Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-13 / 46. szám

8 Budapest, 1929 november 13. tál állapíthatjuk meg, hogy ez a mi kívánságunk, ez a mi szándékunk nem vált valóra 'és azok az igeretek, amelyeket itt nekünk tettek, mindezidáig nem telje­sedtek. Nagy sajnálattal látjuk, hogy a híslalási hitel nem a mi kezünkön megy keresztül. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) A törvényható­ságnak erőteljes egységes állásfoglalását kell kérni arra vonatkozóan, hogy azok az Ígéretek, azok az el­gondolások, azok a szándékok, amint az eredetileg elgondolásban volt és amint azt eredetileg egyesek ígérték, meg is valósuljanak. (Zaj.) Útépítés protekció néSkül — A főváros lüktető életere a közlekedés. A közlekedés kérdésében elsősorban legfontosabb kér­dés az utak kiépítése, a másik fontos kérdés a vil­lamos, a BSzKRt kérdése, a harmadik az autóbusz kérdése, a negyedik azoknak az akadályoknk elhá­rítása kérdése, amelyek a mai közlekedési rendszer­ben hátráltatóan érvényesülnek. I — Az utak építésénél örömmel állapítjuk meg, hogy egy egészen helyes, egészen biztos irányban haladunk, az autonómia teljes erővel érvényesül az utak kérdésében, mert a pénzügyi bizottság kikül­dött egy hattagú bizottságot, amely hattagú bizott­ság minden protekció nélkül és minden protekció ellenére minden utat megnézve és megtekintve álla­pítja [meg azokat a valódi szükségleteket, amely va­lódi szükségletek kielégítése a főváros szükségletei­nek kielégítése is. A hatos bizottság, amely most jál­éi, csodálkozással látta, hogy a programban, amely előttünk fekszik, bizony-bizony vannak olyan utak, amelyeknek elsőrendűsége igazán vitatható. Bizony vannak pedig olyan utak, amelyek kima­radtak a programból és amelyek elsősorban lennének megvalósítandók. Ezeknél az útkérdéseknél a főcél és a fő irány az kell, hogy legyen, hogy elsősorban transzverzális uta­kat kell építeni. (Közbeszólások balról: Keramittal.) Keramittal és kővel és mindenféle szilárd anyaggal, csak nem limportált anyaggal. A főútvonalak elsősor­ban legyenek kiépítendők, amely főútvonalak kiépí­tése után kerülhet csak sor a mellékútvonalakra. — Elsősorban a belső utak építendők ki, mert hiszen a kültelekfejlődés itt nem kívánatos. Nem le­het a. főváros közületétől azt kívánni, hogyha vala­kinek egy telke yan a hegy tetején, oda azonnal utat építsünk es az ő háza kerül 20.000 P-be, a főváros pedig ^ adjon ki 100.000 P-t azért, hogy oda egy utat építsünk. A helyes rendszer az kell, hogy le­gyen, hogy elsősorban a főútvonalakat építsük ki és csak azután kerül sor a mellékútvonalakra, amelyeket egyelőre a magántevékenység tehet meg­felelően járhatókká. Az útépítés szoros kapcsolatban van a város- fejlesztéssel. Annyival inkább kell vigyázni, hogy semmi néven nevezendő protekció semmi irányban ne érvényesülhessen, mert mi vagyunk hivatva arra, hogy a közlekedés helyes irányításával a városfej­lesztésnek is egy programot és utat adjunk. Ez a másik főérdeke és főkívánsága annak a hatos bizott­ságnak, amelynek én is szerencsés vagyok tagja lenni. Jöjjön az egységes jegyrendszer — Áttérve a BSzKRT kérdésére, sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy egyelőre még a rész­vénytársasági formában működő intézmények irá­nyításába nem tudunk teljes mértékben és teljes erő­vel befolyni. —- Meg kell állapítani, hogy BSzKRT gyönyö­rűen fel van javítva. Igaz,, sokan hibáztatják, hogy teljesen a táskapénzekből, azonban meg kell állapí- tani, hogy a BSzKRT a mai helyzetében és a régi pályáján tényleg a mai napon rendben van. Azon­ban ez nem elegendő egy közlekedési vállalatnál, mert ott nem az a lényeg, hogy pillanatnyilag rend­ben legyen, hanem hogy fejlődésképes is legyen. Már pedig^ hogy egy intézmény fejlődésképes legyen, szükséges, hogy a BSzKRT új vonalak nyitásával egy bizonyos fejlődési lehetőséghez jusson. Nagy hiba lenne, hogyha mi a BSzKRT-ot nem támogat­nánk abban, hogy új vonalakat nyithasson,, mert a BSzKRT-nak az a hivatása, hogy igenis a perifériális vonalakat ő lássa el. Ezzel szemben az autóbusz arra való, hogy a belső közlekedést lássa el. Amikor ezt megállapítjuk, akkor önmagától adódik az, hogy milyen módon lehet ösz- szeköttetést szerezni az autóbusz és a BSzKRT kö­zött. Én, elsősorban gondolva az egységes jegyrend­szerre és gondolva arra, hogy ia BSzKRT-ban az autóbusz, vagy az autóbuszt. a BSzKRT, vagy a kettő együttvéve egy igazgatás, vagy vezetés alá ke­rüljön, ki szerelném zárni azokat a súrlódásokat, amelyek a két vállalat között való rivalizálásban ma fennállanak. Ez a súrlódás egyszerűen kiküszöbölhető ak­kor, ha a belső forgalmat az autóbuszvona­lak látják el. — Az autóbuszvonalaknál ma már nem fontos, SCHÄFFER KÁROLY okleveles mérnök Va3út-, út-, betonépité3Í vállalkozó kövezö-mester Budapest Vili, Aggteleki ucea 17. Telefon: József 325-88 hogy új vonalakat létesítsünk, ellenben azt látjuk, hogy az autóbuszvonalak akkor rentábilisak, ha sü- rüek. Ha tehát csináltatunk még száz autóbuszt, nem kell, hogy új vonalakkal lássuk el eb­ből a fővárost és új, nem rentábilis vona­lak keletkezzenek, hanem az szükséges, hogy a most meglévő vonalak süríttessenek. Én példaképpen hozom fel az 5-ös vonalat. Az 5-ös vonal akkor, amikor ritkán közlekedett, nem volt rentábilis. Amióta .sjűrűn, ötpercenként közlekedik, azóta az alsó nyolc állomáson már nem kapni he­lyet. Tehát kibírna ez a vonal mégegyszer olyan sű­rítést is. És hogyha beállítjuk az új kocsikat és sű­rítjük a járatokat, akkor elképzelem az átszállás le­hetőségét a villamosról és a villamosra. Mert tud­juk, hogy ma azért nem lehet az autóbuszra átszálló­jegyet adni,, mert annyival több a villamos, hogy le­hetetlenség az autóbuszokkal ezt az átszálló igényt elimentálni. Ellenben, ha a belső vonalon mentői több és mentői sűrűbb járatú lesz az autobuszforga- lom, akkor ‘ ! meg lesz az átszállási lehetőség és az egy­séges jegyrendszer> behozatalának a lehe­tősége. Az egységes jegyrendszert, azt hiszem, minden párton egyformán kívánják. Itt tehát nem kell nyi­tott kapukat döngetnem. Ellenben az is bizonyos, hogy^ az egységes jegyrendszer is csak úgy és csak olymódon hozható be, hogy a BSzKRT, vagy a má­sik vállalat, vagy a főváros közülete kárt me szen­vedjen. Hiszen meggyőződésem, hogy megfelelő ko­moly és a pártok által is ellenőrizhető számításokat fognak itt eszközölni. — A közlekedési akadályok közé sorolom tehát elsősorban az egységes jegyrendszer hiányát. Azt hi­szem, egészen másképpen fejlődnék mai közlekedé­sünk, hogyha olcsóbbá válnék. Lehet, hogy az egysé­ges jegyrendszer az egyes egyedeknél bizonyos olcsó­ságot jelentene, ellenben láttuk azt már más alkal­makkor is, hogy az olcsósítás lényegesen, emeli a bruttó bevételt. Nem tudok jóslásokba bocsátkozni, de elképzelem ezt a lehetőséget és nem félek, hogy visszaesés következnék be. Egy másik forgalmi aka­dály nálunk, amint mondottam, az átszállások kér­dése, hogy nem lehet megfelelő módon átszállni, amint az a külföldi városokban megvan. Egy másik for­galmi akadály viszont az aluljárók kérdése. Az alul­járók kérdésében már a pénzügyi bizottságban ki­fejtettem nézetemet és amint hallom, vannak bizo­nyos számítások, amelyek szerint az arénaúti aluljáró költsége mindössze 120.000 pengőt tenne ki. Ezt a 120.000 pengőt ebbe a költségvetésbe is be lehetne állítani, csakhogy megfelelő villamosösszeköttetés le­gyen az Aréna úton. A hitelkérdés — Ki kell temem arra, hogy vájjon milyen módon támasztható alá a főváros polgárságának gaz­dasági ereje. Ez a hitelkérdésnek alapos kimunká­lása. A hitelkérdésről a polgármester úr tett az előbb említést. A főváros bankjai —• Én is úgy látom, hogy a városnak óriási vagyoni erejét kell szol­gálatába állítania annak, hogy a kiskeres­kedelem, a kisipar megfelelő hitelhez jusson. Nem képzelem el a rizikós hitelvállalást, a rizikós kezességi vállalást, ellenben elképzelem azt, hogy a főváros a maga nagy erejével olyan hitelforrásokat tud nyitni, ahonnan minden rizikó nélkül ezek az ér­demes intézmények, mint például a Kisipari Hitel- szövetkezet, bőségesen alimenáltassanak. — Büszke örömmel látom a Községi Takarék­pénztár fejlődését, örömmel állapítom meg, hogy abban az időben, amikor sehol senki jelzálogos köl­csönt külföldön nem tudott szerezni, ahol nem volt konkurrencia, más nem tudott kölcsönt csinálni, ak­kor a főváros konkurreneiamentescn, azonban min­den konkurrencia felett mégis igen lényeges hitelt tudott biztosítani és ezzel kenyeret tudott adni a fő­város polgárságának, kereskedőinek, iparosainak. (Közbeszólás a balközépen: Bedugult!) Nem dugult be. Az ilyen közbeszólás sokkal jobban árt,, amikor azt méltóztatnak mondani, hogy bedugult. — Örömmel állapítom meg, hogy ezekben a kérdésekben nem konkurrált semmiféle bankkal, nem vette el a bankok kenyerét és így a magántevékeny­ségét sem érintette. — A Községi Takarékpénztárra nagy hivatás vár, jó vezetés mellett egységes, városfejlesztő bank­nak kell, hogy tekintsem, amely szoros összefüggés­ben kell, hogy működjék az egyes ügyosztályokkal és a mi városfejlesztő programunkat is megoldja. — Ki kell térnem még a lakásépítés problémá­jára. A lakásépítéssel kapcsolatban, mint azt mind­annyian méltóztatnak elismerni, tulajdonképpen a magántőkének kötelessége foglalkozni. A magántő­két azonban alá kell támasztani. A magántőke alá­támasztásában helyesen járt el, még pedig elsősorban a Községi Takarékpénztár. Ez azonban még nem ele­gendő, ez még nem elégséges. A lakásépítés tervénél korlátozni kellene a lakásépítkezés külter- jességének a kérdését. Lehetetlen dolog, mint mondottam, hogy ^valakinek kis telke legyen a Guggerhegyen, oda lakást kíván építeni, utána jönnek a közművi kívánságok, ame­lyek megint a közt fogják terhelni. A dolog csak ak­kor lesz teljes, ha a közmüvekkel ellátott területen fog történni az építkezés. Sürgős as építkezés megindítása — Mint méltóztatnak tudni, a hitel elmaradása folytán ez az építkezés ma kevésbé fog érvényesülni. Erre vonatkozóan gondoskodnia kell a törvényható­ságnak, kellő időben fel kell írnia a kormányhoz, hogy a házadómentességet — a lakásépítkezés tevé­kenységet volt hivatva alátámasztani — hosszabbít­sák meg, mert hiszen most vis major akadályozza a lakások építését és a házadómentesség kihasználását. — A lakásépítkezés még más módon is elképzel­hető. Itt egy bizottsági tagtársamnak az indítványára vagyok bátor rámutatni. A főváros igen sok ember­nek ad kenyeret s e kenyérrel kapcsolatban lakbért. Elképzelem azt, hogy ezek a lakbérek alapját képezhetik egy ko­moly amortizációnak. Amennyiben egy ilyen elképzelés keresztülvihető lenne, akkor a fővárosi alkalmazottak részére igen­igen sok lakás épülhetne meg, komoly amortizációs alapon, mert hiszen a fővárosnak módjában lenne a lakbéreket erre a célra fordítania és így megindul­hatna az építkezés. Ezt is vagyok bátor az illetékes ügyosztály figyelmébe ajánlani. — A polgármester úr rámutatott arra, hogy hiszen a mi adózási fejkvótánk nem magasabb, mint más országok fővárosaiban a fejkvóta. A polgármes­ter úrnak ez az előadása engem bizony lesújtott és nem elégített ki. Egészen más Kopenhágában az adó­fizetés, ahol nagy jövedelmek mellett ugyanakkora adót fizetnek, mint mi kis jövedelmek mellett ebben a rettenetes nyomorban. Súlyosak az adóterhek — Én tehát a bevételek fokozása esetén nem so- kalnám ezt az adótételt, azonban 119 pengőt fejenként rettenetesnek tartok. Ennek ellenére azonban nem zárkózhatunk el az elől, hogy az inségadót, amely nem a legkisebb és a leg­gyengébb elemet terheli, hanem a jövedelmi adó egyik pótléka, ezt mégis behozzuk. Mert lehetetlen lett volna bizonyos szociális működéseket keresztül­vinni, bizonyos szociális létesítményeket, szükség­munkát, kisipari hitelszövetkezet tőkeemelését stb. létrehozni, ha az inségadót nem hozzuk be. Remé­lem, hogy az inségadónak nem lesz az a sorsa, ami volt annakidején a húsfogyasztási adó sorsa, ame­lyet mindannyian nagy lelkesedéssel eltörlésre ítél­tünk, talán azért, mert későn jött a propozíció,^ a kormány az eltörlését nem engedélyezte. (Révész Mihály: Választás előtt vagyunk!) Ha választás előtt vagyunk is, vagy nem vagyunk, a múltkori ha­tározati javaslatban egyhangúan nyilvánult meg a törvényhatóságnak autonómiátvédő akarata, ne méltóztassanak tehát senkit sem azzal gyanúsítani, hogy az autonómiát nem védi meg. Az autonómia védelmében készült — remélem — az a javaslat, amely nemsokára törvényjavaslatként fog idekerülni. Meg vagyok nyugodva, hogy az autonó­mia abból felfrissül, mintegy fönixmadárként fog kikerülni. Meg vagyok győződve, hogy azok a nehéz­ségek, amelyek lehetetlenné tették azt, hogy a hatos bizottság eredményessége érvényesüljön a költségve­tésben, hogy a lehetőségek meg lesznek adva az új törvényben az autonómia javára. Bizalommal elfo­gadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a jobbközépen. Taps.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom