Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-17 / 29. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 július 17. 29. szám wmgjiflg«mniamafflwmnnrattiainginnitiPHHMHamnnio«i»3il fsnfiS!iífeinoi!!Siíb^oTí^i^Mi*^iÍ5oiÍ!Ei8iiaii ELŐFIZETÉSI ÁH A IC: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ KÁUL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal RUDAFEST TI., SZÍV UCCA IS SZ. Postaiakat ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—lő MÉGY ESZTENDŐT töltött el Ripka Ferenc a főpolgármesteri székben és ahogy a mai eszünkkel, a mai mentalitásunkkal visszagondolunk a négy esztendővel ezelőtt volt időkre, el kell álmélkodnunk. Valljuk be, hitetlen Tamások-ként jártunk valamennyien, akik^ utána indultunk, bár tudva tudtuk, hogy nem késhetnek soká az idők, amikor Budapest megint a régi dolgozó, tevékeny, haladó,, magvető Budapest lesz. De akkor — emlékezzünk csak — riasztó állapotok uralkodtak még a közgyűlési teremtől a városházi hivatalokon, a kerületi klubokon át az utolsó ferencvárosi, józsefvárosi, terézvárosi kis-kocsmáijg. Akkor még mindenhol a nemzet-vesztő szörnyű jelszavak, a népbolondítás szörnyű maszlagéi kábították a polgárságot, de még csak reménység sem volt, hogy hamarosan ki lehessen lábolni a katasztrófák tengeréből. 1925 július 11-én tette le Ripka Ferenc a főpolgármesteri esküt, de akkor már kis híjján egy esztendeje állott a főváros élén, közel egy esztendeje kapott mandátumot Bethlen István nagyszabású konszolidációs politikájának Budapesten való megvalósítására. Sokszor elmondtuk már,, hogy ezalatt az egy esztendő alatt mit végzett Ripka Ferenc, megrajzoltuk a meglepő képet, hogy a fővárosi, választások küzdelme során az egyik pártvezér a másik után kénytelen volt az ő szolid, komoly, a magyar reálpolitika szempontjából egyedül posszibilis programját magáévá tenni és azt magáénak hirdetni. A főpolgármester-választó közgyűlés képe mégis örökké emlékezetes marad előttünk. Egyik utolsó, de viharos fellobbanása volt ez a nap a kimúló idők beteg tüzének. Csak egy-két idézetet veszünk a főpolgármesterválasztó közgyűlésről szóló hűséges tudósításból, íme egy mondat a tudósítás ama részéből, amely az ünnepi közgyűlés megnyitása előtt lefolyt megbeszélésekről számol be: „Végre azután — írja a tudósító — Ripka Ferenc kormánybiztos peraVadeálására belenyugodott a baloldal abba, hogy egyszer, egyetlen egyszer hajlandók eltűrni Sipőcz Jenő elnöklését azzal a feltétellel, hogy erre több ízben még csak kísérlet sem történhetik.” Sok érdeme van abban Sipőcz Jenő polgármester egyéni intaktságának, tiszteletreméltó egyéniségének is, hogy azóta ilyen probléma többé fel nem vetődhetik és a polgármester személye ma közbecsü- lésben áll. Az egészséges levegőt azonban, amelyben Sipőcz Jenő megbecsülése megszülethetett,, Ripka Ferenc teremtette meg. Hiszen Sipőcz Jenő 1925 július 11-én is éppen olyan intakt, kiváló úriember volt, mint ma, akkor azonban még kérlelhetetlen ellenszenvvel küzdöttek ellene. Most azonban — a mai tisztult atmoszférában — legszélsőbb ellenfelei is a legteljesebb megbecsülés hangján emlékeznek meg róla. Miért volt ez úgy akkor és miért van ez ma másként ? Igen egyszerű a dolog. Joggal mondhatta ugyanis Ripka Ferenc bemutatkozó beszédében, amikor elődeiről (Márkus, Fiilepp, Heltai, Bárczy) szólott, hogy „ma (1925) nincs meg a gazdasági életnek az a dús termése, mint az ő (Márkus,, Fülepp, Heltai, Bárczy) idejükben, főleg pedig nincs meg a telkeknek az a munkára képes békéje”. Hát hogy lett volna meg a lelkek munkára képes békéje, amikor még a főpolgármester-választó közgyűlésen is közbesüvített egy éles hang: — Minden zsidó felállni! Hogy mit változtak azóta az idők? Semmi sem mutatja jobban, mint hogy a közbesüvítő éles hang tulajdonosa azonos a politikamentes Revíziós Liga alelnökével, aki a bölcs Her ez eg Ferenc oldalán állva, egész lélekkel küzd Herczeg legfőbb programpontjaiért: a magyar társadalmi békéért. Ez is mutatja, hogy azóta milyen sok víz folyt le a Dunán. De lefolyt volna-e símán a Dunán ez a sok víz, ha Ripka Ferenc akkor nem hirdeti az apostolok hitével és a hívők önfeláldozásával, hogy Magyarország talpraállításában a vezető munkát itt, Budapesten kell elvégezni? Vagy hol lenne a minden reményüket magába ölelő reviziós mozgalom, ha Ripka Ferenc már akkor nem hirdeti: „viruló, boldog otthont kell teremtenünk, hogy elszakadt testvéreink visszakívánkozzanak az ősi hajlékba”? Hosszú idő óta akkor hirdette először a főváros közgyűlési termében Ripka Ferenc szava, hogy „egyének és pártok fölött a főváros érdeke vezet”. Esztendőkig akkor a főváros érdekei címén csak pártérdekeket istápoltak. És hallaniok kellett azt, ami akkor idegenül hangzott, de amit ma becsülettel követ mindenki: „Ha a pártok a köz érdekében mérséklik magukat,, ha mindnyájan tisztelik a szólás- szabadságot,, akkor nem vesztegettük hiába itt az időt és ■ kenyeretadó munka helyett nem dobálunk izgató mérget a főváros közönségének.” Hát bizony 1925 július 11-én még mindez nagyon idegenül hangzott a közgyűlés többségének. Csak kevesen érezték, hogy apostoli szózat ez, amely a beteljesülés útját mutatja. Es volt ennek a főpolgármester-választó közgyűlésnek egy mindent felülmúló szimbolikus jelenete. A zúgó, viharzó közgyűlés éktelen lármáját nem tudta lecsendesíteni az elnöki székben ülő kiváló személyiség. És ekkor Ripka Ferenc, aki akkor még csak megválasztott és kinevezett, de be nem iktatott főpolgármester volt, kezébe ragadta az elnöki csengőt és csendet, rendet teremtett. Beiktatása óta, négy éven át, fokozott, százszoros mértékben sikerült ez neki. Ez az, amiért őt a négyéves évforduló alkalmával mindenkinek tiszta szívvel ünnepelnie kell. UtolaJozásra és vizes makadámra szórják a pénzt, mert csőd előtt áll a főváros útépítése Egyesien fillér fedezete sincs a fővárosnak útépítésre — Teljes felfordulás küszöbén áll Budapest közlekedése f Fővárosi Hírlap cikksorozatban mutatott rá a,^ főváros útépítési programjának rendkívüli fontosságára és azokra a nehézségekre, amelyek különböző okokból, de elsősorban a tervezett útépítési kölcsön jóváhagyásának késedelme r ,-att, a. megvalósítás elé tornyosultak. Az 5 millió pengős útépítési kölcsön sorsa, mint ismeretes, még mindig függőben van. Az idei 'útépítések elvégzésére, mint emlékezetes, eredetileg 5 millió pengő volt előirányozva a költségvetés tervezetében. A budgettárgyalások során azonban ebből négymillió pengőt töröltek, úgy határoztak, hogy ennek fedezetére függőkölcsönt vesznek fel addig, amíg a tervezett 20 milliós útépítési kölcsön sorsa eldől. Időközben az útburkolási igények növekedtek is,, úgyhogy a 4 milliós kölcsönnek 5 millió pengőre való kikerekítése lett volna kívánatos. A költségvetésben hagyott 1 millió pengő lett volna az 5 milliós kölcsön amortizációjára és a legsürgősebb kiadásokra felhasználva, ezenkívül csak a_ kerületi elöljáróságok rendelkezésére maradtak kisebb-nagyobb összegek a halaszthatatlan útfenntartási ^költségek kielégítésére. A háborús és a forradalmi éveket kivéve talán még soha nem fordult elő, ami most következett be, hogy a fővárosnak egyetlen pengő fedezete sincs az útépítési program végrehajtására. Csármamn Ferenc műszaki tanácsnok szombaton délelőtt hosszasan tanácskozott Buzáth János helyettes polgármesterrel a budapesti útépítés válságáról. A tanácskozás eredménye a kiszivárgott hírek szerint az volt, hogy a tanács újból hatékonyan megsürgeti a belügyminisztériumban a kölcsön jóváhagyását és rámutat azokra a körülményekre, amelyek a közlekedésben beállhatnak, ha kellő fedezet hiányában a legégetőbb munkákat sem végezhetik el. A főváros útépítési programjának fenyegető megfénekléséről és a kibontakozás lehetőségeiről Becsey Afítsl törvényhatósági bizottsági tag, az Egységes Községi Polgári Párt alelnöke az alábbiakban nyilatkozott a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Arra a kérdésre, mi következik be a főváros úthálózatában, ha a sürgetett 5 milliós útburkolási kölcsön elmarad, egy szóval válaszolhatok: csőd! — Az útépítési programnak ez évre kiszabott részét minden körülmények között és feltétlenül el kell végezni és én kizártnak tartom, hogy a kormány megfelelő felvilágosítás és kimerítő informálás után megtagadja ehhez a kölcsönhöz a hozzájárulást. Hogy mennyire halaszthatatlan és sürgős az útépítések megkezdése,, konkrét példákra hivatkozom. Itt van pl. a Horthy Miklós út külső szakasza, amely ma már teljesen beépített főútvonal, de olyan rossz és botrányos makadámkövezete van, hogy bérautó sem szívesen vállalkozik ottani fuvarra. Balló Alfréd, a köztisztasági hivatal igazgatója kijelentette, hogy nem tudja az útvonalat kellően öntöztetni, mert annyira, rossz karban van, hogy az öntöző gép eket tengelytörés veszedelme fenyegeti. Ezt az utat 320.000 pengő költséggel kockakővel akarta, burkol- tatni a főváros s mivel ez nem lehetséges, most zúzott követ .kénytelen odahordatni, a régi vizes makadámutat rendbehozni, ami szintén legalább 50—60.000 pengőbe kerül és emellett ez a burkolat őszre újra elromlik. a hatvanezer pengő kidobott pénz, míg 320.000 pengővel legalább 20 évre kifogástalan útburkolatot kaptunk volna. — Ez a helyzet -.a Hungária körúton is és egy csomói más útvonalon, amelyeket most nem akarok felsorolni, mert nem óhajtok ismétlésekbe bocsátkozni. — Az útburkolási kölcsön elmaradása lehetetlenné teszi a műszaki ügyosztálynak azt az eléggé nem helyeselhető szándékát is, hogy többé nem épít makadámutat, mert nem akar mérhetetlen pénzeket költeni ezeknek a burkolatoknak fenntartására, tudva, hogy a makadámutak fenntartása amellett, hogy rövid élettartamúak, porosak, tehát rosszak és drágábbak minden más útburkolatnál. A főváros területén még mindig 1,750.000 négyzet- méter vizes makadámút van, a 6 millió négyzetméternyi összes úthálózat igen jelentékeny része és mindössze 300 négyzetméternyi az a terület, amely már kátrányozva vagy bitumenezve van. A mai állapotok mellett természetesen szó „sem lehet az átépítések intenzív folytatásáról, a főváros kénytelen ezeket a vizes burkolatokat fenntartani, sőt azokba új pénzt beleölni, jobb meggyőződése ellenére kénytelen olajozni, jóllehet, köztudomású, mennyire helyesebb volna, az olajozásra költött milliós összegeket is végleges útburkolatok építésére fordítani és az évente e célra kiadott pénzösszegeket végleges útépítésre tőkésíteni. — Mindezt figyelembevéve, az idei költség- vetésben már nem is szabadna szerepelni útolajozási költségnek. — Az 5 millió pengős függőkölcsön felvételére tehát sürgősen és múlhatatlanul szükség van, mert a mai állapot teljes felfordulást jelent. — Nem lehet tehát semmi körülmények között belenyugodni abba, hogy a kormány — minden bizonnyal — hiányos informálás vagy a való helyzet félreismerésében megakadályozza a kölcsön felvételét. Akármilyen formában, de sürgősen tiszta képet kell teremteni ebben a kérdésben. Azt is kell tudnunk, hogy mit akar a kormány abban az esetben, ha a kölcsön felvételét mindenáron ellenezné. Tudniillik van egy másik megoldási lehetőség is,
