Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-14 / 33. szám

5 Budapest, 1929 augusztus 14. JfomKO&liüZMP Jóindulatú és rosszindulatú kontárok Hyilt levél Schwét Henrikhez Kedves Barátom, ■ nyári melegben, amikor a kollégák távol vannak, amikor a városi ügyek pihennek, a városházi elet mozdulatlan, talán nem sokat jelentenek az újonnan felvetett ideák. Vannak azonban kérdések, amelyeket azon melegükben kézbe kell venni es meg kell indí­tani a megvalósulás útján. Épen ezért most itt, a Fővárosi Hírlap hasábjain igyekszem kifejteni egy gondolatot, amelyet azután majd a szindikátusban az ősszel alaposan letárgyalhatunk. Jónak latom a gondolatot itt nyilvánosságra hozni, hadd gondolkoz­zanak róla — addig is, amíg tárgyalásra kerül — szűkebb kollégáink, szindikátusi tagtársaink csak úgy, mint a szerkesztők és azok a kollégák, akiket az alábbiakban, jogaik és egyéni kiválóságaik leg­teljesebb tiszteletben tartása mellett kénytelen va­gyok jóindulatú hont ár olcnak nevezni. Abból indulok ki, hogy a fővárosi rovatvezetők posztja mindinkább nehéz és mind több tudást, isme­retet feltételező lesz. Kevés olyan reszortja van a magyar újságírásnak, amely annyi ismeretet köve­tel meg, mint a kommunális újságírás, ha csakugyan becsületesen, hibák és ostobaságok elkövetése nélkül akarja az ember ellátni a dolgát. Itt nem elegendő, hogy öt-hat főjegyzőt ismerjen az ember, nem elég a hírforrásokat megszervezni, itt tudni kell a fővá­rosi törvénytől, a város adminisztrációjának szerve­zetétől Budapest történetéig mindent. Ismerni ^kell a-zt a hatalmas adminisztrációt, a mammutli-gépet, amely ezt a várost kormányozza, az üzemeket, a fő­város egész vagyonát, a költségvetést, a statisztikát. A városházán nem lehet „helyettesek”-kel, tegnap­ról mára újságírókká lett valakikkel dolgozni. Itt at kell esni az inaséveken, itt meg kell szenvedni azért a töméntelen ismeretért, amelyre méltán lehet büszke a mi szindikátusmik számos kiváló, nagyrabecsíilt tagja. _ Amikor az a megtiszteltetés éri, hogy kollegáink Veled együtt engem is szindikussá választottak és új alapszabályokat szerkesztettünk, sok __ szó esett eiTŐl közöttünk is, a szindikátusban is. Épen ezért nem is kell erről hosszabban beszélni, hiszen amúgy is minden erőnkkel igyekszünk a városházi újságírók rendkívül értékes és nehéz munkájának megbecsülé­sét kiharcolni úgy a közönség előtt, mint a kollégák­nál, a szerkesztőségek falain belül is. Épen azért bánt, bosszant és kétségbeejt, amikor azt látom, hogy a mi munkánk csak addig értékes és megbízható, amíg magunk csináljuk. Amikor a szerkesztőség más tagja, irodalmi kapacitások, fő­írók, publicisták nyúlnak hozzá a városi kérdések­hez, — tisztelet a kivételeknek — szánalmas baklö­vések, sőt legtöbbször szarvashibák látnak napvilá­got. Nem is tudnám megmondani, hogy mint élhet a városi ügyekben az újságírók között még ma is olyan tomboló járatlanság, amikor pedig a nagyközönség mind nagyobb érdeklődéssel fordul a városházán tör­téntek felé? Nem tudom, hogy miként lehetséges ez, de tény, hogy publicistáink,, koszorús nagy íróink sokkal biztosabban mozognak, ha politikáról, kül­politikáról, társadalmi vagy gazdasági kérdésről kell ímiok, mint ha városi ügyhöz kell hozzászólaniok. Az ebből származó hibák, sőt bűnök egész ára­datát tudnám felsorolni, mert az apró baklövésekről nem is érdemes beszélni, annyi van belőlük. Csak úgy kapásból elmondok azonban egyetmást a közeli napok történetéből. A héten látott napvilágot a hír, hogy a főváros egyesíteni szeretné a gázművek, az elektromosművek és vízművek adminisztrációját. A publicista urak erre szinte kórusban kezdték támadni a fővárost, mert hát ez divat. Emlékszem egy szer­„GUWY“ az egyetlen kézi tűzoltókészülék, amely minden emberi beavatkozás nélkül 6b0 C hőmérsékletnél automatikusan működik és a tüzet ke'eikezése pillanatában azonnal eloltja, e mellett kézi hasznölatra is alkalmas. Kizárólagos eladási hely: VÉRTESSésTÁRSA Budapest, IV., Apponyi-tér I, Telefon: 834—59. kesztőre, aki, mikor már mást senkit sem támadhat tott, kiadta az utasítást, hogy Feld Zsigmondot kell támadni. Most a főváros a Feld Zsigmond a magyar sajtóban, mert a főváros valami hihetetlen nyuga­lommal és flegmával tűri a legbrutálisabb és leg­tudatlanabb támadásokat is. Ezúttal is ez történt. A budapesti publicisták legtöbbje fölneszeit a hírre és a főváros ügyeihez fűződő és a köteles szeretetet helyettesítő örök gyanakvással kieszelte: állá, már megint új állást akarnak kreálni a városházán. Ez disznóság! Majd megindult a nyomozás, hogy kinek a számára szervezik az új állást, mert — ugyebár az csak bizonyos, hogy — az egyesített üzemeknek elnökének, vagy vezérigazgatójának csak kell lenni. Ezért és csak ezért történik az egész egyesítési ko­média. Ez volt a hangja a nemes kritikának, amely erről a tervről a sajtóban megjelent. Hogy mit taka­rít meg ezen a réven a főváros — erre senki se volt kiváncsi. Másik eset. Az egyik bizottsági tag, aki igen közel áll az egyik napilaphoz,, felvetett egy ideát, amelyet fővárosi rovatvezető kollégánk becsületes objektivitással regisztrált. Jó volt-e a terv, rossz-e, ebben a pillanatban mellékes, de tény, hogy az ideát a lap egy másik oldalán, a lap egy másik munkatársa alaposan lecsepiilte — nem felejtvén ki természetesen a kedves kis gyanúsítást, hogy vájjon megint kinek akarnak állást kreálni? Megtörténik és megtörténhetik mindez a magyar sajtóban, meri a legjobb esetben a főváros ügyeiben jóindulatú kontárok mondanak ítéletet, de nem kis percentben teszik ugyanezt természetesen elrettentő eredménnyel a rosszindulatú kontárok. De baj az is, hogy a lapok szerkesztőit — ismét tisztelet a kivé­teleknek — szintén nem nagyon érdeklik a főváros dolgai és így nem is értenek hozzá. Hagyják hát a fővárost, ezt a szegény Feld Zsigmondot, ütni tudat­lan és rosszindulatú módon. Hát ezek az urak Budapest barátai? Hát ezek a kollégák azok, akik Budapest fürdővárost, a fő­város nagyszerű idegenforgalmát meg fogják csi­nálni? Hát ezek azok a kollégák, akik ennek a mil­liós városnak a vagyonát, jólétét meg fogják vé­deni ? Hogyan teszik ezt, ha nem ismerik a városháza életét, nem látják a dolgok rúgóit? Csak így történ­hetik, hogy például néhány hentes kurjongatására szinte naponta ihletett tollal írnak a Községi Élelmi­szerüzem ellen, amelynek ajtaját közben a nép ezrei lepik el, mert jó és olcsó ennivalót kapnak. így tör­ténhetik, hogy ahol Budapesten egy asztaltársaság megitta az első félliter bort, már gúnyosan vagy dü­höngve beszélnek a fővárosról, ahol pedig az ő lel­kűktől lelkedzett városatyájuk is döntő tényező. Mindez azért, mert a budapesti sajtóban egymást érik az ismereteket és az objektivitást nélkülöző pub­licisztikai „alkotások” a főváros ügyeiről. Ezen, kedves Barátom, csak mi segíthetünk. Ne­künk kell talpra államink, elmenni az Újságíró Egyesület elé, vagy ha kell, végigházalni a szerkesz­tőségeket és mindenkit meg kell győznünk először arról, hogy aki a főváros ügyeiről ír, annak a fővá­ros^ ügyeihez érteni kell, másodszor pedig meg kell győznünk őket arról, hogy mi vagyunk azok, akik a fővárost ismerjük és lelkiismeretesen, objektiven ítéljük meg a főváros minden tényét. Ki kell végre harcolnunk, hogy a főváros ügyeiről ne írjanak jó­indulatú és rosszindulatú kontárok, hanem írjunk mi, akik értünk is hozzá és akiket se elnéző barátság, se rosszindulat ^nem befolyásol, hanem akik becsülettel képviseljük írásainkban Budapest lakosságának ér­dekeit. Tudom én azt, hogy van politika és lap-politika is a világon. Számolok is vele. Megírjuk mi azt a cikket is, mert kötelességünk, amivel esetleg nem is értünk egyet. De a mi cikkünk akkor is értékesebb lesz, mert az ellenfél, a megtámadott valaki, nem fog nevetni a tudatlanságunkon. A lapnak, a szerkesztő­nek tehát eminens érdeke, hogy ezt a mi kívánsá­gunkat teljesítsék és meggyőződésem, hogy ha a Mossnyai Iszi&or vízvezeték, csatornázás, központi fűtés, légszesz- VII0 TI}Öl£.Öly-íkt 75. sx. vezetek berendező, épület- és díszmübádogos Telefonsxám: Jóxsef 326- 69 szindikátus az ősszel megindítja a küzdelmet a műi­den néven nevezendő kontárok ellen, akkor ennek lehet is eredménye. Kollektív akcióra van szükség, mert egyes kol­légáinknak esetleg káruk lehet abból, ha saját sze­mélyükben exponálják magukat, de a szindikátus, mint erkölcsi testület, minden káros következmény nélkül kezébe veheti és elintézheti ezt a kérdést. Hogy pedig ezeknek elmondásához a Fővárosi Hírlap nyilvánosságát vettem igénybe: ennek is megvan a maga oka. Itt mondtam el, hogy tudják meg a főváros törvényhatóságának bizottsági tagjai is: mi nem vállalunk felelősséget mindenért, ami a főváros ügyeiről a sajtóban megjelenik. Ők tapasz­talhatták, hogy mi, a fővárosi rovatvezetők, érdjük a dolgunkat, se tudatlansággal, se rosszakarattal vá­dolhatok nem vagyunk. A törvényhatóság tagjai igen nagy segítségünkre lehetnek majd akkor, ha az ősz­szel megindítjuk ezt a küzdelmet. Meleg barátsággal és kollegiális tisztelettel kö­szönt Pogány Béla. OVAS Kereskedőink útján tudomásunkra jutott, hogy illetéktelen személyek ma­gánosokat keresnek föl és mint a Philips Rádió Service műszerészei, állítólag munkát vállalnak. Amidőn igen tisztelt vevőink szives figyelmét fölhívjuk arra, hogy a Philips Rádió Service magá­nosokat csak a rádiókereskedők útján szolgál ki, a Philips Rádió Service műsze­részei kizárólag hívásra men­nek ki, a Philips Rádió Service műsze­részei fényképes igazolvánnyal vannak ellátva, kérjük, hogy a Service nevében jelentkezőket minden esetben igazoltassák le és ha a műszerész nem tudja magát kellően igazolni, az őr­szemes rendőrnek adják át. mert a Philips Rádió Villamosság Rt. Service-osztálya minden felelős­séget elhárít magától, Philips Rádió és Villamossági Részvénytársaság TÁJKERTE'SZET L“SBK faiskolai cikkek gyümölcs és díszfák, gyümölcs és díszcserjék, azőlőojtványok, rózsák, évelők és minden más a kertészethez tartozó anyagok WUNŐSÉGBEN TŰST ÉS NŐIKAR kereskedelmi és tájkertészet T«L J. 396—36 Budapest, VII., Erzsébet-klrAlyné-at 39. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom