Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-10-10 / 41. szám
Tizenhetedik évfolyam. Ara 50 fillér Budapest, 1928 október 10. 41 szám . miiii.iimun.nn ELŐFIZETÉSI ÁHAK: Egész évre..................................24 pengő Félévre...........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D AC S 0 EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BÚD AFEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Dostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A november egyre közeledőbb ábrázata mintha derűsebbé, nyu- godalmasabbá szelídülne a távolságon át. Nem arról a pár pengőről van szó, amennyivel több marad a pesti polgár zsebében majd elsején, amikor a lakásbért kifizeti. Nem erről a pár pengőről van szó, hanem arról, hogy a pesti polgár végre érezni kezdi, hogy nem kell följajdulnia, nem kell siránkoznia, nem kell gyűléseket rendezni és fölvonulásokon tüntetni az élet legelemibb jogaiért. Arról van szó, hogy a budapesti polgár ma már érzi a támogató kezeket és a helyette is gondolkodó agy velőket. Jóleső tudat az, ha az ember érzi a gondját viselő jószándékot és látja ennek a jószándéknak tettekben való megnyilatkozását. Hogy a házbér nem növekedik, ez a tény nem is azért jelentőségteljes, mert egy bizonyos összeg megmarad a zsebünkben, hanem azért, mert ezt az ösz- széget a budapesti polgár már nem tudta volna, vagy csak nagyon nehezen tudta volna előkeríteni. Hiszen a terhek nem csökkentek, ellenben a nyár folyamán megnövekedett a magunk hibáján kívül a drágaság, amely világjelenségként köszöntött be és ezzel arányban nem emelkedtek sem a kereseti viszonyok, sem az érvényesülési lehetőségek. Meg kell állapítani, hogy Budapest polgársága soha ilyen türelmesen, soha ilyen nyugodtan nem viselte az egyre súlyosbodó keresztet. Ennek a nyugalomnak kétségkívül az az oka, hogy érzi azt a gondoskodó kezet, amelyet nem kell cselekvésre buzdítani, mert cselekszik magától. Látjuk, hogy vannak, akik a házbérgondok megszelídítéséből hímet szeretnének varrni a saját politikai habitusukra. Ezek az urak azonban talán egy kicsit szerénytelenül intézik a náluk megszokott lelkes önadminisztrálást, mert bárhogy keresünk, bárhogy kutatunk utána, úgynevezett ellenzéki akció sikerét fölfedezni nem tudjuk. Hiszen olyan egyszerűen ment itt minden, olyan simán intéződött el a novemberi meg az azt követő házbérek kérdése, hogy minden előbb megszületett és valósággá lett, mint az ellenzéki csatasorok, akárcsak fölfejlődni is tudtak volna. Mindössze az történt, hogy Ripka Ferenc főpolgármester föltárta a polgárság bajait Vass József népjóléti és Wekerle Sándor pénzügy- miniszter előtt, akik látva és méltányolva a helyzetet, gyorsan és bölcsen cselekedtek. Az ellenzéki rajvonal, amelynek kifejlődését ez a gyors cselekvés megakadályozta, már csak azon ál- mélkodhatott, hogy a kormány többet cselekedett, mint amiről ők álmodni mertek. Mert nemcsak a novemberi házbér ügye intéződött el, hanem a kormány stabilizálta a mostani házbért, kárpótolta a háztulajdonosokat, megszabadított bennünket a lakásfelszabadítás folyton fenyegető rémétől mindaddig, amíg a lakáskérdés végleges megoldást nem nyer. Vájjon hitték-e ezt azok, akik közgyűlési és parlamenti harcokra készültek és akik előtt tágasabb kapu nyílt meg, mint amilyet ők maguk betörni akartak? Kiderült tehát, hogy jóakarattal, bölcs meggondolással mindig lehet mindenkit kielégítő megoldásokat találni. Megnyugvás ez a pesti polgárnak, aki ezer bajával küzd és aki előtt, mikor pihenőre tér, ezrével rajzanak a gondok. Tudjuk nagyon jól, hogy a fővárosnak ma nincsenek anyagi eszközei ahhoz, hogy a polgárságnak ezt az ezer gondját elsimítsa. Láttuk azokat a küzdelmeket, amelyek a tanács kulisszái mögött a költségvetés körül lezajlottak. Nincs pénz, nincs anyagi segítség, nem lehet a dolgokat a legkönnyebb végén megfogni, nem lehet egyszerűen azt mondani), hogy kitárjuk a pénztárajtókat, majd csak elmúlnak a polgárság gondjai. Ma csak olyan eszközökkel lehet dolgozni, amihez nem kell pénz. És bebizonyosodott, hogy vannak ilyen eszközök. Bebizonyosodott például a lakáskérdésnél, ahol Vass József népjóléti miniszter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Ripka Ferenc főpolgármester megtalálták azt a megoldást, amely senkit sem terhel és senkit sem károsít. Vannak azonban más területek is, ahol ha a megoldásokhoz pénz kell is, de nem kell több pénz, mint eddig és nem kell több pénz, mint amennyi rendelkezésre áll. Ripka Ferenc főpolgármester most a városkormányzás két ilyen ágára vetette tekintetét. A budapesti polgárság két óriási problémáját vette kezébe és meg vagyunk róla győződve, hogy mind a két probléma megoldásánál meg fogja találni a szükséges eszközöket. Az egyik kérdés az utak ügye, a másik pedig a kórházak immár mindig több botrányt fölidéző nagy kérdése. Olyan dolog ez mind a kettő, ahol a főváros igen nagy áldozatokat hozott, de valahogy a bajok gyökerét, a betegségek bacillusait nem látták, nem tudták kiirtani. Mi hiszünk benne, hogy van mód a betegségek kiirtására. Ripka Ferenc főpolgármester végigtanuimányozta már az útkérdést, most pedig a kórházak felülvizsgálásával foglalkozik. Nem hisszük, hogy csalódnánk, ha azt mondjuk, hogy meg fogja találni az eszközöket és módokat arra, hogy ugyanazért a pénzért, amelyért eddig rossz utat építettek, a jövőben jó utat fognak lérehozni. A kórházi mizériáknál valószínűen már nehezebb a helyzet, élesebb szemre és gazdagabb szívre van szükség, hogy minden rendbe jöjjön. Ripka Ferencben mind a kettőt érezzük: éles szeme meg fogja látni, ha valaki nincs a helyén, ha valaki önös érdekeit ápolja a betegek helyett és gazdag lelke megmutatja majd az irányokat, hogy milyen szellemnek kell életrekapnia Budapest könyörületességének e megszentelt hajlékaiban. Két gond, három gond esik le így egymásután majd a budapesti polgár válláról. Azután akkor újra kezdheti a főpolgármester, csinálhatja egymásután a legkülönbözőbb razziákat, mert sok még, nagyon sok a megmaradó gond. Fáradhatatlan munkára, mérhetetlen akaraterőre van szükség, de ha ez meg van, aminthogy megvan a főpolgármesterben, akkor lassan, de mindig örvendetesebben közeledünk ahhoz, hogy Budapestnek ismét boldog, nyugodtlelkű polgárai legyünk. A városházi élet rendkívül megélénkült. A pénzügyi bizottság megkezdte a ' öltségvetés tárgyalását és hamarosan beköszöntött az első vihar is. A vihar nem a költségvetés, hanem a Halász-ügy körül keletkezett azzal a hírrel kapcsolatosan, hogy a veszteségben érdekeltek listáján a Községi Takarékpénztár is szerepel. A vitában, amely már három napja tart, felvonultak mindazok a kérdések, amelyek a főváros közönségét leginkább foglalkoztatják. Városházi körökben feltűnt, hogy Kozma Jenő dr„ az Egységes Községi Polgári Párt elnöke mindezádeig nem szólalt föl. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte Kozma Jenőt, mi az oka annak, hogy tartózkodik a vitában való részvételtől? ICozmi Jenő dr. a következőket mondotta: — Azért nem szólalok föl a pénzügyi! bizottságban a költségvetéshez, mert nem akarok hozzájárulni a vita elhúzódásához. A közgyűlésen nagyobb beszédet szándékozom mondani a költségvetésről. Beszédemben ki fogok térni minden olyan problémára. amely manapság Budapest lakosságát bármilyen vonatkozásban érinti. Fölöslegesnek tartom, hogy kétszer mondjak véleményt ugyanarról a témáról- Eléggé helytelen, hogy egyesek részéről ilyen gyakorlat fejlődött ki, ami csak arra alkalmas, hogy növelje azoknak a számát, akik az autonómia szűkítésére keresnek okokat. A Halász-ügy — A vfta megindulása előtt szóba került a Községi Takarékpénztár szerepe a Halász-ügyben. Az olyan ügy, mint a Halász Lajos tőzsdei afférja, a Községi Takarékpénztár működését a legminimálisabb mértékben sem érintheti. A Községi Takarék nem azért alakult, hogy üzleteket bonyolítson le a saját számlájára. A megalakítás óta egy pillanatra sem szűntünk meg hangsúlyozni, hogy puritán, altruista, minden kockázatos spekulációtól távol álló intézményt akarunk létetsíteni. Olyan takarékpénztárat akarunk, amely lehetőségeket nyújt! a törvényhatóság szociális elgondolásainak érvényesítésére. Épen azért, mert mi ilyen szigorú feltételeket kötöttünk ki, nem tételezem föl, hogy fedezetlenül bárkinek legcsekélyebb összeget is adtak volna. Ha a Községi Takaréknál ilyen természetű ügyleteket bonyolítanak le, akkor ott teljes fedezetnek kell biztosítva lennie. Én a magam részéről a legnagyobb eréllyel fogom követelni a helyzet teljes tisztázását. A legintenzívebb figyelemmel kísérem egyébként is a Községi Takarékpénztár működését, nyilvánvaló Imiért nem beszél kozma jenő a költségvetés pénzügyi vitáiéban? Közgyűlési beszédét megelőzően a Fővárosi Hírlapban nyilatkozik a költségvetésről tehát, hogy az elsők közt vagyok, akik teljes szigorúsággal óhajtják a Községi Takarék és a Halász- ügy kivizsgálását. Bizonyosra veszem azonban, hogy itt különösebb veszteség nem érheti a fővárost. Bk röntgen-botrány A beszélgetés során szóvátettük az Uj Szent János-kórház röntgenosztályának botrányát. Kozma Jenő ezeket mondotta: —■ Ha bármely kórházban a legcsekélyebb panasz merül föl, azt alaposan meg kell vizsgálni. Mindenütt teljes rendet kell teremtem! — személyekre való tekintet nélkül. Nem akarok elébe vágni a megindított vizsgálatnak, várom tehát az eredményt, nem habozom azonban kijelenteni, hogy a kórházak orvosi vezetése és adminisztráció kezelése tekintetében a drákói szigor álláspontjára helyezkedem. ha bármily csekély szabálytalanságot állapít meg a vizsgálat. Ezen a téren nincs helye a tréfának... árleszállítás és reáípoihika A költségvetésről Kozma Jenő így nyilatkozott: —* Sipőcz polgármester expozéja komoly munka eredménye volt. Meg kell állapítanom, hogy a költségvetés összeállítása a feltornyosuló akadályok példátlanul nagy tömege ellenére is sikerültnek mondható. A pénzügyi ügyosztály és annak vezetője kétségtelenül szép és értékes munkát végzett. A költségvetés számol a főváros teljesítő képességével. Számol a bevételi lehetőségekkel és számbaveszi a kielégítésre feltétlen igényt tartó szükségleteket. Épen azért, mert ennyire figyelmes körültekintéssel készült az új költségvetés, én nem hiszem, hogy azon különösebb változtatást lehetne keresztülhajtani a részletes tárgyalás során. Én a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy az üzemeknek tehermentesítő szerepüknek kell lenniük a főváros költségvetésében. Ez a szerep nincs eléggé kihasználva. Bizonyos oldalról állandóan nyereségekről beszélnek és úgy állítják be a dolgot, minthogyha ezek a mutatkozó nyereségek alapul szolgálhatnának a közszolgáltatások árának nagyobbarányú leszállítására. Akik a következményekkel való nemtörődömséggel ezeket a „nyereségeket“ állítják előtérbe, hogy az árleszállítás népszerű követeléseit hangoztathassák, azoknak jó lesz a figyelmébe ajánlani azt a tényt, hogy sehol a világon nincs ilyen olcsó gáz és ilyen olcsó villany. De különben is ezek a „feleslegek“ vagy egyáltalán nem feleslegek, vagy csak kis részben feleslegek, hiszen az üzemek hatalmas tőkét treprezen-
