Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-04 / 36. szám
zennyolcadih évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 szeptember 1. 36, szám mnftttiafllnttiolttamamDinBinartiauiHiiiEiiiiaiHoiildiliaf uvuííimíí ilíiMl9iHaiibnttíiilQlficTfiÉÚ!ÍDrudíiÍQí1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évi'e ..................................24 pengő Fél évre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Búd János dr. került a kereskedelmi miniszteri székbe, de az első üdvözlés pillanatában sem szabad megfeledkezni távozó, nagyszerű elődjéről, akinek egyéni és közéleti ritka erényeit csak a legtökéletesebb tisztelet hangján lehet említeni. Herrmann Miksa rendkívül nehéz időkben állott a kereskedelmi tárca élén, de mégis sok-sok maradandó alkotás dicséri majd nevét. Olyan alkotások ezek, amelyek idők múltán termők meg gyümölcseiket és akkor majd lesz még mód és alkalom Herrmann Miksa hervadhatatlan érdemeinek méltatására annál inkább, mert az eredmények kibontakozásakor nem állhatja többé útját az elismerésnek az ő szerzeteseket is megszégyenítő szerénysége és puritánsága. A nehéz idők legnehezebbjén gázolt keresztül Herrmann Miksa, de a nehézségekből bőven maradt még Búd János számára is. Az ő ritka tudásának, munkabírásának, nagyszerű gyakorlati érzékének kell majd egyik kézzel ezeket a nehézségeket fékentartani és leküzdeni, másik kézzel az alkotások megindult sorozatát az eddiginél is nagyobb erővel sokasítani. Azok az esztendők, amelyeket a különböző miniszteri székben töltött és amelyek megmutatták gazdasági tudásának és zsenijének páratlan változatosságát és pazar skáláját, az ország tökéletes bizalmát biztosítják új munkája számára is. Az országnak ebbe a feltétlen bizalmába sok okkal és sok joggal kapcsolódik bele Budapest székes- fővárosnak és lakosságának reménységekkel telt bizalma is. Búd János számtalanszor bebizonyította kormányzati tevékenysége közben, de mint magánember is, hogy őszinte barátja, jóakarója Budapestnek. Szeretettel istápolta mindenkoron ennek a városnak az érdekeit és tökéletesen értékelni tudta azt a szerepet, amelyet Budapestnek játszania kell a jövendő, boldogabb magyar élet kialakulásában. Búd János ama kevesek közé tartozik, akik a magyar főváros egész életét, minden életlehetőségét és életküzdelmét ismerik. Sok jelentős cselekedete mellett, amelyekkel segítségére sietett a fővárosnak, ő az, aki például Budapest-Fürdőváros gondolatának egyik leglelkesebb propagálója. Mint ilyennek, emlékezetes marad az az interjúja, amelyben a részletekig menő tervekkel és ötletekkel szolgált a főváros fejlesztését és naggyátételét őszintén óhajtók táborának. Most a kereskedelmi miniszteri székben rengeteg lehetősége lesz annak, hogy a főváros iránt érzett nemes barátsága tettekben jusson kifejezésre. Még ha a lakosságot elemeire bontjuk is, azt kell mondanunk, hogy Budapest lakosságának jó fele a kereskedelemből és iparból él, akik valamennyien a kereskedelmi miniszter bölcs gazdasági politikájától várják egyéni helyzetüknek javítását. Búd János jóakarata biztosítja, hogy Budapest iparát és kereskedelmét teljes mértékben fel fogja karolni, mert Budapest ipara és kereskedelme forrása, örök rezervoárja az ország egész iparának és kereskedelmének. De joggal várhatjuk egy olyan nagy horizontú gazdaságpolitikustól, mint Búd János, az egészséges közgazdasági légkör megteremtését is, amelyben megszülethetik a termelési ágak az ország üdvét szolgáló tökéletes összefogása. De vannak magának Budapest kommunitásá- nak is rendkívüli érdekei, óriási problémái, amelyek egész tömegben függnek a kereskedelmi miniszter jóindulatától, belátásától és tevékenységétől. Soha annyi súlyos gazdasági probléma nem halmozódott össze a főváros életében, mint éppen most. Az Egységes Községi Polgári Párt elszánt akarattal indul a megoldások fáradalmas, energiát, tudást és szeretetet követelő útján, de amikor megoldásként a Budapest- Vásárváros gondolata vetődik föl, legelső segítőtársnak, istápolónak éppen a kereskedelmi miniszternek kell lennie. Ezer gondot, ezer elintézésre váró tervet tudnánk itt felsorolni, amelyek közül legelsősorban a közlekedési problémákat említjük. A villamosvasutak hálózatának kiépítése, nagyarányú rekonstrukciója, tiszteletreméltó módon folyamatban van ugyan, de a kereskedelmi miniszter jóakarata rendkívüli segedelemszámba menne itt is. A környék forgalmának bekapcsolása a főváros közlekedési hálózatába, a Hév jövendő szerepének kialakulása, Budapest élelmezésének a közlekedés tökéletesítése útján való javítása páratlan fontosságú kérdések. Jönnek azután sorba a problémák az ommózus halálsorompók kiküszöbölésétől egészen a fővárosnak a bánhidai centráléval való szerződéséig, apró közlekedési relációk megvalósításától, kisebb tarifakérdések megoldásától az országos úthálózat kiépítésének gigantikus munkájáig és ennek az országos úthálózatnak a főváros úthálózatába való bekapcsolásáig. Túl mindezeken ott van szörnyű kérdőjelként Budapest életében a munkaviszonyok megjavítása, az IlMIHHIlUIBBBSIBEBlBIISnMIIHIII ipari tevékenység föllendítése, az örökkévaló munka- nélküliség megszüntetése, a megélhetési lehetőségek fokozása. Ezeknek a súlyos problémáknak megoldási eszközeit a már felsoroltakon kívül a főváros közönsége a kikötők, a közraktárak, a dunai forgalom, a hitel kérdésének megoldásában látja. Ez a lakosság eddig is kemény akarattal harcolt mindezekért, de az idők nem engedték meg, hogy felszabaduljon gondjai alól. Hinni kell azonban az idők fordulásában, de különösen hinni kell akkor, amikor az időket olyan kiváló elmék, olyan jóakaratú államférfiak, Budapestnek olyan jóbarátjai irányítják, mint amilyennek Búd Jánost ismerjük. Hogy megteremthessük Budapest-Vátárvárott, ki kell bővítenünk a Vásárpénztár kereteit ’ ———i— Az Egységes Községi Polgári Párt nagyszabású közgazdasági programmal indiai az őszi kampánynak — Becsey Untai súiyos kritikája a közigazgatás gazdaságpoiitikai kudarcairól és tervei Budapest-Vásárváros kialakításáról Az Egységes Községi Polgári Párt még a tavasszal elhatározta, hogy minden részletkérdésre kiterjedő gazdasági programot készít és e szerves köz- gazdasági program végrehajtása érdekében erélyes akciót indít meg. Azóta folyamatban vannak a program elkészítésének munkálatai és most, hogy néhány héten belül ismét lendületet vesz majd a város- politikai élet, ennek a nagy és széleskörű gazdasági koncepciónak a megtervezése és gyakorlati végrehajtásra való megértetése a legaktuálisabb problémák sorába kerül. Erről az egységes- közgazdasági programról mondja el véleményét Becsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, áld tökéletes szakértelemmel tárgyalja ezt a nagy kérdést. Becsey Antal a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Közigazgatásunk nemcsak székesfővárosi vonatkozásban, hanem állami vonatkozásban is teljesen csődöt mondott valamennyi közgazdasági probléma megoldása tekintetében. Ügy a kereskedelmi kikötő megépítése és forgalomba állítása, mint a tranzitó*- forgalom és az export fejlesztése tekintetében teljesen alkalmatlanoknak bizonyultak a közigazgatási szervek, amelyek nem eléggé mozgékonyak, hiányzik belőlük az üzleti szellem. Minden gyakorlati ember levonhatja a közelmúlt tapasztalataiból azt a tanulságot, hogy közigazgatási keretek^ között lehetetlenség gazdasági koncepciókat megvalósítani. A bürokrácia alkalmatlan volt e feladatok elvégzésére és most itt az eredmény: a legkedvezőbb időpontokat mulasztottuk el a világpiacokba való bekapcsolódásra. Nem tudunk eredményeket elérni és így csak siránkozunk és panaszkodunk... A csehek magukhoz ragadták Komáromban a szén dunai szállítását, Pozsonyban a viziforgalom jelentékeny részének a lebonyolítását. Az osztrákoknak sikerült Bécset kereskedelmi gócponttá fejleszteni a nyugat és a kelet érintkezési pontján. Esztendők múlnak esztendők után anélkül, hogy komoly lépést tudnánk tenni előre közgazdasági céljaink kialakulása felé. Egy közgazdasági intézményt kell beállítanunk e feladatok elvégzésére. Felfogásom szerint ez az intézmény nem lehet más, mint a Vásár pénztár. — A Vásárpénztár évtizedekkel ezelőtt azért alakult meg, hogy a főváros közélelmezését olcsóbbá tegye és finanszírozza a kereskedelmet. A mai nehéz gazdasági viszonyok között nem térhetünk ki a Vásárpénztár kereteinek kibővítése elől. Revízió alá kell vennünk a Vásárpénztár egész ügykörét és működését. Személyi vonatkozásban kitünően sikerült a revizió, amidőn a Vásárpénztár élére sikerült megnyerni Ereky Károlyt, Kar eh Kristófot és mellettük Vájná Ede tanácsnok személyében is kitűnő szakember dolgozik. Nézetem szerint új jelszót kell bevinnünk a főváros közéletébe. Ez a jelszó: Budapest-Vásárváros. Budapest-Vásárváros eszméje azonban nem maradhat puszta jelszó, azt élő valósággá kell formálnunk. Az összes fővárosi közgazdasági problémáknak: a közélelmezés megjavításának és olcsóbbá tételének, a munkaviszonyok kedvezőbb formában való kialakításának, a megélhetési lehetőségek fokozásának, egyszóval minden olyan közgazdasági kérdésnek, amelyek az emberi életet érintik, egyesülniök kell és ezeknek a közgazdasági problémáknak Budapest-Vásárváros gondolatában kell kifejezésre jut- niok. A Vásárpénztárt hatalmas, tőkeerős intézménnyé fejlesztettük, nem elégedhetünk meg tehát azzal, hogy szarvasmarhákkal és sertésekkel kereskedjék. — Legfontosabb közgazdasági intézményeink gazdátlanok. Gazdátlan egész kikötő-ügyünk. Ennek a kikötőnek az a rendeltetése, hogy pótolja a hiányzó tengeri kikötőt. Az a mód, amellyel ma a mi közigazgatásunk ezt a kikötőintézményt-adminisztrálj a és az eredmény, amelyet elér, egyenlő a semmivel. Üzleti szellemtől áthatott, mozgékony és gyakorlati érzékkel rendelkező szervnek kell foglalkoznia a budapesti ferencvárosi helyi kikötőnek és a csepeli állami kikötőnek a kialakulásával. Bürokraták képtelenek arra, hogy a kereseti lehetőségeknek a zsilipjeit megnyissák. — De itt van a Közraktárak ügye is. A Közraktárak szinte katasztrofális ügyforgalmat mutatnak a múlt évihez képest. Az augusztus 1—15-ig terjedő időre szóló kimutatásban a naponként való átlagforgalom kb. hétezer mázsa beraktározás, kétezerkettő- százharminc mázsa kiraktározás. Ez a kettő együtt 288.000 pengő napi forgalmat jelent. Ezzel szemben tavaly ugyanebben az időben a napi beraktározás harminchatezer mázsa, a kiraktározás húszezer mázsa volt, összesen egymillióhétszázezer pengő értékben. Ezek a számok mindennél jobban beszélnek. Ezekből is látszik, milyen nagyarányú hanyatlás tapasztalható. Nem túlozok, ha megállapítom, hogy minden okunk meg van az aggodalomra. A Leszámítoló Bank 60 éves koncessziód szerződéséből 12—13 esztendő van még hátra. Emiatt a kellemetlen tény miatt elvégre mégsem halhatunk éhen és nem akaszthatjuk meg a fővárost legfontosabb közgazdasági missziójának teljesítésében. Ezt a helyzetet tovább fenntartani lehetetlenség. —■ A dunai forgalom fejlődéséről is itt kell szó- lanom. Kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a dunai forgalom növekedőben van, de ez a^ növekedés — sajnos — csak az idegen hajózás fejlődését jelenti. Egyetlenegy lépés sem történt abban az irányban, hogy a Balkán nyersterményeit Budapest felé irányítsuk, pedig ezek idekívánkoznak, sőt minden politikai szemponttól függetlenül egyenesen keresik a lcapcso-
