Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-29 / 22. szám
Tizennyolcadat évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 május 29. 22, szám &^inuiesi8it!ii8ioii9CtiHmEians«enpaaii3i9i0i&iiaiiimisBifjd2Hr^saiusu!Oi!iaiiig3E!ionbiiioríMíimjiiiÉiiiiiamdséí3'j] ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D AC S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BÚD AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ.- Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Vakáció előtt jó volna még sok mindenfélét elintézni, jó volna az évek óta függő kérdéseket véglegesen és közmegelégedésre megoldani, főképpen pedig nagyon jó volna mindent úgy irányítani, hogy, ha már a tavaszt elmulasztottuk, — mondhatnánk: elfecséreltük — legalább a nyarat használjuk ki tökéletesen és 'kezdjük meg végre a munkát. A főváros közgyűlése bizonyára boldog örömmel siet segedelmére és támogatására annak a tanácsnak, amely dolgozni, teremteni akar. Az utóbbi hét története és a jelen hét törekvései élénkén bizonyítják ezt. A múlt pénteki közgyűlés a lakáskérdésben s az új Rókus-kórház elhelyezésének problémájában hozta meg döntő szavát. Ennek a hétnek a végén közgyűlési határozattal kell dicsekednünk az üzemek kérdésében és interpelláció alakjában szóba kerül a betterment behozatala is. * Hogy a betterment újból a törvényhatóság érdeklődésének középpontjába került, a legjobb jelnek kell minősíteni, mert hiszen ez azt bizonyítja, hogy Budapest megindult a fejlődés útján. Ott, ahol fejlődés nincsen, nincs szükség bettermentre sem, viszont Budapest közönsége hálás lehet Kozma Jenőnek, hogy akkor, amikor a világvárosias fejlődés útján újból megindulunk, fölvetette azt a gondolatot, amely megakadályozza, hogy ebből a köz számára való fejlődésből egyesek illegitim, de boseges aratast biztosítsanak a maguk számára. A betterment, amely tulajdonkeppen a városi közművek költségeihez való aranyos hozzájárulása ama telektulajdonosoknak, akiknek telke az új közművek létesítése révén értékben emelkedik, nem új gondolat Budapesten. A század eleje óta kísért és bár Amerikában már kétszáz esztendő óta kitűnő szolgálatokat tesz a municipiális ^ életnek, Angliában pedig a kilencvenes evekben hoztak be, mi budapestiek csak most jutunk hozzá ehhez az igazságos adóhoz. Nem csodáljuk, ha a betterment behozatala érdekében Budapesten évtizedes harcot kellett folytatni, hiszen Angliában is nagy küzdelmek árán jutottak hozzá. London tanácsának, amikor 1889-ben átvette a közmunkatanács hatáskörét, közműveket kellett volna teremtenie, de olyan nagyok voltak az adóterhei, mint mondjuk, ma Budapestnek. Többek között új útat kellett nyitni a Tower-hídhoz. Ekkor a radikális többséggel rendelkező londoni tanács kimondta, hogy az útat megcsinálja, de csak akkor, ha a parlament engedélyezi a betterment ^ intézményét, vagyis, ha azok, akiknek telke az új út által értékben emelkedik, ennek az emelkedésnek az arányában hozzájárulnak az út költségeihez. Hat esztendős harc árán be is hozták Angliában a bettermentet és mi meg leszünk elégedve ma is, ha huszonnyolc éves küzdelem után hozzájutunk ehhez az egészséges adónemhez, amelyet Vázsonyi Vilmos már 1900 decemberében követelt a főváros közgyűlésén. Akkor, amikor Budapest Erzsébet sugárútat akar építeni, amikor az óbudai szigetre viszik^ a nemzeti stadiont és ezt a részt világvárosiasítják, amikor előbb, vagy utóbb ki kell épülnie a Tabánnak, amikor százféle városépítési terv lóg még a levegőben, akkor sietve meg kell valósítani a bettermentet, mert úgy járunk, mint amikor a körutak kis kertes telkei eltűntek, megnyílt a nagykörút és egyesek telek járadékuk mérhetetlen emelkedésével gazdag emberek lettek, minden munka nélkül, mások munkája alapján. Egy híres régi közgyűlési beszed szerint: „nincs városi szabályozás betterment nélkül, nincs ajándék semmiféle telektulajdonosoknak. Azoknak, akiknek az új szabályozás által a telkük értékben emelkedik, az értékemelkedés arányában bizonyos részben hozzá kell járulniok a közmű, vagy szabályozás létesítésének költségeihez. Enélkül a közmű létesítése egy meg nem érdemelt, illegitim ajándék, amit azoknak adunk, akiknek ennek az ajándéknak elfogadására semmiféle érdemük nincsen. Donációkra pedig egykor joguk volt a királyoknak, de újkori donációkat többé el nem ismerünk”. Most végre meg van a reménység rá, hogy mielőtt a nagy városépítési munkálatok megkezdődnek, gondoskodás történjék arról, hogy a főváros is megkapja a maga részét azokból a rendkívüli értékemelkedésekből, amelyekből így is éppen elegendő jut a magánosoknak. * A másik nagyfontosságú kérdés, amelyről pénteken dönt a közgyűlés, az üzemek esztendők óta veszteglő, húzódó problémája- Precíz közgyűlési határozat, világ’os belügyminiszteri határozat és kívánságok álltak esztendőkön át rendelkezésre, az üzemi kérdés megoldása terén azonban alig történt valami. Halálraítélt üzemeket nem végeztek ki s mi ma is csak azt mondjuk, hogy a törvényhatóság határozatát végre kell hajtani, bár belátjuk azt, hogy mint huszár a lovához, a főváros tanácsa is érthető módon ragaszkodik a maga, annak idején jól bevált alkotásaihoz. A közgyűlésnek most módjában lesz Harrer Ferenc indítványa révén oly határozatot hozni, amely megszünteti ezt a huzavonát és kielégít minden érdeket, kielégíti még azokat is, akik azzal az egykori városatyával tartanak,, aki az élelmiszerüzem megalakítása ü ellen, vívott harcában kijelentette, hogy „immorális fj dolog, ha a főváros az adózók pénzéből adózó polgárokat tesz tönkre”. A községesítés Budapesten sohasem ment el ennyire, a Harrer-féle megoldás pedig azt biztosítja, amit Kozma Jenő is hangoztat ma a Fővárosi Hírlap hasábjain, hogy „az üzemek leépítésében addig a határig kell elmennünk, ahol már megszűntnek tekinthető az adófizető kereskedő és iparos- társadalommal szemben a konkurrencia, olyan üzemeket azonban, mint amilyen a Községi Élelmiszerüzem is, amelyek tömegszükségleteket elégítenek ki, nem szabad megszüntetni.” Természetes aztán az is,, hogy meg kell vonni a határt, amelyen túl ezek az üzemek nem terjeszkedhetnek, de Budapest székesfőváros közönsége sohasem fogja föladni azt a jogot, hogy továbbra is eszközöket tartson kezében minden néven nevezendő, a lakosság tömegei ellen irányidó uzsora megakadályozására. A Harrer-féle javaslat kétségkívül nagy többséggel fog keresztül menni a pénteki közgyűlésen és a közgyűlés ezt abban a tudatban fogja megszavazni, hogy egy súlyosan elmérgesedett sebet gyógyított meg, Budapest társadalmi életének egy hosszú időn át megingathatatlan méregfogát húzta ki.. Ennek a kérdésnek a megoldása nyugalmat, a munka további lehetőségének biztos előfeltételét hozza meg. 'ÜBSiBBBaBBSBE3BflBBBflB12flaEaaSBBnBIE!£iBBBBBiaBBBaBEiiaBSBflBBBaBflflBHBBaHflBBBBBR Pestvármegye is hozzájárul ez új központi kórház költségeihez---- ———■r\j—— Dré hr Imre államtitkár dicséri a főváros szociálpolitikai működését, amelyet a kormány mindenkor támogatni kíván Tva——■—-----APR Ó GYERMEKEK ARVAHÁZA A HŰVÖSVÖLGYBEN Átmeneti leányotthon Bicskén A főváros törvényhatósági bizottságának pénteki közgyűlése meghozta a végleges döntést az új központi gyűjtőkórház elhelyezését és felépítését illetően. A közgyűlés ^ többsége elfogadta a közegészségügyi ügyosztály előterjesztését, amely szerint 17 millió pengő költséggel a Tisza Kálmán téren építi fel a főváros az 1600 ágyas Új Rókust. Minthogy az új központi gyüjtőkórház felépítésének céljaira csak az a kétmillió pengő áll rendelkezésre, amit az idei költség- vetésbe felvettek, felmerül a kérdés, hónnap teremti, elő a főváros a még, hiányzó 15 millió pengőt. A főváros súlyos költségvetési gondokkal küzd, amelyek most is, a jövő évi költségvetési előirányzat összeállításánál szinte elháríthatatlan akadályokat gördítenek az egyes ügyosztályok vezetőinek munkája elé. Annakidején, amikor a főváros kétségkívül tarthatatlan 'kórházi viszonyainak a megjavítása érdekében komoly akció indult meg, amelynek maga Ripka Ferenc főpolgármester állott az élére, a főpolgármester Fuss József népjóléti miniszter támogatását kérte. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy állami támogatás nélkül a főváros kórházproblémáját megoldani nem lehet. De nem is volna méltányos a főváros közönségével szemben, ha a kórházépítkezés összes költségeit a budaDréhr Imre dr. népjóléti államtitkár a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Amikor a főváros vezetői miniszteremnél jártak, a népjóléti miniszter úr kifejezésre juttatta azt a felfogását, hogy Budapest közegészségügyi igényeinek kielégítése szempontjából rendkívül sürgősnek és fontosnak tartja a központi nagy gyüjtőkórház felépítését. Tudomásom szerint a népjóléti miniszter úr szigorúan ragaszkodik ahhoz a gondolatához, amely szerint három tényezőnek kell gondoskodnia a nagy központi gyüjtőkórház felépítési költségeinek előteremtésére. Budapest kórházaiban nemcsak fővárosi betegeket ápolnak, hanem igen tekintélyes számban nem budapesti adófizető polgárság vállaira raknak,, hiszen Budapest ^székesfőváros kórházaiban nemcsak budapesti^ illetőségűeket ápolnak, hanem vidéki, betegeket is, sőt igen tekintélyes számban éppen nem budapesti illetőségű betegek részesülnek gyógykezelésben. A Fővárosi Hírlap munkatársa szükségesnek tartotta, hogy a legilletékesebb helyen érdeklődjék az iránt: milyen álláspontra helyezkedik a főváros támogatása tekintetében Fuss József népjóléti miniszter. Azoknak a tárgyalásoknak a során, amelyeket Ripka főpolgármester Vass József népóléti miniszterrel folytatott a fővárosi kórházprobléma megoldása érdekében, a népjóléti miniszter határozott ígéretet tett az állami hozzájárulás megszerzését illetően. Fass József népjóléti miniszter kijelentette éppen a Fővárosi Flirlap hasábjain, hogy támogatni fogja a fővárost e közérdekű feladat teljesítésében. Most, hogy a főváros közgyűlése döntött a Rókus-kórház felépítése ügyében, Vass József népjóléti miniszter 'közvetlen munkatársához, Dréhr Imre dr. népjóléti államtitkárhoz fordultunk felvilágosításért. pesti,, nagyrészben pestvármegyei illetőségűeket, tehát nemeseik a fővárosnak kell visehüe az Űj Rókus felépítésének költségeit, hanem a vármegyének és az államnak is. Miniszterem felfogása szerint tehát három tényezőnek kell gondoskodnia a fedezet előteremtéséről. Ez a három tényező sorrendben a következő: a főváros, a vármegye, az állam. Azért mondom harmadik helyen az államot, mert ^az államháztartás mai viszonyai mellett az állami költségvetésnek újabb nagy összeggel leendő megterhelése súlyos gondnokkal jár. Egyelőre a fővárosnak kell gondoskodnia az építkezés megindításához szükséges költségek előteremtéséről. Közben a vármegyének is áldozatokat kell hoznia e közös cél megvalósítása ér-
