Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-22 / 34. szám
Ára 50 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre.......................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ ^iiaa!giHHniBiflHli!lBlluBiHHhintiiai»Hii»atffii1 VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S 0 E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUT03IATA 137—15 István király vendégei még cs^k most csomagolnak, még csak most rántják majd elő fehér zsebkendőjüket, hogy Istenhozzádot és köszönetét mondjanak azért a néhány napi nagyon kellemes, nagyon üde, nagyon jó szórakozásért, amelyet a magyar főváros nyújtott nekik. Ebben a pillanatban még nem volna ildomos, de nem is lehetséges fölállítani a mérleget, még lehetetlen kiosztani a polgári dicséret érdemrendjeit, viszont még az is korai volna, hogy megnyomjuk a kritikus tollát. Mégis, a megelégedettség első boldog pillanatában sietve kell konstatálni, hogy Szent István Hetének sikere az idén messze felülmúlta az eddigieket. Nem voltak goromba, nyaktörő hibák, nem történtek olyan gikszerek, amelyek a külföldi és a hazai vendéget egyaránt elriasztanák attól, hogy máskor is felkeressék Budapestet. Amit nyújtottunk, talán még nem közelíti meg azt a magas, művészi és nemzeti színvonalat, amelyet ezen a héten, majd a következő esztendőkben szeretnénk elérni, de a Szent István Hetének igenis, volt nagy és szép közönsége, voltak látványosságai, voltak szórakozásai, kellemesen szép, becsületesen jóakaratéi vendéglátást produkáltunk. A szép vendéglátó napok múltával két igen örvendetes dolgot kell nagy általánosságban konstatálnunk. Az egyik az, hogy Ripka Ferenc főpolgármester nagyszerű gondolata most már komoly lendülettel indult meg a megvalósulás útján. A másik pedig az, amit a legnagyobb örömmel láttunk ezekben a zajos, tarka és mégis emelkedett szellemű napokban, hogy tudniillik Budapest hosszú, egy évtizedesnél nagyobb aléltságából kezd föleszméim. Újra kezdi megmutatni világvárosi arculatát, amelyet hol a szenvedések, hol a gyötrelmek, hol a nélkülözések, hol az indulatok torzították el. Amióta a háború fellángolt, Budapest megállt, fejlődése bilincsek alatt nyögött, jókedve, életszeretete elhomályosodott, de most. mintha végre kezdene felszabadulni az egymást nyomon követő, sokféle átok alól. Most végre a réginek láttuk a magyar fővárost, kitört megint a jókedve, a gesztusai megint egy fiatal világvárosra vallottak, amely ötletekkel, életkedvvel, ifjúi virágzással indul a jövendő felé. Melyikünknek nem fáj, hogy megakadtunk a nagy úton, hogy fanyar lett a kedve ennek a városnak és hogy makacsul, csökönyösen állt az előhaladás poros országútján. Vad és zivataros események, a történelem rossz játékai, az élet átkosan verő keze nagyon meglátogatta ezt a várost. Mégis azt hisszük, hogy előbb életre lehetett volna kelteni. A szomorúság, az élettelenség szürke álarcát, a gyász fekete fátylát sokkal előbb el lehetett volna vele dobatni. Hiszen annyi pezsgő erő van ebben a városban, annyi életkedv és annyi életerő bu- \ zog benne, hogy sokkal hamarabb vissza lehetett volna téríteni a fejlődés útjára, ha lettek volna bátor és energikus ébresztő kezek, bánatot, agyongyötrött- séget felejtető nagy akaratok. Mintha azonban mesterségesen akasztották volna meg Budapestet abban, hogy feledje a gyászt, feledje a megtiprottságot. Azokra a kezekre gondolunk, amelyek fölös óvatosságból eloltották éjszakánkint az ucca lámpáit, amelyek krejzleros takarékossággal nem ültették be új fákkal a kipusztult tereket és ligeteket. Aki a most lezajlott napokban látta a Halászbástya tűzpalotáját, a Gellérthegy égbeszökő tűzijátékát, az gondoljon az egy-két év előtti sötét pesti uccák és a mostani ragyogó kivilágítás különbségére. A nehéz és fájdalmas esztendőket meg kellett koplalni, tudja ezt Budapest minden polgára, de a gyász és a foghoz vert garas politikáját örök életig űzni még sem lehet. Ha valakit orvul leütnek a sötétben, első pillanatban véresen bukik a földre, de nem fekszik ott aléltan, hogy rászáradjon a vér, hanem, ha van benne életenergia, talpraáll, bekötözi sebeit és erejét összegyűjtve várja, 'hogy visszaadja a kölcsönt. Budapestet, sajnos, rászáradt vérrel a testén hosszú esztendőkön át aléltan hagyták a földön fetrengeni. A mostani Szent István Hét mutatta meg igazán hogy milyen hibás, milyen energiát- lan, milyen anyámasszony-politika volt ez. Valahogy így kell megfogni a dolgokat, ahogyan most próbálkoztunk vele. Nem az elragadtatás hang- j ján beszélünk még erről a Szent István Hétről, de a kitörő örömet nem akarjuk elfojtani, mert hiszen hosszú, nagy betegségnek az orvosságát találtuk meg. Amit mi mindig sejtettünk, most azután teljes tökéletes bizonyossággal megállapítottuk és ez az, hogy a földresujtott Budapest igenis, tele van életerővel, amelyet csak fokozni kell, nagy munkával, nagy energiával, nagy áldozatkészséggel, nagy szeretettel vissza kell emelni a világvárosias fejlődés diadalmas útjára. Legyen vége a sopánkodásnak és a vacillálásnak, amely mikor világvárosias ötletek megvalósításáról van szó, mindig a szociális haladás krokodilus-köny- nyeit hullatja. Ahányszor az utóbbi időben a főváros olyan intézményt akart csinálni, amelyet az egész világ megcsodálna, az akadékoskodók, a töprengők mindig azt vetették oda, hogy előbb építsünk lakóházat és építsünk kórházat, egyszóval a mindennapi szükségleteket elégítsük ki. Semmi sem áll távolabb tőlünk, minthogy a jogos és természetes szociális követelések elé gátat akarnánk vetni. Meg is kell valósítani mindazt, amire a budapesti polgárság mindennapi életének szüksége van. De ezeknél megállani, a világvárosi fejlődést feláldozni, halálos vétek lenne. Egy hétre lélegzett fel csak most Budapest és aki nem jár vakon az uccák on, az igenis be fogja látni, hogy a régi, békebeli sokat és oktalanul korholt, bohémnek és könnyelműnek nevezett, valójában pedig nagyvonalú, évtizedekre előrelátó városi politikának újra felderült a napja. Ez az egy hét megmutatta, hogy Budapest tud ismét jókedvű, életerős lenni. Tud olyat produkálni, amely idecsábítja az egész, egységes magyarságot, de idecsábítja a külföldet is. Budapest ismét meg tud indulni a világvárosi fejlődés útján, de csak akkor, ha skartba teszi a fölös óvatosságot és a világvárosi fejlődést világvárosi koncepcióval akarja I elérni. (D. b.) aki a nagyszabású Szent István Hét jelentőségéről az alábbiakban vázolta gondolatait a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt: —■ Nagy örömmel és jóleső érzéssel láttam, hogy a Szent István Hét idei kibontakozásában mindinkább megközelíti azt, amit én az eszme felvetésekor elgondoltam. Összehozza ez az eszme itt az ország szívében, egy helyen, egyszerre a nagyokat, kicsinyeket, az egész magyar népet, osztály- és valláskülönbség nélkül, mint ahogy Szent István gondolata is az egész országé, mindenkié, aki azt szívébe fogadja. —• Az idei Szent István Hét, amint azt már megállapíthatjuk. a hozzáfűzött várakozást valóra váltotta, Az egyes testületek, csoportok, amelyek az idesereglett idegeneknek kedves szórakoztató pro- grammot állítottak össze, olyan szerencsés kézzel dolgoztak, hogy az idei programúihoz már nem tapadt oly kellemetlen sallang, amely miatt restelkednünk kellene. Az ünnep egyházi része hétfőn olv lélekemelő pompával és a közönség olv óriási részvétele mellett történt, hogy arra niég a háború előtti időkben sem találunk példát. Még nem tudjuk pontosan megállapítani a vidékről _ és S külföldről ide sereglettek számát, de azt hiszem, i hogy ezek a számok minden várakozást felülmúlnak. — Ami az egyes látványosságokat illeti, ki kell emelnem a Stefáiija-úton rendezett jelmezes, történelmi felvonulást. Hétfőn délelőtt alkalmam volt beszélgetni József királyi herceggel, aki ugyancsak elragadtatással nyilatkozott a felvonulásról, s azt családjával együtt végignézte; különösen a Trianont'* és a „Magyar feltámadás“-t szimbolizáló jelenetek megkapó momentumai nyerték el a királyi hercegi család elismerését. — Nagyon szép és magas nívójú a mezőgazdasági kiállítás is. Az RIPKA FERENC FŐPOLGÁRMESTER a Szent István Hét és a Szent István! gondolat nagy nemzeti jelentőségéről---------------—«««xc Mwi ---------------A fövő esztendőben kulminál a Szent István heti ünnepségek pompája és nagyszerűsége Az idei Szent István Hét óriási tömegeivel valóban az volt, aminek Ripka Ferenc főpolgármester nagyszerű gondolata szánta: „nemzeti mozgósítás“. De túl is nőtt a csonka ország határain, s nemcsak Szent István birodalma: Nagymagyarország minden magyarjának lelkét koncentrálta Budapesten, hanem nagy tömegekben mozgatta meg az amerikai magyarságot is s új világba szakadt olyan véreink százait vonzotta ide, akik már évtizedek óta nem jártak idehaza. Sőt ennél többet tett: nagy számmal jött „haza“ az amerikai magyarságnak az a generációja, amely ismeri ugyan még az anyanyelRipka Ferenc főpolgármestert vet. de már az újvilágban született és soha nem látta eddig az óhaza földjét. Ez egyedül olyan siker. amiért magáért érdemes volt a Szent István Hetet megrendezni. Ezért az idei Szent István Hét valóban a magyar szivek és lelkek találkozója. az érzelmek és erők egyesítője volt és újabb lépés a magyarság egysége, N agymagyar ország felé. A nagyszerű ünnepi napok lezajlása után fel- | kerestük ünnepi sportesemények között a kerékpáros világbajnokság és a jubiláns uszóverseny érdemel meg minden elismerést, mint az eszmények két legkiválóbbika. Nem hagyhatom említés nélkül az ünnepi hét egyik legmeg- kapóbb látnivalóját, a1 pompás kivilágítást és a tűzijátékot. A koronázó-templom és a Halász-bástya a reflektorok fényében, a budai gyönyörű panoráma előterében úgy tündökölt, minha valami mesebeli tündérpalota lenne, s aki látta ezt a megkapó képet, kivétel nélkül azért sóhajtozott, hogy miért nem tudjuk az egész budai várat ilymódon megvilágítani. Reméljük, hogy jövőre már ezt a közkívánságot is sikerül megvalósítani, mert oly pompás látványosság ez. amelyet a világ egyetlen városa sem produkálhat. — A Szent István Hét idei szép sikere igazolja, hogy mennyire helyes volt az az eddig tanúsított körültekintő óvatosság, amellyel négy évvel ezelőtt felvetett eszmémet fokozatosan visszük közelebb a tökéletes megvalósításhoz. — Bizton remélem, hogy a jövő évi Szent István Hét —• amelynek nagyszabású és az eddigieket messze felülmúló programmján az arra illetékesek már is serényen dolgoznak —, már ilyen tesz és egyes attrakcióiban a Szent István heti ünnepi tervek kulminációiát fogja elérni. — A jövő' évi Szent István Hét során kerül bemutatásra Herczeg Ferenc „Szent Margit“ legendája. A grandiózus színjáték a szabad ég alatt, a Margitszigeten lesz az Operaház és a Nemzeti Színház művészeinek együttes részvételével és rendezésében. A szereplők százai működnek közre a legenda tö-
