Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-13 / 46. szám

Budapest, 1929 november 13. ^Övdß^7]ijJSMP 3 Rövidesen megépül az óbudai és a Boráros téri hídf amelyik közül az egyik földalatti lesz ................................................................ „Hí nemcsak konkurráEunk más városok olcsó tarifáivaE, hanem még további engedményeket is teszünk“ — Az egy­séges viBIamostarifa és az autóbuszra való átszállás — A pénz­ügyi kormányzat nem ellenzi az üzemi kölcsön felvételét KOZMA JENŐ drB kritikája a közgyűlés költségvetési vitájáról A főváros törvényhatósági' bizottsága megsza­vazta a jövő évi költségvetést. A vita meglepetés­szerűen rövid volt, minek magyarázatát a folytatóla­gos ülésezésben kell keresni. Délelőttönként 8—10 ember hallgatta a szónokokat, akiknek ilyen körül­mények között nem sok kedvük volt részletekbe bocsátkozni. A vita különösebb újdonságokat nem termelt. A felszólalók 1 egnagyobbrészben megmarad­tak a költségvetés szerény keretei között. Sokan em­legették, hogy ez az utolsó alkalom költségvetési fel­szólalásra és alighanem igazuk is lesz ezeknek a jó­soknak: a törvényhatósági bizottság igen sok tagja valóban hattyúdalát zengte el. Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akivel a költségvetési vitáról hosszabb beszélgetést folytat­tunk, a következőket mondotta a, Fővárosi Hírlap munkatársának: — Nem kétséges, hogy sok rezignált megállapí­tásnak, amely „hattyúdalról” szól, meg van az alapja. A legközelebbi választáson ugyanis egyének nem érvényesülhetnek másként, mint valamelyik nagy párt kebelében. Elvi harc lesz az új választás, amelyen csak tö­megekkel rendelkező pártoknak lehetnek esélyeik. Egyéni küzdelemről szó sem lehet és így azok, akik önmagukkal kapcsolatosan hattyúdalt emlegettek, kitűnő jósoknak fognak bizonyulni. — Ami a költségvetési vita anyagát illeti, meg lehet állapítani, hogy sok józan kívánság hangzott el. Sajnos, a főváros jelenlegi költségvetési helyze­tében a teljesítőképesség rendkívül szerény keretek között mozog. Nincs más kivezető út, mint a fővá­ros bevételeinek a fokozása, anélkül azonban, hogy újabb terheket raknánk az adófizető polgárságra. Ha az egyik oldalon meg lehet állapítani, liogv demagó- gikus követelések nem hangzottak el a költségvetési vitában, a másik oldalon viszont azt a megállapítást tehetjük, hogy a felsorakoztatott és többé-kevésbé jogosaknak nevezhető kívánságok teljesítésére úgy­szólván semmi pozitív fedezetet meg nem jelöltek. Ez á körülmény azt bizonyítja, hogy a jelenlegi viszonyok között más költség- vetést, mint amilyen elénk került, készí­teni nem lehetett. A tanulság ebből az, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága a jövőben nem engedheti meg az ilyen be­fejezett tények ráerőszakolását. Évek óta tapasztal­juk, hogy a főváros tanácsa a költségvetés elkészíté­sével fait accompli elé állítja az autonómiát, mert arra kényszerít bennünket, hogy lényegesebb változ­tatások nélkül a tervezetet átengedjük. A magam részéről tehát már most szükségesnek tartom hang­súlyozni, hogy jövőre a költségvetés elkészítését garan­ciákhoz kell kötni. Főivént azt követelem, hogy a tanácsi tervezet elké­szítése előtt meghallgassanak benünket, hogy az ösz- szeállítás munkájánál elveinket érvényesítsék. Ezért mondottam költségvetési beszédemben, hogy nem az előttem fekvő költségvetésről beszélek, hanem arról, amit jövőre kell elkészíteni. A tanácsnak meg kell fogadnia a mi tanácsainkat, mert csak ezen az ala­pon készülhet reális költségvetés. A megoldásnak az útja tehát az, hogy a tanács már januárban kezdje meg irányelveink alapján a költségvetés kimunkálá­sát és a nyár elején kérdezze meg az autonómikus pártok vezetőinek a véleményét. így képzeltük el a dolgot az idén is, amikor kiküldtük a hatos üzemi bizottságot, kifejezetten azzal a céllal, hogy vizs­gálja meg az üzemek teljesítőképességét és jövedel­mezőségének a fokozása tekintetében az összes lehető­ségeket. Ez a bizottság lelkiismeretesen dolgozott, de jelentése még most sincs a kezeink között és innen magyarázható, hogy az üzemi politika megállapítása tekintetében zavarok mutatkoznak. Nem kétséges, hogy az üzemeknek bizonyos koncessziókat kell tenniök a közönség számára, viszont azon­ban az üzemi árakat nem szabad annyira lenyomni, hogy ezzel az üzemeknek a fő­város háztartásához való hozzájárulását lehetetlenné tegyük. A fővárosi üzemek árai a legolcsóbbak az egész vilá­gon. Mi nemcsak konkurrálunk más városok olcsó tarifáival, hanem még további engedményeket is te­szünk. A jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között reálpolitikus nem helyezkedhetik más álláspontra, mint a polgárságra nehezedő terhek fokozatos csök­kentésének a követelésére és kiharcolására. Ez pedig másként nem történhetik, mint az üzemek hozzájá­rulásának az emelésével. Érdeklődtünk aziránt is, hogy mi a véle­ménye Kozma Jenőnek a közgyűlési vitában az állások túlhálmo zásával szemben felhozott érvek­ről. A következő választ kaptuk: — Teljes mértékben osztom azt a felfogást, hogy a jelenlegi szűkös viszonyok között gátat kell vetni a nagyjövedelmű állások kumuláiása ellen. Ha valakinek olyan nagy nyugdíja van, hogy abból magát és család­ját el tudja tartani, akkor semmiesetre sem szabad neki magas jövedelmű állást jut­tatni, A jövőben ezt az elvet feltétlenül érvényesíteni fogjuk. Szóbahoztuk azokat a híreket, amelyek sze­rint a kereskedelmi miniszter tízmillió dolláros kölcsönajánlatot kapott volna a budai hidak megépítésének céljaira. Kozma Jenő dr. ezeket mondotta: — A kereskedelmi minisztérium komolyan fog­lalkozik a dunai hidak megépítését célzó munkálatok előkészítésével. A kereskedelmi minisztériumot a dunai hidak megépítésének sürgősségén kívül a munkanélküliség csökkentésének a vágya is vezérli. Arról azonban nem tudok, hogy idegen pénzt akarna a kormány erre a célra igénybevenni. Ügy tudom, hogy a momentán, szükséges összeg rendelkezésre áll, mert egyelőre csupán a szerkezeti és vasmunkák el­készítéséről van szó1. Mindez magyar anyagból készül, magyar munkások foglalkoztatása mellett. A fővá­ros közönsége csak a legnagyobb örömmel fogadhatja azt a bejelentésemet, amelyet illetékes helyről szer­zett információk alapján teszek, hogy tudniillik mind a két Dunahíd, úgy az óbudai, mint a Boráros téri, most már egészen rövid idő alatt elkészül. Nem lehetetlen, hogy az egyik híd földalatti, illetve híd helyett vízalatti alagút lesz. amit megindokol az a tény, hogy kevesebb költségbe kerül, mint a vízfölötti. A beszélgetés során felvetettük az egységes villamostarifa bevezetésének a problémáját. A következő választ kaptuk: — A magam részéről szorgalmazom az egysé­ges villamostarifa bevezetését. Egyelőre az'ért késik a döntés, mert még nem készültek el a számítások, amelyek alapján megnyugvással hozhatnánk határo­zatot. Nekem az a meggyőződésem, hogy az egységes villamostarifa bevezetése nem fogja csökkenteni a bevételt, mert emel­kedni fos- a,z utasoknak a száma. Éledés! osztály: VI, Toróz körút 43. szám Itt azonban felvetek egy ötletet és pedig azt, hogy meg kell teremteni az átszállási lehetőséget a villamos és az autóbusz között. Azt az érvet, hogy az autó­buszon jóval kevesebb a férőhely, mint a villamoson és így az átszállás egyszerre állandósítaná a túlzsú­foltságot az autobuszkocsikon, ki lehet küszöbölni az autóbuszkocsik számának a szaporításával, vagyis a járatok megsürűsítésével. Az autóbusz a főváros belső területének a forgalmát van hivatva lebonyo­lítani, én tehát a jövőben olyanirányú fejlesztést fogok sürgetni az autóbuszüzemnél, hogy ne új vonalakat állítsunk be, hanem a meglevőket sűrűsítsük. A száz új autó­buszkocsit is, amit jövőre feltétlenül meg kell rendelnünk, szintén a sűrűsítés cél­jaira kell felhasználnunk. Idekapcsolódik egyébként a közlekedési vállalatok egységesítésének a problémája is. Az egységesítésnek én voltam legelső harcosa, sőt magát az ötletet is én vetettem fel. Később, — bevallom — én voltam leg­hevesebb ellenzője. Ennek az oka a BSzKRT körül támadt bonyodalom volt. Ha a BSzKRT-nál új éra indul meg, ismét erélyes támogatója leszek az egysé­gesítési akciónak. Kozma Jenő végül elmondotta még a Fővárosi Hírlap munkatársának, hogy a pénzügy miniszterrel az új kétmillió dolláros jelzálogkölcsön felvétele ügyében folytatott tanácskozás — amelyről a Fővá­rosi Hírlap multheti számában már említést tettünk — eredményesen fejeződött be. A pénzügyi kormányzatnál nem támaszta­nak nehézségeket az üzemi kölcsön fel­vételével szemben sem, de szükségesnek tartják, hogy a főváros a kölcsön felvételével egyelőre várjon, amíg kedvezőbb hitelvi­szonyok alakulnak ki. Az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. Előfizetési árak: fél évre ....................... 12 pengő, egész évre..................................24 pengő. OBE RMflHH L FÉMMII IPARTELEPE BUDAPEST, Vili., SZIGETVÁRI UCCA 6. TFLEFON; J. 343-53. ALAPÍTVA; 1887 KITÜNTETVE: WELS 1888, BUDAPEST 1396,1906,1928. .........— Üzemi konyhák felszerelései. ■ ■ Sütőfo rmák, fém- és bádogénak, kávégépek gyártása. Ihiergärtner és Siöhr rt. egészségügyi és fűtőberende­zések gyártása és felszerelése Budapest, I. kér., Budafoki-út 9-11. • Telefon: József 363—51. Telefon: József 3Í3-51. • Ülőbútor-állványt TELEFONMÓZ* EF 425-40 BUDAPEST, VII., GRASSALKOVICH U. 21. SAJÁT HÁZ. RÜDER OTTÓ villamos Alopíttafoít: 1895, A. B. C. tag-oknak hat havi hitet Budapest IV, Irányi u. 20. Tel.: Aut. 837-07 berendezési vállalat, m fl szaki intézet, elektrotechnikai és rdcUd cikkek raktára SZÉKELY és MOTTL OKL. MÉRNÖK, ÉPÍTŐMESTER, ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓK BUDAPEST, III., LAJOS U. 92, IV. EMELET. TELEFON: AUTOMATA 623-78. SZ. TELEFON: JÓZSEF 424-80 STRASSER CIANOZ, TAKARÍT TELEFON: JÓZSEF 424 80

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom