Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-05-22 / 21. szám

\ A­k j Ára 50 fillér Tizennyolcadat évfolyam Budapest, 1929 május 22. 21. szám OIIIII3lí8OI!ISíill!Si?52n91SO3SSEI!II^SÍfBIIIPIíl0l8IS3íllÖlli9SIII3.iil!SSSilDI!Ii3HS0llsniflSIISSHOIÍ3É3IJIOSl!?-í:í3iÍi^5lgS33glO!SlMK ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ...............................................24 pengő Fél évre............................................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D ÁCS Ó E MIL MEGJELENIK MINDEN SZER DÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal B UDAPUST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 nltimátnmo^ eddig tulajdonképen az államoknak egymás között való életében ismertük, Yass József népjóléti minisz­ter segedelmével azonban most bevonult az az állam belső életébe is. Az a ropogósán, kemény magyar­sággal megfogalmazott ultimátum, amelyet a háztu­lajdonosok a jogosulatlan lakásbér ügyében kaptak, hamarosan rendet teremtett és aki egy órával előbb még a visszaélés zavaros posványában próbált ha­lászni, eszeveszett gyorsasággal vonult vissza. Ez eddig rendben is van és a népjóléti miniszter erélyét nemcsak a lakók, de az ország rendje és jogbizton­sága nevében kell hálásan elkönyvelni. Ám bármilyen kitűnő elintézését láttuk is ennek a kis kalózkodási epizódnak, maga a lakáslcérdés még mindig lakás- kérdés marad. Ennek a problémának azonban minél gyorsabban éretten kell lehullania a magyar gyöt­relmek fájáról. A legkitűnőbb rendeletek, a legkemé­nyebb miniszteri ultimátumok sem hozhatják azon­ban meg a megoldást, mert a lakáskérdés csak akkor tűnik el naponként jelentkező kínlódásaink hosszú sorából, ha lesz elegendő lakás, ha kellő lendülettel, kedvvel és akarattal megindul az építkezés. Nem ha­tósági lakásépítésről beszélünk, hanem a magán­építkezésnek, a haszonra való építkezésnek megkez­déséről. Az Egységes Községi Polgári Párt teljes programmal lépett a nyilvánosság elé és kívánta a kormány, a főváros és minden illetékes tényező meg­mozdulását annak érdekében, hogy végre valahára olyan lehetőségek adódjanak, amelyek építkezésre serkentsék azt, akinek pénze van. Tudjuk nagyon jól, hogy az egész világon pénzhiány van, ami bi­zony természetszerűen szárnyát szegi minden vállal­kozási kedvnek, de ezeknek az erőteljesen és jogo­san követelt segítő és könnyítő eszközöknek mégis rendelkezésre kell államok. csában sem erőt, sem akaratot, sem bátorságot, hogy túltegye magát a legtöbbször önmaga állította bürok­ratikus akadályokon. Ezeken felül pedig nem világít felénk a tanács ötletességének fénye és nem hat át bennünket a tanács lelkesedésének sugárzó melege sem. Hideg szívvel, érdeklődés és izgalom nélkül he­verni. hagyni százmillió pengőnyi pénzt, amikor egy Scitovszky Béla belügyminiszter azokra az inter­pellációkra, amelyeket a képviselőházban ellenzéki ol­dalról hozzá intéztek, azt válaszolta, hogy a fővárosi reform tető alá hozatalának időpontjáról nem tehet végleges kijelentést, minthogy egyelőre még bizony­talan a parlamenti munkarend alakulása. Most, hogy a képviselőház már végzett a jövőévi költségvetés általános tárgyalásával, némi remény mutatkozik arra, hogy a fő­városi reform esetleg még a nyári szünet előtt aktuálissá válhatik. A Fővárosi Hírlap teljesen beavatott kormánykörök­ből úgy értesül, hogy a belügyminisztériumban folyik a fővárosi reform tervezetének előkészítése, sőt több lényeges szakaszt már véglegesen is megszövegeztek. Beavatott helyről szerzett információnk szerint maga Bethlen István gróf miniszterelnök is élénk figyelemmel kíséri a fővárosi ja­vaslat előkészítésének munkáját, sőt az egyik bizalmas tanácskozás során a miniszter­várost, egy országot lehetne vele a tespedéstől meg­menteni: ezt a tanácsi halvérűséget nem akarjuk jel­lemezni. De úgy érezzük, hogy Budapest tanácsának is szüksége lenne egy olyan ropogós, kemény magyar­sággal megkonstruált ultimátumra, mint amilyet a háziurak kaptak Vass Józseftől. Ultimátumra van szükség, amely megmozdítja az akta-piramisokat és lerombolja a tanács közönyé­nek, fagyos nyugalmának az élet útjába tolult jég­hegyeit. elnök azt a kijelentést tette, hogy a reform parla­menti tárgyalását maga is rendkívül sürgősnek tartja. Mindezek ellenére kétséges, hogy a fővárosi re­form a nyári szünet előtt tető alá kerülhet-e. A kép­viselőház a pünkösdi szünet után megkezdi a költség- vetés tárcánkénti tárgyalását, ami előreláthatóan igénybeveszi mind a húsz ülésszakot, amit az új ház­szabályok a részletes vita tartamául engedélyeznek. A költségvetés tehát csak junius második hetében kerülhet át a felsőházhoz, ahol szintén nagyobb vita várható, ilyen körülmények között pedig nem való­színű, hogy a fővárosi reform a képviselőház napi­rendjére kerülhessen. Junius végén ugyanis már nem lehet hozzákezdeni egy olyan nagyfontosságú tör­vényjavaslatnak a tárgyalásához, amilyen a fővárosi reform, amely nemcsak a főváros autonomikus éle­tében, vagyis a politikai vonatkozásokat illetően fog lényeges változtatásokat hozni, hanem teljesen átala­kítja az egész fővárosi adminisztrációt is. A Fővárosi Hírlap munkatársának ezekről a kérdésekről alkalma volt beszélni SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER lehetővé tesz?, hogy a bizottsági tagok a nyári szünet alatt tanulmányozhassák a fő­városi reform tervezetét Scitovsiky Béla belügyntfnisitsrrel, aki a következőket mondotta: — Ezidőszerint a felsőház közigazgatási bizottságában vagyok elfoglalva, ahol a képviselőház által letárgyalt vármegyei törvényjavaslatot képviselem. A pünkösdi ünnepek után, vagyis ezen a héten, min­den valószínűség szerint összeül a felsőház plénuma, amely megvitatás alá veszi a vidéki törvényható­ságok reformjáról szóló törvényjavaslatot. Amíg ezzel az anyaggal kell foglalkoznom, nem Szánhatok időt a fővárosi reform előkészítésére, minthogy hivatali kurrens ügyeim is elfoglalnak. Mihelyt azonban a vármegyei reformot a felsőház is megszavazza, nyomban meg fogom kezdeni a tanácskozásokat a fővárosi reform előkészítése, illetve végleges megszövegezése ügyében. E tanácskozások során meghallgatom a községi pártok vezetőinek a véleményét. Egyelőre nem tudom, miként alakul a felsőházi vita és mennyi időt fog igénybe venni a költségvetés részletes tárgyalása a képviselőházban. A fővárosi reform parlamenti napi rendretűzése tekintetében tehát még mindig nem tehetek semmiféle konkrét Ígéretet a terminust illetően, annyit azonban mar most kötelezően kijelenthe­tek, hogy a fővárosi reformmal kapcsolatos előkészítő tárgyalásokat még a nyári szünet előtt óhajtom lefolytatni, hogy az új fővárosi törvény tervezetét ősszel, lehetőleg már a legelső őszi ülések egyikén, a képviselő­ház elé terjeszthessem. > Minden tényező, amely hatalmat tart a kezé­ben, végzetes, bűnt követ el, ha mindent meg nem tesz az építkezés megindítása érdekében, amely ma már csak legkisebb részben lakáskérdés, ellenkezően: százszor inkább óriási nemzetgazdasági probléma. Mit szóljon tehát a kritika és mit szóljon a közvélemény, amikor azt látja, hogy a városházán gúlákba gyűl­nek már a sürgősen megoldandó tervek, vaggon- számra hevernek a belügyminiszterileg jóváhagyott közgyűlési határozatok, amelyek millió és millió pengőket bocsátanak a tanács rendelkezésére, hogy építsen, alkosson, teremtsen. Két fővárosi bizottsági tag nem sajnálva a fáradságot, végigjárta a tanácsi ügyosztályokat — hogy úgy mondjuk — razziát tar­tott a meg nem indított munkálatokra, amelyeket már réges-régen meg lehetett volna indítani. Minden tiszteletünk és megbecsülésünk az érdemes és fárad­ságos munkáé, de bevalljuk, hogy a furcsa razzián wem derült ki semmi — olyan, amit már nein tud­tunk volna. Amit az urak becsületes igyekezettel sze­mélyesen is tapasztaltak, azt mindnyájan igen jól tudtuk. így tudtuk azt, hogy körülbelül százmillió pengő értékű építkezés indidhatna meg, ha — nos igen — ha... Tudja mindenki, hogy szociális intéz­mények egész tömege vár felépítésre, a közlekedési beruházásokra rengeteg pénz van előirányozva, a köz­egészségügyi építkezések, az útépítés, az iskolák eme­lése rengeteg munkáskezet foglalkoztatna, rengeteg táplálékot adna a tengődő iparnak és egy csapásra fellendítené Budapest gazdasági életét. Ismerjük azokat a kifogásokat is, amelyek ilyen­kor elhangzanak, tiszteletben tartjuk a copfot, ame­lyet ilyenkor diadalmasan meglengetnek, de — fáj­dalom — nem ércünk Budapest székesfőváros taná­Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozata egy igen fontos konkrétumot tartalmaz. A belügy­miniszter nyilatkozata ugyanis azt jelenti, hogy a községi pártok vezetői még a nyári szü­net előtt betekintést nyernek a fővárosi reform tervezetébe, tehát a belügyminiszter elegendő időt és módot nyújt arra, hogy a nyári szünet alatt a törvényhozás tagjai a fővárosi törvény kétségkívül nagyfontosságú terve­zetét alaposan áttanulmányozhassák. Á Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése szerint az új fővárosi törvény alapelvei tekintetében a belügyminiszter már véglegesen állást foglalt. Csupán két fontosabb kérdés maradt titokban:^ az egyik a fővárosi törvényhatósági bizottság összeállí­tása, a másik a főpolgármesteri és a polgármesteri hatáskör megállapítása. A beliigyminiszter még nem döntött abban a tekintetben; hogy hány tagból fog állni a törvényható­sági bizottság, hasonlóképpen nincs még döntés a polgármesteri hatáskör esetleges kibővítése, vagy szűkítése tekintetében. A gazdasági vonatkozású kérdésekben^ az egész vo­nalon megtörtént már a végleges döntés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom