Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-21 / 34. szám
Tizennyolcadat évfolyam Ara _50_ fillér Budapest, 1929 augusztus 21. 31. szám «HininoihtómoiisaiSiianiainHinHtimiiinwitíkmmaiiiöííínii fl&ium ELŐFIZETÉSI ÁU A Ki: Egész évre .................................24 pengő Fél évire...........................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGIÉDTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D AC S 0 EMIL MEGJELENIK MINDEK SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BÚD AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Szent István: a magyar egység írta: RIPKA FEREWC dr., főpolgármester Felvetették már azt a kérdést, hogy mért éppen Szent István király emléke az, amit nemzeti ünnepen magasztalunk és a többi nagy eseménye a múltnak, a magyar történelem többi nagy királya és hőse mért nem emelkedett ilyen nemzeti ünnep magaslatára. Mélyen járó lelki okok azok, amik egy népben ilyen ünnepi hangulatot teremtenek. És az így kialakult nemzeti elhatározásban sokszor több bölcsesség van, mint amivel tanácskozásokon, vagy egyes emberek gondolkozásában találkozunk. A múlt legtöbb nagysága azért nem gyakorol már vonzó erőt 'a jelenre, mert élete és működése olyan célokért folyt, amelyek ma már nincsenek és azért nem is tudjuk igazán megbecsülni azokat a nagy embereket, akik ezeknek a céloknak áldozták egész életüket. De Szent István alkotása nem a múlté. Az az eszme, ami őt munkájában vezette,, nem avulhat el, mert ami ellen ő küzdött és győzött, a magyarságnak eredendő bűne és régi szerencsétlensége • és amit ő alkotott, az ennek a nemzetnek megmentése volt. A széttagozódás, a pártokra való szakadás, a pártoknak egymás ellen vívott elkeseredett harca, a hatalomért pártszempontok javára folytatott küzdelem, melyben a közérdek a részleges érdekek javára szenved, szerencsétlen tulajdonsága a magyarnak és ez a szerencsétlenség Íratta meg a magyar történelem legsötétebb lapjait. Szent István e megszaggatottság ellen teremtette meg az egységes magyar államot, erős középponti vezetéssel, mely nem engedi meg a részleges érdekek érvényesülését, ha az a köznek kárára van. Amikor ő munkáját elkezdte, a törzsszerkezet törzsenkint és esaládonkint alkotta a nemzetet. Régi hagyományok védték ezt az állapotot, mely megfelelt talán azokban az időkben, amikor a magyar harcos táborként' vándorolt, de a megtelepedés után, amikor körülötte államok szervezkedtek, nem volt többé alkalmas, mert még veszély idején is kétséges volt az egységes irányítás. Nemzeti élet és benne a kultúra egyaránt nem fejlődhetik részekre tagolva. Mert minden résznek hamar támad vezére, mely hatalmának kiterjesztésére törekszik és a belső viszonyokat állandóan bizonytalanná teszi. Kultúra tekintetében pedig a széttagoltság természetszerűleg ellentéteket nevel és ha a kulturális széttagoltság elég hosszú ideig tart, ezt az ellenségeskedést soha többé megszüntetni nem lehet. Példa rá Németország, mely magas kultúrája mellett is, széttagoltságánál fogva., az északi és déli németség között levő ellentétet nem tudja kiegyenlíteni. El ne feledjük ezt a tanulságot és mutassunk rá arra, hogy ezt a széttagolást ma nagy meggondolatlansággal készítik elő azok, akik Budapest és a vidék között ellentéteket akarnak támasztani. Szent István alkotása ellen küzdenek ezek. Első királyunk munkáját akarják lerombolni mindazok, akik szét akarják bontani az egységes magyar nemzetet valamely tetszetős jelszó alapján. Szent István elvei nem avultak el. Ma is szükségünk van rájuk, mert ma is meg van az a veszedelem, amitől meg akarta menteni a magyart. A magyar egység biztosítéka az erős magyar állam, mely nem tűr meg semmiféle intézményt vagy szervezkedést, mely ezt az egységet meg akarja bontani és az állam polgárait egymással szembeállítja. A magyar egység biztosítéka az egységes nemzet, melynek minden széttagolás csak kárára lehet. Ügy az egyéneknek, mint az ország egyes részeinek, sőt a foglalkozási ágaknak meg vannak a saját külön életfeltételeik és ezek össze is ütközhetnek egymással. De sohasem szabad ezeket a részleges érdeAzok a súlyos nehézségek, amelyek a jövő évi fővárosi költségvetés összeállítása körül mutatkoznak, ma már nemcsak az illetékes városházi tényezőket, hanem a vezető várospolitikusokat is élénken foglalkoztatják. Már tavaly is súlyos akadályokat kellett elgördíteni az útból, hogy a költségvetés egyensúlyát biztosíthassák. Ezúttal is deficit veszedelme fenyegeti a főváros jövő évi költségvetését, ami annál kínosabb, minthogy a fővárosi ipar, amely mindig erős támaszt kapott a fővárostól, a jelenlegi nehéz gazdasági Viszonyok között fokozott mértékben vár támogatást Budapest székesfőváros autonómiájától a különböző közmunkák megindítása révén. Ezekről a súlyos költségvetési gondokról nyilatkozik a Fővárosi Hírlap munkatársának Oecsey Antal, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, aki egyike a legkitűnőbb közgazdasági szakembereknek. Becsey Antal, aki a realitások embere és sokoldalú tevékenységét fáradhatatlan agilitás és munkakedv jellemzi, — maga is igen pesszimisztikusan beszél a főváros költségvetési helyzetének várható alakulásáról: — Valósággal legyőzhetetlen nehézségeket látok a jövő évi költségvetés összeállításának útjában. Az egyes városházi ügyosztályok elkészítették már a maguk költségvetési előirányzatait, amelyek most vannak összegezés alatt a pénzügyi ügyosztályban. A pénzügyi ügyosztály feladata az, hogy fúrjon és faragjon ezen a hatalmas anyagon s e revíziónál is a munkálatok végcélja olyan formát adni az új költségvetési tervezetnek, hogy az reális és elfogadható legyen. Nem kétséges, hogy rendkívül nehéz gondok várnak reánk. Én úgy látom a helyzetet, hogy talán még sohasem állottunk ennyire nehéz költségvetési tárgyalás előtt. Az idei költségvetés összeállításakor is legyőzhetetlen nehézségek merültek fel és csak császárvágással tudtunk segíteni: 'kiemeltük a költségvetésből az útépítési célokra beállított ötmillió pengős programot és úgy határoztunk, hogy kölcsön felvétele útján teremtjük elő a szükséges összeget. Elmaradt a kölcsön és elmaradt az útépítés, — ami csak bizonyíték amellett, hogy költségvetési gondjaink a tavalyihoz képest csak súlyosbodtak. Állandóan borotvaélen jártunk tavaly, amikor mindenáron biztosítani akartuk a költségvetés egyensúlyát. Az idén a helyzet súlyosabb, mert nem emelkedtek a jövedelmek és nőttek az igények. Mind a kettő érthető. A jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között úgyszólván teljes lehetetlenség gondoskodni a fővárosi bevételek emeléséről, viszont terheket a nagy, közös egység ellen fordítani és nem szabad e részleges érdekeket gyűlölet szítására felhasználni. A magyar nemzet egységét biztosítja a magyar élet középpontja: Budapest. Nemzetünk csodás erőkifejtéssel emelte gyönyörű világvárossá és ha magunk nem tesszük tönkre, nagyszerű fejlődés vár még reá. Budapest joggal ünnepli tehát a magyar egység megteremtőjét, Szent Istvánt és minden magyar, aki az első király alkotásait meg akarja becsülni, aki folytatni akarja ezeket az alkotásokat és szolgálni a magyarság közös ügyét: szereti Budapestet! mészetesnek tartom, hogy igényeink megnövekedtek, hiszen a város állandóan fejlődik, lakosságunk száma folytonosan gyarapodik, ma már közel tartunk az egymillió lakoshoz. De nemcsak, hogy nem emelkedtek bevételeink, állandóan kísért bennünket az a gondolat, hogy le kell építeni az antiszociális adókat. Pártunk erőteljes akciót indított a fogyasztási adóknak a törlése érdekében. Nem rajtunk múlott, hogy a tavalyi költségvetés tárgyalása során lefolytatott küzdelmeink ebben a tekintetben nem jártak sikerrel. A kormány azzal az indokolással szállott szembe ezeknek az adóknak a mellőzését célzó követelésünkkel, hogy a közalkalmazottak fizetésrendezése nem halasztható. Sok a panasz az ínségadó ellen is, ami a jövedelmi adónak a pótlékolása. Az ínségadó egy és egynegyed millió pengő bevételt jelent, de nagy baj, hogy esztendőív telnek el addig, amíg az adó szedését jóváhagyják. Az idén pl. a két évvel ezelőtti ínségadót hajtják be. Toldozás-foldozás ez, nem komoly bázisokat nyújtó adórendszer. Az én nézetem szerint tehát az első és legfőbb teendő a községi közteherviselés rendszerének végleges megállapítása oly módon, hogy fejlődésképes, rugalmas és a kor igényeivel párhuzamosan haladó bevételi források legyenek teremthetők. — Ide kapcsolódik a telekértékadók bevezetésének a problémája. Az én elgondolásom szerint aligha lehet kitérni a telekértékadónak azonnali bevezetése elől. De idekapcsolódik az üzemek hozadékának a kérdése tis, amely körül sorozatos viharok zajlottak le az utóbbi időben a különböző bizottságokban és a közgyűlésen is. Meg kell találni a módját annak, hogy a fővárosi üzemek erőteljesebben^ kapcsolódjanak bele Budapest háztartásába, tisztázni kell továbbá az üzemek hozamának a kon- tingentálása körül támadt vitákat. Itt két irányban volna fontos teendőnk. Egyrészt módot kell találnunk arra, hogy az üzemek fejlesztése és rentabilitásának fokozása révén a közönség javára gyümölesöztessük azt a pénzt, ami az üzemekbe van befektetve. Ez azt jelenti, hogy le kell szállítanunk a közszolgáltatások árát, másrészt pedig fokoznunk^ kell a főváros háztartásához való hozzájárulás mértékét. Az üzemi kérdésről az utóbbi időben sok szó esett, de «ÍÍSaBB&SiaiSSBlEa&flBBnaDISBBnBflBBBBBBBBBBBBBBBflBinBfaBSQBBBBBflBflBBBflBBBBBBBBaBa falán még soha állottunk ilyen nehéz költségvetési tárgyalások előtt, MONDJA BECSEY ANTAL „Ha a főváros Jövőre nem alimentáSja az iparosokat és kereskedőket, ezek katasztrofális helyzetbe kerülnek“ — Mit jelent a Községi Takarék jelzáloghitel-akciója?
