Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-08 / 32. szám
4 JMirwb&'Jjúzkp Budapest 1928 augusztus 8. Körséta Pest-Buda aranykorában, amikor a konstantinápolyi portékát egészen Amsterdamig vontatták a pesti révészek A Fővárosi Hírlapban néhány héttel ezelőtt, a legutóbbi kerületi városbíróválasztások alkalmával érdekes kortörténeti adatokkal ismertettük a hajdani Budai Bíró hatalmát, az egykori bíróválasztást, amely valaha országos jelentőségű esemény volt, s amely jelentőségében messze felülmúlta a modern polgármesterválasztás sablonos külsőségeit. Most ismét egy kis történelmi sétára indulunk a hajdani Pest-Budán, amelynek ugyanazok voltak az érdekei, életfeltételei, problémái, mint a mai Budapestnek. Régi pest-budai sétánkon most is Furébl Győző dr. a cicerónénk, aki tudvalévőén nemcsak kiváló tanügyi tanácsnoka a fővárosnak,' hanem egyetemi magántanár és nagyszerű historikus is. — Mint minden városban, Budán és Pesten is az iparosok alkották a városi polgárság zömét, s az ipar, a kereskedelem volt a lakosság főfoglalkozása. A kereskedelmi és ipari élet a legrégibb évszázadok óta igen fejlett és élénk volt. Az iparűzés előmozdítására és az iparosok közös érdkeinek támogatására alakultak meg a városokban, elsősorban Budán és Pesten az iparoscéhek. amelyek szinte beleolvadtak a városi közigazgatási életbe is. A város élén álló tanács tagjai túlnyomórészben az iparosok soraiból kerültek ki. A céhtagság úgyszólván egy volt a polgári joggal. A céhmesterség a városi igazgatás előiskolája volt. a tanácsban való részvétel és a bírói tisztség szintén ilyen előfeltételekkel járt. A céhek tisztújítását egyidőben tartották a városi tisztújítással, ebből is látszik, mennyire ösz- szeforrt a céhek élete a városok életével. A céhek tagjainak befolyás_a igen nagy volt a budai és pesti közéletben. A céhek zártkörű társaságot alkottak, s a felvételt igen megnehezítették. Egyidőben szinte kasztrendszer fejlődött ki, s így történt, hogy Buda igazi nagyváros volt. Volt Budán tarka összevisszaságban: zsibárus, gyógyszerész, gabona- és abrakkereskedő, olajárus, italmérő, kofa, mészáros, hentes, húsfüstölő, hajvágó, vadhús-árus, pék, süteménysütő, cukrász, mézeska- lácsos, legfinomabb és kevésbbé finom süteménykészítő, közepes pék és feketekení^eret sütő. halárus, halász, pénzverő, ötvös, aranynyujtó, páncélgyártó, kardkészítő, harang- és ónöntő, kerékgyártó, bádogos, lakatos, sarkantyúkészítő, vasnyujtó, tűkészítő, íjj- gyártó, tistös, nyeregkészítő, szíjgyártó, csiszár, gyapjúverő, vászonfestő, takács, posztónyíró, halina- posztógyártó (kallós), fehérítő, kocsigyártó, bognár, pintér, esztergályozó, kötéllverő, posztószövő, kesztyűs, tarisznyakészítő, bőröndös, övkészítő, nadrágszíj csináló, szűcs, irhacsináló, talpszabó, moínár, kovács, festő, asztalos, kőfaragó, téglavető, kövező, ács, kőműves, cserepes, nőiszabó, subakészítő, molnár, sörfőző és még egy sereg másfoglalkozású ember, mint seborvos, borbély, fördős, vincellér, hajós, viízhordő, akik a régi Pest-Buda életében kivétel nélkül igen fontos szerepet játszottak. — A régi Magyarországod a kereskedelem eleinte vándorkereskedelem volt, amely az országos vásárokon bonyolódott le. Szent László rendelte el, hogy másutt, mint nyilvános vásárokon. piacokon venni, vagy eladni semmit nem szabad. Amennyiben nagyobbértékű áruról volt szó, úgy még itt is a városbíró és' a vámszedő jelenléte volt szükséges. Ünnep- és vasárnapokon a kereskedést szigorúan tiltották. Aki templom helyett vásárra ment, lovát vesztete, ha a kereskedő bódét állított, le kellett bontani, s a papnak, aki észrevette, köteles volt külön 55 penzát fizetni. Becs kereskedelmi centruma — Pest —• Kálmán király alatt a tengermelléki kereskedelem a magyarok kezébe jutott. nél volt a vásár, a kapuk előtt II. Ulászló korában szintén két országos vásár volt Budán. Mária-Mag- dolna napján a Várban és Péter-Pál napján az Alsóvárosban, a mostani Batthyány ucca és Kapás ucca torkolatánál, a hajdani Szent Péter Martir-témplom előtt. Zsigmond idejében a rendes hetivásárt szerdán és pénteken tartották, de szombaton is volt vásár. A szerdai a németek nagyvásárja volt a Nagyboldogasszony- (a mostani Mátyás)-templom előtti téren; pénteken volt a magyarok vásárja, a Szent Mária- Magdolna-, illetve a mostani Kapisztrán-templom előtt. A szombati vásárt a bécsi-kapunál tartották. Hetenként egyszer a zsidók is tartottak külön vásárt a maguk uccájában. — A hetivásároknál sokkal fontosabbak voltak az előbb említett országos vásárok. Az évi vásár ünnepszámba ment. Az időt. amikor a szabadkereskedelem megkezdődhetett harangszóval jelezték. Ilyen napokon a „tisztességes ügyben'* letartóztatott foglyok szabadságot élveztek. amíg a harang a vásár végét nem jelezte. Az országos vásár alatt elkövetett vétségeket — viszont — kétszeres bírsággal büntették. Buda az európai kereskedelem kapuja — Az országos vásárokon főleg a belföldi kereskedelem bonyolódót le, de ezentúl, csaknem szakadatlanul egy másik igen élénk kereskedelem színhelye is volt Buda, és pedig a külföldi kereskedelemé. A keleti cikkek tetemes mennyisége előbb érintette Budát, mint Bécset. így Buda az egész európai kereskedelem kapuja volt. ' — A keleti cikkeket Konstantinápolyból genuaiak szállították a Duna torkolatához és onnan szárazon, Brassón keresztül hozták Buda felé. Óriási terjedelmű, s valóságos kis ménesekkel vontatott járművek voltak ezek a híres brassói szekereik, amelyeket azután a budai és pesti révészek hajóra raktak lovaikkal együtt és vízen vontattak felfelé. Bécsnek, Nyugatnak, fel egészen Amsterdamig. — A külföldi kereskedelem hathatós támogatása mellett a hatóságok nem mulasztották el azonban a belföldi kereskedelem hathatós védelmét sem. Az egyetlen versenytárs Ebben az időben a külkereskedelem nálunk igen nagyméretű volt. ügy szárazon, mint vízen igen nagyarányú tranzitot or galmat bonyolítottak le; a pesti és kerepesi kikötők voltak e forgalom centrumai, amelyről 1148-ból való hajózási okmányok tanúskodnak. — II. Endre alatt — Budának csak egy versenytársa akadt és ez testvérvárosa, Pest volt. amelynek természeti előnyei a kiváltságokra alkalmasabbak voltak. A Duna folyásának ezen a pontján ugyanis nem Buda vált a természetes kikötőhely, hanem Pest. A hajóknak Pest nemcsak kényelmesebb kikötő volt, hanem olyan hely is, ahonnan közvetlenül több mint a fél ország messze valósággal „tanácsképes nemzetségek“ fejlődtek ki. A városi tanácsnak olyan szociális jellege volt, hogy csak az tudott valamihez jutni, csak az tudta valamire vinni, aki valamely előkelő polgárcsalád tagja volt,, vagy ilyennek a védelme alatt állott! A kisebb iparosok kénytelenek voltak a városi arisztokráciát tevő iparosokkal, kereskedőkkel, céhbeliekkel valóságos függőviszonyban lenni s közülük „Mundmcuinokat“, pártfogókat választottak a maguk számára. A budaiak 58 mestersége — A legjelentősebb ipari város a középkorban Buda volt. A budai törvénykönyv 58 mesterségre tartalmaz szabályokat. A kereskedők és iparosok sokféleségéből kitűnik, hogy BUDAPEST-SVÁBHEGY! SZANATORBUN Magaslati (430 m) klimatikus diétás gyógyintézet * Európa egyik legszebb, legmodernebb szanatóriuma belbetegek, idegbetegek és üdülők részére Központi fűtés, meleg-hidesr viz minden szobában, 34 lakosztály, külön elő- és fürdőszobával. Minden szobához külön loggia. Városi telefon, rádió, optikai jelzőberendezés, stb. A Svábhegy Budapest centrumától 20 percnyire. 430—480 m. magasan fekszik, elragadó szépségű kilátással, kb. 100 km. gondozott séta- és lcocsiútak. Portalan levegője, csendje és nyugalma ideális gyógyítója a beteg testnek és fáradt léleknek. GOCF * TEHNISZ * EOVAGEÁS MAPini I (az új főépületbenjbeleértve ötszöri O') nnnnntnl NArlUld diétás étkezést, fűtést vizkúrákat LL PGIigOlOl ceokban ' 20 pengőtől Kapuszta Gusztáv építőmester BUDAPEST, VIII., KISSTÁCIÓ UCCA 3. Telefon: József 393-08. a pesti kikötő a bécsi kereskedelem nagy központjává fejlődött. Nagy Lajos alatt még nagyobb lendületet kap a kereskedelem. Különösen borban, nyersbőrben és terményekben volt nagy exportunk, amelyek centruma természetesen Pest és Buda. Igen híresek voltak a pesti bor-, gyapjú- és marhaexportvásárok, amelyeket bár most lehetne életretámasztani. Mátyás király a pesti és budai kereskedőknek az áruszállításoknál vámmentességet adományozott, úgy Horvátország, mint Lengyelország felé, ami főleg a borszállítmányoknál volt nagyjelentőségű. — A kereskedelem fő centruma Buda. Minden út ide vezetett, amit árumegállítási jogánál fogva ki is használt. A budai polgárok egyik fő kiváltsága a vásártartási jog volt, amelyet 12S7-ben nyertek el, s e tekintetben a nyálak szigetének apácáival voltak kemény vitatkozások, akik 1255-ben szerzett jogokra hivatkoztak. Ennek alapján a helypénzszedési jogot egyideig tényleg az apácák is élvezték. — Az országos vásárokon kívül voltak, természetesen, hetivásárok is, amelyeket a tanács igen keményen megrendszabályozott. A tanács szabta meg, hogy mivel, hányán foglalkozhatnak, hol árusíthatnak és mennyiért. Az árakra nézve megvolt a hatósági árszabás. A mészárosoké volt a piac főhelye. Mögöttük volt a vadárusok helye, akiknek nem volt szabad közönséges húst kimérni. „Tisztességes ügyben“ letartóztatottak — Vasárnapokon és ünnepeken a Nagyboldog- -asszony templomában mondott mise után kezdődhetett meg a borvásár. Később Buda és Pest piacain legélénkebb volt, a forgalom vasárnapokon. A főpiac Budán volt, s ilyenkor sok nép gyűlt.össze különböző vidékekről. Bűdán volt rendes heti- és országosvásár is. Országos vásár volt Kisasszony napja (szeptember 8.) nyolcadában, úgy a Várban, mint a külvirosokbaln, s ez 15 napig tartott. Szentjúnos fejvétele napján (augusztus 29-én) és pünkösdkor a mai bdcsi-lépcsőnél és a király-lépcsővidékeire vezettek az utak, míg Buda csak egy kis megye területének volt bajosan megközelíthető kereskedelmi központja. A téli hónapokban, midő'n a Duna sem hajózható, sem a jégen át járható nem volt, — Budán rekedtek a fél ország árucikkei. Szükségképpen a nagykereskedőknek nemcsak Budán, hanem Pesten is voltak raktárai. A pesti kereskedelmi élet központja a Bécsi-kapu környéke volt. — A városi hatóságok nagyon ügyeltek a kereskedelem „szolidságára“ is. A hatóság jogköre arra is kiterjedt, hogy az eladásra kerülő áru minimális mennyiségét és árát megszabja és azok minőségét is ellenőrizze. A mértékek ellenőrzése is a hatóság feladata volt. A hamis mérték használatát igen szigorúan büntették. Budán és Pesten az úgynevezett budai mérték használata volt a kötelező. Buda és Pest tehát a legrégibb idők óta Európa egyik legfontosabb kerekesdelmi gócpontja volt, ami természetadta előnyeinek következménye. A trianoni békeparancs, a reánk erőszakolt határok bilincsei a ma helyzetét igen megnehezítették, de a természet és a történelem tanulságaiból arra kell következtetnünk, hogy Budapest egész bizonyosan rövidesen elfoglalja az európai kereskedelem és gazdasági élet vérkeringésében azt a centrális, vezető helyet, amelyet már Mencszáz évvel ezelőtt, elfoglalt, s amely őt a Duna völgyiének hegemóniájával együtt ma is, változatlanul megilleti. Gyártja az egyedüli MAGYAR ólomminiumgyár Fémkereskedelmi R.-T» Budapest, VI., Forgách u„ 4. sz.
