Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-09 / 2. szám

Budapest, 1929 január 9. Tizenketien Tizenketten pályáznak Folkusházy Lajos örö­kére, az alpolgármesteri székre. Budapest közönsége teljes bizalommal tekint a választás elér mert Buda­pest törvényhatósági bizottsága nem szokott^ tévedni, nem szokott méltatlanokat ültetni az alpolgármesteri székbe. Ezúttal meg a kijelölő választmányt, meg^ a közgyűlést az a körülmény is megkíméli a tévedés­től, hogy mind a tizenkét jelölt tökéletesen méltó a kiváló tisztség betöltésére. Akárkire esik a tizenkét jelölt közül a választás, Budapest közönsége már előre is örömmel és bizalommal fogadja az új alpolgár­mestert. Hogy kiknek vannak jó kilátásai és hogy kik milyen okból kerülhetnek majd előnybe a többi pályá­zókkal szemben, ezt ma még nem lehet megállapí­tani, mert még a jelölés sem történt meg, de a pár­tok sem foglaltak eddig állást semmi irányban. Ma tehát nem lehet más feladatunk, minthogy néhány .sorban ismertessük a pályázókat. A mai státuszon kívül álló Déri Ferencet, aki nyilván csak elvi okokból adta be pályázatát, leszá­mítva szolgálati idejük szerint és annak megjelölésé­vel (zárójelben) a tizenegy pályázó így sorakoznék fel: Édes Endre (1892 aug. 9. lépett a főváros szol­gálatába), Némethi] Béla (1892 okt. 7.), Berezel Jenő dr. (1894 júl. 3.), Purébl Győző dr. (1894 aug. 8.), Lobmayer Jenő dr. (1894 aug. 27.), Vájná Ede (1895 aug. 5.) Csupor József dr. (1895 szept. 20.), Liber Endre (1896 nov. 5.), Borvendég Ferenc (1897 okt. 14.), Szabó Imre dr. (1898 márc. 1.), Lamotte Ká­roly (1909 ápi\ 1.) A pályázó tanácsnokok rangsora a következő: Csupor József dr., Bérezel Jenő dr., Édes Endre, Vájná Ede, Lobmayer Jenő dr., Purébl Győző dr., Liber Endre, Borvendég Ferenc, Némethi) Béla és Lamotte Károly dr. Vegyük azonban sorra életkoruk szerint a pályá­zókat: Csupor József dr. (szül. 1872 febr. 2.) kitünően járatos a városigazgatás minden ágában, hiszen hosz- szabb ideig jeles eredményekkel, közmegelégedésre vezette a katonai, majd a közegészségügyi, végül pedig a pénzügyi ügyosztályt. Hatalmas munkával ő likvidálta a háború végén a hadviselt tömegek lesze­relését, ő hozta rendbe a kommün után a főváros pénzügyeit. Ma alpolgármesteri teendőket lát el. * Bérezel Jenő dr. (sz. 1873 ápr. 7.) abból a pom­pás gárdából való, amely az érvényesülés útján még a háború előtt indult meg. A háború alatt előbb mint pénzügyi tanácsnok töltött be igen fontos poziciót, majd mint a városgazdasági ügyosztály vezetője igen nagy érdemeket szerzett Budapest háborús élelme­zése, majd a Szent Gellértfürdő építkezésének befeje­zése, az Állatkert fejlesztése stb. körül. Legjobban alkotásai dicsérik. A Széchenyi-fürdő építkezési bot­ránya idején a közjogi és katonai ügyosztály élére ke­rült és ott várta meg tökéletes rehabilitálását. Minta­képe a szorgalmas, praktikus érzékkel és alkotó erő­vel rendelkező, puritán tisztviselőknek. * Szabó Endre dr. (sz. 1873 nov. 5.) ma Budapest székesfőváros mindenki által tisztelt és becsült, kivá­lóan tehetséges, művészi íráskészségű és szónoki ado­mányokkal megáldott tisztifőügyésze. Országos nevű kiváló jogász, a főváros adminisztratív ügyeinek is kiváló ismerője, energikus férfiú, aki azonban a tár­sadalmi életben úri modorával és szeretetreméltóságá- val mindenkit meghódít. A városháza főtisztviselői közül egyike azoknak, akiket pártkülönbség nélkül el­ismernek és akinek túl mai magas állásán még nagyobb jövőt jósolnak. * Édes Endre (sz. 1873 szept.) tiszteletreméltó közigazgatási pályáján Budapest székesfőváros szá­mára az alkotások egész sorát termelte már akkor is, amikor még nem volt a tanács tagja. Amióta tanács­nokká választották, a polgármester mindig a legfon­tosabb és legnehezebb posztokra állítja, a legsúlyo­sabb feladatok megoldásával bízza meg. Előbb a köz­egészségi ügyosztály élén állott, majd amikor a Szé­chenyi-fürdő botránya tartotta izgalomban a kedélye­ket, ő került a városgazdasági ügyosztály élére, ahol ma is mindenki teljes megelégedésére végzi felelősség- teljes munkáját. * Vájná Ede (sz. 1874 jún. 8.) az alpolgármesteri állásra pályázók közül ő az, aki hosszú időn át leg­közelebb állt Folkusházy Lajoshoz, akinek jobbkeze, majd utóda lett a közélelmezési tanácsnoki székben. Szorgalmának, szaktudásának és puritánságának legendás híre van a budapesti városházán, ahol a háború alatt Folkusházy Lajos oldalán ő vívta meg a legdiadalmasabb csatát, Budapest kenyerének, betevő falatjának győzelmes ütközetét. A háborús rendeletek rengetegében senki úgy eligazodni nem tudott, mint ő és része volt abban a pesszimista háborús élelmezési politikában, amely hozott ugyan kettőjük számára népszerűtlen napokat, de amelynek eredményeként Budapest népe szenvedett élelmezési kérdésében leg­kevesebbet az egész kontinensen. Ma a fejlődő Buda­pest közélelmezésének korszakalkotó megreformálásán dolgozik. * Lobmayer Jenő dr. (sz. 1874 jún. 2.) a tanács­nak igazán európai műveltségű tagja, akit jeles nyelvtudása és kitűnő modora arra predesztináltak, hogyha külföldi előkelőségek tartózkodnak Budapes­ten, a székesfőváros nevében ő reprezentáljon. Ezen a réven szinte az egész világon megismerték már a nevét. Előbb a szociálpolitikai ügyosztályt vezette, ahol a művészetek és a kultúra iránt való rajongásá­nak néhány igen kiváló alkotással, intézkedéssel hódolhatott. Az ügyosztályok összevonásakor elesett ettől a szinte testére szabott működési körtől, s azóta a közlekedési és közgazdasági ügyosztályt vezeti nagy odaadással, nemes törekvésekkel. * Némethy Béla (sz. 1874 aug. 8.) a főváros egyik legszorgalmasabb és legnépszerűbb főtisztviselője és mint kivételes adminisztratív tehetséget ismeri min­denki. Csendes, nyugodt temperamentuma és Ízlése visszatartotta a törtetéstől és bár mindenki nagyra- becsülte, éppen tiszteletreméltó szerénysége miatt későn érkezett el a tanácsnoki székig. Valaha lelke volt a tanügyi ügyosztálynak, ma pedig a közegész­ségügyi ügyosztályt vezeti, ahol csendes munkában elmerülve rendkívüli munkát végez: előkészíti Buda­pest közegészségügyének hatalmas reformját, egymás után hozza rendbe a lezüllött kórházakat, küzködik a pénzhiánnyal, de fáradhatatlanul dolgozik a gigan­tikus kórházépítési terveken. * Purébl Győző dr. (sz. 1875 jún. 19.) fővárosi szolgálatának legnagyobb részét a közgazdasági ügy­osztályban töltötte el éjjelt napallá tevő munkában. Amikor aztán specialistája, szakértője lett ezeknek az ügyeknek, mint tanácsnok a tanügyi ügyosztály élére került. Máról holnapra a tanügyek leghivatottabb intézője lett, páratlan népszerűséget szerzett a tan­ügyi körök előtt és Budapest kulturáj ának ügyét lel­kesebben senki sem tudná képviselni. Amit az iskolák­ért, a tanszemélyzetért tett, ezekkel a teljesítmények­kel csak az a csodával határos eredmény vetekszik, amit a gyermeknyaraltatás terén ért el. Most ő is al­polgármesterjelölt, pedig a tanügyi tanácsnoki szék­nek az a legendája, hogy a budapesti városházán innen szokták a legbiztosabb és legszebb karriereket csinálni. A legnagyobb zavarban azonban Purébl tanácsnok volna, ha már most elvinnék a tanügyi ügyosztály éléről, ahol neki most van a legtöbb tenni­valója, ahol még ő szeretne egyetmást „megmutatni.” ❖ Borvendég Ferenc (sz. 1876 nov. 17.) szintén nagyon jogos aspiránsa az alpolgármesteri széknek. Ami Vájná Ede volt Folkusházyval vonatkozásban, Szombaton délelőtt a fellobogózott Kun uceai tűzörségen nyitotta meg Scitovszky Béla belügymi­niszter a tűzoltótiszt-képző tanfolyamot. Az ünnep­ségen megjelentek: Ripka Ferenc dr. főpolgármes­ter, Szterényi Sándor h. államtitkár a kereskedelmi miniszter, Sereghy László ezredes a hadügyminiszter képviseletében, Karaffiáili Jenő ny. államtitkár, Marinovicli Imre, a Tűzoltó-szövetség alelnöke, Nagy Sándor főtitkár, Andréka Károly főkapitány helyet­tes, Toiffel István államrendőrségi főfelügyelő, Csárman Ferenc tanácsnok, Körmöczy Emil igaz­gató, mentőfőorvos, Tomcsányi Kálmán dr. és Koncz Endre dr. min. tanácsosok, Széchenyi Viktor gróf, a Szövetség országos elnöke, Kovács Dénes min. oszt. tanácsos, Csillén/ Zoltán főjegyző és számosán má­sok a tanfolyam tanárai és vezetői közül. A belügyminisztert Tomcsányi Kálmán üdvö­zölte, hangsúlyozva, hogy a világhírű magyar tűzoltó­az volt Borvendég Ferenc Buzátli János alpolgármes­terrel vonatkozásban. Ök meg a szénfronton győztek a háború alatt és talán még súlyosabb napokban a háború után. Emberfeletti küzdelmekkel biztosították a szükséges szenet, hogy Budapest számára a villany- yilágítást, a gázt,és a vizet biztosítani lehessen. A szorgalom,^ a világos, mindent megértő ész és a nyílt, egyenes^ férfiasság mintaképe Borvendég tanácsnok, aki jogász létére Budapest leghatalmasabb üzemeinek legfőbb kormányzója. Technikus sem tudná jobban megállani itt a helyét, pedig Budapest lakosságának legfőbb érdekei itt találkoznak, ennek a polgárság­nak legelemibb közszükségleti igényeit kell itt tökéle­tesen kielégíteni. Borvendég tanácsnok ideálisan oldja meg ezt a feladatot, ami kivételes talentumot, teljes odaadást és rendkívüli adminisztratív erőt tételez fel. * Liber Endre (sz. 1878 aug. 15.) a tanács egyik legnépszerűbb tagja, hiszen ő az, aki a város szivét képviseli. Páratlan érzékkel rendelkezik a szociális kérdésekkel szemben és ha Budapest kezd a szociális gondoskodás mintaképévé lenni, akkor ezen a réven a legfőbb érdem Liber tanácsnoké. Hasonlóképen ritka szeretettel ápolja a művészeteket és az ő nemes törekvései révén Budapest ma is a magyar művésze­tek egyik legfőbb méeénása. Ö az különben, aki Bu­dapest székesfőváros nevében legtöbbször reprezentál a külföldön és Stockholmtól Newyorkig tiszteletet szerez a magyar névnek és Budapest polgárságának. * Lamotte Károly dr. (sz. 1888 jun. 14.) a tanáes Benjáminja, de egyike^ azoknak a főtisztviselőknek, akiknek nagy jövőt jósolnak. Bár pénzügyi tanács­nok, aki kíméletlen eréllyel viszi keresztül szigorú takarékossági elveit, minden párt előtt egyaránt szim­patikus. Rövid tanácsnoki működése alatt igen szép érdemeket szerzett a főváros pénzügyeinek bölcs, de mindig előrelátó, megfontolt, felelősségérzetet tük­röző intézésével. Járatos különben a fővárosi admi­nisztráció minden ágában, hiszen tisztviselői pályá­jának igen nagy részét a város vezetőinek, Bárczy Istvánnak, majd Ripka Ferencnek közvetlen munka­társaként futotta meg. Nagy mestereitől rengeteget tanult és meg van benne a tehetség és jószándék, hogy ezeket a ritka tapasztalatokat Budapest javára dúsan kamatoztassa. * A tizenkettedik pályázó, aki azonban — mint említettük — csak az elv kedvéért „adta le névje­gyét”, Déri Ferenc nyugalmazott alpolgármester. íme itt vannak ők tizenketten: tessék lelkiisme­retesen választani közülök. Egy bizonyos és ez az, hogy a választás nagyon nehéz lesz. ság történetében új s az eddiginél is fényesebb kor­szak kezdődik a mai nappal. Breuer Szilárd tűzoltó-főparancsnok jelentést tett a miniszternek, majd Csárman Ferenc a fővá­ros tanácsa nevében üdvözölte Scitovszky Bélát. Ezután Scitovszky belügyminiszter nagy beszéd keretében megnyitotta a tűzoltótiszt-képző tanfolya­mot. Beszéde során kidomborította azt a hatalmas értéket, amelyet a tűzoltóság évente megment ön­HEVERDLE ISTVÁN OKL. MÉRNÖK, ÉPÍTŐMESTER Vili. BAROSS UCCA 74 TELEFON: JÓZSEF 302 — 75 Megnyilt a tűzoltótiszt-képző tanfolyam Scitovszky belügyminiszter és Ripka főpolgármester jelenlétében Tomcsányi Kálmán miniszteri tanácsos, Széchényi Viktor gróf, Scitovszky Béla belügyminiszter, Ripka Ferenc főpolgármester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom