Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-23 / 21. (969.) szám

J'-N Ti zenhetedik évfolyam Ara 50 ffmér Budapest, 1928 május 23 21 (969) szám E® SÍIÉ iHiaiúHihgumnrffiWnaflfci ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D ÁCS 0 E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al: BUDAPEST VI., SZÍV TJCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 Nagy problémák előtte írla dr. Sipka Ferenc főpolgármester Dereka felé járunk az esztendőnek, amelyet megindulásakor kivételes fontosságú esztendő­nek mondottam. Ez a szerény jóslatom, — úgy­látszik, — minden tekintetben be fog válni. Bu­dapest tényleg nagy esztendejét éli, amint­hogy nagy esztendő ez az ország számára is, hiszen most jutottunk el oda, hogy az állam és a főváros háztartásának óriási erőfeszítéssel tör­tént rendbehozása után elérkezettnek láthatjuk az alkotások idejét. Eljutottunk ahhoz a pont­hoz, ahol Magyarország pénzügyminisztere nyu­godj lélekkel hivatkozhatik optimizmusára és kijelentheti: „Meg kell mutatni erőnket és aka­ratunkat, hogy képesek vagyunk rendbehozni gazdasági viszonyainkat.“ Ugyanez a helyzet a budapesti városházán is és most, amikor a ki­vételes fontosságú esztendő közepe táján já­runk, mi is nyugodt optimizmussal tekinthetünk a fejlemények elé. A főváros számára is rendkívül fontosságú Emi János pénzügyminiszternek imént idézett ki­jelentése, mert az utóbbi esztendők — mégha eddig nem tudtuk, vagy nem akartuk voi na is tudni — erősen beigazolták azt a tökéletes egy­másra utaltságot, amely az ország és a főváros között fennáll. Be kell vallani aziti is, hogy eb­ben az egymásra utaltságban a főváros a gyen­gébbik fél, amelynek szinte minden életmegnyil­vánulásánál, minden fejlődési mozzanatánál szük­sége van az ország kormányának támogató, gyá- molító kezére. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a főváros az ország kegyelméből él, mert hiszen a fővárosnak is bele kell kapcsolódnia a maga nagyszerű erejével az ország mindinkább fellen­dülő fejlődésébe. Az ország, az állam sem lé­tesíthet intézményeket anélkül, hogy a főváros hatalmas erejét igénybe ne vegye. Hogy máso­kat ne említsünk, csak leginkább az aktuálitás elő­terében álló kérdésekről szólunk. Ott van a most napirendre kerülő Talbot-centrálé ügye, amelyet megalkot a kereskedelmi kormány, de szüksége van a fővárosra, mint nagyfogyasztóra. Ott vannak a kultuszminiszter úr ragyogó tervei, amelyekért hálás lesz az egész nemzet, de ame­lyeknek létesítéséhez örömmel viszi sege­delmét Budapest székesfőváros, mint azt a lágy­mányosi egyetemi város megvalósításánál lát­juk és látni fogjuk akkor is, amikor az új Nem­zeti Színház megteremtése eleven valósággá! érik. Ebben a reciprocitásban azonban még min­dig a főváros az, amely jobban rá van szorulva az állam, a kormány támogató kezére. A kivé­teles fontosságú esztendő telve van a nagy al­kotások tervével. Itt van mindenekelőtt a nagy beruházó program, amelynek végrehajtásához a szükséges nagy külföldi kölcsönt lehetővé tette ugyan Budapest tökéletes hitele, de amely­nek megszerzésében mégis erőteljes segítséget nyújtott a pénzügyi kormány. A legutóbbi nagy harcok eredményeként megvalósul végre a Községi Takarékpénztár is. A főváros gazda­sági autonómiáiáit fogja hatalmasan megerősí­teni ez a szerv, amelynek megvalósítása terén ismét rendkívül sokat köszönhet a főváros a kormány jóindulatának. Azután sorra követ­keznek mindazok az alkotások, amelyeknek a nagy esztendő nevéhez kell fűződniök, vagy legalább is megvalósításuk irányában ennek az esztendőnek rendkívüli fontosságú lépéseket kell meghoznia. Csak néhány nagy problémát’"emlí­tek, mint amilyen Budapest közlekedésének ren­dezése, a közélelmezési kérdések páratlan fon­tosságú megoldása, az idegenforgalom fellendí­tése, a magángazdaság szanálása és a magán­építkezések tovább folytatásának lehetővé tétele. Vájjon elképzelhető-e, hogy a budapesti közlekedés ezer betegségét meg lehet szüntetni, az új intézmények egész sorát meg lehet te­remteni a magyar állam és a magyar kormány segedelme nélkül? A forgalomból eddig kizárt útvonalakon rövidesen az autóbuszok seregének kell közlekednie, a város életébe mind erőseb­ben bekapcsolódó kültelkekről gyorsvasútinak kell szállítania a lakosságot a város belsejébe, a túlzsúfolt villamosforgalmat lassankiit vagy' a föld alá, vagy a magasba kell átplántálni. A közélelmezést egész terjedelmében át kell szer­vezni, a felhozatalt, a szétosztást szervezett adminisztrációval tökéletessé kell tenni, vásár- csarnokokat kell építeni, nagyvásár-telepet létesíteni, hogy Budapest lakossága mindig friss és egészséges élelmiszerhez jusson, lehetőleg, minél olcsóbb áron, Azután itt vannak a közegészségügy nagy vesze­delmei, amelyeket mind el kell hárítani. Budapest ezen a téren rengeteg áldozatot ho­zott már és pedig olyan áldozatokat, amelyek­nek hasznát nemcsak a budapesti polgárság, de az egész ország látja. A régi kórházak rendbe­hozatala, a felszerelések megújítása, az új köz­ponti kórház megteremtése rengeteg új terhet ró a fővárosra, És ez még mindig nem elég, még mindig kórházra van szüksége, kórházra, amelyet már nem a főváros, de az ország, vagy a legjobban érdekelt Pest vármegye ké­szítsen. Budapest idegenforgalmának fellendí­tése is nagyban országos érdek, hasonlóképpen az ország életébe kapcsolódva lehet csak re­mélni Budapest magángazdaságainak szanálá­sát és a magánépítkezések újabb fellendülését. íme, mennyi feladat, mennyi megoldandó probléma, mennyi munka, mennyi fáradság, mennyi tennivaló, amelyeknél valamennyinél érezzük, látjuk, szükségünk van a kormányzat gyámolító kezére. Mindenkinek, aki objektiven szemléli az eseményeket, el kell ismernie, hogy gróf Bethlen István kormánya jóindulattal és szeretettel foglalkozik állandóan a főváros ügyeivel és még sohasem tagadta meg támogató kezét akkor, amikor a főváros vitális érdekei­ről volt szó. Ezután is reménykedünk abban, hogy a kormány minden alkalommal segítsé­günkre lesz, a fővárost a nagy esztendő nagy problémáinak megoldásában támogatja. A fővárosnak csak egy kötelessége van és ez az, hogy példát adjon az országnak abban, hogy komolyan, bölcsen intézze saját ügyeit és tanácskozó termét nem teszi a poli­tikai harcok és személyes torzsalkodások csataterévé. Herrmann Miksa miniszter kijelenti a Fővárosi Hirlap-nak, hogy a dunántúli centrálé felépítése előtt a legkisebb akadály sem ái! Ä kelenföldi telep fejlesztése a főváros autonom joga Május 15-én járt le a Talbot-kölesön kibocsátá­sának határideje. A jegyzési felhívások — az eddig beérkezett jelentések szerint — teljes eredménnyel jártak, Amíg egyrészről a dunántúli villamoscentrálé létesítésének problémája pénzügyileg elintézettnek tekinthető, addig a másik oldalon: a fővárosnak a dunántúli villamoscentráléba való bekapcsolódásának ügyében még több fontos kérdés vár elintézésre, Bi­zonyos oldalról úgy állítják be a helyzetet, mintha kiküszöbölhetetlen ellentétekről volna szó a főváros és a kormány között és ezekből az ellentétekből szóló hírekből azt a következtetést vonják le, hogy a főváros oldaláról még súlyos komplikációk fognak felmerülni. Ezekkel az állítólagos ellentétekkel hoz­zák kapcsolatba a főváros^ világítási bizottságának a kelenföldi telep fejlesztéséről hozott határozatát is. Ezekről a hiresztelt ellentétekről megkérdeztük Herrmann Miksa kereskedelmi minisztert, akinél ér­deklődtünk a Talbot-kölcsön kibocsátásának eredmé­nye és a legközelebbi teendők ügyében is. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka­társának-: — A Talbot-kölcsön kibocsátása megtörtént, a jegyzések befejeződtek. A legnagyobb meg­elégedéssel és örömmel közölhetem, hogy a jegyzések eredménye legmesszebb­menő várakozásunkat is felülmúlta. E kitűnő eredmény révén a dunántúli vil­lamoscentrálé ügyét pénzügyi szem­pontból a legteljesebb mértékben meg­alapoztuk. Most már a bánhidai centrálé felépítésére vonat­kozó tervek végrehajtása következik. Ebben a tekintetben a legkisebb akadály sem áll előttünk. A centrálé felépítése a fővárostól teljesen füg­getlenül történik. Kijelenthetem azonban, hogy azok a hirek. amelyek a főváros és a kor­mány közötti ellentétekről szólanak, alaptalanok. Mint már — épen a Fővárosi Hírlap hasábjain — megállapítottam, valóban vannak még elinté­zendő kérdések a főváros irányában, ez azonban ' még nem jelenti azt, hogy kiküszöbölhetetlen el­lentétek akadályoznák a békés megegyezést. El­lenkezőleg én bízom abban, hogy az országos köz­érdek szemelőtt tartása mellett sikerül elintézni a fővárossal az úgynevezett Taüboí-ügyet. Szóvátettük a miniszter előtt a kelenföldi telep fejlesztésének ügyét is. Erre vonatkozóan Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a következő kijelenté­sekre szorítkozott: — A kelenföldi telep fejlesztésének ügye a főváros autonómiájának a hatáskörébe tartozik. Az autonómiának módjában áll állást foglalni és határozatot hozni. Ez a határozat — minthogy pénzügyi előfeltételei vannak — jóváhagyás céljából a pénzügyminiszter és a belügyminiszter elé kerül. Ök hi­vatottak arra, hogy a közgyűlésnek e tárgyban hozandó határozatáról véle­ményt mondjanak. A Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése sze­rint a kelenföldi telep fejlesztése a kormány részéről különösebb akadályokba ütközni nem fog. Ez a mű ugyanis kiegészítő része lesz a dunántúli centrálé- nak. Erről a kérdésről egyébként lapunk más helyén Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt el­nöke is nyilatkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom