Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-20 / 12. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1929 március 20. 12. szám im -itií- no -mi^rn fixfinin-mii ELŐFIZETÉSI AHAK: Egész évre ..................................24 pengő Fél évre...........................................12 pengő Áll andóan: gazdasági értesítő VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: VÁCSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 rajzanak föl tíz esztendő távlatában és boldogan kell látnunk, hogy az emlékek sötétsége nem kerget többé felhőket a jövőnek mind tisztább, derűsebb égboltozatára. Eljutottunk oda, ahonnan már objektiven, sőt a megenyhülés, a lehiggadtság nyugodt pódiumáról lehet ítélkezni Kun Béláék százharminchárom-napos rémuralma, Szamuellyék hatszáz gyilkossága fölött. Annál súlyosabb azonban, hogy az ítélet tíz esztendő távlatában sem lehet enyhébb, mint amilyet még a megbocsátás magasztos gondolatát hirdetők is mondottak fölöttük. Tíz esztendő múlva is hátborzongva gondol Budapest polgársága a szörnyű százharminehárom napra, amelyet elítél a munkásság komoly, becsületes része is. Örök memento marad ez a gyötrelmes idő, hogy a polgárság ne feledkezzék meg soha többé polgári önérzetéről, az összetartásnak, az egymás kölcsönös támogatásának és az emberszeretetnek szent kötelességéről. A megfélemlítés, a kínzások, a túszságok, a vádbiztosok, a vér és a gersli korszaka, amelyet a börtönből kiszököttek hatalomra kerülése idézett föl, nem térhet vissza soha többé, ha a polgárság kemény gerince nem hajlik meg hamis bálványok és fantasztikus álmok előtt. A tömegek szomorú megtévelyedé- sének pedig ördögűző tömjénje: a felebaráti szeretet mély átérzése és gyakorlása, a nemzeti eszméhez való törhetetlen ragaszkodás, az osztályok és felekezetek között való választófalak lerombolása és a teremtő, alkotó munka, amely forrása a megelégedettségnek és boldogulásnak. Amikor a kommunizmus réme eltakarodott a budapesti városházáról, amikor az Ágostonok, a Gerbaud-süteményekbe, szinház jegyekbe és napidíjakba szerelmes Bokányiak, az együgyü Bogárok és a kegyetlen Biermannok örök-nyomtalanul eltűntek, még sokáig nem nyugodtak meg a kedélyek. Zavaros és igazságtalan idők következtek, hiszen a nyugalmat és az igazságot hosszú időre megölte a világrengés és a csatornák söpredékének uralma. Akitor, amikor gyorsan meg kellett volna kezdeni újjáépítését annak, amit a nehéz idők leromboltak, politikai harcok és gyűlölködések ütötték föl fejüket a városházán, amely hosszú esztendőkig szomorú tükre volt az egész város megzavart lelki egyensúlyának. Cso- dák-esodája mégis, hogy mire a nyomorral és vérrel kezdődött, a gyűlölködéssel folytatódott decennium lezárult, mint az egész országban, Budapest kommu- nitásában is helyreállt a nyugalom és a béke, megindult a föltámadásért való küzdelem. Köszönhetjük pedig mindezt azoknak a nagy államférfiaknak és kiváló közéleti egyéniségeknek, akik a gyűlölködés tengerében szinte egy szál sziklára állottak ki és a szeretetet, a békét, a munkát kezdték hirdetni. A gyűlölet tengerének tarajos hullámai még piszkosak voltak, de a lelkek mélyén már ott ólt a vágyakozás a megnyugvás után. Csodálatos meglátással ezt a pszichológiai időpontot választotta ki Bethlen István gróf arra,, hogy a szeretet és béke politikájának hirdetésére elküld je Budapest népe közé azt a férfiút, akit erre a misszióra leghivatottabb- nak látott. Sokan még szánakozó gúnyos mosoly- lyal, mások ellenszenvvel és daccal fogadták Riplca Ferencnek akkor meglepő és bátor vállalkozását. Hamarosan kiderült azonban, hogy nem a pesszimistáknak volt igazuk, hanem azoknak, akik bíztak a budapesti polgárság életerejében, a béke és a munka iránt való becsületes, nemes akarásában. A béke és emberszeretet hirdetése szomjas fülekre talált és alig teltek el hetek, az előbb még gyűlöletet hirdető politikusok kénytelenek voltak a Riplca Ferenc által hirdetett igék visszhangjává válni. A harsogó és lazító szónoklatok mind szordinósabbá lettek, az izgatok népszerűsége rongyokká foszlott, csak a komoly szó, a megértő politika talált utat a polgárság szivéhez. A józanodás levegője elemi erővel tört be a főváros közgyűlési termébe is és ha akadtak még a közelmúltból visszatérő lidérclángok, ha föl-fölcsat- tant még egy-egy botrány lármája,, de a következő órákban már lehűtötte a szenvedélyeket a meggondolásnak az a hideg zuhanya, amely a választók kifejezett akaratából származott. Lassan a föld, amely esztendőkig csak vérvirágokat, gyomot és dudvát termett, ismét termékennyé lett, a békés munka gyönge palántája pedig évről-évre erősödött. így jutottunk el oda, hogy a saját szégyenünk tíz esztendős jubileumán ismét becsületes önbizalommal nézhetünk a világ szemébe. Nagy állomás ez a tizedik évforduló, mert eredményeket tud felmutatni, olyan eredményeket, amelyek bizonyítják, hogy Budapest ismét a régi nagyság útját járja. A szemünk belefárad, a fejünk beleszédül, ha a ma magaslatáról tíz esztendő sötét mélységébe tekintünk. De ezen az évfordulón mégis meg kell cselekednie ezt minden budapesti embernek, hogy lássuk azt a vakmerő utat, amelyet bölcs és óvatos turista-vezetők segedelmével tíz év alatt, lábat gyötrő szikláról-sziklára való lépéssel megtettünk. A szakadékok százain segítettek át bennünket, míg végre ma újra sima talajon járhatunk. Nézzetek vissza a tíz év előtti, vértől és nyomortól sötét mélységbe. Fussa végig szemetek a gyűlölet szikláit, amelyeken átsegítettek bennünket. Tekintsétek meg mégegyszer a szakadékokat, amelyekbe, ha belezuhanunk, óvhatatlanul elpusztulunk. Es mondjátok meg, melyitek vágyik vissza? BBBBflBBBBBBBBflflBBBBBBaBflBBBBBBBBBaflBBBBBflBBBBaSEBaBBBHaBBHBaBaSBBBBBBS Kozma Jenő szerint autóbusznak minden olyan nagyobb uccéban Iárnia kei!, ahol nincs villamos-sín ■ rv——■ Az Egységes Községi Polgári Párt elnöke a költségvetésről, a közlekedés fejlesztéséről, a taxi-rendszámok kiosztásáról, a Vásárpénztár tőkeemeléséről, a kártyaklubokról és a tanügyi választásokról Az autótaxiengedélyek kiosztása körül támadt bonyodalmak, a száz új autóbuszkocsi üzembehelyezésével kapcsolatosan felmerülő vitás kérdések elintézése, a vásárpénztár ügyes-bajos dolgainak a tisztázása — azok a legfőbb várospolitikai témák, amelyek ma az autonómia különböző fórumain napirenden szerepelnek. Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, ezekről a kérdésekről a következőkben fejtette ki véleményét a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: — A városházi adminisztráció egyik legfőbb feladata mostanában a költségvetési előirányzat elkészítése. Ügy tudom, hogy az egyes ügyosztályokban serényen folynak a jövő évi költségvetés összeállítását célzó munkálatok. E munkálatok lefolytatásának valóban itt van az ideje és én kifejezésre akarom juttatni azt a felfogásomat, hogy ezeknek a munkálatoknak a lefolytatását és befejezését rendkívül sürgősnek tartom, mert minden tekintetben megfelelő költségvetést csak úgy tudunk összeállítani a jövő esztendőre, ha lesz elég időnk minden vitás pont tisztázására, az egész anyag feldolgozására és alapos áttekintésére. — Az aktuális kérdések között elsősorban a főváros közlekedésügyének a fejlesztését tartom a legsürgősebben megoldandó problémának. Hallom, hogy milyen kavarodás támadt egyes taxiengedélyek kiosztása körül. Én úgy gondolom, hogy az elterjedt hírek alapján ki kell vizsgálni az egész anyagot és meg kell állapítani, vájjon az engedélyek kiadásának ez a módja, amit itt alkalmaztak, valóban megfelel-e a Icisexisztenciák sokat hangoztatott céljainak. Sürgetem egyébként annak a száz új taxirendszámnak a kiosztását is, amiket most engedélyezett a kereskedelmi miniszter. Véleményem szerint ezeket a rendszámokat az 580 rendszám kiosztásánál történt igazságtalanságok reparálására kell felhasználni. Arra kell törekedni, hogy ezt a száz rendszámot kizárólag azok kaphassák, akik autófuvarozással hivatásszerűen foglalkoznak, akik már ezen a pályán dolgoztak. Lehetővé kell tenni ezek számára azt, hogy foglalkozásukban megmaradhassanak. — Ami a főváros közlekedésügyi politikájának az irányítását illeti, megelégedéssel hallom, hogy legkésőbb májusban már egész sereg új autóbuszvonal nyílik meg a közönség számára. Az új autóbuszvonalak megállapítása legnagyobbrészt megnyugtató módon történt. Májustól augusztusig mind a száz új kocsit üzembe fogják helyezni. De itt sem állhatunk meg, az autóbuszüzemet tovább kell fejleszteni. Éppen ezért további megrendeléseket fogunk eszközölni. Ügy tudom, hogy még további száz autóbuszkocsi megrendelésére kerül a sor és ezzel lehetővé tesszük, hogy minden olyan nagyobb uccában legyen közlekedési eszköze a közönségnek, ahol villamossínek lefektetve nincsenek. A legteljesebb mértékben híve vagyok az autóbusz- üzem fejlesztésének és ezt a felfogásomat külföldi példákkal támaszthatom alá. Mindenütt a külföldön, az összes metropolisokban az autóbusz a legfőbb közlekedési eszköz. A jövő útja ide mutat. Nekünk is az autóbuszüzem fejlesztésére kell törekednünk, ha nem akarunk évtizedekkel elmaradni a' külföldi példák mögött. Kozma Jenő ezután a kártyaklubok ellen indított mozgalomról beszélt a Fővárosi Hírlap munkatársának. Szóvá tettük ugyanis, hogy egyes kártyaklubok különböző politikái cégérek alatt működnek és ezzel a közönség egy részét félrevezetik. Kozma Jenő a következőket felelte érdeklődésünkre: — Pártunk vezetősége megteszi a szükséges lépéseket abban az irányban, hogy a párt nevével többé visszaélések ne fordulhassanak elő. Egy szer smindenkorra végét vetjük annak az *el járásnak, hogy egyesek a párt nevét használták föl ilyen célokra. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk és az egész vonalon tiszta helyzetet fogunk teremteni. Megkérdeztük Kozma Jenőt a tizenkettes bizottságnak a Vásárpénztár ügyében hozott legutóbbi döntéséről is. Kozma Jenő a következőket mondotta: — A főváros tizenkettes bizottsága hétfőn részletesen letárgyalta az összes vitás kérdéseket. Ezek között természetesen szerepelt a Vásárpénztár tőkeemelése is. Hozzáj árultunk ahhoz, hogy a tanács mint a főváros közönségének a képviselete, alaptőkeemelést határozzon el. Eszerint a Vásárpénztár négymillió pengőre emeli fel alaptőkéjét. Erre a tőkeemelésre azért van szükség, mert a főváros pénzeit most már a Községi Takarékpénztár kezeli, a Vásárpénztárnak pedig elegendő forgótőkére van szüksége, hogy lebonyolíthassa azokat az üzleteket, amelyeket gazdákkal és kereskedőkkel szokott kötni. Addig, amíg a Vásárpénztár volt a főváros pénzeinek a kezelője, elegendő volt az ötszázezer pengős alaptőke is, most azonban a VásárpénzSötét emlékek
