Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-09 / 2. szám
Tizennyolcadik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1029 január 9. 2. szám hmnmm!iKampiiioi9iisíBíBiiiB!nöiaieis9i0eBmi9ioiimBigoinomouiouion!ninomoiioniO!HOi9msgi^iEiQmgimafil ELŐFIZETÉSI AHAK; Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan: GAZDÁSÁGI éutfsítö VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postain karékpénzt, csekkszámla 40 424 TELEFON: AUTOMATA 187-15 A VáiárpéDzíár hosszú időn át szintén azok közé a problémák közé tartozott, amelyek mérgező anyagot vittek be a főváros békességes, harmonikus vezetésébe. Voltak vádak, voltak védekezések, folyton a levegőben lógtak a szemrehányások és egymást érték a sértések meg a sértődöttségek. Sok ehhez hasonló mérgező anyagot távolított el már a kijózanodott közvélemény, most a Vásárpénztár reorganizálására kerül a sor. Megnyugvással vesszük tudomásul Kozma Jenőnek a Fővárosi Hírlap mai számában megjelent nyilatkozatából, hogy a Vásárpénztár ügyében aggodalomra nincs szükség. Egyszóval, rendbe lehet hozni ezt az intézményt is, amely immár több mint két évtizede van a főváros kezében és amely olyan szükséges, hogy már a három város egyesítése előtt kimondta Pest közgyűlése, hogy „húspénztár”-t létesít, csak épen a helytartótanács nem hagyta jóvá a közgyűlési határozatot. De ha a Vásárpénztár szükségességére és annak gazdasági jelentőségére gondolunk, emlékezzünk meg — minden összehasonlítás nélkül — az 1906-iki botrányról is, amikor Székács Antal akkori törvényhatósági bizottsági tag jelentése megállapította, hogy az akkori, magánkézben volt Budapesti ifarhavásártéri Vásárpénztár R- T. igazgatójának, Sáborszky Edének exportüzlete okozta a húsdrágaságot. íme, ez is mutatja, hogy a Vásárpénztár Budapest polgárságának milyen sokat árthat, vagy használhat. Jogos tehát, hogy ennek az intézménynek a működését élénk figyelemmel kísérik és személyi garanciaként annak élére puritán, hozzáértő, gyakorlati érzékkel rendelkező férfiak kerülnek. Kozma Jenő is kifejtette új esztendei beszédében, hogy amikor Budapest élelmezését gazdaságosan akarjuk megszervezni, akkor igen nagy szerep vár a Vásárpénztárra. Tehát fokozott munka vár erre az intézményre, hatalmas, új feladatokat kell megol- daniok azoknak, akik majd a reorganizáció után a kormányrúdhoz kerülnek. Máris folyik a rendcsinálás és bár a törvényhatósági bizottság komoly elemei soha sem rendeztek és ezúttal sem akarnak rendezni hajtóvadászatot, mindenek előtt a- felelősség kérdését kell tisztázni. Es amikor a múltért való felelősségről van szó, nem szabad személyre, vagy személyekre figyelemmel lenni, mert itt a főváros igen fontos gazdasági szervét kell megmenteni, a fejlődés útjára terelni és a polgárság szolgálatába állítani. Az üzemek és intézmények körül való nagy rendcsinálásnak nemcsak a fölösleges üzemek megszüntetése, vagy beolvasztása az eszköze, hanem az is, ami most a V ásár pénzt ám ál történik, hogy tudniillik visszaszorítják arra a bő és igen fontos feladatkörre, amelyet jól és hasznosan betölteni épen elegendő lesz. Nem szabad tehát a jövőben a Vásárpénztárnak földbérletekkel és tőle távoleső más üzletágakkal foglalkozni, és mi mégis azt állítjuk, hogy megcsonkítva önkényesen megduzzasztott munkásságát, a reorganizált intézmény szűkebbre szabott feladatkörében is többet 6s_ hasznosabban működhetik, mint a múltban. A községesítés elvével, az iizem-lázzal való visz- szaélések újabb csökevénye semmisül meg tehát, ha eljutunk az új Vásárpénztárig. Vájjon kiirtottuk-e azonban ezzel az utolsó vad-hajtást is? Alig hinnénk, mert minden különösebb vizsgálódás nélkül is eszébe ötlik az embernek például a Gyöngyösvidéki Kőszénbánya r.-t., amelynek a főváros érdekkörébe való lartozandósága nagyobb lehetetlenség, mint akár a Vásárpénztár adonyi földbérlete. Az adonyi bérgazdaság ügyében máris megállapították, hogy a bérlet kitűnő, a kár is megtérül a bérlet átruházása révén, de „a fővárosnak nem lehet hivatása, hogy maga kezeljen egy négyezer-holdas gazdaságot”. Mit szóljunk akkor a Gyöngyösvidéki Kőszénbányához, amelynek átvétele a háborús szénhiányban megokolt lehetett, de amelynek súlyos mil- hárdokkal való fölösleges tömése ma már halálos vétek. Vájjon milyen jogon tart meg a főváros még mindig tulajdonában olyan súlyosan ráfizetéses üzemet, amely sem árszabályozó, sem semmi néven nevezhető jó hatást nem is fejthet ki Budapest polgársága érdekében. Kitűnő gazdálkodás mellett az adonyi birtoknak talán lehetett volna szerepe a főváros közélelmezésének javításában, szervezésében, vagy olcsóbbá tételében, de milyen szerepe lehet Az ünnepi hangulat elmúltával a városházi problémák egész sorának megoldása vált egyszerre aktuálissá. Elsősorban a Folkusházy Lajos távozásával megüresedett alpolgármesteri állás betöltésének kérdése vár megoldásra. A pályázat határideje az elmúlt héten lejárt és — mint ismeretes — a jogi képesítésű tanácsnokokon kívül Szabó Imre dr. tiszti főügyész és Déri Ferenc dr. nyugalmazott alpolgármester is pályáznak az állásra. A kijelölő választmány rövidesen meghozza döntését, hogy a pályázók közül kiket kandidál és így kik lesznek azok, akikre a törvényhatósági bizottság tagjai szavazhatnak. Bizonyos körökben azt a felfogást hangoztatják, hogy valamennyi pályázót jelölni kell, mert a közgyűlésnek csak így nyílik módja arra, hogy a legalkalmasabb jelöltet válassza meg. Ernői a kérdésről Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, aki tagja a kijelölő választmánynak is, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A kijelölő választmánynak az a feladata, hogy a pályázókat megrostálja, vagyis a pályázók közül „kijelölje” azokat, akik közül a közgyűlés relativ szótöbbséggel választ. Ha valamennyi pályázót jelölni kellene, akkor nem volna szükség kijelölő választmányra. Többet ebben az ügyben nem óhajtok mondani, csak azt akarom még hangsúlyozni, hogy a jelölésnél az idősebb tanácsnokokat mellőzni nem lehet. A választás január 16-án lesz és én remélem, hogy az új alpolgármester csöndben és az izgalmak fel- kavarása nélkül foglalhatja el fontos pozícióját. Kozma Jenő dr. a beszélgetés során rátért más aktuális fővárosi problémákra is: — Rendkívül sürgős kérdésnek tartom a házadómentesség körüli zavarok megszüntetését. Wekerle Sándor pénzügyminiszter — amint ezt épen a Fővárosi Hírlap közölte elsőnek — törvényjavaslatot készít a házadómentesség ‘körülményeinek és feltételeinek meghatározásáról. Minthogy ennek a törvénynek a megalkotása a fővárosi építkezési tevékenység megindítása szempontjából rendkívül sürgős, érdeklődtem a pénzügyminisztériumban ahol arról értesültem, hogy a javaslat előkészítés alatt van és azt Wekerle pénzügyminiszter mielőbb a Ház elé fogja terjeszteni. Ez megnyugtat ugyan engem, de továbbra is sürgetni fogom a javaslat tető alá hozatalát, mert közeledik a tavasz, amikor az építkezések megindulnak és addig ezt a kérdést rendezni kell. A házadómentesség feltételeinek a megállapítását illetően a Tabán előnyben részesítésére, a Dohány-, Dob-, Wesselényi-, Sip ucca és környéke kitakarításának szükségességére, az Erzsébet sugárút létesítésére és a hídfők körüli területek fejlesztésére hívom fel az illetékes tényezők figyelmét. Megkülönböztetett figyelmet igényelnek a régi, rozoga házak, amelyeket előbb le kell bontani, hogy helyüBudapest életében egy szénbányának, amelyre inil- liárdokat kell ráfizetni. A. rendcsinálásnak tehát nem szabad megállania félúton. A főváros üzempolitikájának a jövőben kristályosán kell kialakulni és ha az élelmiszerüzemnek nem szabad pezsgőt árusítani, a Vásárpénztár- nak nem szabad birtokot kezelnie, akkor végig, mindenhol ugyanilyen kíméletlenséggel kell levonni a konzekvenciákat. kön modern bérházak emelkedhessenek. Ezekre is ki kell terjeszteni az adómentességet, mert csak így lehet biztosítani Budapest modern fejlődését. Ebben a tekintetben utalok Polónyi Géza példájára, akinek inieiativájára sikerült ezzel a módszerrel a Belvárost teljesen modernizálni. — Az építkezésekkel kapcsolatosan az útkérdés megoldására is figyelmet kell fordítani. Különösen a Tabánban kell a fővárosnak áldozatokat hoznia, ami annál célszerűbb volna, meri hiszen ezen a területen a fővárosé a legtöbb telek. Ha tehát ez a környék jó utakat kap, az útépítésre hozott áldozat megtérül a telkek értékének emelkedésében.-—■ Itt említem meg a Közmunkatanácsnak azt a tervét, hogy megkezdi a Holt-Dunaág feltöltését. Ehhez a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának kétségtelen joga van, mert hiszen ő kezeli a fővárosi pénzalapot, amely tulajdonosa majdnem az egész területnek ezen a környéken. A feltöltés nem alte- rál ja sem a Dahlem, sem a strandfürdő létesítésének a tervét, mert hiszen óriási terület marad szabadon. A közmunkatanács különben is csak kis tőkével és rendkívül lassú tempóban kezdi meg a feltöltés munkáját. Szóvátettük a Vásárpénztár ügyvezetésében bekövetkezett válság ügyét is, amelynek megoldásáról komoly tárgyalások indultak meg. Kozma Jenő ezeket mondotta: — Minthogy ez a kérdés vita tárgya és épen most van elintézés alatt, nem akarok részletes fejtegetésekbe bocsátkozni. Hangsúlyozni kívánom, hogy aggodalomra nincsen ok. A 12-es bizottság ülésén kétséget kizáróan állapítottuk meg, hogy a bérlet kitűnő, a főváros kára tehát a bérlet átruházása révén előreláthatóan megtérül. A fővárosnak nem lehet az a hivatása, hogy maga kezeljen négyezer holdas bérletet. A bérletet tehát tovább adjuk, és ezzel a kérdésnek ez a része elintéződik. A személyi vonatkozásokról most folynak a tárgyalások s mivel ezek bizalmas természetűek, a nyilvánosság számára nincs még mondanivalóm. Kozma Jenő végül örömmel állapította meg, hogy a megrendelt autóbuszok legnagyobbrészt elkészültek. Sajnos, az első leszállított csoportot, tizenkét darabot, a kiöregedett régi autóbuszok kicserélésére kell felhasználni és így új autobuszreláció beállítására csak némi késedelemmel kerülhet sor. A főváros közlekedése egyébként lényegesen megjavul már a legközelebbi jövőben. Most van jóváhagyás előtt a főváros közgyűlésének az a határozata is, hogy a kisegzisztenciák kielégítésére további száz auto-rendszámot engedélyezzen a kereskedelmi miniszter. Azokat a kisembereket, akik ezekre az engedélyezendő rendszámokra reflektálnak, már most figyelmezteti Kozma Jenő, hogy tömörüljenek, alakítsanak szövetkezeteket, vagy társulatokat és forduljanak támogatásért az Országos Központi Hitelszövetkezethez, amelyre igen szép feladat hárul e kisegzisztenciák alátámasztásában. KOZMA JENŐ NYILATKOZIK az alpolgármester-választásról, a házadó- mentessésről, az útépítésről, a Vásárpénztárról és a szállított 12 autóbuszról
