÁCSMESTER Budapest, VI., Csángó ESTER I ;uJ4j WEIDLINGER TIBOR OKL. MÉRNÖK, É ITŐMESTER BUDAPEST, VII, RÁKÓCZI ÚT 36. Tel.: J. 318-07.
