Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-31 / 44. szám
Tizenhéted/i Íz évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 október 31. 41. szám ka'iiimiiBSBSSSSRElíHQüsaísiiaiiBHsnBiiiBHüassifiaBiiHHiEiiiisiiiniiiESiiiEiHiHiiiamsísgEmalíiBíiiQiaflaiiiHififliniHnmQii ELŐFIZETÉSI ÁRÁSC: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivat al BED AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A reáflpolitika altjaira a hűvös, józan, sokszor kiábrándító reálpolitika útjain kell haladnunk a jövőben, — így mondta ezt Kozma Jenó' dr. abban a községi politika új irányait megszabó beszédében, amelyben megköszönte a bizalmat, hogy a Polgári Egység Klubja elnökévé választotta. Ez a beszéd volt méltó ahhoz az új, a magyar politikában, Budapest társadalmában igen magasan álló pozícióhoz, amelybe az általános tisztelet, a guvernamentális érzésű előkelő rétegek megbecsülése emelte az Egységes Községi Polgári Párt elnökét. Kozma Jenő működési köre, vezéri tevékenysége az eddigvalónál lényegesen tágabb területhez jutott, viszont Kozma Jenő egyénisége és új politikai, társadalmi pozíciója sokkal nagyobb, szinte országos jellegű érdeklődést biztosít a főváros ügyei számára. Bemutatkozó, programadó beszéde is dokumentuma ennek, mert már ebből a beszédből erőteljesen érzik a jóleső ígéret, hogy a Polgári Egység Klubjában uralkodó elemmé lesz a várospolitika ama felismerés alapján, hogy „a fővárosi polgárság érdeklődésének homlokterébe a városi politika lépett.” Jól esik ezt megállapítani és jólesik tudni a főváros polgárságának, amelyet „kenyérgondok gyötörnek”, mert jelentős erőtényezők állottak ezzel a budapesti kommunális élet szolgálatába. Különösen jólesik a polgárságnak az, hogy olyan támogatókra talált, akiknek politikai fegyverei között nem szerepel a demagógia és a Bauernfängerei. Éppen elég volt már a hősködő ígéretekből, a lelkiismeretlen licitálásokból, a tudatos félrevezetésekből, éppen ideje, hogy a városházán végre a hűvös, józan, sokszor kiábrándító reálpolitika legyen úrrá. Sokkal műveltebb és sokkal intelligensebb a budapesti közönség, semhogy még mindig az ámítás gyermekcipőjében kelljen járnia. Ki kellett nőnie és hála Istennek ki is nőtt ebből a gyermekcipőből, bár ennek is nagy ára van, mert „az ábrándokat keserű csalódássá ■ érlelte az idő, a frázisok pedig csak könnyeket fakasztó hazugságoknak bizonyultak.” Igenis, ma. már elérkezett az idő, amikor a fantasztikus tervek helyett le kell egyszerűsíteni a problémákat a maguk lényegére, hogy őszintén, világosan, frázisok nélkül beszélhessünk róluk. Jólesett hallani ezeket a hűvös, előkelő, de egészséges szavakat, amelyek meg fognak maradni a közönség lelkében. Meg fogja tanulni Budapest polgársága, hogy semmikor, még a legélesebb küzdelmek idején sem szabad olyan ígéretet komolynak tekinteni, készpénznek venni, amely ígéretet nem lehet megvalósítani, nem lehet beváltani. A közönség —• sajnos — nem egyszer saját bőrén tapasztalta a puffogó ígéretek és harsogó frázisok fájdalmas kimúlását, de a Kozma Jenőéhez hasonló bölcs, oktató beszédek jogaiba iktatják majd nemcsak a városházán, de a választó- közönség soraiban is a reálpolitikát. Már ma is meg vannak az eredmények, mert az Egységes Községi Polgári Párt becsületes, komoly tevékenysége révén „a polgári munka érvényesülni akarásának az eszméje megnövekedett és a legheterogénebb polgári elemek között összefogó kapoccsá lett.” Ennek a komoly és immár a reálpolitika útjára vezetett budapesti közönségnek igen erős problémája lesz a fővárosi törvény reformja, amellyel szintén foglalkozott székfoglaló beszédében Kozma Jenő. Az ő meghatározásában hallottuk először precizen megjelölve az igazi célt, azt, hogy ennek a törvénynek olyannak kell lennie, amelynek alapján úgy lehet fölépíteni a fővárost, hogy az új Budapesten mindenkor a polgárság akarata domináljon. Az új fővárosi politikának általánosságban ennek kell a fundamentumnak, a gerincnek lenni. Az új városi politika jelszava: mindent a polgárság érdekében. A polgárságnak, ennek a budapesti, mélységes tradíciókkal rendelkező polgárságnak biztos és múlhatatlan uralmát kell megalapozni, mert ez a polgárság az, amely súlyos terheket viselve vállán, adójával és egyéb szolgáltatásaival fenntartója ennek a városnak. Ennek a polgárságnak pedig, éppen mert a város fenntartó eleme, joga van ahhoz, hogy a főváros adminisztrációjának megkorrigálását, gyökeres reformját követelje. Nemcsak politikai jogainak megtartására és megvédésére van tehát joga, de joga van arra is hogy egy jobb adminisztráció becsületesen szolgálja érdekeit és igyekezzék csökkenteni immár elviselhetetlenül súlyos terheit. Ezek azok a gondolatok amelyek Kozma Jenő nevezetes, mindnyájunk számára nagyfontosságú beszédében megnyilatkoztak. A polgárság védelme és istápolása a polgári munka biztosítása, ezek vannak fölírva arra a zászlóra, amelynek őrzője most Kozma Jenő lett. Ez az a zászló, amelyet Bethlen István gróf Ripka Ferenc útján küldött annakidején a főváros polgársága számára. Az új zászlótartó első szózatát meg fogja érteni Budapest közönsége, amely egyre gyarapítja a komolyság és a becsületes munka táborát, ahol demagógia helyett reálpolitikát űznek. RASSAY KAROLY VISSZAVONULT A VÁROSI POLITIKÁTÓL A demokrata párt feloszlásának hatása a városi politikára — Bródy Ernő lesz az „öreg“ demokraták vezére — Bizalmas értekezlet Vézsonyi János lakásán KÁLLAY „REVIDIÁLTA“ VÁROSI POLITIKÁJÁT Nőm temetünk, nem y,. vontálunk és nincs bennünk fikarcnyi káröröm, amikor a demokrata párt teljes széteséséről számolunk be. Ellenkezően: azt valljuk, hogy a dolgok egészséges irányban fejlődtek. A válság, amely a Vázsonyi Vilmos által alapított és erőssé fejlesztett demokrata pártot fölrobbantotta, tulajdonképen politikai eredetűnek látszik, mert hiszen a végső kegyelemdöfést a parlamentben lejátszódott egy esemény adta meg. Aki azonban a politikusok eme csoportjának működését az utolsó időben figyelemmel kísértet, teljesen tisztában van azzal, hogy a válság magja a valóságban a községi politikában gyökerezett. Azok a politikusok és várospolitikusok, akik a múlt szombatig a Nemzeti Demokrata Pártot alkották, úgylátszik, politikailag is és kommunális szempontból is egészséges módon vonták le a tanulságokat: a politikában megszüntették a közösséget azokkal a politikusokkal, akik az utolsó időben politikai szarvashibákat, követtek el, a községi politikában pedig megszüntették azt a rendszert, amely eddig állandó zavarokat okozott a kompromisszumos kormányzásban, azt a rendszert, amely távolból és dilettáns módon irányított. Bennünket csak távolról érdekel az, hogy az országos politikában más tagozásban vonulnak föl ugyanazok az erők az ellenzéki frontra. Nem tudjuk azonban elképzelni, hogy a válság politikai természetű oka ne szolgált volna egészséges tanulságokkal abban az irányban, hogy ezentúl az egész ellenzék, a nemesebb tónusú parlamenti harcmodorra fog törekedni. Ezt az egy politikai konzekvenciát reméljük, át fogják plántálni a városházára is, ahol talán szintén szordinósabb és komolyabb hangot hallat majd a jövőben a baloldal. A válság, a robbanás kommunális jellegű eredményével egyelőre természetszerűen nem lehetünk még tisztában, mert ezen a téren még nem alakult ki a helyzet. Egy azonban egészen bizonyos, hogy Rassay Károly férfiasán levonta a konzekvenciát és eltökélte, hogy visszavonul a községi politikától. Nem csináltunk belőle soha titkot, hogy Rassay egyébként kivételes talentuma valahogy nem tud testhezálló lenni a községi politikához, hatalmas politikai elfoglaltsága mellett nem volt módjában «mgismerni a főváros adminisztrációjának kolosszális gépezetét és valahogy nem tudott együtt érezni ennek a városnak polgárságával. Ha ezt belátta Rassay Károly, akkor csak elismeréssel tudunk adózni férfias elhatározása iránt, amelynek azonban már csak azért is be kellett következnie, mert hiszen abból a demokrata pártból, amely a városi ügyekbe való beavatkozását lehetővé tette, a parlamenti csoport feloszlatásával ő maga is kilépettnek tekinthető. Vázsonyi Vilmos demokrata pártja hozta abba a helyzetbe Rassay Károlyt, hogy városatyai mandátum nélkül vezére lehetett a demokraták városházi csoportjának és irányítója a demokrata párt városházi politikájának. Minden egészséges, építéletű és jószemű ember előre láthatta, hogy Rassay Károlynak a Vázsonyi-féle demokrata pá rt élére való kerülése egészségtelen, hosszú ideig fenn nem tartható frigy volt, mert sohasem szabad elfelejteni, hogy Vázsonyi Vilmos elsősorban várospolitikus volt és a demokrata párt elsősorban város- politikai pártként alakult és minden tradíciója ehhez a feladatához fűzte. Ezekre a feladatokra pedig Rassay Károly pillanatig sem volt alkalmas ember, de valószínűnek kell tartani azt, hogy Rassay nem is érezte meg ennek a pártnak tulajdonképpen való hivatottságát és karakterét. A budapesti demokratákat ma is elsősorban a főváros ügyei érdeklik és azok a csoportok, amelyek a Teréz körúti pártkör mögött állanak, elsősorban várospolitikai alakulatok. Ez a párt ma is legérzékenyebb a várospolitikai kérdésekben és a Rassay Károllyal való politikai frigy fölött akkor kondult meg a halálharang, amikor kiderült, hogy a demokrata párt vezérkara és sorkatonái éppen a várospolitika területén követték el a legkomolyabb és a legvégzetesebb hibákat. Ez volt a gyökere a demokrata párt szétrobbanásának, amelyet mi várospolitikai szempontból egészségesnek és eredményekkel kecsegtetőnek latunk. Rassay Károly visszavonulása Rassay Károly, mint említettük, férfiasán levonta a konzekvenciákat és elhatározta, hogy a községi politikától visszavonul. Természetesen minden politikai viszavonulásnak megvan a maga aranytűd ja és így ezt az elhatározását is csak ^ félhangon jelenti be Rassay Károly, aki egy hosszabb nyilatkozatában többek között a következő mondatot is elmondta: — Az adott helyzetben és az előtérbe nyomuló kérdések minden tevékenységemet le fogják kötni, éppen ezért a községi politikában az új választások elérkeztéig még az eddigi mértékben sem kívánok részt venni. Aki ismeri a politikai terminológiát, az nagyon jól tudja, hogy Rassay Károlynak ez a kijelentése teljes és tökéletes visszavonulást jelent a községi politikától.
