Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-09 / 19. (967.) szám

Budapest, 1928 május 9. 5 MENDE-MONDÁK a városháza folyosójáról Cigány szerelem és kooperáció — A galíciai polgártárs üzleti érzéke — Az ’ezerpengős közbeszólás SZÜNET KÖZBEN a legutóbbi közgyűlésen a pipázóban szórakoztak a városatyák.' Az egyik cso­portban különböző pártállású urak diskuráltak. Vol­tak közöttük a Községi Polgári Pártból, Wolff - pártiak, demokraták, szocialisták és dolgozók. Tré­fálkozva mindenről beszélgettek: régi dolgokról, a kommünről, a kurzusról, majd aktuális esetekről. Szóbakerültek a „dolgozók“ is, akik Kiár Zoltán szerint elhagyták régi politikájukat és beléptek a Községi Polgári Pártba Itt Kozma Jenő megje­gyezte, hogy a Dolgozók nem léptek be az elnöklete alatt álló pártba, csak politikamentes kérdésekben kooperálnak a Községi Polgári Párttal. Egyébként teljesen megtartották önállóságukat és független­ségüket. Közbevágott Kiár Zoltán: — Én erre nem volnék kapható. Mint régi füg­getlenségi ember, sohasem kooperálnák a kormány pártjával. Szelíden mosolyogva jegyezte meg erre Kozma Jenő: ■— Te is úgy vagy ezzel, Zoltán, mint a cigány a grófné szerelmével. A földesúr, a gróf fiatal asz- szonyt hozott a kastélyba. A helybeli notabilitások ebéd előtti sörözgetés közben dicsérték a fiatal grófnét. Csupa jót mondtak róla: milyen ragyogóan szép, mennyire jámbor, templombajáró és főként, hogy milyen erényes. A szomszédos asztalnál toprongyos, ragyásképű cigány hallgatta az urak beszélgetését, majd egy­szerre csak sunyi módon közbeszólt: — Mind igaz, amit az urak mondanak, de én mégis akkor ölelném meg a grófnét, amikor akarnám. Általános elszörnyüködés kísérte a kéretlen köz­beszólást. — Hazudsz, cigány! Hogyan mersz te a grófnéról ilyent mondani? — Már pedig, akár hiszik a tekintetes urak, akár nem, úgy van, ahogy mondtam: akkor ölelem meg a drágalátos grófnét, amikor akarom. Félig-meddig már rendben is van. Én már akarom... — Hát, édes egy Zoltánom, — fejezte be általá­nos derültség közben az adomáját Kozma Jenő, — körülbelül te is így állhatsz azzal a bizonyos ko­operációval. © BÜNTETNI akarják az uccán szemetelőket Buda­pesten éppúgy, mint büntetik már Münchenben, vagy Bécsben. A köztisztasági hivatal érdemes igazgatója szerint most már ez az egyedüli módja a védekezés­nek, mert a magyar fővárosban nagyon elszaporodott azoknak a száma, akik vétenek nemcsak a köztiszta­ság, hanem a jóízlés ellen is. A rendőrséget akarják felkérni a közbelépésre, hogy tegyenek úgy, mint pél­dául a bécsi kollegáik, akik minden aktázás és felje­lentgetés helyett nyomban a helyszínen lefizettetik a bírság-shillingeket a szemetelőkkel. Meg is gondolják most már az osztrák főváros lakói, vagy vendégei, vájjon „kihágjanak“-e, vagy sem? Mivel pedig „üzle­tileg“ az nem kifizetődő többé, hát nem teszik. Gya- karlott mozdulattal a zsebükbe siilyesztik a felesle­gessé vált papírdarabkát, vagy más apróságot és csak otthon igyekeznek megszabadulni tőle. Így tehát a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Tiszta leszazucca és nem kell büntetéspénzt fizetni. Nem úgy, mint nálunk, ahol újabban hiába hadakoz­nak a Köztisztasági Hivatal alkalmazottai. Ha reggel tisztára söprik az uccát, délre újra telve van eldobált szemetekkel. Ha ebédután ragyog a rendtől, estére újból kezdhetik. Igaz ugyan, hogy ez nem csoda, hi­szen a Köztisztasági Hivatal igazgatójának megfigye­lése szerint manapság már az olyan emberek is sze­metelnek gondolkodás nélkül az uccán, akik „odahaza semmiesetre sem engednék meg, hogy valaki az ebédlőasztal alá dobálja a csontokat.“ Hát ez jel­lemző. Különben ma már a dal is rendetlenkedésre tanítja az embereket. Az „Oly jól csúszik ez a banán­héj“ kezdetű és költői szépségekben gazdag charles- ton-dal ezt tanácsolja a banánhéjra vonatkozóan: „... dobd el valahova ...“ És az emberek engedve az „okos“ tanácsnak, ezt dúdolják s közben eldobják valahova ... A szemetelési tilalomról különben eszünkbe jut a bécsiek kedves humora, amely kifigurázza az életbeléptéit rendeletet. így történt. Egy galíciai pol­gártárs sétált az osztrák főváros egyik főútvonalán, ahol hazai szokása szerint nagyot köpött, pont a rendőr orra alá. A rendőrnek, minthogy a bécsi ucca rendje a köpködést is tilalmazza, egyéb sem kellett, lefülelte a polisit és nyomban lebírságolta két shil­lingre. Mialatt a büntetésről szóló nyugtát kiállí­totta, a következő párbeszéd keletkezett közte és a kaftános galíciai között: — Két shilling bírságot fizet — mondta a rendőr. — Két shillinget, miért? — kérdezte tágranyílt szemekkel a galiciáner. — Mert tilos az uccán köpködni. Mikor a galíciai látta, hogy a dolog nem tréfa és fizetni kell, mialatt előkotorászta a két shillinget, bizalmaskodva odaszólt a rendőrnek: — Ez nagyszerű egy üzlet, mondja kérem, nem adhatná át nekem a vezérképviseletet Lembergre?... & EGYETLEN KÖZBESZÓLÁST kockáztatott meg egy régebbi közgyűlésen Kiár Zoltán bizottsági tag és most „hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége“ címen kerek ezer pengős pénzbüntetéssel sújtották. Az egyik kerületi elöljáróra támadt rá Kiár szokott temperamentumával. Ennek a hirtelen felbuzdulásnak lett a következménye azután az a per, amely az em­lített ítélettel végződött. Nem akarjuk reprodukálni Kiár egyetlen közbeszólását, de, hogy az cseppet sem volt tréfás, legjobban bizonyítja maga Kiár Zoltán, aki a tárgyaláson a „túlfűtött hangulatra“ és „fel- indultságra“ hivatkozott. Már pedig túlfűtötten és felindultan még a legszelídebb, galamblelkű emberek, sőt a gyakorlott diplomaták sem képesek a leggyön- gédebb kifejezést megtalálni. Szó, ami szó, Kiár bele is nyugodott az ezer pen­gőbe. Mi azonban mégis megkérdezzük, — teljes tiszte­lettel a bíróság ítélete iránt — hogy ha 1000 pengős büntetést kap az a városatya, aki egyet, egyetlen­egyet közbeszól, mit érdemel az, aki órákig szóno­kol?... Gyuribandi. Főiskolai hallgatók lovas- iinnepsége a Tattersalban Az újraéledő lovassport a nemzeti eszme szolgálatában Az újraéledő magyar lovaséletnek ismét újabb zászlóvivői akadtak. A főiskolai hallgatók és hallgató­nők karolták fel a lovassportokat. Egyelőre még ki­csiny a táboruk, mindössze negyvenkét főből áll, amelyben azonban ott találjuk a tudományegyetem, a műegyetem, a közgazdasági egyetem, az állatorvosi és a testnevelési főiskolák fiatal, törekvő és lelkes képviselőit, öle lesznek majdan annak a pezsdülő lovasvilágnak úttörői, aminőhöz hasonlót napjainkban külüönösen a németországi főiskolákon találunk. München, Berlin, Königsberg és a többi városok diák- lovaséletének ragyogó képe lebeg előttünk, amelyet nálunk Bakonyi János, a Budapesti Lovasegyesület- nek és a Tattersallnak fáradságot nem ismerő és a lovassportokat erélyesen felkaroló igazgatója nép­szerűsít a főiskolai hallgatók között. A legmagasabb nemzeti célok szolgálatába állított akciója azonban nemcsak a diákok körében talált követőkre, hanem Bakonyi János ideális törekvéseit magáévá tette első­sorban is a székesfőváros kultúrális érzékű vezető­sége, a földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési főosztálya, a honvédelemügyi minisztérium és az államrendőrség. Ennek az általános megértésnek kö­PERFAX AZ IDEÁLIS CEMENTKONZERVÁLO ANYAG HENKEL féle HENKEL­féle Megvéd az olaj, savak és maró folyadékok okozta károktól Vezérképviselet és raktár Magyarország részére: Megakadályozza a kellemetlen porképződést Fokozza a tartóssá­got, keménységet és áthatlanságot Voith Gottlieb, Budapest, VI., Kartács-utca 26 TELEFON: LIPŐT 970-65. szökhető, hogy a Budapesti Lovasegyesület, amely­nek elnöke Kállay I ibor ny. miniszter, aránylag rövid idő alatt lekíizdhette a terv elé gördülő tagadhatat­lanul nagy nehézségeket s rövid öt hónap alatt a fő­iskolai ifjúságból olyan lovasgárdát nevelt amely vasárnap délután Horthy Miklós kormányzó, Albrecht kir. herceg, Riphtí Eerenc főpolgármester s a főváros, valamint az állam előkelő képviselőinek és hatalmas közönségnek jelenlétében lovaskészségének nagyszerű tanújelét adta. Még javában zuhogott az áldást hozó jó májusi eső, amidőn a Tattersall fellobogózott tribünje előtt megjelent Bakonyt János igazgató, mint oktatónak vezetésével a főiskolai hallgatóknak első tizes cso­portja. A tavaszi üdezöld színekben ragyogó és virág­díszbe öltöztetett pályán elhalkul a zene visszhangja s Bakonyi János erélyes, katonás vezényszavára megkezdődik a négyszögön való iskolalovaglás. Az olyan lovaseseménynél, mint aminő a vasárnapi volt, természetesen a nézőknek nagyobbik része csupa hozzáértő emberből állott, akik sok-sok jóakarattal és elnézéssel jöttek el a diákok első próbatételére. A jóakarat és elnézés azonban feleslegesnek bizo­nyult. A fiatalok a legkeményebb kritikát is kiállot­ták. ami a karusszel bemutatása alkalmával jutott kifejezésre. A műsoron következő számot az ősz Kutschen­bach Róbert lovag tanította be. A porondon nyolc fő­iskolai hallgatónő és nyolc főiskolai hallgató jelentek meg. Bonyolult, de szebbnél-szebb figurákat mutat­tak be. A lovasjátékok közül a legérdekesebb és legizgal­masabb a tizenkét akadályon át futott ezerkétszáz- méteres gátverseny volt, amely a főiskolások lovas­készségét ugyancsak próbára dette. A lovaknak, múltba szárnyaik nőttek volna, vitte, magával ragadta őket gazdáik ifjúi lelkesedése. Az akadályokon csak úgy repültek át. Az egyik lovas leesik, de lova a ver­senyzés hevében tovább iramodott és majdnem végig vetekszik a többivel. A közönséget mind erősebb izgalom fogja el. Egyszer az. másszor másik lovas tör az élre, míg végre egy festői finisben nyer befe­jezést a nagyszerű mérkőzés. A szép lovasünnepséget az összes lovasok és lovasnők gyönyörű díszmenete fejezte be. Az élén Bakonyi János és Kutschenbacher Róbert lovag lova­goltak. Mögöttük vitte a díszes lovaszászlót nagyajtai ifj. Kozma Je'nö. akit két oldalon farkasfalvi Wieland Lenke és ábrahámfalusi ifj. Ugrón Gábor kísértek lóháton. Gyönyörű látvány volt, amikor a festői lovas­csapat délcegen elvonult a kormányzó előtt. Most felharsa'n a himnusz, a kormányzó feleségével és kí­séretével távozik és oszlik már a közönség is. De mindenkinek arcán ott lebeg a szívből fakadó meg­elégedettség. Ügy a lovastársadalom, mint a főváros közön­sége csak hálás köszönettel adózhat a Budapesti Lovasegyesületnek és annak vezetőségének, főként pedig Kállay Tibor elnöknek és Bakonyi Jánosnak, az ifjúsági lovasmozgalom kiváló vezérének. Remél­jük, hogy a látottak után az illetékes tényezők ezt a mozgalmat még az eddiginél is hathatósabb párt­fogásukba veszik. RENAULT mezőgazdasági és vontató traktorok REmM Vörösmarty-tér 3. Május 5-én nyílt meg Felsőszigeti éttermünk Két zenekar játszik felváltva Eric Borchardt világhírű jazz- és tangó-zenekara é a Perils Pali cigányzenekara Ugyanekkor nyílt meg új nyári bárunk is a NEW-YORK rt. igazgatósága és személyzete

Next

/
Oldalképek
Tartalom