Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-08 / 32. szám
Budapest, 1928 augusztus 8. 1 i Lestier tanár úr összehasonlítja Budapestet Párizzsal és A FŐVÁROS! HÍRLAPBAN KALKULUST OSZT Jean Leslier urat három napon át kalauzoltam Budapesten, ami annyival is inkább kötelességem volt, mert Leslier úr, akivel a párizsi magyar követség útján ismerkedtem meg, viszont az én idegen- vezetőm volt, amikor a Szajna partján kóboroltam. Leslier-nek Bécsben volt dolga, mire lerándult hozzánk is. Vidáman toppant be a lakásomba: — Kedves barátom. Ugy-e nem remélte, hogy szaván fogom? Váltsa be ígéretét és mutassa meg nekem a magyar fővárost. Boldogan tettem eleget ennek a váratlan feladatnak, főleg azért is, mert Leslier, aki gimnáziumi tanár, jó szemű ember, aki mélyen be tud látni abba a mindig izgalmasan érdekes emberáradásba, amelyet egy város élete jelent. Ezenkívül összehasonlító elme, amint ezt nem is titkolta: — Most lemérhetjük Párizst és Budapestet. Taxiba akartam vele szállni a kőrútnál. Nem engedte. Embereket akarok látni— mondotta — és felugrottunk egy nagy piros autóbuszba. Budapest — nyert Szemét gyorsan végigsétáltatta a kocsiban és már „diagnózist“ csinált: — Anélkül, hogy túlzottan udvariaskodni akarnék, — ezt ne is kívánja tőlem —, ennél a pontinál Budapest nyert. Már mint az autóbuszoknál. Ép figyeltem reggel: sokféle típusú és színű autóbusz fut, ami nagyon okos dolog, szemben a mi fővárosunk egyszínű és típusú, unalmasan egyforma kocsijaival. Talán ki fog nevetni, hogy ilyen kicsiségeken nagy- képüsködöm. de higyje . el igazam van. az ideges. kényszerűségből sokat utazó városi ember idegeinek jótékony cirógatás, ha napi öt-hat autóbuszútját nem ugyanazon a kocsin teszi meg. A milliőváltozás felfrissítő hatása ilyen parányi dolgokban is él. Ha én beszélnék Budapest polgármesterével, meg is mondanám neki, nehogy rátérjenek az egytípusú rendszerre ... Természetesen városunk szívenütő látványosságához vezettem, a Dunaparthoz, amelyre egyszer azt mondotta nekem egy hivatásos idegenvezető: „A Dunánál ziccerre dolgozom. Itt nincs rizikó. Biztos a hatás.“ Igaza volt. Leslier előrehajolva bámulta a panorámát és miikor szünetet tartott a lelkes jelzők pergőtűzében, megkérdeztem: — Hogyan látja a Dunát a Szajna partjához hasonlítva? A Duna a Szajnával — holtversenyben Élénken felelti — Egész más ... két különböző dolog, Kár is összehasonlítani. Valahogy olyanféle, mintha azt mondanám egészséges szépség és dekadens szépség. Ez a hasonlat sántít, de- valamit mégis mond. Először is a budapesti Dunapart festői, anélkül, hogy romantikus lenne ebben a képben, ami most a szemünk előtt van. Tisztaság, egészséges nyugalom, bárhová is tekintek. Nemes homlokzatú házak, méltóságosan ívelő vonal. Nem akarom megbántani az érzékenységét, de olyan ez a part, amely a külső szépségével hat, de hirtelen pillantásra nem mutatja meg a lelkét. A Szajnapart az más. A Szajna megközelítően sem olyan szép ugyan, mint a Duna, de viszont nappal épúgy, mint este, kitárja a lelkét, romantikát, költészetet, hangulatot lehet. Várjon csak. hogy egy példát mondjak: a keskeny patinás partú Szajna szinte kívánja, hogy a partról szomorúfüzek hajoljanak a vízbe, de ugy-e a Duna monumentalitásánál fogva elnyelné semmitmondóan az ilyen szomorúfüzes partrészletet... A Szajna meghitt, közvetlen, kicsit fáradt, a Duna előkelő, zárkózottal! ünnepélyes... Hasonlít Salzburgra, annak romantikája nélkül... Hanem tudja mit, eljövünk ide este is. Elhatároztam, hogy este kiviszem propeUer'en a szigetre. A várkert kioszknál akartuk megkezdeni a hajó- kázást. Lesétáltam az alsó partra és elindultam megkeresni a propeller állomást. Bizony zavarbajöttem, mert öt éve nem ültem propelleren és nem tudtam, hol van az állomás. Végre láttam valami állomásszerü kikötőt híddal, de már ötven lépésnyire zavartan megálltam: — Ez nem lehet az, hiszen teljesen sötét. Egy lámpája sem ég! __________________ TE LEFONI i. 885-78 HATH Ar TELEFON I L 886—71 OKU MÉRNÖK MÉRNÖKI IRODÁJA ÉS ÉPÍTÉSI VÁLLALATA Magasépítés, út, vasúi, hídépítés, vasbeton BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 77—79, I. EM. 17 Saját anyagtelep 11., FEHÉRVÁRI-ÚT 78. Telefon i Józaef 885—18 Leslier nevetve bólintott. Ügy van, másutt kell, hogy legyen. De hol? Mert én végignéztem a budai oldalt a Lánchíd és Erzsébethíd között, de egyetlen kivilágított bódét nem láttam, amelyre ráfoghattam volna, hogy propellerállomás. Tanácstalanul járkáltunk vagy öt percig fel s alá. amikor a francia úr izgatottan felkiáltott: — Ott jön a hajó. Roppant kíváncsiság fogott el: ugyan hol a pokolban köthet ez ki. Nagy meglepetésemre a sötét házikó felé tartott. Loholva siettünk abban az irányban s mire odaértünk, egyszerre kigyulladtak a lámpák a bódén. Csakugyan ez volt a propellerállomás. — Csak akkor ég a lámpa, ha kiköt a propeller — közölte érdeklődésemre egy életunt arcú hajós, akiről nem tudtam megállapítani, hogy honnan bújhatott elő. A Városliget — vesztett Resteltem tájékozatlanságomat francia vendégem előtt, mire azt mondottam, hogy valahogy kimagyarázzam a dolgot: — Szegény nép vagyunk uram, spórolunk még a villannyal is. — Azt látom a sötét Dunapartról — felelte Leslier — de vigasztalódjunk: a Szajnapart sem sokkal világosabb. Viszont hallatlanul örült, hogy a Margitszigetet este sem zárják be. Hogy „nyitva van“ éjjel-nappal. — Tudja, mennyit boszankodtam én Párizsban, hogy a Luxembourgot és Nonceont este bezárják. A Stefánia úton sem volt szerencsénk. Leslier a Gerbeaud-pavillon közelében, ahol a kényelmes kerti karosszékek sorakoznak, így szólt hozzám: — ügy is sokat jártunk, ezen a kellemes helyen tartunk egy kis pihenőt. Leülünk és beszélgetünk. Maga is kapjon fel egy karosszéket és én Is ezt teszem, aztán behúzódunk oda a fehér nyírfák közé. Imádom a nyírfákat, gyermekkoromban mindig nagyapámnál nyaraltam, nyírerdő volt az udvar ... Tudja, hogy Pestnek egyik legszebb része ez a nyírfás táj, figyelje csak ezt a remegő, muzsikásán sejtelmes hangulatot . . . Gyorsan felkapta a karosszéket és már indult is kezében a székkel a „muzsikás hangulat“ felé ... Ijedten rohantam utána annyival is inkább, mert a karszalagos asszony is igyekezett, még pedig dühösen villámló szemekkel felénk. — Monsieur Leslier! Hová viszi azt a széket? Nem lehet elfelejteni a tanár úr bűbájosán csodálkozó arcát, ahogyan a karosszéket tartva nézett reám. — Nem vagyunk a Luxembourgban és a Champs Elysée-n sem. Ott ha tetszik, beviheti a gyepágy közepére is a széket, vagy kiválaszthat egy árnyékos fát és odatelepedhetik a székkel, akár meghitt kettesben is. Nem kell a parkban sorban ülni a közönségnek, mint az iskolában a gyermekeknek. Mindenki odateszi a széket, ahová akarja, de most Budapesten vagyunk. Itt „rend“ van. Tegye csak le gyorsan azt a karosszéket, mert baj lesz. A „baj“ a karszalagos asszony szemében meg is jelent. Alig tudtam megnyugtatni a mérges asszonyságot, hogy eszünk ágában sem volt ellopni a karosszékeket a Stefániáról és hogy csak annyi történt, hogy Leslier úr összetévesztette Budapestet Párizzsal. Eredményhirdetés Második nap este ezt mondottam neki:-— Most jön a sláger. És kivittem autón a Jánoshegyi kilátónál levő vendéglőhöz. Bámultuk a csillagos Budapestet. Nyelte a levegőt Leslier és úgy rajongott, hogy önérzetesen húztam ki magam. De egyszerre csak megszólalt: — Mondja, ragályos betegség van itt? — Hogyan? — Hol vannak a vendégek? Megszámoltam: nyolcán ültünk az isteni terraszón. Kénytelen voltam kipakolni: — Tetszik tudni, ide csak azok járhatnak, akiknek autójuk van. Mert akinek nincs: vagy villamoson jön ki Zugligetbe, de akkor kénytelen több mint félórát gyalogolni a sötét erdőben. (Már ha van hozzá bátorsága.) Vagy a Svábhegyen át jön ki, ekkor kétszer félórát utazik fogaskerekűn meglehetős drágán s aztán autón jön át. Kicsit méregbe jött Leslier: — Nem értem. Párizsnak volt egy kopár, sziklás vidéke. Nem ilyen gyönyörű hely, mint ez. Sziklás, fanélküli sivár rész. A Buttes-Chaunorts. Három év alatt vadregényes parkká alakítottuk át. Mégpedig nagyszerű közlekedéssel. Hogy itt miért nincs közvetlen hegyi vasút?... Végül megkértem, hogy mivel úgyis tanár, osztogasson kalkulust Budapestről. íme a tanár úr notesze: HIKKER GYULA RAa-y vacbutor-» «odroayáyybctét gyára. SsaBodn, kórhá* és p«n*tó teQas liniailnii* Budapest« VIL kor., Holló ucca 3. Mintaraktári 'VIL, Dohány ooca 4 (In. templom adML) Tetefoa i Gyári Jóasaf 04—rlE, Mintaraktáf i Jáasrf jgl —417. __________ Budap est 1 Az emberek 2 Közlekedés 2 Pincérek 1 Dunapart nappal 1 „ este 2 Széchenyi népfürdő 3 — Es a pesti nők, mester? — kérdeztem. Öröm gyulladt ki a szemében s így szólt: — Nincs reá kalkulus. Imádnivalóan szépek. Dr. Diószcghy Miklós. HEVERDLE ISTVÁN OKL. MÉRNÖK, ÉPÍTŐMESTER Vili. BAROSS UCCA 74 TELEFON: JÓZSEF 302—75 RIEDER OTTÓ Villamosberendezési vállalat, m ű s z a ki intézet, Alapíttafott: 1895. elektrotechnikai és A. B. C. tagoknak hat havi hitel rádió cikkek raktára Budapest IV, irányi u. 20. Tel.: Aut.837-07 SOLTY LÁSZLÓ KERTÉPÍTŐ Kertészeti telepei: BUDAPEST TELEFON: S0LTSZENT1MRE II.. PASARÉTI-ÚT 129 968-92 PEST-MEGYE fíRAUSZ LAJOS szobrászművész Épületmunkák, homlokzati díszítmény, specialista Stukkó menyezeti munkákban. Bronz- és famunkák. — Művészi síremlékek márvány, gránit, mészkő, műkőanyagbol. — Műterem: BUDAPEST, VI., LEHtL-U. 14. Telefonit v6 *- 908-48. _____________Elsőrangú referenciák. sz entessy Mihály Telefon : ASZTALOS ÉS KARPI t OS ÁRU GYÁRA József Znia halápi hazaltKöbánya RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, V, KÉR, TISZA ISTVÁN UCCA 2, SZÁM TELEFON: AUTOMATA 820-51 HUTTERERésKÓlA éptiiet- és díszműbádogos, egészségügyi berendezési vállalat Budapest, IV, Magyar u. 42-44 Telefon automata 854-08. WIHARTFERENC ÉPÍTÉSZ — ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST, Vi!., COLUMBUS-U. 5/b. TELEFON: JÓZSEF 380-07.
