Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-28 / 35. szám
TiZfénnyolcadilz évfolyam Ara 50 finér Budapest, 1929 augusztus 28. *5. szám isi g m m is eh aTjjsaiB ELŐFIZETÉSI ÁnAK.: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóéin: GAZDASÁGI ÉUTFSÍTŐ «gswEiwMm'iTgjiKtw^.'VAm'iimi vg9.VJv“VM)gJgag?Eiiri)WiitL1'.'^Wgra»'tTBBggHftfclB! VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S 0 EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 1% Sfig’T-BlldsifM^t megvalósításának gondolata már megint jelentkezik, mert ez is azok közé a vajúdó kérdések közé tartozik, amelyek, amíg a megvalósulásra meg nem érnek, maguktól alszanak el és amikor már érettek, újból maguk jelentkeznek. A bölcs várospolitikusoknak azonban az ilyen kérdéseket állandóan evidenciában kell tartaniok és meg kell ragadniok a pontosan kiszámítható legkedvezőbb pillanatot, mert ellenkező esetben az ilyen kérdések megoldása vagy súlyos kellemetlenségekkel, vagy legalább is nehéz kiadásokkal jár. Az az érzésünk, hogy az Egységes Kő mégi Polgári Párt eltalálta a kedvező órát, amelyben Nagy- Budapest kérdését — amint az a Fővárosi Hírlap mai számában olvasható — napirendre kívánja tűzni. majd város épül, vagy ahol a város magához szívja az alacsonyabb életviszonyok között élő kommuni- tásokat. A város jövőjének útjait tehát ma már nem is annyira a hivatali szobákban, mint a közművek kereskedelmi szellemmel fölruházott igazgatói irodáiban egyengetik. Most derül ki, hogy százszorosán fontos az a gondolat, amely csak pár hét előtt látott napvilágot éppen a mi lapunk hasábjain, amely gondolat szerint egységes vezetés alá kell jutniok Budapest közműveinek. Akkor, amikor Nagy-Budapest kiépítéséről, a környékbeli városok csatlakozásáról van szó, amikor ennek a városnak a polgársága egy csapásra alig egy-két esztendő alatt talán majdnem megkétszereződik, a közműveknek kell az óriási haditervvel előállaniok. Nagy-Budapest megalkotása, bármilyen nyugodtan ülnek is az emberek az újpesti, pesterzsébeti, kispesti vagy albertfalvai polgári lakásokban, tulajdonképpen mégis egy rendkívüli arányú népvándorlás lesz. Ennek az óriási népvándorlásnak az eszközeit a közüzemek fogják szolgáltatni. Óriási koncepcióval kell rendelkeznie tehát ezeknek a közüzemeknek, ha úgy akarják megoldani a hatalmas problémát, hogy mindenki meg legyen elégedve és hogy Nagy-Budapest tényleg Nagy- Budapest legyen. Most még különösebb bajok nincsenek, a körülöttünk fekvő nagyvárosok kulturális és gazdasági igényeik kielégítésére nagyjában még nem tették meg az önálló intézkedéseket, ma még mód van arra, hogy Nagy-Budapestbe való bekapcsolódásuk ne menjen luxusszámba. De a kérdés rendkívüli módon érik, örökké ezek a ma már hatalmas városok se maradhatnak a modern kultúra kényelme nélkül és így Budapestnek eléjük kell sietni, amikor ők maguk is szíves igyekezettel akarnak Budapest részévé lenni. A kérdést azonban alaposan meg kell hányni-vetni, mert Budapestnek nincs sok ráfizetni valója, Buda- pestnek magának a mai formájában is igen sok minden beruházásra van szüksége. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy néhány esztendő alatt a világvárosok statisztikájában a centralizálás késedelme miatt egy kicsit lecsúsztunk. De vájjon túlságosan sok haszna' van-e Berlinnek abban, hogy — ha jól emlékszünk —• egyszerre a világvárosok között a negyedik helyre rukkolt előre? Nem is a statisztika dicsősége adja meg Budapestnek az ambieiót, hogy növekedjék, hanem komoly önvédelmi és gazdasági szempontok. Sok és súlyos tanácskozások várnak a főváros uraira, ha ezt a kérdést jól és okosan akarják megoldani. Itt ugyanis egyik félnek sem szabad károsodnia, őszinte, nyilt és becsületes alkuval kell a dolgot elintézni. Budapestnek nincsen arra elegendő pénze, hogy hatalmas városokat öleljen keblére anélkül, hogy azok megfelelő módon járulnának hozzá Budapest háztartásához. Budapest nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy felnőtt, de kenyeret nem kereső gyermekeket fogadjon örökbe és azokat a maga eleganciájával öltöztesse. Viszont méltatlan lenne Budapesthez az is, ha az örökbe fogadandó gyermekeket mostoháknak tekintené. Valahogy van néha olyan érzésünk, hogy az 1873-iki egyesítés óta is egy kicsit Hamupipőke-módon a cselédszobában lakatja Budapest a szegény Óbudát. Kétségtelen, hogy ez a városrész ma is a vidéki város benyomását kelti, bár súlyosabb vád a fővárost nem érheti, mert hiszen közművekkel és minden jóval ellátja. Éppen Óbuda esete az, amely a minden -jóval való ellátás ellenére sem tud egészen és tökéletesen Budapestté válni és amely megfontolásra késztet, hogy megértünk-e már Nagy-Budapest megteremtésére. Mindezt papirossal és ceruzával a kézben a szerződő felek komoly akaratának meghallgatásával lehet majd elintézni. Van itt azonban Nagy-Budapest kérdése közűi egy másik, igen fontos probléma, amelyet a Fővárosi Hírlap mai számában bölcsen érint Becsey Antal nyilatkozata. Becsey Antal fölhívja a főváros figyelmét arra, hogy a közüzemek a legfontosabb szereplői egy olyan frigynek, amelyből Nagy-Budapest jöhet létre. Mi még tovább mennénk ennnél és azt szeretnénk a kommunális élet egyik vezető gondolatává tenni, hogy a közüzemek egy világváros életében egyrészt a véredényrendszer, másrészt az idegrendszer szerepét játsszák. Most láthatják csak azok, akik talán még a gázgyárat, az Elckro- mos Műveket és a Vízműveket is szerették volna túlzó üzemellenes politikájuk rohamaiban magánkézre játszani, milyen rettenetesen rossz ügyet szolgáltak. Lehet, hogy a város valaha a városházából állott, ma azonban a lakosság kultúrszükségletei- nek kielégítése valóságos előfeltétele a legkisebb arányú fejlődésnek is. Az elektromos vezeték, a gázcső, a vízvezeték, a csatorna azok az életerek, amelyek előre kúsznak a föld alatt azokra a területekre, ahol Nagy-Budapest megvalósításáért a közüzemeket kell Sharcba indítani Döntés előtt a bénhidai centráiéval kötendő szerződés ügye — Becsey Antal nyilatkozata Nagy-Budapest gondolatának magvalósítása éppen olyan régi terv, mint az Erzsébet sugárút kiépítése. Évtizedek óta 'tervezgetik Nagy-Budapest megteremtését s e gondolat megvalósításának az útjában éppen olyan súlyos akadályok állanak, mint amilyenek az Erzsébet sugárút kiépítését késleltetik. Még Bárc^y István polgármestersége idejében felmerült az a grandiózus ötlet, sőt annak idején Harrer Ferenc, mint a városépítési ügyosztály vezetője konkrét megbízást is kapott a terv megvalósításának előkészítésére. Azóta múltak az esztendők, közbejött a világháború s az ezt követő forradalmak közelebb felevő problémák megvalósítását is elgáncsolták. Most, hogy az egész vonalon megindult az alkotó munka, az Egységes Községi Polgári Párt vezetősége elérkezettnek látja az időt arra, hogy Nagy-Budapest gondolatát az aktualitások előterébe állítsa. Ezekről a tervezgetésekről nyilatkozik Becsey Antal, • az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Valóban foglalkozunk ismét Nagy-Budapest gondolatának a megvalósításával. Egyelőre természetesen csak az előkészítő munka megvalósításáról van szó. Az előkészítés első etapja, hogy a fővárosi közüzemeket Nagy-Budapest gondolatának a szolgálatába állítsuk. Nagy-Budapest gondolatának a megvalósításához ugyanis nézetem szerint mindaddig nem foghatunk hozzá, amíg nem gondoskodtunk arról, hogy közüzemeink beállíthatók legyenek e messzebbfekvő cél szolgálatába. Aktuálissá teszi ezt a kérdést az a körülmény is, hogy a szomszédos községek sorra újabb és újabb kérésekkel jönnek; gázt, vizet, elektromos áramot kémek tőlünk és mi ezeket a kéréseket annál könnyebben teljesíthetjük, mert hiszen a bánhidai centráléval már a legközelebbi időben aláírjuk azt a megállapodást, amely szerint harminc kilométernyi körzeten belül Budapest székesfőváros monopóliumot kap elektromos áram árusítására. — Én a magam részéről szükségesnek tartom, hogy figyelmeztessem az illetékes tényezőket: kezeljék egységes koncepcióban az üzemi problémákat és ne ötletszerűen nyúljanak hozzá egy-egy részlet- kérdés elintézéséhez. Még Bárczy István polgár- mestersége idején felmerült Nagy-Budapest gondolata. Ez nem volt más, mint törekvés a centralizáció felé, amelynek jelentősége célszerűségi okokból fokozódott. Utalok Nagy-Béri in példájára, ahol ezt a centralizációt már megvalósították. Budapest székes- főváros körül a háború óta egész sora keletkezett a városokká alakult községeknek. Budafok, Pesterzsébet, Kispest, Újpest, Rákospalota példáira hivatkozom. Ezeknek a városoknak érdekük Nagy-Budapest megteremtésének előkészítése, éppúgy, *mint a Budapest környékén fekvő községeknek: Albertfalvának, Rákosszentmihálynak, Sashalomnak. Ezt a gondolatot csak úgy készíthetjük elő megvalósításra, ha most, amikor e városok és községek a fővárostól vizet, gázt és elektromos áramot kérnek, — ezeket a kéréseket egységes koncepció alapján intézzük el. Nagy-Budapest megteremtésének az előkészítésében az üzemeknek kell az úttörő munkát vállalniok. — Az őszi városházi kampány során hatalmas csatákat kell folytatnunk azoknak a lakosoknak az érdekében, akik a budapesti közigazgatás területén laknak és arra kényszerülnek, hogy a Hév. közlekedési eszközeit vegyék igénybe. A Horthy Miklós úton, Óbudán, a Soroksári úton, a Kerepesi úton jóval drágább a közlekedés, mint Újpestre vagy Kispestre, ahova a BSzKRt egységes vitel díja mellett lehet eljutni. Ez annyira kirívó eset, hogy szó nélkül nem hagyhatjuk. De kirívó esetek mutatkoznak a víz-, gáz- és elektromosszolgáltatás területein is. Vannak városok, amelyek már régebben önálló vízmüvet létesítettek. így pl. Újpestnek saját vízműve van, ahelyett, hogy a közvetlen szomszédságában lévő Megyeiről venne vizet. Nem kutatom, hogy milyen okok rejlenek e megoldás mögött, csak azt hangoztatom, hogy Budapestre nem közömbös a környéki városok és községek vízellátása. Csak a közegészségügyi szempontokra hivatkozom. Ha valamelyik környékbeli város vagy község rossz vízellátása miatt betegségek keletkeznek, akkor ezek a betegségek könnyen behurcolhatok lesznek a fővárosba. — Rákospalota szintén meg akarja teremteni a vízvezetéket és a főváros bizonyos feltételek mellett már hajlandó is vizet adni. Palota-Újfalu részére szintén a főváros adna vizet. Ezzel szemben itt van Kispest, amelynek a vízellátása a Wekerle-telep vezetékeibe kapcsolódik. Sokkal helyesebb lett volna Kispestet is Budapest vízellátásának a körébe vonni. Pia már a múltban elmulasztottuk ezeknek a környékbeli közműproblémáknak egységes koncepció alapján való megoldását, akkor legalább a jövőre nézve legyünk elővigyázatosak és céltudatosak. — Ugyanez vonatkozik természetesen a gáz- és az elektromosszolgá1 tatásra is. Kispest önálló gázmüvet akart létesíteni, de ez a törekvése most magasabb helyeken megakadt. Újpesten már benn vagyunk a gázzal, de azzal viszont senki sem törődik, hogy a most épülő albertfalvai új telepen lesz-e
