Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-17 / 16. szám
Tizennyolcadik évfolyam ára 50 mér Budapest, 1929 április 17. [16. szám jglipit>ntitpnlp«»qmQ«iamoinomlg!hffff l0ffl^!inMjO[ilPlllE3IUISIUEIHt0IHOI!IPUBrffQllmlllífibíinl3IÍÍidlÍ9£IISI^!!; ELŐFIZETÉSI ÁHÁK: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉUTFSÍT© VÁIiOSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UUCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A lakásfelszahadíáás idejét a kormány elérkezettnek látja és ha lassú tempóban, ha a középosztály és a ldsegzisztenciák érdekeinek komoly és becsületes védelmével is, de már május 1-ére megteszi ezen a téren az első lépést. A háziurak legyenek megelégedve annyival, hogy számukra is megtörött már a jég, a lakók pedig nyugodjanak bele abba, hogy a lakásfelszabadítások tempóját a kormány minden esetre olyanmódon fogja irányítani, hogy a lakásuzsorának ne legyen módjában föllépnie és megtámadnia azokat a nemzetfenntartó elemeket, amelyek szerény jövedelmükből még ma sem tudnak békebeli házbéreket fizetni. A kormány előtt komoly, megbízható statisztikai adatok feküsznek, amelyeknek ezt a tempót dik- tálniok kell. Budapesten Í921-től kezdődően 1928 májusáig összesen 14.777 új lakás épült. Ez a lakás- építési tevékenység azonban nem elégítheti ki az igényeket, mert Budapesten a természetes fejlődés értelmében évenkint 3200 lakásnak kellene épülnie cs így a jelzett idő alatt 22.400 új lakásnak kellett volna a lakosság rendelkezésére állania. 1921-től 'kezdődően 1928 május 1-ig tellát 7600 lakással kevesebbet termeltünk, mint amennyire a lakosság megfelelő elhelyezkedése céljából szükség van. 1928 májusa óta azonban még vigasztalanabb a helyzet,, mert bizony az építkezések irama azóta megcsökkent, miután az állami és fővárosi lakástermelés nagyrészben szünetel. A reménységeink sem lehetnek valami vérmesek, mert éppen a Fővárosi Hírlap mai számában fejti ki Becsey Antal, hogy a harmincéves adómentességről szóló törvénynek sem lesz meg a várt 'hatása, mert legfeljebb luxusépítkezés történik majd, spekulációs céllal azonban nem igen fognak építeni, mert nincs kölcsön, A lakásfelszabadítás tempójának sem szabad tehát még olyannak sem lenni, mint amilyet az előző esztendők lakásépítési statisztikája megengedne. Az ötszobásnál nagyobb lakások fölszabadítása azonban csak igen kisszámú embert és pedig olyan elemeket érint, amelyek amúgy sem igen voltak rászorulva a hatóság védelmére. Ami a lakásfelszabadítás további lépéseit illeti, ott mindenkor a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, mert minél mélyebben és mélyebben hatol be a társadalom rétegei közé a lakásfelszabadító kéz, annál nagyobb katasztrófát okozhat, ha nem jár el kellő óvatossággal és meleg emberszeretettel. Nem lehet tehát előre megállapítani, hogy milyen időközökben és milyen lakásrétegek szabaduljanak föl, hanem csak időről-időre lehet a következő lépést és annak mértékét megállapí- pítani és pedig annak arányában, hogy milyen nagy a lakásszükséglet s milyen mértékben sikerül a lakástermelést fokozni. Ha a kormányt az eddigi tiszteletreméltó szociális érzék vezeti, akkor ezt a rendkívül fontos és minden órában katasztrófákra vezethető kérdést is jól és közmegelégedésre oldhatja meg. A főváros üzesrapolitakája kétségkívül nem egyszer jogosan hívja ki a kritikát maga ellen, de be kell vallanunk, hogy nem értjük egészen azt a makacs és nyitott ajtókat döngető ostromot, amelyet bizonyos ipari és kereskedői körök elszántan folytatnak, nem is annyira az általános íüzempolitika, mint inkább egyes, a közönség rendkívül széles rétegeit becsületesen ellátó üzemek ellen. Azt hisszük azonban, megtaláltuk a nyitját a rejtélynek akkor, amikor nem is a főváros üzempolitikájáról,, ha,nem mondjuk ki nyíltan, a főváros egyik legkitűnőbben vezetett és a lakosság százezrét számára nélkülözhetetlen Községi Élelmiszerüzemről beszélünk. Azok a érdekeltségek, amelyek az ostromot vezetik, teljesen és tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy a főváros az üzemek közül részben már megszüntette és tervszerűen leépíti mindazokat, amelyek — a belügyminiszter által felállított normák szerint is — nem voltak jövedelmezőek, nem szolgálták a közönség széles rétegeinek érdekeit, vagy jogosulatlan konkurrenciát támasztottak a magániparnak, vagy a magánkereskedelemnek. Nem volna tehát sem ok, sem jog arra, hogy ezekután még bárki is további üzemek leépítéséről beszéljen, vagy pláne, ezen a téren kö- vetelődzék. Nyílt titok azonban az, hogy itt, bár álarc alatt, egyesegyedül a Községi Élelmiszerüzem ellen folyik a küzdelem, pedig ez az az üzem, amely ugyanakkor, amikor olcsón látja el a kisegzisztenciákat és amikor az árakat szabályozza, nem lehet korkurrencia a tisztességes ipar és kereskedelem számára. Ezt az üzemet Budapest lakosságának százezrei nem engedik meg- dönteni még akkor sem, ha az érdekeltségek az öreg ágyút, Éber Antalt vonultatják föl, akinek, úgylátszik, kedvesebb néhány húsiparos siránkozása, mint az, hogy a lakosság százezrei olcsón és jól táplálkozzanak. A iaxi«3r?g©déi\/ek dolgát nagyon fölvitte a Jóisten. Azzal, hogy Budapestnek kellő számú autótaxija legyen az uecán, hogy a közlekedés valamelyest elfogadható legyen ebben a szegény világvárosban, igazán nem törődtünk annyit, mint azzal, hogy ki mindenki kapjon taxiengedélyt. Amikor pedig már kiürült a tiszteletreméltó nemzeti ajándékok tárháza, akkor vad förgetegben következik a botrányok egész sorozata. Ne beszéljünk a többiről, amelyekre még fénynek kell derülnie, de itt van a műegyetemi hallgatók, helyesebben a Turul, lesrhclye- sebben a mélyen tisztelt tanács ügye, amelyről maga Wolff Károly is igen lesújtóan nyilatkozott. Wolí'f Károly akkor, amikor elítélte a rendszámsíbolást, még nem tudott mindent. Ma már nagyon jól tudjuk, aktákkal igazoltan tudjuk, hogy a nagyszerű cserebere, melynek hasznából a szegény műegyetemi hallgatók mindössze négyszázalékot kapnak, a főváros tanácsának áldása alatt született meg. Szégyelni kell ezt az egész rendszert, amely a műegyetemi hallgatók taxirendszám-ügyénél ilyen világosan kibontakozott, de gondolni sem merünk a többire, azokra a rendszám-lakodalmakra, amelyek még csak a főváros ta' nácsának áldását sem kérték ki. Kozma latié szerint a zárszámadási fölösleg egyelőre szükség- teleimé teszi az útépítési kölcsön fölvételét A főváros pénzügyi bizottsága pénteken döntött az új központi kórház felépítése és elhelyezése ügyében, tárgyalás alatt áll a Vásárpénztár ügyeinek a rendezése, készül a fővárosi törvény, nagy viták folynak a taxirendszámok szétosztása és egyéb fontos kérdések körül. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt ezekről az aktuális kérdésekről dr. Kozma Jenővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki legutóbb hosszabb tanulmányúton volt Olaszországban. Hazaérkezése óta most kapcsolódik be ismét a városház politikai életébe. Érdeklődésünkre Kozma Jenő dr. a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: A központi kórház elhelyezése — Nagy meglepetésként ért engem a főváros pénzügyi bizottságának az a döntése, hogy az új Rókus-kórházat a Tisza Kálmán-téren kívánja felépíteni. Én a közgyűlésen követelni fogom a pénzügyi bizottság határozatának a ynegváltoztatását, mert azt tartom, hogy ct Tisza Kálmán tér teljesen alkalmatlan az új központi kórház elhelyezésére. Az építkezések megkezdése előtt ugyanis hatalmas épületet kell itt lebontani, egész sereg embert, köztük Borevndég Ferenc tanácsnokot kell innen kilakoltatni és megfelelő elhelyezésükről gondoskodni. A gázgyári hivatalok számára új helyiségekről kell előbb gondoskodni, szóval hosszadalmas előkészítő munkálatokat lefolytatni, ami azt jelenti, hogy féléven belül semmi szín alatt sem lehet mégcsak hozzákezdeni sem az építkezési munkálatokhoz. Különben is a magam részéről másként képzelem el a kórházprobléma megoldását. A jelenlegi Rókus- kórliáz helyett a belső területen egy öt-hatszáz ágy- gyal rendelkező úgynevezett baleseti kórházat kellene létesíteni és ezt a munkát azonnal el lehetne kezdeni ott, ahol a fővárosnak üres telkei vannak, tehát akár a Lipótváros belső részeiben, akár pedig Budán, a Lágymányoson. Hangsúlyozni kívánom továbbá, hogy nem lelkesedem a pénzügyi bizottság határozatáért, ellenkezőleg mindent elkövetek, hogy ezi a határozatot megváltoztassa a közgyűlés. Nem akarok arról a körülményről beszélni, hogy az új kórház a temetőre fog nézni. A betegekre nézve természetszerűen deprimáló hatást gyakorol, ha — gyógykezeltetésük idején — állandóan a temetőt kénytelenek látni. Nem lehet tehát elhamarkodottan a Tisza Kálmán tér mellett dönteni egyszerűen azért, mert ez kényelmes megoldás. A Lipótvárosnak sincs egyetlen kórháza sem, erről sem szabad megfeledkezni. Én tehát úgy látom a dolgot, hogy a kórházkérdés tekintetében még sok komoly tárgyalásra van szükség. A felesleg felhasználása Szóvátettük Kozma Jenő előtt a zárszámadási felesleg kérdését is. Kozma Jenő erre vonatkozóan a következőket mondotta: — Körülbelül két—két és fél millió pengőről van szó. Itt ugyanis nem lehet mind a hét millió pengőt feleslegként elkönyvelni, mert hiszen egész sereg beállított tételt nem használt fel a főváros egyszerűen azért, mert nem került ser a határozatok végrehajtására. Elhatároztuk például az útépítéseket, amelyeket nem lehetett végrehajtani, mert a telkeket a főváros nem tudta megszerezni. Ezek az összegek automatikusan átmennek a következő évi költségvetésbe. Amikor az idei költségvetést összeállítottuk, elhatároztuk, hogy öt millió pengő kölcsönt veszünk fel az útépítési szükségletek kielégítésére. Elihez szükség volt a belügyminiszter jóváhagyására. A belügyminiszter úr nem hagyta jóvá az ötmillió pengős útépítési kölcsön felvételét, illetve azt mondotta, hogy a jóváhagyást felfüggeszti arra az időre, amikor a zárszámadások már elkészültek. A belügyminiszter részéről nagy előrelátásra és komoly megfontolásra vall ez az eljárás, mert egészen természetes dolog, hogy nem kell kölcsönt felvenni akkor, amikor a költségek fedezésére megfelelő összeg áll rendelkezésre. Ismétlem tehát, hogy ebben a fölöslegben olyan ösz- szegek is szerepelnek, amelyeket az elmúlt költségvetési év folyamán nem használt föl a főváros, de amely összegeket a jövő esztendőben föl kell majd használnunk ugyanazokra a célokra, amelyeknek a megvalósítására azokat a tételeket előirányoztuk. A fővárosi reform A beszélgetés során szóvátettük, hogy az ellenzéken a belügyminisztert élesen támadják a fővárosi reform sorsának bizonytalansága miatt. Kozma Jenő, aki ebben az ügyben Scitovszky Béla belügyminiszterrel legutóbb is tárgyalásokat folytatott, a helyzetet a következőkben világosította meg a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A belügyminiszter úr a fővárosi törvény szövegének végleges megállapítása és ismertetése előtt megvárja a közigazgatási reform tető alá hozatalát. Egészen természetesnek tartom, mert hiszen éppen a
