Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-03 / 27. szám
Ära 50 fillér Tizennyolcadul évfolyam Budapest, 1929 július 3. 27. szám HftläinafSiHmainntKaniainaänäMijgiit^^ ELŐFIZETÉSI ÁTtAICz Egész évre ...............................24 pengő Fél évre........................................12 pengő Állandóan: guz&asAgiéutfsétö VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DA.CSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BVDAFEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Termékeny vakáció írta: Dr. RIPKA FERENC főpolgármester Igen! intenzív, komoly munka után vakációra ment a főváros közgyűlése és őszinte a reménységünk, hogy a pihenés termékeny gondolatokkal, még fokozottabb. munkakedvvel, egymásnak még komolyabb megbecsülésével fogja megtölteni a közgyűlés termét, ha az ősszel újból összeülünk. Hosszú és meredek utat tettünk meg- eddig is attól az ingoványos, besüppedt talajú kiindulási ponttól kezdve, ahol a városházi konszolidáció munkáját megkezdtük. Az ilyen magas régiók felé vivő út valósággal ingerli az utast, hogy időnkint visszatekintsen a vidékekre, amelyeket fáradságos módon, háta mögött hagyott. így vagyunk mi is, akik minden évfordulónál megállunk és mindig magasabbra és magasabbra jutva, tisztábban és tisztábban látjuk az eredmények folyton táguló horizontját. Aki csak az egyre termékenyebbé váló esztendők előtt látta Budapestet, elkápráznék a szeme, ha most újra visszatérne közénk. Álmélkodva állapítaná meg, hogy azt a beteg atmoszférát, amely évek előtt itt pusztított, komoly és eredményes építőmunka váltotta föl. Ma már ismét büszkén, öntudatosan és boldogan merjük megmutatni az idegeneknek, a külföldieknek a mi drága Budapestünket, amely azonban még sok mindenben hiányt szenved és amelynek még mindig sok csinosításra van szüksége, de amely ismét erőteljesen halad a régi fejlődés útján. De nemcsak az idegeneknek mutatjuk büszkén a városunkat, hanem külföldre szakadt magyar véreinknek is, a,kiknek budapesti kongresszusát már csak azért is repeső örömmel várjuk, mert tanúsítani tudjuk előttük, hogy Budapestet, a magyar nemzetnek ezt a mérhetetlen kincsét, szeretettel őrizzük és rengeteg áldozattal, de még több munkával, lelkesedéssel építjük tovább. Ezért voltam boldog és elégedett, amikor az elmúlt napokban Egerből beszélhettem telefonon Cle- velanddal és meghívhattam amerikai véreinket, hogy jöjjenek el minél számosabban miközénk, akik itt, az őshazában és az egész világ magyarságának diadalmas fővárosában az ő nevükben is becsületesen sáfárkodunk. Jólesett, hogy amerikai testvéreink Eger városából hallhatták hangomat. Láthatták ebből, hogy Budapest és a vidék ma már szeretettel, magyar megértéssel harcol együtt az ország javáért, jövőjéért. A vidék meleg erzessel jön mar a fővárosba, mi pedig, akik Budapest idegenforgalmáéit harcolunk, vállaljuk azt a feladatot, hogy a magyar kincseket — legyenek azok bárhol az országban föltárjuk az egész ország előtt es vállaljuk, hogy Magyarország vidéki városaiban olyan viszonyokat teremtsünk, hogy az idegenforgalmat a legnagyobb lelki nyugalommal odairányíthassuk. Nagyon sok még a tennivaló azon a téren, amíg a magyar vidéki városokat teljesen be lehet majd kapcsolni az idegenforgalomba, de ennek is a legelső feltétele, hogy az idegen legalább Budapestig jusson el. Akkor majd gondunk lesz ra, hogy megszeressen bennünket és tovább is menjen a fővárosnál. Budapest máris szerzett ezen a téren kivételes érdemeket. Hogy csak mast ne említsek, ami az idegenforgalom szempontjából módfelett fontos, - a budai oldalon tíz év alatt nem építettünk annyi utal, mint az elmúlt két esztendőben, közlekedésünket pedig az új autóbuszok tömege, az új taxiengedélyek kiadása és a BSzKRT rekonstruálása révén sikerült ismét világvárosi nívóra emelni. De hatalmas Közlekedés javító tervek és városrendezési munkák kerültek újból az aktuálitás előterébe is. Sohasem szabad azonban azt sem elfelejteni, hogy az összes alkotások, ha az idegenforgalom érdekében születnek is, elsősorban mégis csak a főváros lakosságának érdekeit szolgálják. A lehető legszorosabban egymáshoz van nőve ez a két érdek és ez az oka annak, hogy minden munka és minden befektetés, amely ezen a téren történik, kétszeresen megtermi a maga gyümölcsét. A pártközi konferenciák intézménye, amelyet Ripka Ferenc főpolgármester honosított meg a főváros életében, minden objektív szemlélő ítélete szerint kitünően bevált. Esztendők sora óta a legnagyobb problémákat ezeken az intim megbeszéléseken oldották meg, ami természetes is, mert hiszen a konferenciák résztvevőinek mindenkor tisztában kell lenniük pártjuk hangulatával, az értekezletek pedig éppen a résztvevők illusztris személyisége révén nélkülözik az oktalan szenvedélyeket. Azok a komoly férfiak, akik a pártok megbízásából ilyen tanácskozásokra össze szoktak ülni, minden esetben a végsőkig vitt objektivitással és a köz érdekének legfőbb szemmeltartásával szólnak hozzá a kérdésekhez és döntenek a legfontosabb ügyekben is. Általánosságban így van ez mindenütt, ahol parlamentáris élet uralkodik, de főként rendkívüli hasznát veszik a pártközi konferenciáknak ott, ahol a törvényhozó, vagy kormányzó testületben nincsen jelentős, abszolút többsége valamely pártnak. Akárhányszor azonban olyan testületekben is idegnyugtató és a szenvedélyeket levezető szerepe van a pártközi 'konferenciáknak, amely testületekben valamely párt fölényes többséggel rendelkezik. Ott viszont, ahol koaliciós többség uralkodik, vagy ahol egyes pártoknak ad hoc való együttműködése révén lehet az egyes kérdésekben többséget létesíteni, az ilyen esetekben szinte nélkülözhetetlen intézmény a pártközi konferencia. Az elmúlt héten sok komoly és tiszteletreméltó siker után azonban balsiker köszöntött rá a pártközi konferencia döntésére. Szinte szerencse, hogy a szó- banforgó ügyben a megoldás mégsem szenvedett nagyobb kárt. Fölösleges még csak a tárgyat is idézni, amelyről szó volt és amelynél a fiaskó bekövetkezett, elegendő, ha megállapítjuk, hogy a kérdésben a pártközi konferencián teljes egyhangúsággal megállapodás történt. A pénzügyi bizottságban az Egységes Községi Polgári Párt és a Szociáldemokrata Párt jelenlévő tagjai állták is teljes mértékben a megegyezést. Nem így azonban a Keresztény Községi Párt és a demokraták. A demokraták kereken ellentétes álláspontot foglaltak el, mint amit a pártközi konferencia határozott. A Keresztény Községi Pártnak viszont az a tekintélyes tagja, aki a pártközi konferencián részt- vett és hozzájárult a határozathoz, nem jelent meg a pénzügyi bizottság ülésén, a jelenlévő kereszténypárti bizottsági tagok pedig a demokratákkal együtt a pátközi konferencia határozata ellen foglaltak állást. Más kérdés, hogy az ügyben mégis megnyugtató döntés történt, a szomorú a dologban az, hogy a pártközi konferenciákat diszkreditálják az ilyen esetek és meginog az a hit, hogy a pártok között a főváros érdekében és főként a közgyűlési és bizottsági tárgyalások higgadt, nyugodt, szenvedélymentes menete érdekében komoly előzetes megállapodásokat lehet létrehozni. Még ennél is fájdalmasabb az, hogy a pártközi határozatok fölborítása immár kezd visszatérő, megszokott jelenséggé válni. Nagyon jól emlékezünk még esetekre, ahol igen fontos kész megállaA főváros közgyűlésének tagjai közül bizonyára igen sokan töltik majd szabad idejük nagy részét külföldön. Sőt tudok olyanokat is, akiknek külföldi utazása nem annyira a pihenést és a kényelmet szolgálja, de egyenesen tanulmányútnak nevezhető. Reméljük, hogy bő és érdekes tapasztalatokkal térnek vissza közénk. Azt hiszem azonban, hogy mindenki, aki az ország határát átlépi, köteles az ország és a főváros érdekében nyitott szemmel járni, hogy az újításoknak, az alkotásoknak, a praktikus megoldásoknak egész ötlettárát hozza haza. Ha ezt a szerény tanácsomat mindenki megfogadja, akkor az ősszel termékeny vakációról számolhatunk be. podások borultak föl, mert az egyik párt többízben nem vett tudomást arról, hogy a pártközi konferencián a párt teljes meghatalmazásával megjelent delegátus hozzájárult a pártok megegyezéséhez. Nagyon kínosak és nagyon kellemetlenek voltak a városházi kormányzás összhangja és síma menetele szempontjából ezek az incidensek, abban bizakodtak azonban a többi pártok, hogy ezek csak múló jelenségek és hogy eredetüket a párt belső életében való viszonyokból veszik. Most azonban sajnálattal kellett látni, hogy két olyan párt is volt, amely visszatáncolt és amely fölborította a pártközi megegyezést. Nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen pártközi konferenciák megegyezésének messze sincs olyan ereje, mint — mondjuk — a közgyűlés határozatának, de viszont tisztában kell lenni azzal, hogy a pártok mai erőviszonyai mellett ezek a konferenciák rendkívül hatásos és alkalmas eszközei a városkormányzásnak. Egy-egy ember, akármilyen tekintélyes és akármilyen köztiszteletben álló férfiú legyen is, mindenkor alá van rendelve pártja akaratának, főképpen pedig a közgyűlés, minden pártközi megegyezés ellenére, mindenkor természetszerűen szuverén módon dönt. Egy-egy kommunális kérdés azonban olyan rendkívüli tárgy- ismeretet tételez föl, hogy szinte lehetetlenség volna az egyes problémák ügyében a közgyűlés minden egyes tagját külön meggyőzni és felvilágosítani. Ismételjük azonkívül azt is, hogy a közgyűlés vezető egyéniségei a maguk higgadtságával és objektív szemléletével a legalkalmasabbak arra, hogy pártjaik nevében ezeket a kérdéseket elsősorban letárgyalják és megegyezésre jussanak egymás között. A pártközi konferenciák kiválóan bevált elve mellett azonban, — mint a legutóbbi esetből is látható, — történhetnek kisiklások. Éppen ezért szinte kézen fekszik az a gondolat, hogy pártközi konferenciát kellene tartani a pártközi konferenóiák sikerének és eredményes működésének megalapozásáról. A pártok vezetőfórfiai mindenesetre termékeny gondolatokat tudnának erről a kérdésről föltárni, amelyek között talán legelső helyen állana az, hogy a pártok mindig olyan egyéniségeket bízzanak meg fontos kérdésekben való képviseletekkel, akik egyrészt a párt bizalmának .teljes birtokában vannak, másrészt pedig tökéletesen ismerik pártjuk véleményét és gondolkozását. De a pártokat is meg kellene győzni arról, hogy teljhatalmú megbizottaiknak dezavuálása hova-tovább magára a pártra is árnyékot vet és a többi pártok nem szívesen tárgyalnak olyan párttal, amely nem állja a megegyezéseket. Igen nagy szükség van erre, mert mi még nagyon jól emlékezünk azokra az időkre, amikor a pártok csak egymás ellen való késhegyig menő harcokban tudták kifejteni közgyűlésig működésüket. Mindezt pedig azért, mert a pártok között nem volt meg az a nélkülözhetetlen érintkezés, amelynek révén jóakarattal és a város iránt való szeretettel a legnagyobb kérdéseket is közös erővel meg lehet oldani. IBBBBBflBBBBBflBBSBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBRBBBfiBaBBISBBBBBBBBBBBEBBBBBB VESZEDELMES KISIKLÁS A PÁRTKÖZI KONFERENCIÁK VÁGÁNYÁN
