Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-14 / 33. szám
5 Budapest, 1929 augusztus 14. JfomKO&liüZMP Jóindulatú és rosszindulatú kontárok Hyilt levél Schwét Henrikhez Kedves Barátom, ■ nyári melegben, amikor a kollégák távol vannak, amikor a városi ügyek pihennek, a városházi elet mozdulatlan, talán nem sokat jelentenek az újonnan felvetett ideák. Vannak azonban kérdések, amelyeket azon melegükben kézbe kell venni es meg kell indítani a megvalósulás útján. Épen ezért most itt, a Fővárosi Hírlap hasábjain igyekszem kifejteni egy gondolatot, amelyet azután majd a szindikátusban az ősszel alaposan letárgyalhatunk. Jónak latom a gondolatot itt nyilvánosságra hozni, hadd gondolkozzanak róla — addig is, amíg tárgyalásra kerül — szűkebb kollégáink, szindikátusi tagtársaink csak úgy, mint a szerkesztők és azok a kollégák, akiket az alábbiakban, jogaik és egyéni kiválóságaik legteljesebb tiszteletben tartása mellett kénytelen vagyok jóindulatú hont ár olcnak nevezni. Abból indulok ki, hogy a fővárosi rovatvezetők posztja mindinkább nehéz és mind több tudást, ismeretet feltételező lesz. Kevés olyan reszortja van a magyar újságírásnak, amely annyi ismeretet követel meg, mint a kommunális újságírás, ha csakugyan becsületesen, hibák és ostobaságok elkövetése nélkül akarja az ember ellátni a dolgát. Itt nem elegendő, hogy öt-hat főjegyzőt ismerjen az ember, nem elég a hírforrásokat megszervezni, itt tudni kell a fővárosi törvénytől, a város adminisztrációjának szervezetétől Budapest történetéig mindent. Ismerni ^kell a-zt a hatalmas adminisztrációt, a mammutli-gépet, amely ezt a várost kormányozza, az üzemeket, a főváros egész vagyonát, a költségvetést, a statisztikát. A városházán nem lehet „helyettesek”-kel, tegnapról mára újságírókká lett valakikkel dolgozni. Itt at kell esni az inaséveken, itt meg kell szenvedni azért a töméntelen ismeretért, amelyre méltán lehet büszke a mi szindikátusmik számos kiváló, nagyrabecsíilt tagja. _ Amikor az a megtiszteltetés éri, hogy kollegáink Veled együtt engem is szindikussá választottak és új alapszabályokat szerkesztettünk, sok __ szó esett eiTŐl közöttünk is, a szindikátusban is. Épen ezért nem is kell erről hosszabban beszélni, hiszen amúgy is minden erőnkkel igyekszünk a városházi újságírók rendkívül értékes és nehéz munkájának megbecsülését kiharcolni úgy a közönség előtt, mint a kollégáknál, a szerkesztőségek falain belül is. Épen azért bánt, bosszant és kétségbeejt, amikor azt látom, hogy a mi munkánk csak addig értékes és megbízható, amíg magunk csináljuk. Amikor a szerkesztőség más tagja, irodalmi kapacitások, főírók, publicisták nyúlnak hozzá a városi kérdésekhez, — tisztelet a kivételeknek — szánalmas baklövések, sőt legtöbbször szarvashibák látnak napvilágot. Nem is tudnám megmondani, hogy mint élhet a városi ügyekben az újságírók között még ma is olyan tomboló járatlanság, amikor pedig a nagyközönség mind nagyobb érdeklődéssel fordul a városházán történtek felé? Nem tudom, hogy miként lehetséges ez, de tény, hogy publicistáink,, koszorús nagy íróink sokkal biztosabban mozognak, ha politikáról, külpolitikáról, társadalmi vagy gazdasági kérdésről kell ímiok, mint ha városi ügyhöz kell hozzászólaniok. Az ebből származó hibák, sőt bűnök egész áradatát tudnám felsorolni, mert az apró baklövésekről nem is érdemes beszélni, annyi van belőlük. Csak úgy kapásból elmondok azonban egyetmást a közeli napok történetéből. A héten látott napvilágot a hír, hogy a főváros egyesíteni szeretné a gázművek, az elektromosművek és vízművek adminisztrációját. A publicista urak erre szinte kórusban kezdték támadni a fővárost, mert hát ez divat. Emlékszem egy szer„GUWY“ az egyetlen kézi tűzoltókészülék, amely minden emberi beavatkozás nélkül 6b0 C hőmérsékletnél automatikusan működik és a tüzet ke'eikezése pillanatában azonnal eloltja, e mellett kézi hasznölatra is alkalmas. Kizárólagos eladási hely: VÉRTESSésTÁRSA Budapest, IV., Apponyi-tér I, Telefon: 834—59. kesztőre, aki, mikor már mást senkit sem támadhat tott, kiadta az utasítást, hogy Feld Zsigmondot kell támadni. Most a főváros a Feld Zsigmond a magyar sajtóban, mert a főváros valami hihetetlen nyugalommal és flegmával tűri a legbrutálisabb és legtudatlanabb támadásokat is. Ezúttal is ez történt. A budapesti publicisták legtöbbje fölneszeit a hírre és a főváros ügyeihez fűződő és a köteles szeretetet helyettesítő örök gyanakvással kieszelte: állá, már megint új állást akarnak kreálni a városházán. Ez disznóság! Majd megindult a nyomozás, hogy kinek a számára szervezik az új állást, mert — ugyebár az csak bizonyos, hogy — az egyesített üzemeknek elnökének, vagy vezérigazgatójának csak kell lenni. Ezért és csak ezért történik az egész egyesítési komédia. Ez volt a hangja a nemes kritikának, amely erről a tervről a sajtóban megjelent. Hogy mit takarít meg ezen a réven a főváros — erre senki se volt kiváncsi. Másik eset. Az egyik bizottsági tag, aki igen közel áll az egyik napilaphoz,, felvetett egy ideát, amelyet fővárosi rovatvezető kollégánk becsületes objektivitással regisztrált. Jó volt-e a terv, rossz-e, ebben a pillanatban mellékes, de tény, hogy az ideát a lap egy másik oldalán, a lap egy másik munkatársa alaposan lecsepiilte — nem felejtvén ki természetesen a kedves kis gyanúsítást, hogy vájjon megint kinek akarnak állást kreálni? Megtörténik és megtörténhetik mindez a magyar sajtóban, meri a legjobb esetben a főváros ügyeiben jóindulatú kontárok mondanak ítéletet, de nem kis percentben teszik ugyanezt természetesen elrettentő eredménnyel a rosszindulatú kontárok. De baj az is, hogy a lapok szerkesztőit — ismét tisztelet a kivételeknek — szintén nem nagyon érdeklik a főváros dolgai és így nem is értenek hozzá. Hagyják hát a fővárost, ezt a szegény Feld Zsigmondot, ütni tudatlan és rosszindulatú módon. Hát ezek az urak Budapest barátai? Hát ezek a kollégák azok, akik Budapest fürdővárost, a főváros nagyszerű idegenforgalmát meg fogják csinálni? Hát ezek azok a kollégák, akik ennek a milliós városnak a vagyonát, jólétét meg fogják védeni ? Hogyan teszik ezt, ha nem ismerik a városháza életét, nem látják a dolgok rúgóit? Csak így történhetik, hogy például néhány hentes kurjongatására szinte naponta ihletett tollal írnak a Községi Élelmiszerüzem ellen, amelynek ajtaját közben a nép ezrei lepik el, mert jó és olcsó ennivalót kapnak. így történhetik, hogy ahol Budapesten egy asztaltársaság megitta az első félliter bort, már gúnyosan vagy dühöngve beszélnek a fővárosról, ahol pedig az ő lelkűktől lelkedzett városatyájuk is döntő tényező. Mindez azért, mert a budapesti sajtóban egymást érik az ismereteket és az objektivitást nélkülöző publicisztikai „alkotások” a főváros ügyeiről. Ezen, kedves Barátom, csak mi segíthetünk. Nekünk kell talpra államink, elmenni az Újságíró Egyesület elé, vagy ha kell, végigházalni a szerkesztőségeket és mindenkit meg kell győznünk először arról, hogy aki a főváros ügyeiről ír, annak a főváros^ ügyeihez érteni kell, másodszor pedig meg kell győznünk őket arról, hogy mi vagyunk azok, akik a fővárost ismerjük és lelkiismeretesen, objektiven ítéljük meg a főváros minden tényét. Ki kell végre harcolnunk, hogy a főváros ügyeiről ne írjanak jóindulatú és rosszindulatú kontárok, hanem írjunk mi, akik értünk is hozzá és akiket se elnéző barátság, se rosszindulat ^nem befolyásol, hanem akik becsülettel képviseljük írásainkban Budapest lakosságának érdekeit. Tudom én azt, hogy van politika és lap-politika is a világon. Számolok is vele. Megírjuk mi azt a cikket is, mert kötelességünk, amivel esetleg nem is értünk egyet. De a mi cikkünk akkor is értékesebb lesz, mert az ellenfél, a megtámadott valaki, nem fog nevetni a tudatlanságunkon. A lapnak, a szerkesztőnek tehát eminens érdeke, hogy ezt a mi kívánságunkat teljesítsék és meggyőződésem, hogy ha a Mossnyai Iszi&or vízvezeték, csatornázás, központi fűtés, légszesz- VII0 TI}Öl£.Öly-íkt 75. sx. vezetek berendező, épület- és díszmübádogos Telefonsxám: Jóxsef 326- 69 szindikátus az ősszel megindítja a küzdelmet a műiden néven nevezendő kontárok ellen, akkor ennek lehet is eredménye. Kollektív akcióra van szükség, mert egyes kollégáinknak esetleg káruk lehet abból, ha saját személyükben exponálják magukat, de a szindikátus, mint erkölcsi testület, minden káros következmény nélkül kezébe veheti és elintézheti ezt a kérdést. Hogy pedig ezeknek elmondásához a Fővárosi Hírlap nyilvánosságát vettem igénybe: ennek is megvan a maga oka. Itt mondtam el, hogy tudják meg a főváros törvényhatóságának bizottsági tagjai is: mi nem vállalunk felelősséget mindenért, ami a főváros ügyeiről a sajtóban megjelenik. Ők tapasztalhatták, hogy mi, a fővárosi rovatvezetők, érdjük a dolgunkat, se tudatlansággal, se rosszakarattal vádolhatok nem vagyunk. A törvényhatóság tagjai igen nagy segítségünkre lehetnek majd akkor, ha az őszszel megindítjuk ezt a küzdelmet. Meleg barátsággal és kollegiális tisztelettel köszönt Pogány Béla. OVAS Kereskedőink útján tudomásunkra jutott, hogy illetéktelen személyek magánosokat keresnek föl és mint a Philips Rádió Service műszerészei, állítólag munkát vállalnak. Amidőn igen tisztelt vevőink szives figyelmét fölhívjuk arra, hogy a Philips Rádió Service magánosokat csak a rádiókereskedők útján szolgál ki, a Philips Rádió Service műszerészei kizárólag hívásra mennek ki, a Philips Rádió Service műszerészei fényképes igazolvánnyal vannak ellátva, kérjük, hogy a Service nevében jelentkezőket minden esetben igazoltassák le és ha a műszerész nem tudja magát kellően igazolni, az őrszemes rendőrnek adják át. mert a Philips Rádió Villamosság Rt. Service-osztálya minden felelősséget elhárít magától, Philips Rádió és Villamossági Részvénytársaság TÁJKERTE'SZET L“SBK faiskolai cikkek gyümölcs és díszfák, gyümölcs és díszcserjék, azőlőojtványok, rózsák, évelők és minden más a kertészethez tartozó anyagok WUNŐSÉGBEN TŰST ÉS NŐIKAR kereskedelmi és tájkertészet T«L J. 396—36 Budapest, VII., Erzsébet-klrAlyné-at 39. sz.
