Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-11 / 37. szám
Tizennyolcadik évfolyam Budapest, 1929 szeptember 11. 37. szám ifmnnvnnaHa írniiiMnasii üiaumíjmíiiiUM liiiaiMiamainaiigriíiao^dmBiiiSíiiaiiiriii ECÖF1ZETÉS Egész évi'e...................... Félévre............................... Allandóat GAZDASÁGIÉ 1 ÁRAK: . ... 24 pengő . . . . 12 pengő i: RTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DA.CSÓ KM1L MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: A UT03IATA 137—15 vélünk hallani a városházi kulisszák mögött. Az aktorok már kötik a kardot, kefélik a mentét és — ha úgy tetszik — gurítják a hordót, amelyről a nagy népszerű deklarálásnak kell elhangzania. Nagy események vetik előre az árnyékukat, azaz hogy, ha jól megnézzük a dolgot, nem is maguk az események a nagyok, hanem csak az árnyék, amelyet előrevetnek. Kozma Jenő éppen a Fővárosi Hírlap mai számában fejti ki,, hogy a tanács vérszegény költségvetéssel lesz kénytelen előállni. A hibás nem a tanács, hanem az idők és a körülmények, amelyek útjában fekiisznek az egészséges községi háztartási viszonyoknak. Egy vérszegény költségvetés bizony nem lehet a főváros1 krónikájában nagy esemény, de annál nagyobbnak látszik az az előrevetett árnyék, amely a költségvetési vitának különös, szinte torzul erőteljes arányait vetíti elénk. Ez az a körülmény, amely a városházi torokköszörülést és menteporolást is ilyen jóelőre aktuálissá teszi. 1 Kosma Jenő sok változtatást kíván a fővárosi reform tervezetén zászlaja alatt indul meg, akkor az az, hogy hiú reménységeket és végeredményben a főváros iránt való gyűlöletet kelt a könnyebben megszédíthet ők soraiban. Sokkal komolyabb időket élünk. Sokkal nagyobb feladatok várnak Budapest székesfővárosra, semhogy azok a férfiak, akik esztendőkön át ennek a városnak ügyeit intézték, egy korteshadjárat kedvéért könnyelmű és lelkiismeretlen cselekedetekre és szóbeszédre ragadtassák magukat. Ma még csak a torokköszörülésnél tartunk, de jól esik már ma elmondani ezeket, és nagy volna a mi örömünk, ha majd később nem kellene ezt a szerény és őszinte figyelmeztetést fájdalmas és megdöbbentő tényekkel és példákkal illusztrálni. ICorfeshadjárat a költségvetési vitában — Kölcsönből kell folytatni a közmunkákat — A fővárosi tisztviselők részletvásárlásai — Városi ingatlanok eladása Az ember ezekből a jelekből arra következtetne, hogy a vérszegény költségvetés rendesen egyenes arányban áll a bővérű költségvetési vitával és talán ez a tétel megfordítva is áll. Mindebből azonban egyetlen szó sem igaz, a hipotézis nem helytálló. A gazdag és termékeny költségvetés rendesen nagyobb lelkesedést visz bele a szónokok sorába, akik önérzetesen vonulnak fel, mint a fényképész clotty a pallérok, mikor az újonnan épült palotát fotografálják. Hogy a vérszegény költségvetés ezidén mégis nagy szónoki tülekedést, a városházi Demosthenesek versengését fogja fölidézni, annak egyszerű és nem szívesen mondjuk, de ez a valóság: természetes oka, nagyon veszedelmesen közelednek a községi választások. A közgyűlési összes pártjai a költségvetési vitát fogják tekinteni a választási küzdelem időben első, és hasznosság tekintetében egyik legfontosabb szószékének. A magunk részéről riasztónak és fájdalmasnak képzeljük máris ezt a látványt, amikor a^ vérszegény költségvetést valósággal elmossa a kortézia szóáradata. Könnyű azt a tanácsot adni, hogy a páldok tartsák meg a költségvetési vita keretében az objektivitásukat,, ne engedjék megtéveszteni magukat a választási hangulattól. Az Egységes Községi Polgári Párt az egyetlen, amelynek tradíciója immár, hogy a reálpolitikától el nem tér és híveit abból az immár minőiig tágabb és nagyobb polgártömegből veszi, amely sem a kulisszahasogatásnak, sem a demagógiának, sem az egymás túllicitálásának, sem a kókléri trükköknek be nem dől. De vájjon lesz-e követője az Egységes Községi Polgári Pártnak ebben az igazán nemes versenyben, amely föltétlenül legméltóbb volna a közgyűlési pártok elismerésre méltó eddigi munkájához, de leginkább méltó volna Budapest alkotni, teremteni, dolgozni akaró polgárságához és munkásságához is. Kételkednünk kell abban, hogy ez^ így lesz, mert hiszen rengeteg csábító alkalom nyílik a demagógiára, rengeteg csábító alkalom nyílik arra, hogy az egyik párt száz kérdésben is túllicitálhassa a másikat. Szavak és csak szavak fognak elhangzani, ígéretek, amelyeket senki sem vesz komolyan, sem aki teszi, sem aki kapja, de amelyek mégis csak jólesnek talán azoknak, akik nem számolva a reális élettel, csak álmodoznak vagy a város jövőjéről, vagy a saját maguk karrierjéről. Talán a választásokat megelőzően az utolsó költségvetési vita előtt állunk, de bárhogy legyen is, a. belügyminiszter legutóbbi nyilatkozata, amely a fővárosi törvény revi- ziójárói szólott, már fölajzotta a szónoki lelkeket, akik bizonyára nem fognak fukarkodni a követelésekkel, amelyeknek teljesíthetetlenségét ők maguk ismerik talán legjobban. Már előre érezzük, már előre halljuk a dübörgő szónoklatokat, amelyek olcsóbb villamost, olcsóbb elektromos áramot, olcsóbb gázt, az adóknak az egész vonalon való leszállítását, esetleg eltörlését követelik. Nem csodálkozunk majd, ha akad szónok, aki azt követeli, hogy az új Rókus-kórházat két hét alatt építsék föl és aki csodálkozni fog, hogy a Közmunkák Tanácsa elnökének nyilatkozata óta még mindig nem épült ki teljes pompájában az Erzsébet-sugárút. Hogy aztán ne is beszéljünk a partikuláris érdekek megnyilatkozásáx-ól. Ahány A legutóbbi napokban egyes napilapok jobb ügyhöz méltó buzgósággal „szellőztették” a fővárosi tisztviselők árubevásárlásaival kapcsolatos részlet- üzletek ügyét. Az egyik hétfői lap „nagy leleplezéssel” szolgált, amennyiben beszámolt egy küldöttségjárásról, amely az Egységes Községi Polgári Pártban zajlott le. Ez a küldöttség a párt támogatását kérte ahhoz az akcióhoz, hogy a fővárosi tisztviselőket részletfizetési alapon áruval láthassa el. Kozma Jenő az Egységes Községi Polgári Párt elnöke nem volt Budapesten és így távollétében a párt adminisztratív ügyeinek az intézője fogadta a küldöttséget. Ezzel a küldöttségjárással kapcsolatosan az említett hétfői lap meggyanúsította a pártot, hogy az akció támogatása fejében a pártnak pénzt kínáltak föl. Kozma Jenő az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a napokban érkezett haza külföldi tanulmány- útjáról és ismét vidékre utazott utókúrára. A pár nap alatt, amíg Budapesten tartózkodott, felkerestük őt és megkértük, hogy mondja el véleményét az egész kérdésről. Kozma Jenő dr. mindenekelőtt a hétfői lap vádjáról nyilatkozott: — A Reggel című hétfői lap ellen Párkány Frigyes dr. ügyvéd útján megtettem a bűnvádi feljelentést. A sajtópör tárgyalása során alkalmat adok a bizonyításra. Egyebet a kérdésnek erről a részéről nem óhajtok mondani: a bíróság fogja kimondani az utolsó szót. — Ami magát azt a kérdést illeti, hogy egyes szövetkezetek kaphatnak-e engedélyt a fővárosi tisztviselőknek részletfizetési alapon áruval való ellátására, erről lehet cikkezni, lehet mellette vagy ellene állást foglalni, csak egyet nem lehet: ezé az ügyet szenzációvá felfújni. Annál csodálatosabb ez a szenzációs beállítás, mert hiszen a főváros különböző intézményeinél ez a vásárlási rendszer már régen be van vezetve. Hogy ez a rendszer nem lehet hátrányos a fővárosi tisztviselőkre nézve, ezt maga az a tény bizonyítja, hogy a főváros tanácsa maguknak a fővárosi tisztviselőknek a kérésére engedélyt adott egyes alakulatoknak ilyen részletüzlet folytatására. Érthető tehát, ha az Egységes Községi Polgári Párt titkára fogadta azt a küldöttséget, amely egy ugyanilyen természetű akcióhoz kért támogatást. Rosszhiszeműség nélkül ebben az egyszerű tényben senki sem találhat dehonesztálni valót. Megszokott dolog, hogy az Egységes Községi Polgári Párttól naponként kérnek támogatást magánszemélyek, egyesületek, testületek, szövetkezetek. Nálam minden pénteken 120— 150 ember kér állandóan támogatást. De azért senkit sem lehet azzal kompromittálni, hogy támogatást kérnek tőle. Cégek, szövetkezetek, egyesületek,, máskor is, régebben is érthető okokból mindent elkövettek, hogy valamely intézménynél szállítók lehessenek. Én azonban ■— mindezek előrebocsátása mellett — hangsúlyozni kívánom, hogy semmiféle irányban sem szögeztem még le magamat. Annál kevésbé foglalhattam állást ennek a rendszernek támogatása vagy elítélése és a küldöttség által bejelentett akció helyeslése tekintetében, mert az egész anyagot nem látom tisztán. Nagyon helyeslem, hogy a főváros tanácsa utasítást adott az elnöki ügyosztálynak a kiadott engedélyek revíziójára és új konkrét javaslat előterjesztésére. Kíváncsian várom ezt az ügyosztályi jelentést már csak azért is, hogy ennek eredményéhez képest magam is véleményt alkothassak. Szóvátettiik Kozma Jenő előtt Scitovszky Béla belügyminiszternek a fővárosi törvény reformjáról adott nyilatkozatát, amelyben sok lényeges változtatást jelent be úgy adminisztratív, mint politikai területen. Kozma Jenő a következőket jegyezte meg: — Én a fővárosi törvény tervezetét nem ismerem. Még nem kaptam kézhez semmiféle javaslattervezetet és így azokat a kijelentéseket, amelyeket a) belügyminiszter úr nyilatkozatában tett a fővárosi reform megalkotásának alap elveiről, — nem tekintem véglegeseknek már csak azért sem, mert hiszen maga a belügyminiszter úr is hangsúlyozza nyilatkozatában, hogy a végleges szöveg csak akkor alakul ki, amikor már meghallgatta a fővárosi pártok vezetőinek is a véleményét. Várom tehát a meghívást erre a pártközi megbeszélésre, vagy ankétre, — nem tudom, hogy milyen formát akar adni a belügyminiszter úr ennek az ismertetésnek. A magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy a választóközönség érdekében sok változtatást tartok kívánatosnak a belügyminiszter úr által bejelentett reformtervekben és bizonyosra is veszem, hogy a belügyminiszter úr meg fogja hallgatni észrevételeinket és ezekhez képest módosítani fogja tervezetét. Ezt annál is inkább remélem, mert a belügyminiszter úr úgy mostani nyilatkozatában, mint régebben is, erre készségét jelentette ki. Érdeklődtünk a fővárosi jövő évi költség- vetési vita alakulása iránt is. Kozma Jenő a következőket mondja: — A költségvetési vitában a párt tagjai élénken részt fognak venni. Minthogy a főváros jövő évi költségvetése előreláthatóan rendkívül vérszegény lesz, nem mentesíthetjük magunkat szomorú kiTorokköszöriklést S vidéke, ahány összetartozó uccacsoportja van a fővárosnak, mindegyiknek vannak kívánságai és mindegyiknek lesznek szószólói abban a választási kampányban, amely tulajdonképpen majd a költségvetési vitával kezdődik meg. Mindez tulajdonképpen nem is volna baj, mext igenis, ébren kell tartani a jogos kívánságokat, nem szabad soha szem elől téveszteni azokat a dolgokat, amelyeknek megalkotásával Budapest székesfőváros adósa a maga polgárságának. Ha van valami félelmes mégis ebben a korteshadjáratban, amely a vérszegény költségvetés
