Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-12 / 50. szám
/ Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fflltér Budapest, 1928 december 12. 4 \ fiú. szám HiiinBiia!!iK3iii0eiid!Oi^ii!ai!iDmsaiiiQH!0eBic2!i8Qi8iBmp3uoiisc3momouimimssii3iiDmouioismi!msimiaiaiiiáil E£ŐFIZ£TJÉSI ÁRAK: Egész évre................................................24 pengő Félévre....................................... ... .... 12 pengő Ál landóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ■sr Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 A kisember Valami különös lendülettel jött divatba, amióta az autótaxi rendszámok ügye napirenden van. Helyesen, jól van ez így, hiszen azon kell segíteni elsősorban, annak kell a hóna alá nyúlni, aki a leggyengébb, a legelhagyottabb. Nincs is semmi különös ellenvetésünk, amíg csak általánosságban követelik a kisember jüdrj sorsát, mi magunk is ott leszünk mindenkor és ha lehet, nem hangoskodással, hanem cselekedetekkel álunk rendelkezésére a jó ügynek. A véleményünk ott tér el a baloldali kisember-istápolók véleményétől, ahol a kisemberek megsegítésének módjára kell gondolni. Ök egyszerűen nem gondolkoznak a módokon, hanem bőkezű bohémséggel úgy szeretnének a kisembernek juttatni, hogy nem bánják, ha a köz szenved is miatta. Pedig nem is a kapitalizmust károsítják meg egyedül (amelynek valószínűleg ellenségei, de amelynek helyére más világrendet nem tudnak teremteni), hanem a kispolgárok egész légióját. Úgy akarnak a kisemberek apró csoportjának valamit juttatni, hogy a kisemberek igen nagy tömege kárt szenvedjen ezen a réven. Ami a konkrét esetet illeti, nagyon helyes, hogy a kisemberek, elsősorban az exisztenciájukat vesztő bérkocsisok taxirendszámokat kaptak. Sajnos, kevesen kaptak, sokkal többnek kellett volna adni. De a nagyvállalkozókat sem lehetett mellőzni, mert a kapitalista világrendben nem szabad bűnnek lenni, hogy valakinek nagy tőkéje van. Nem a kisember, hanem a kistőke sohasem tudja a közönségnek, a többi kispolgárnak azt nyújtani, amit a nagytőke, amely megbízható és amely mindenképpen eleget tud tenni vállalt kötelezettségének. Ha nem akar eleget tenni, fülön leltet fogni és kényszeríteni lehet arra, amit elmulasztott. De mit lehet csinálni a kistőkével? Semmit. A kistőke bármikor ki tud csúszni a kötelességteljesítés alól, de össze is roppan a nagytőke konkurenciája alatt, mert a közönség abba az autótaxiba fog ülni, amely szebb, kényelmesebb és több biztonságot nyújt. Ebben a tekintetben nincs a közönségben szentimentalizmus. De több kisembert kellett volna megsegíteni, mint amennyien taxirendszámot kaptak. A kistökéselcböl azonban előbb nagytőkét kellett volna csinálni azon a módon, amelyet igazán nem most és nem mi találtunk ki. Valahogyan tömöríteni kellett volna a kisembereket, hogy az aprópénzből nagypénz, a kisvállalatokból egyetlen konkurrens-kepes vállalat legyen. Általánosságban pedig a kisember-mentéshez is tervszerűség kell és valósággal odáig szeretnénk elmenni, hogy végeredményben még a játékbank is, amelynek ötletét éppen ma veti fel a Fővárosi Hírlap hasábjain Kozma Jenő dr., tulajdonképpen elsősorban a kisember üdvét szolgálja. Nem ötletszerűen kell a kisembert megsegíteni, hanem intézményesen, a gazdasági viszonyok általános javításával, nem taxírendszámokkal, hanem például az idegenforgalomnak minél nagyobbarányú felfokozásával. A csecsemőt is táplálni kell, de belepusztul, ha a felnőttek tápláló eledeleivel, például borjúpörkölttel traktáljuk. Egészséges gazdasági viszonyokat kell teremteni, a kapitálist kell elsősorban talpraállítani, hogy az bírja ki, amikor a kisembernek jobb exisztenciát kell biztosítani. Mi nagyon tisztában vagyunk azzal a Vázsonyi-féle elvvel, amelyet azok, akik végrendeleti örököseinek vallják magukat, el is felejtettek, s amely szerint a polgári rend védelme érdekében szaporítani kell a kispolgárokat. Mégis azt valljuk, hogy nem elegendő, ha nehány száz taxitulajdonossal szaporodik a kispolgárok rendje. Olyan eszközöket kell keA főváros tanácsának az autotaxi rendszámok szétosztása tárgyában hozott döntése miatt, baloldali körökből élesen támadják magát a kormányt is, amelynek pedig az új engedélyek szétosztásába beleszólása nem volt. Ügy a képviselőház ülésén, mint egyes lapokban is Herrmann Miksa kereskedelmi minisztert állítják oda, mint a kisemberek mellőzésének okozóját, sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy Folkusházy Lajos alpolgármester nem hibás, mert hiszen nem tett egyebet, mint hogy végrehajtotta a kereskedelmi miniszter akaratát. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezekről a támadásokról éppen a főváros mai rendkívüli közgyűlésére való tekintettel is, megkérdezte Herrniann Miksa kereskedelmi minisztert, aki a következőket mondotta: — Én kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a rendszámok szétosztása nem a minisztérium, nem a kormány, hanem kizárólag a főváros tanácsának a feladata. Az érvényben lévő törvényes^ helyzetnek megfelelően a rendszámok kiosztásának joga a főváros hatáskörébe tartozik. Hangsúlyozottan jelentem ki, hogy én egyáltalán nem folytam be a kérdés elintézésébe. A fővárosnak 1911 óta érvényben lévő szabályrendelete van, amely a taxiengedélyek kiadását a tanácsra ruházta. Kezdetben csak 280 rendszám szétosztásáról volt szó, és pedig abban az elgondolásban, hogy ezeket az új engedélyeket kisexisztenciák- nak kell juttatni. Amikor első leiratomban közöltem észrevételeimet és a kiadható engedélyek számát 280-ban állapítottam meg, általános felháborodás keletkezett minden oldalon azzal a megokolással, hogy ez a szám túlságosan kicsiny, azt fel kell emelni. A főváros ennek a felfogásnak újabb beadványban adott kifejezést. Ebben a beadványban a főváros azt kérte, hogy módosítsam leiratomat és egyben azt a javaslatot terjesztette elém, hogy ne csak a kisexisztenciák kapjanak rendszámot, hanem nagyvállalkozás is bekapcsolódhassák a fővárosi taxiközlekedés lebonyolításába. A főváros érveket sorolt fel, amelyekkel azt bizonyította, hogy a taxiközlekedés sima lebonyolítása, szükségszerű és állandó fejlesztése szempontjából feltétlenül előny és a közönség érdekében való kon- kurrenciát jelent a nagyvállalkozás támogatása. Felhozta a főváros azt az érvet is, hogy csak nagyvállalat tud garázsokat építeni és uccai telefonokat felállítani. Erre a beadványra azt válaszoltam, hogy helyeslem, ha nagyvállalatok fogják ezeket a kérdéseket megoldani, de nem mulaszthatom el ismételten hangoztatni, hogy a soffőrök^ és hadirokkantak előnyben részesítését kívánom. Az én állásfoglalásom tehát egyenes, nyílt és határozott volt. Nem a nagyvállalatok mellett érveltem, amivel szemben viszont a főváros részéről olyan | resni és találni, amelyek a proletariátus nagy tömegeit kapcsolják bele a kispolgárok soraiba. Azok a szűkkeblűek, azok a társadalmi rend energianélküli, tehetetlen védelmezői, akik taxirendszámokkal operálnak és azok a bőkezűek, akik az egész kispolgári rendnek, az egész proletariátusnak akarnak a hóna alá nyúlni. ellenvéleményt hallottam, hogy ez nem olyan kérdés, amelynél jótékonyságot lehet gyakorolni. Abban a leiratban, amelyet a főváros beadványára válaszoltam, szószerint így fejeztem ki magamat: „A főváros érvelésére való tekintettel, amely szerint a nagy- vállalatok mérhetetlen előnyt jelentenek, nem teszek észrevételt az ellen, hogy a nagyvállalatnak is adjanak rendszámokat...” Ebből tehát — jóhiszeműen nem lehet kiolvasni azt, hogy én a kisembereket háttérbe akartam volna szorítani. Állandóan támadások érik a kormányt, hogy beavatkozik az autonómia jogkörébe. Megállapítom, hogy én ebben az ügyben is csak annyit tettem, amennyit okvetlenül tennem kellett: az érdemi elintézést a tanácsra bíztam. Egyebet nem mondhatok. Azt hiszem, ez érthető és világos. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter nyilatkozatát teljes mértékben alátámasztja Folkusházy Lajos alpolgármester nyilatkozata is, amit ebben az ügyben tett. Folkusházy alpolgármester ugyanis maga állapítja meg legutóbbi részletes nyilatkozatában, — amelyet felvilágosításként adott a sajtónak —■ hogy egyedül ő felelős a rendszámok kiosztásáért. Minthogy a taxikérdés elintézésével kapcsolatba hozták Scitovszky Béla belügyminiszter személyét is, a Fővárosi Hirlap munkatársa megszólaltatta a belügyminisztert, akihez azzal a kérdéssel fordult, volt-e döntő szerepe a taxiprobléma megoldásában. Scitovszky Béla dr. belügyminiszter a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának: — A kereskedelmi miniszter úr, mielőtt a főváros beadványára válaszolt volna és rendeletét a vá- rozházára leküldte volna, természetesen kikérte az én véleményemet is. Bár a törvény értelmében volna rá lehetőség, hogy az autotaxi-ügy hozzám kerüljön, én ezzel a kérdéssel nem foglalkozom és pedig éppen abból az okból, hogy az autonómia szuverén jogkörébe beleavatkozni nem akarok. Én teljes mértékben respektálom az autonómiát, már pedig az nem vitás, hogy az autotaxi rendszámok szétosztásának joga a tanácsot illeti meg. A. kereskedelmi niniszter úrral e kérdésben folytatott megbeszélésem során kijelentettem, hogy helyeslem a kisexisztenciák támogatását, de aggodalmamnak adtam kifejezést abban a tekintetben, hogy a kérvényezők között olyan neveket is láttam, akik nem a maguk számára kértek taxikat. Egy nagy társaság, egy nagyvállalkozás, amely mögött nagy anyagi garanciák vannak, könnyebben megfogható, könnyebben vonható felelősségre és éppen ezért, nézetem szerint a kérdésnek ilyenirányú megoldása jobban szolgálja a főváros közönségének érdekeit. Ez volt az én egyéni véleményem, amely azonban a kérdés végleges eldöntésébe, vagyis a taxirendszámok szétosztásába nem folyt be, mert — ismétlem — az engedélyek szétosztása az autonómia, az adott esetben a tanács feladata volt. BaaBBBHBaBaHHBBHSBStääSHBaSBBHBBSSSEaaSBE« !BSi HERRMANN ÉS SCITOVSZKY miniszterek nyilatkoznak az autótaxlrendszámok kiosztásáról----- I—w—— H kormány egyik tagja sem avatkozott bele a főváros autonom Jogkörébe
