Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-07 / 45. szám
Tizenheted Hz évfolyam Budapest, 1928 november 7. 45, szám ^n'íWOsTfiiKLlP biiiaiiiniiiDniaiiiDiiiDiiiniiiDinaiiiauiaiiiaiiioiiiaiiiomDiiiaiiíDmDiiiDiiiaiiiDiití'iiidiitűTfiiáfifBin'nmerrriBII EEÖF1XFTÉS1 ÁJtAtez Egész évre ...............................................24 pengő Fé lévre............................................................12 pengő Állandóan: GASXHASÁG1 ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ KMIL MEGJELENIK Át IN DEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A ma^ar portéka úgy látszik mogimta a hamupipőkeséget, parádéba öltözködött, megtöltötte a kirakatokat és kivonult az uccára, ahol grandiózus mozgó kiállítást rendezett. Örömmel és tapssal fogadta a magyar közönség a kirakatok büszke, jogosan büszke vallomását: ez mind magyar árú. Megdobogtak a magyar szivek, amikor a magyar ipar nem is remélt gazdagságban és pompában vonult föl a budapesti uccákon. Ré- gente királyt kellett koronázni ahhoz, hogy a budapesti céhek fölvonuljanak a magas előkelőségek előtt és körülhordják a városon a eéhük-alkotta mesterműveket. Ezek a régi, már szinte mesének, álomnak tűnő felvonulások jutottak eszünkbe a vasárnapi pesti uccán és éleznünk kellett, hogy ez is koronázás: a magyar ipar koronázása. Ebben a pillanatban nehéz lenne még a siker mértékéről beszélni, de nem is tartjuk fontosnak a számadatokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy mennyi magyar márkájú, színtiszta magyar gyártmányú árú fogy el a Magyar Hét során. A fontos az volt, hogy a magyar ipar kilépett rezerváltságá- ból, levetette az ok nélküli szerénység szürke köntösét és fiatal lelkesedéssel jelentette be a saját diadalmas nagykorúságát. Igenis sutbadobta a magyar ipar azt a régi, szomorú bizalmatlanságot, amellyel .eddig többé-kevésbé önmagát kezelte, ezeken az ünneppé lett napokon felgerjedt benne a magamegbecsülés, amely helyett eddig a botor és sokszor bűnös szégyenkezés és szerénykedés volt az uralkodó érzése. A másik nagy eredmény a közönségnek szinte a meglepődésig, a kellemes megdöbbenésig való föl- eszmélése volt. Állítjuk, hogy tömegek voltak Budapesten és az országban, amelyek a magyar produktumok, ipari cikkek százairól hitték, hogy azok a külföld divatos, elbizakodott termékei. Furcsa csalódások, különös ébredések mentek végbe magyar lelkekben, amelyeket az ügyes és tolakodó külföldi reklám hosszú időn át hatalmában tartott. Ezek voltak azok, akik magyar árút csak akkor vettek, ha annak idegen neve mögött idegen árút reméltek. Vájjon hány százféle magyar árúról derült ki az idegenmajmoló magyar tömeg előtt, hogy csak az idegen név előkelő fátyola tudta megszerezni népszerűségét? Félrevezetett, az előkelőség ál-képzeteivel megfertőzött, magyarságában ingatag és megbízhatatlan emberek jótékony és hasznos megszégyenítése volt ez a hét, amelynek meg kellett teremtenie a magyar ipart elismerő és megbecsülő egészséges magyar közvéleményt. Sok-sok fölemelő és vigasztaló jelenség volt abban, hogy bőségesen akadtak olyanok is, akik vásárlói lévén a magyar iparnak, büszkék arra, amit ez a magyar ipar számukra termelt. Hogy csak mást ne említsünk, százával vonultak föl az automobilok és motorbiciklik, amelyeknek tulajdonosait nem riasztotta vissza sem a kényelmetlenség, sem a rossz időjárás attól, hogy elmenjenek tanúságot tenni a magyar ipar kiválósága mellett. Jól esett látni az olyan koronatanúkat, mint például Szentes város öntözőmasinája volt, amely szabadságot kért és kapott, hosszú mérföldeket utazott, hogy itt legyen amikor a magyar publikum ítél a magyar ipar fölött. A szentesi példa izzó magyarsága legyen tanulság Budapest székesfőváros számára is. Fogjon jobban a főváros jószándékán, mint a kereskedelmi miniszter sokszor megismételt, — bizony sokszor süket fülekre találó — rendelete a magyar ipar pártolásáról. Nem vonjuk kétségbe, hogy a főváros vezetősége őszinte barátja és lelkes híve a magyar iparnak, ám nem tagadhatjuk, hogy a magyar ipar pártolása körül a múltban igenis történtek hibák a városházán. Konkrét esetekre mutattunk rá nem egy esetben ezeken a hasábokon és épen a mi adataink nyomán komoly és megszívlelni való felszólalások is hangzottak el az illetékes városházi fórumokon. Hiszünk benne,, hogy a főváros illetékes tényezőit éppen úgy megerősítette a Magyar Hét, a magyar iparba vetett bizalmában, mint Budapest egyéb polgárságát. A fővárosnak kell az elsőnek lennie, amely száz százalékig levonja a magyar ipar ünnepi nap- jainak tanulságait és a hibákat, tévedéseket, amelyek eddig előfordultak, tökéletesen és gyökerestül kiirtja. A sikernek nem számadataiból, de erkölcsi értékéből állapítjuk meg mindezt. Az erkölcsi érték pedig biztosítani fogja idővel a gazdasági sikert is. Ma a Magyar Hetet még csak demonstrációnak tekintjük, az élniakarás, az önbizalom nemes és hasznos tüntetésének. Ezt a célt a mostani akció többé- kevésbbé el is érte, bár az is csak hasznos lehet, ha megállapítjuk, hogy a rendelkezésre álló eszközök még jobb felhasználásával még több eredményt lehetett volna kicsikarni. Főként azt kell a jövő számára tanulságként elkönyvelni, hogy az előzetes A múlt heti ünnepnapok megakasztották a közgyűlésnek különben is későn kezdődött költségvetési vitáját. A helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a baloldali bizottsági tagok feltűnően nagy számban és nagy terjedelmű beszédekkel készülnek felszólalásra, A közgyűlésnek a községi háztartások ellenőrzéséről szóló törvény rendelkezései értelmében november elsejéig végeznie kellett volna a költségvetés anyagával. A legközelebbi terminus, amelyet a törvény kifejezetten megállapít: november 15-e. Ez a terminus azonban már a felterjesztés tényére vonatkozik. Nyilvánvaló tehát, hogy a közgyűlésnek a legrövidebb idő alatt be kell fejeznie a vitát, ellenkező esetben a legvégső terminusig sem lesz a költségvetés a belügyminiszter elé terjeszthető. De nemcsak a városházán sürgős a munka, hanem a képviselőházban is, ahol szintén fővárosi kérdést tárgyalnak. Itt is november 15-e szerepel terminusként, amennyiben ezt az időpontot állapítja meg az 1924. évi XXVI. te. az időközi fővárosi választás kiírására. Kívánatos volna tehát, ha a képviselőház ' november 15-ig letárgyalná a fővárosi mandátumok meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot, nehogy a főváros igazoló-választmánya a választás napját kitűzni legyen kénytelen, hogy azután ez a kitűzés ismét tárgytalanná váljék. E két kérdésről, amely most a fővárost illetően a városházán és a képviselőházban tárgyalás alatt áll, beszéltünk Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában felhívást intéztem a fővárosi pártok vezetőihez. Megkértem őket arra, hogy az autonómia jól felfogott érdekében ne húzzák a költségvetés közgyűlési vitáját. Ezt a felszólítást és kérést most megismétlem. Utalok arra a tényre, hogy a belügyminisztériumban most szövegezik a fővárosi törvényt. Nyilvánvaló tehát, hogy az ügyrendre vonatkozó szakaszoknál a szövegezésre nem kis mértékben fog hatást gyakorolni az a módszer, amely a költségvetés közgyűlési vitájában lesz tapasztalható. A vita oknélkül való elnyujtása szigorú ügyrendi szakaszokat eredményezhet. Ez pedig nem lehet érdeké egyetlen közgyűlési pártnak sem. — Ugyanezt a következtetést kell levonni a képviselőházi vitát illetően is. Érthető volna, ha egy esetleges obstrukeiós tendencia hatásaként a házszabályok revíziójánál szigorító felfogás kerekedne felül. Azok, akik obstruálnak, maguk szolgáltatnak bizonyítékot arra, hogy a házszabályok szigorítására szükség van. Kozma Jenő a beszélgetés során kitért több fontos városházi problémára. Érdeklődésünkre megemlítette, hogy a hatos üzemi bizottpropaganda útjait irányítsák majd biztosabb, avató ttabb kézzel, szélesebb horizontot befogó szemmel. Mert a mostani propaganda bizony nem egy esetben fölösleges, sőt teljes tájékozatlanságra valló utakat futott be, mert szem elől tévesztette a célt és nyitott kapukat döngetett, mert nem látott tisztán. Mindez azonban csak tanulság a jövőre, a ma föladata az, hogy örüljünk a magyar ipar nagyszerű fellélekzésének és tiszteletreméltó öntudatra ébredésének, amely bizonyára nyomokat hagy a Coty-akban amúgy is mélyen és keservesen csalódott magyar közönség lelkében. ság legközelebbi feladatának a Vásárpénztár megvizsgálását tekinti. —- A Vásárpénztár — mondotta Kozma Jenő — előttünk teljesen ismeretlen terület, de ki kell jelentenem, hogy a Vásárpénztár működésével nem vagyok megelégedve. Ez nemcsak az én véleményem, hanem a párt véleménye is. Bepillantást akarok tehát nyerni a Vásárpénztár egész ügyvitelébe és máris kijelenthetem, hogy hatalmas purifikáló munkát akarunk ott végezni. Meg vagyok — már előre is — győződve arról, hogy nagy személyi változások fognak bekövetkezni a Vásárpénztár vezetésében. — Itt kell megemlítenem a Községi Takarék- pénztár ügyét is. Ezen a területen is rendet akarunk teremteni és pedig olyan értelemben, hogy sürgetjük a megindított belső fegyelmi vizsgálat befejezését. Tudni akarjuk, kik hibásak abban, hogy a tőzsdei Halász- üggyel kapcsolatosan a Községi Takarékpénztárat kínos helyzetbe hozták. Lehetetlenségnek, teljesen tarthatatlan állapotnak tartom, hogy a Községi Takarékpénztár és a Vásár- pénztár szimultánpártit játszhassanak egymással. A Vásárpénztárnak betétgyűjtő állomása van a Községi Takarékpénztár helyiségében. így nem lehet dolgozni. A Vásárpénztár, mint bankintézmény megszűnt. Nem fogadhat el tehát betéteket annál kevésbbé, mert hiszen nem lehet a Községi Takarékpénztárnak a konkurrense . . . —■ Ezen a téren tehát tiszta helyzetet akarunk és fogunk is teremteni. A főváros közönségét legközelebbről érdeklő kérdésekről, a villamosvitelclíj leszállításáról és az autóbusz forgalom fejlesztéséről Kozma Jenő ezeket mondotta: — Pártunk változatlan eréllyel küzd. a közszolgáltatások árának leszállításáért. Ebben a harcban azonban mi felelőtlenül és lelkiismeretlenül nem járhatunk el. Épen ezert a villamos- viteldíj leszállításának a kérdésében is azt nézzük, miként lehet a közönségnek azon a részén segítem, amely erre a segítségre a leginkább rászorul. Általános leszállításról nem beszélhetünk, mert ezzel esetleg nagyobb közérdeket veszelyeztetünk. Kerestünk tehát egy közbenső megoldást. Ezt Scheuer Robert dolgozta ki. Ez a megoldás bevezeti a 20 filléres egységárat^ ami olcsóbbodást jelent és egyszerűsíti a jegykezelést, ami viszont a bevetel aranyos emelkedeset fogja eredményezni, minthogy a kalauzok munkája némileg könnyebbe válik. Ezekután már csak arra kellene törekedni, Kozma Jenő purifikálást követel a Vásárpénztárnál és a Községi Takaréknál „Nagy személyi válíoszásote fognate beteöveíteexni a Vásár pénxíár vesetésében44 — „Tudni atearfulf. Kite J&ihásate a Halásx-ügyben ?44
