Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-02-27 / 9. szám
Budapest, 1929. február 27. 9 A főváros műszaki adminisztrációja _____——arx^——■— Irt a: DORNEA GYULA miniszteri tanácsos Aggódva figyelik az új fővárosi törvényjavaslatról kiszivárgó híreket mindazok, akik tudják, hogy milyen sorsdöntő befolyása lesz az új törvénynek a főváros életére. Eddig túlnyomó részben a politikai természetű kérdések állottak az érdeklődés előterében, pedig nemcsak ezek a politikai természetű intézkedések döntik el a főváros belső életének sorsát, hanem azok a rendelkezések is, amelyek a fővárosi adminisztrációt fogják átalakítani. Mert akármilyen mélyreható^ változásokat okozhatnak is a politikai jellegű törvényes Intézkedések a város irányításában és vezetésében, a folyton fejlődő és változó élettel való kapcsolatot mégis csak az adminisztráció jelenti; s a legszebb vezető gondolat is devalválódik értékében, ha az adminisztráció zökkenői és hibái, — a megvalósítás folyamata alatt, — annak értékeit megcsorbítják. Kétszeresen fontos, — a többi igazgatási úgyágazat között, — a főváros műszaki adminisztrációjának helyes megszervezése, mert a különböző technikai feladatok a főváros egész közigazgatását behálózzák, s ezen a téren elkövetett hibák vagy a szervezet hiányosságai és nehézségei, úgyszólván készpénzkárt jelentenek. Egy hibás technikai intézkedést rendszerint nem lehet egy másik intézkedéssel répává! ni, hanem annak következményeit évtizedekig viseli a közönség, s annak kárait néha generációk szenvedik. Létszámszaporílás Ezért tekintünk aggódva az új fővárosi törvény felé s figyeljük, hogy hoz-e az kedvező változást a műszaki adminisztráció mai szervezetlen tevékenységébe, amely annyi értékes munka eredményeit teszi semmivé, s oly sokszor okoz kárt, s oly sokszor csökkenti még a hasznos beruházások értékét is. Azzal tisztába kell jönnünk, hogy egyedül létszámszaporítással a műszaki adminisztráció bajait orvosolni nem lehet. Ha nem térhetünk is ki a személyzet szaporítása elől, ez az egy gyógyszer végleges- gyógyulást nem eredményezhet. A személyzet- szaporítás csak tünetet gyógyít; — ez is ad ugyan a beteg szervezetnek megkönnyebbülést, de az alapbajt nem orvosolhatja. A főváros műszaki adminisztrációjában a baj sokkal mélyebben rejtőzik, semhogy azt félrendszabályokkal egészségessé lehetne tenni. A baj, amely sürgős orvoslást követel, a műszaki adminisztráció egységének és a közös célkitűzésnek hiánya és a munkafolyamat széttagoltsága. Rendkívül sok értékes törekvés megy így veszendőbe; — hiszen nem is képzelhető el, hogy egy nagy testület, amely több csoportban dolgozik, egy vezető szakember összefogó ereje nélkül munkaenergiáját célszerűen és gazdaságosán használja ki, s mindig a legjobbat, legmegfelelőbbet, a legjutányosabbat termelje. Le kell szegeznünk, hogy amikor az alkotás helyességét kritika alá vesszük, nem elégedhetünk meg a technikailag legjobbnak vizsgálatával. Mert lehet egy alkotás technikailag a legjobb, de ha az nem nélkülözhetetlen szükségletet elégít ki, ha az alkotások sorrendjében nem találja meg a helyét, azt jónak, helyesnek el nem ismerhetjük. És éppen ezek ellen a nézőpontok ellen követik el a legtöbb hibái. Mivel hiányzik a technikai összefoglaló és irányító erő, hiányzik a technikai alkotások szükséges összhangja is, s hiányzik az az általános lciegyensúGANZ-DANUBIUS BUDAPEST Szabadalmazott „Jm“ néíküíieSS°r DIESELMOTOR a legtökéletesebb erőgép. lyozott technikai kulturnívó is, ami oly jóleső benyomást kelt a nyugati városokban. Nincs szoros kapcsoíai Általánosan ismert tény, hogy a főváros műszaki szolgálatát két ügyosztály (tulajdonképpen három, mert a városrendezési osztály majdnem függetlenül dolgozik) és a közigazgatási ügyosztályokba beosztott 2—3 külön kis csoport, s az üzemek (gáz, viz, elektromos) műszaki személyzete látja cl. Ezek a külön-külön testületek egymással semmivel sincsenek szorosabb kapcsolatban, mint amilyen kapcsolatban akármilyen másik közigazgatási ügyosztállyal vannak; s még az a kedvezőbb eset, ha munkájuk egymással paralell halad s egymást nem keresztezik, ámbár ilyen esetek sem tartoznak a ritkaságok közé. Össze- müködésről, közös, egymással kapcsolatos munkáról szó sincsen, de nem is lehet, mert olyan szerve a fővárosnak, amelyik a magasabb technikai irányelveket képviselné s a különböző munkacsoportok tevékenységét egyesítené, egyszerűen nincsen. Ez a körülmény magyarázza meg azt, hogy a technikai ügyosztályok és műszaki csoportok a köz- igazgatási ügyosztályokkal szemben bizonyos inferió- ris helyzetbe jutottak s nem annyira önálló ügyosztályokként, hanem inkább csak a többi ügyosztályok műszaki szakértőjeként szerepelnek. S ebből a helyzetből fakad az a különös tapasztalat is, hogy a sikerült alkotások érdeme mindig a közigazgatási ügyosztályoké, de ha baj van, ha felelni kell valamely elhibázott intézkedésért, akkor ezek az ügyosztályok azonnal a műszaki laicizmus köpenyébe burkolóznak s a felelőség a technikus csoportokat terheli. Magától értetődik, hogy ezt a fejetlenséget, illetőleg nagyon is sokfej üséget, igen drágán fizeti meg a főváros közönsége. A hiteltúllépések, egy tervnek többszöri elkészítése, nem gazdaságos építkezések s több ilyen kisebb-nagyobb baj, csak a közvetlen készpénzzel. mérhető kárt jelenti, ezeknél azonban sokkal nagyobbak azok a károk, amelyek a fővárost közvetve sújtják s amelyeket számokban kifejezni alig lehet. Áüaiános iiósoporifot! Sok egészen technikai vagy legalább is túlnyomóan technikai kérdés vár megoldásra, amelyek részben már aktuálisak, részben a jövőben válnak azzá (Talbot-ügy, földalatti vasutak, városrendezés, pályaudvarok kérdése stb.) s mindezeket a nagyfontosságú kérdéseket a mai technikai szervezetek legfeljebb á hatáskörükbe tartozó szorosan vett technikai kivitel nézőpontjából tárgyalját; — ha ugyan egyáltalában foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, — de nincsen senki, aki ezeket az ügyeket az általános, átfogó, magasabb technikai elvek és gondolatok kritikájával elemezné, készítené elő, s tárná a főváros közönsége elé. Ez az adminisztrációs hiányosság okozza azt, hogy a legtöbb fontos kérdés rendszerint pontos előkészítés és gondos tájékoztatás nélkül, meglepetésszerűen robban a fórumra s döntések, elhatározások jönnek létre a szükséges előzetes megfontolás lehetősége nélkül. A műszaki adminisztrációnak ezt a csonkaságát csak egy olyan törvényes intézkedés egészíthetné ki, amely az összes fővárosi műszaki ügyek élére egy műszaki alpolgármestert állítana. Sietünk kijelenteni, hogy nem az elnevezést tartjuk fontosnak, hanem azt, hogy a műszaki adminisztráció felelős fővezetőjének az alpolgármesterekével egyenlő hivatali rangja,, javadalmazása és hatásköre legyen. ; Elkerülhetetlenül szükséges ez azért, mert csak I egy ilyen pozíciójú tisztviselő képviselhetné kellő | siíilyal a technikai álláspontot, ^ami oly régóta szo- | ml háttérbe a főváros ? igazgatásában. Ez a szémélyzetszaporítás lenne a legszigorúbb I takarékossági intézkedés, ami a főváros költségveté- S sében valaha is szerepelt. Ez az egy magas állás a I maga költségeinek sokszorosát takaríthatná meg s 1 még több közvetett hasznot jelentene az adminisztráció I pontosságában s egyszerűsítésében jelentkező előnyökben, aminek hiányát a polgárság a maga ügyesbajos dolgaiban oly sokszor és oly keservesen kénytelen érezni. A műsiaki aipolgármestsr A költség nem lehet argumentum ezzel a javaslattal szemben, mert egészen bizonyos, hogy egy kellő közigazgatási gyakorlatú és érzékű műszaki alpolgármester pusztán a személyi kiadások kiegyenlítésével és a munkaerők célszerű kihasználásával is megtakarítaná saját költségeit. Nem számítunk arra, hogy a műszaki alpolgármesteri széket minden esetben kivételes képességű technikusok fogják betölteni. Nem is gondolhatunk erre, mert józanul a közigazgatás berendezését és szervezetét kivételes egyének működésére alapítani nem lehet s nem szabad. De bizonyos, hogy egy ilyen magas szellemi képességű egyéniség, a műszaki alpolgármesteri székben, a főváros technikai reneszánszát vezethetné be, míg a mai szervezetben a leghatalmasabb talentumnak is szárnyaszegetten kell elsorvadnia a hétköznapi sivár, aprólékos küzdelmekben. Egy ilyen díszes, tág alkotási lehetőségeket nyújtó hivatali állás a legkiválóbb technikusok ambíció j áriak tárgya lehetne, s minden esetre nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a főváros műszaki szervezetében a legerősebb talentumok igyekezzenek helyhez jutná a mai kiváló személyzet pedig képességeinek legerősebb érvényesítésére sarkaltassék. A technikai ügyosztályokkal való együttműködés tekinteteben a többi közigazgatási ügyosztály munkássága is nyerne nívójában, mert a kellő magasabb technikai vezetés mellett, alkotásaik programjának kidolgozása elmélyülhetne s egy-egy új tervezet pontosan illeszkednék a főváros általános fejlesztési programing ába. A műszaki alpolgármesteri állás természetszerűen hozná magával a mai műszaki ügyosztályok célszerű beosztását és munkakörét, mérnöki, építészi, gépészmérnöki szerinti megszervezését. Egy modern műszaki szervezetben nem tűrhető meg a mai állapot, ahol például majdnem az összes gépészmérnöki teendők csak közigazgatási, — tehát teljesen laikus, — ügyosztályokon át kapcsolódnak be a városi adminisztráció életműködésébe. Felelős vezetőt, egységes irányítást követel a főváros élete s teljes lehetetlenségnek tartjuk, hogy annyi keserű lecke után is, a műszaki adminisztráció egyébként jóakaraté, a maguk szakmájában igen kiváló, de mégis csak laikus főtisztviselők kísérleti nyula lehessen. Minden helyes és egyszerű adminisztráció természetes, szinte magától értetődő tétele az, hogy műiden szak ügyet szakember kezeljen a legfelsőbb fórumig s csak a mi sajátságos, egyéni ambíciókkal teletűzdelt viszonyaink magyarázzák meg, hogy ezért az egyszerű, természetes adminisztratív követelésért ma még küzdeni kell. Aggódva figyelj ük a legközelebbi jövő eseményeit s reménykedve gondolunk arra az időre, amikor a „suprema lex“, — a főváros java és érdeke, — meghozza, azt az egyszerű megoldást, amikor a főváros műszaki ügyeit egy műszaki alpolgármester vezeti, irányítja s a hatalmas műszaki tábor munkáját ez a vezető főtisztviselő egységes erővé fogja össze. íöiun Károly is Kát lay öé Építőmester, oki, mérnök építési vállalkozók 6 Tslep — Iroda; Budapest, X.f Kőbáíiy al»éi 43/E Telefon: lózsef 568—28. _____ Bőr kabátok rövid és hosszú, bőrnadrágok, sportmellények, szörmebundák, soffőrbundák és őrbupdák, lábzsákok és kocsitakarók, Trench- Coat, autó bőrfejvédők, és kesztyűk. Ügyeljen az „/Ilii" védjegyre ! Gyártja: iflczél Bőrruházati Ipar Budapest, VII., Káróly-körút 13. Telefon: J. 364-91 SCHMIDT ÉS FEUBMCZ bádogos- és szerelő mesterek Budapest, V!., Csángó u. 11. Tel. L. 972-59 Kőbányai és Gépgyár Budapest, X„ Gcrgcly-utca 30. — Telefon : ). 361—79. Épít, javít, alakít szívaiíyútelepsket 1000 lőerőig, bál mely rendszerben. Kisebb szivattyúk szab. önfelszfvással. KÖRNYEZ LAJOS SZOBAFESTŐ, MÁZOLÓ és ARANYOZÓ MESTER Iroda i BUDAPEST, X., SZŐRÉNY-U. 5. | Műhely: VI., STEFÁNIA ÚT 2. tel, j. 441-99 KLOSE V. I FELVONÓGYÁR (SAJÁT GYÁRTELEPÜNKÖN) BUDAPEST, VI., GÖMB U. 44 fttirsdennemű felvonónak legtökéletesebb kivitelben vaió gyártása TELEFON : Lipót 960-24. TELEFON: Jóxsef 368 - 87. TÖRÖK IGNÁC ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ, VASBETONÉPÍTŐ, ÉPÍTŐMESTER Budapest, I, kér,, Ballag! Mór ucca 6 sz.
