Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-26 / 26. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 fil8ér Budapest, 1929 június 26. 26. szám, f^nusaitifamnifíöiíiafiraiíiainniii HlIEEiliMHlílliOIH ELŐFIZETÉSI ÁUASC: Egész évre ...............................24 pengő Fél évre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S Ó E M1L MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A közmunkák sürgős megindítása és vállalatba adása olyan életkérdése lett Budapest egész közönségének, hogy szinte minden órában oda kellene dörögni a városházi • Cunetátorok felé a ceterum eenseot, hogy ma már tőlük és egyedül csak tőlük függ a város lakosságának jobb megélhetése és a gazdasági viszonyoknak talpraállítása. Örömmel kell látni, hogy a főváros polgármestere erélyes szóval állott be ennek a ceterum censeonak lelkes hirdetői közé. A rendelet, amelyet a polgármester a tanácsnok és üzemvezető urakhoz intézett, tökéletesen kielégíti a közvéleményt, amely várva-várja, hogy a polgármester szavának foganatja is legyen. Ez a polgármesteri rendelet — sajnos — kénytelen olyan közismert dolgokat fölmelegíteni, amelyekről — a már régebben kelt belügyminiszteri fölszólítás után — azt kellett volna hinnünk, hogy azok szinte már vérébe mentek a tanács tagjainak. Vájjon ki hitte volna, hogy a polgármesternek kell figyelmeztetnie az illetékeseket, hogy „a közmunkáknak és a köz- szállításoknak gyors vállalatba adása enyhülést hozhat az ipar és kereskedelem súlyos helyzetében.” Vagy, hogy a tanácsnok urak „azoknak a közmunkáknak és közszállításoknak vállalatba adása iránt, amelyek már szabályszerűen engedélyezve vannak és amelyeknek törvényes fedezetük van, mindenkor a legkisebb késedelem és haladék nélkül intézkedjenek.” Az ember megdöbben, hogy mindezekre az alapvető igazságokra, a városkormányzás és a mai élet irányításának eme sine qua non-jaira még figyelmeztetni kell a tanács és az üzemek igazgatóit. Ugylátszik azonban, nem jogosulatlan a polgár- mesternek az a föltevése, hogy ezeket az alapvető igazságokat aláhuzottan el kell mondania. Nemcsak abból következtetünk erre, hogy a közgyűlés szónokainak és a sajtó ostromának eddig minden megszólalása pusztába hangzó szó volt; hanem abból is, hogy a polgármesternek ebben az idézett rendeletében alaposan meg kellett nyomnia a tollat. A polgármester nemcsak reméli, de „el is várja”, hogy a rendelkezésében foglaltakat az összes illetékes tényezők megértéssel fogadják és a legkisebb késedelem nélkül mindent megtesznek a közmunkáknak és közszállításoknak leggyorsabb vállalatba adására. Ezek- után igen megnyugtató és föltétlenül szükséges volt az is, hogy a polgármester záró intelemnek odatette a legszigorúbb figyelmeztetést, hogy amennyiben panaszok érkeznének hozzá, a mulasztó közegek ellen haladék nélkül vizsgálatot rendel el. Amilyen örvendetes a polgármester rendelete, épen olyan fájdalmas is, mert Budapest közigazgatásának nem lett volna szabad odáig jutnia, hogy az ipar és kepeskeV delem, de az egész gazdasági élet súlyos válsága ide* jén ilyen rendeletekre kerüljön a sor. Arvízveszedelem idején az első harangkongásra minden ép embernek talpon kell lennie. A sajtó és a közgyűlés hónapok óta kongatja a harangokat és a városházán megvárták, amíg a polgármesternek fegyelmi vizsgálattal kell fenyegetnie. *Van azonban a polgármester rendeletének még egy érdekes és fontos mondata. Eszerint a polgár- mester felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy „a vállalkozókra és szállítókra a nehéz viszonyok közepette nagy jelentőséggel bír az, ha kiérdemelt keresetüket késedelem nélkül kézhez kapják“, ezért elrendeli a polgármester, hogy „a vállalkozók és szállítók kiérdemelt és megállapított keresete mindenkor soron kívül és a legkisebb késedelem nélkül kiút alvány oztassék. ” Az ember riadtan olvassa ezeket a sorokat, amelyek mint a budapesti iparosvilág évtizedes rémei jelennek meg előttünk. Hát még ma is itt tartunk, hogy erre is figyelmeztetni kell a városházán az illetékes tényezőket? Az a jubileumi toaszt jut az eszünkbe, amelyet egy nagyváradi újságíró ünneplésekor mondott egy budapesti, kollegája. Azzal hajtotta meg az elismerés lobogóját a vidéki újságíró hatalmas munkája előtt, hogy összehasonlította a budapesti és a nagyváradi újságírók tevékenységét. Könnyű, — mondotta — a budapesti újságírónak, akinek minden nap a változatos témák egész sora áll rendelkezésére, hogy válasszon közülük: de nehéz a nagyváradi újságírónak, akinek hetehkint kétszer kell vezércikket írnia a Pece-patak beboMo- zásáról. Hát ilyen gyötrelmes, évtizedes tengeri kígyója Budapest kommunális életének, ilyen, a Pece-patak beboltozását sürgető örök filippikánk nekünk az a kérdés, amelyet talán soha nem tudunk megfejteni, hogy az életen kívül miért kell a szegény budapesti vállalkozót és iparost agyongyötörni még a bürokráciának is? Es nem hogy haladást látnánk az idők során, ellenkezően, a budapesti iparos jól megérdemelt kis pénzének dohos labirintusai esztendöről-esztendőre újabb és újabb tekervényekkel szaporodnak. A tavalyi nagy hiteltúllépések megszülték a hitelnyilvántartó intézményét, amely — bár hivatását becsülettel teljesíti, -—- mégis csak fokozottan gyötri mindA főváros közgyűlésének nyári vakációja a szerdai közgyűlés befejeztével megkezdődik és ezzel lezárul a törvényhatósági élet egy időszaka, amelyik nem produkált ugyan nagy alkotásokat, de elvégezte mindazt, ami az adott viszonyok között megvalósítható volt. A nyári szünet természetesen csak a közgyűlésnek és a bizottságoknak jelent pihenést, míg az ügyosztályokban serényen folytatódik a komoly munka a szeptember második felében meginduló közgyűlési kampányra, amelynek legkiemelkedőbb eseménye ezúttal is a költségvetés megvitatása lesz. Mint az elmúlt évben, az idén is, a tárgyalási anyag egyik legjelentősebb vitája az útépítkezések 'kérdése körül várható, mert a pártok teljes összhangzással követelik a főváros útvonalainak .tökéletes rendbehozását. Erről a halaszthatatlanná vált problémáról ICozma Jenő dr.f az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Egészen bizonyos, hogy az útépítés és az útrendezés ügye lesz a legközelebbi költségvetési vita tengelye. Minden kilátás megvan arra, hogy az útépítési kölcsön felvétele a kormányhatósági jóváhagyást el fogja nyerni és így semmi akadálya sem lesz annak, hogy az út- és csatornaépítési ügyosztály részéről benyújtandó útépítési program végrehajtása megkezdődjön. Szóvátettük, hogy az ügyosztály teljesen érthetetlen okokból jövőre is még mindig makadámútokkal kísérletezik és nem kevesebb mint harmincöt útvonalat szándékozik ezzel a megbízhatatlan és nem tartós fedőanyaggal ellátni. — Pia már nagy anyagi áldozatokat hozunk, — mondotta Kozma Jenő — hogy rendezzük Budapest uceáit és útvonalait, akkor arra kell törekedni, hogy az újonnan meginduló munkálatok révén tartós, megbízható és minden tekintetben kifogástalan utak álljanak a forgalom rendelkezésére. Ma, amikor a nemes fedőanyagok egész tömegét ismerj üli, súlyos hiba a rövidéletű makadámra pénzt áldozni, mert a makadám azzal, hogy folyton javítani. és újjáépíteni kell, tulajdonképen a legdrágább útépítési rendszer, ami elkerülhető, ha maradandó jellegű útburkolat fedi az útvonalakat. Az olcsó útjavítás, vagy egyes utak primitiv anyaggal való járhatóvá tétele csak ott indokolt, ahol bőséges mennyiségben kéznél van azt, aki vállalkozói, viszonyba kerül a fővárossal. Lehet, hogy a hitelnyilvántartó révén sikerülni fog a hiteltúllépések dzsungeljét kiirtani, de egészen bizonyos, hogy az a bürokráciának a városházán terpeszkedő és egyre lnzó hyórájának száz fejét legalább új tucat fejjel növeli. Egy vállalkozó öngyilkosságával kapcsolatban sokat emlegették a multkorában, hogy meg kellett válnia egy derék magyar iparosnak az élettől, pedig a városházán is volt még járandósága. Isten óvjon bennünket attól, hogy egy pillanatig is a névtelen és gazdátlan városházi bürokráciát vádoljuk, de a polgármesterrel együtt Budapest közönsége is „nemcsak reméli, de el is várja“, hogy a bürokrácia kényelme, vagy copfja necsak a fegyvert ne adja kezébe a budapesti iparosnak, dé egyetlen pillanatig se okozzon zavart, vagy kényelmetlenséget azokban a kis üzemekben, amelyék kenyéradói ennek a hálátlan bürokráciának. valami felhasználható anyag, mint például a közelmúltban a Nagybányai úton és környékén, ahol a második kerületi elöljáróság kezdeményezésére mészszel borítottak egyes útszakaszokat. Ez a valóban olcsó és ideiglenes jellegűnek szánt megoldás a mész- bányák közvetlen szomszédságában megállja a helyét, de azt a legnagyobb mértékben perhorreszkálom, ha a múltak szomorú tanulságait elfelejtve, még ma is makadámutak építésével akarnak próbálkozni a város belső fekvésű területein. A városnak nincs és nem is lehet fölösleges pénze, — már pedig a makadámépítések drága költségei fölösleges pénzkiadást jelentenek. Ezzel kapcsolatban utaltunk arra, hogy az utak olajozása évente horribilis* összeget: 1 millió pengőnél többet emészt fel, amire Kozma Jenő a következő nyilatkozatot tette: — Mindent el kell követni annak az érdekében, hogy ezt az összeget hasznosabb beruházásokra fordítsa a főváros. Lehetetlenség ugyanis, hogy néhány útvonal olajozására évente 1 milliót fordítsunk, amikor a cél mindössze csak annyi, hogy legjobb esetben néhány hónapig portalanítva legyenek az utak. Ez is olyan kiadás, amire semmi szükség sincsen, mert a portalanítás kérdését sokkal egyszerűbben és olcsóbban megoldhatjuk egymillió pengős olajszámla nélkül is. A megoldás ugyanis olyan kézenfekvő, hogy teljesen mellőzni lehet az utak olajozását, amely most esztendőről-esztendőre ilyen példátlanul nagy összegbe kerül. Az olajozás mint portalanító és útjavító eszköz a leghálátlanabb valami, mert. piszkát, jobbra-balra szétfröccsen, eső alkalmával olajsár képződik és azután felszáradva ismét porszerű réteg hever az úton. Amit most évenkint olajra költünk, azt az egymilliót 10—12 milliós útépítési tőke évi amortizációjára kell fordítani és ezzel a tőkével olyan pormentes, állandó jellegű fedőanyaggal láthatjuk el az olajozásra kerülő ösz- szes utakat, hogy azok a legmesszebbmenő igényeket is ki fogják elégíteni. Az olajozás évenkint visszatérő költséges passzióját meg kell és meg is fogjuk szüntetni. Ügy volt, hogy az Eskü-téri Piarista-épület £>Seai3jaBS}BgBS&SSBS»lBBiaE:^&2SQl^lS^SI£i0SSa^l3ESaiSlíK!SI!23lffiia5lSa3!ISBSSBB8IISS3miaaB3giiBnraBBBBISK« Minden fillér kárbavész, amit az yfak oiajportaianítására fordítunk „ßz olajozás évenkint visszatérő költséges passzióját meg keil és meg is fogjuk szüntetni“ — Tisztára pénzpocsékolás a makadám-rendszerü útépítkezés — Gazdasági és városrendészeti okokból Be keli bontani a Piarista-épületet
