Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-09 / 19. (967.) szám
1a Z. Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 május 9 v 19 (967) szám r^til<tta<Háififfliin31?T6iiiBiiioinoltfl5nnglllIb<nBmafBBffllliiiuaiiittüinMÍ&itiHliilti>üdíiiHiiiaH»niiiBina»BEt FEÖFIXFTÉ.SI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZ-RASlGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI Felelős szerkesztő: D AC S 0 E MIL MEGJELENIK 3IINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al: DVD AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakarékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFONSZA31: TERÉZ 137-15 A nagy gazdasági program, amelynek elkészítését elhatározta és megkezdte az Egységes Községi Polgári Párt, olyan szükségesség ma ebben a nagyvárosban, mint az, hogy az élelmiszervonatok, amelyek az egymillió lelket táplálják, minden hajnalban befussanak a pályaudvarokra. Régen rájöttek már annak a felfogásnak a haszontalan és léha voltára, hogy a programokból nem lehet kenyeret szelni. Kiderült már régen az államok és városok kormányzása körül egyaránt, hogy csak rendszeres munkával lehet a polgárság életérdekeit szolgálni, csak meghatározott és kitűzött célok irányában lehet előrehaladni. Az összevisszaság, a rendszertelenség, a céltalanság nem haladást, de még csak megállást sem jelent, hanem a rombolást és az összeomlást segíti hatalomra. Budapest nagy gazdasági programjának meghatározását, kialakítását és munkába vételét már régesrégen sürgeti és követeli a közvélemény. Ma nem teszünk szemrehányást azért, hogy ez a program nem a városháza hivatalos szobáiban készül, mert boldogan és örömmel kell üdvözölni magát a tényt, hogy a nagy gazdasági program mégis csak megszületik. Az Egységes Községi Polgári Párt múlhatatlan érdeme lesz ennek a programnak a megteremtése és kivitele. Az a néhány esztendő, amely óta az Egységes Községi Polgári Párt tevékeny részt vesz a városházi munkában, eddig is komoly bizonyítéka nemcsak a párt életrevalóságának, de annak is, hogy a városházán minden kezdeményező lépés ettől a párttól származik. Akadtak a múltban súlyos hibák, voltak pártok, amelyek a munka megakadályozásában látták hivatásukat, viszont voltak nemes célkitűzésű pártok, amelyek komoly igyekezettel támogattak minden akciót, amely az alkotómunka érdekében fejlődött; de egyedül csak az Egységes Községi Polgári Párt volt az, amely sűrűn termelte a gondolatokat Budapest fejlesztése és a polgárság jólétének emelése körül. Minden eddig való érdemét felülmúlja azonban a pártnak az az elhatározása, hogy most — miután a községi háztartás rendbejött — a magán- gazdaság rendbehozása érdekében megalkotja a nagy gazdasági programot, amely végre hivatva lesz Budapest életét visszavezetni a fejlődésnek abba a medrébe, amelyből a hábprú és forradalmak olyan kegyetlenül kilendítették. Hogy milyen óriási perspektíva, milyen rengeteg tennivaló van ezen a téren, hogy milyen mérhetetlen anyagot kell a programkészítőknek rendszerbe foglalni, arra csak egyetlen példát említünk. Csak rá kell mutatnunk Kozma Jenő dr.-nak a Fővárosi Hírlap mai számában megjelent nyilatkozatára, amely csak úgy „kapásból“ a teendők, a tervek egész légióját sorolja fel. Mindezeknek a terveknek megvalósításához azonban meg kell teremteni a munka előfeltételeit. Statisztikai adatokkal felszerelve, a legrészletesebben kidolgozott programmal kezünkben kell megkezdeni a nagy munkát, amely Budapest fejlesztését, a gazdasági élet talpr aállít ás át, a polgárság és munkásság jólétének visszaállítását írta fel lobogójára. Nagy feladatok ezek, meleg szívet és önfeláldozó munkakészséget követelnek, nem állhatnak meg terveknél és szándékoknál, hanem a teljes lel- kezesdés és a teljes odaadás segítségével bele kel lendülniük a nagy alkotások extázisába. Aki — mondja Kozma Jenő mai nyilatkozatában — állandóan biztosítani tudja a munka lehetőségét, az megoldotta a magángazdaságok válságának súlyos problémáját. Ezt pedig másként, mint nagy és egységes program alapján megvalósítani nem lehet. Felmerül azonban az a szükségesség is, hogy a főváros a maga kétségenkívül impozáns ereje mellé hatalmas segítő kezeket biztosítson a maga számára. Nem kicsinyeljük le a magunk erejét, de ismerjük a feladatok monumentális voltát és éppen ezért örömmel látjuk, hogy a főváros hatalmas terveinek megvalósításánál olyan barátokra számíthat, mint amilyen Vass József népjóléti miniszter, aki éppen a Fővárosi Hírlap mai számában jelenti be a budapesti magánépítkezések újabb fellendítésére vonatkozó nagyszerű tervét. Büszkén emlékezünk vissza azokra az időkre, amikor csaknem egy évtizeddel ezelőtt a politikai gyűlölet sűrű és fojtó ködén átfúródó tekintettel éppen a Fővárosi Hírlap mutatott rá a népjóléti miniszter nemes egyéniségére, akiben már akkor megéreztük a Budapest iTgyei iránt való tiszta és jószándékú hajlandóságot. Va_ss József azóta az ország egyik legnagyobb államférfiává lett, de szeretettel gondol és cselekszik minden alkalommal Budapest érdekében is. Mai megnyilatkozása egyik nagyszerű tanújele ennek és az ő példájából is látjuk, hogy Budapestnek milyen rendkívüli szüksége van a kormány támogató kezére. Megcsinálhatjuk és megcsináljuk a nagy gazdasági programot, amelynek azonban olyan monumentálisnak kell lennie, hogy a magunk ereje csekély lesz annak megvalósításához. Hatalmas barátokat kell szereznünk, mert csak így tudjuk talpraállítani Budapestet és Budapest magán- gazdaságát. Hogy pedig ez sikerülhessen, annak egyetlen biztos útja van és ez az, hogy Budapest kommunális életének mcssze-messze el kell kanyarodnia a politikai harcok nyaktörő útjától. Meg kell szívlelnie mindenkinek, milyen óriási érdekek forognak kockán és ez a megszívlelés nem vezethet más eredményre, csak annak belátására, hogy a városházán meg kell kezdődnie végre a politikamentes alkotómunkának. Egy angol szobor felirata jelenik meg ebben a pillanatban szemünk előtt. Peel miniszterelnöknek emelték a szobrot és a felírása mindössze ennyi: „Olcsó kenyeret szerzett hazájának". Bár Budapest mai törvényhatósági bizottságának is szobrot lehetne emelni egykoron ezzel a felírással: „Munkát szerzett városának". Vass József népjóléti miniszter a Fővárosi Kirlap útján bejelenti új tervét, amely meghozza a magánépítkezés újabb fellendülését „Meg vagyok győződve arról, hogy az éra kiáltó szavamnak visszhangja támad és sikerülni fog legalább egy, de esetleg két nagyarányú, egészségvédő és betegség-gyógyító intézményt teremteni a fővárosban“ Kozma Jenő nyilatkozata, amelyet Budapest kórházügyéről a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában közöltünk, rendkívüli visszhangot keltett. A népjóléti minisztérium 1928—1929. évi költségvetésének tárgyalása során a képviselőházban több oldalról tették szóvá — épen Kozma Jenőnek a Fővárosi Hírlap hasábjain közölt nyilatkozata alapján —• azt a tarthatatlan állapotot, hogy a főváros kénytelen kórházaiban a nem budapesti illetőségű betegek ezreit ápolni, aminek költségei immár elviselhetetlenné növelik a főváros amúgy is súlyos terheit. Kozma Jenő nyilatkozata komoly megfontolásra késztette az illej tékes tényezőket is, úgyhogy az erélyes akció következtében most már ennek a kérdésnek a megoldása végleg napirendre került. Vass József népjóléti miniszter az elhangzott felszólalásokra adott válaszában érintette ugyan ezt a kérdést, anélkül azonban, hogy a megoldást illetően konkrét kijelentést tett volna. Épen ezért szükségesnek tartottuk, hogy Vass József népjóléti minisztert megkérdezzük, mi a véleménye a fővárosnak erről az indokolatlan megterheléséről és miben látja e sérelem orvoslásának módját. Vass József népjóléti miniszter érdeklődésünkre a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy a székesfőváros közönsége óriási áldozatokat hozott és hoz ma is, hogy hatalmas és mintaszerűen vezetett kórházait óriási költséggel fentarthassa. Kétségtelen, hogy a főváros nemcsak saját polgárait részesíti ápolásban és gyógykezelésben, hanem — úgy tudom — majdnem felerészben vagy legföljebb valamivel kisebb arányban az egész ország közegészségügyét is szolgálja. A magam részéről épen ezért szükségesnek tartottam, hogy a képviselőház nyilvánossága előtt az elismerés szavát hallassam a székesfőváros közönsége felé, amely nemcsak a saját egészségügyét gondozza a maga megerőltetésével, hanem az egész nemzet közegészségügyi szükségleteinek az ellátásában is részt vesz. Ezen a kijelentésen túlmenően kifejezést adok kívánságomnak, amely odairányul, hogy az állam vagy a vármegye, amelynek területén Budapest székesfőváros fekszik, alkosson megfelelő egészségügyi intézményt vagy intézményeket, amelyek hivatottak lesznek arra. hogy megszüntessék vagy legalább is lényegesen csökkentsék azokat a terheket, amelyeket nem budapesti illetőségű egyének ápolása ró a főváros közönségére. Meg vagyok győződve arról, hogy az én kiáltó szavamnak visszhangja fog támadni és ha a tárgyilagos belátás érvényesül, akkor , sikerülni fog legalább egy. de esetleg két nagyarányú egészségvédő és betegséggyógyító intézményt teremteni itt a fővárosban, amely intézményekkel évtizedekre mezoldottnak foziuk tekinthetni a székesfőváros közegészségügyi problémáit. Arra a kérdésre, hogy mikorra várható ennek az állami vagy vármegyei közkórháznak a felépítése Budapesten, — Vass József népjóléti miniszter ezeket válaszolta: — Jóslásba nem bocsátkozhatom. Egyelőre csak annyit jelenthetek ki, hogy a főváros kívánságát méltányosnak tartom, ez a kérdés napirendre került és most a fedezetet kell keresnünk. Mihelyt a pénzügyi megoldás lehetőségét biztosítjuk, nem lesz akadálya a kérdés gyors rendezésének. Megemlítettük a népjóléti miniszter előtt azt az akciót is, amelyet az Egységes Községi Polgári Párt indított a magángazdaságok fellendítése érdekében. Erről a kérdésről lapunk más helyén nyilatkozik Kozma Jenő, a párt elnöke, aki az építkezések megindításának lehet öv étételét sürgeti. A képviselőház ban viszont az állami lakásépítési akció folytatásé sürgették meg. A Fővárosi Hírlap^ munkatársánál ezekre a kérdéseire Vass József népjóléti minisztei a következőket jelentette ki: — Nagyon sokszor hangzik fel az az állítás, hogy a lakásépítés tulajdonkepen a kommumtas feladata. Ki kell jelentenem, hogy az államnak és általában a kommunitásnak nem lehet feladata az. hogy a polgárok lakásszükségletét kielégítő lakásépítkezést lefolytassa. Ez arra vezetne, hogy az állam, a főváros vagy más kommunitás — mint ahogy Bécsben történt — lassan-lassan, vagy elég gyors tempóban kisajátítaná egyrészt magát a háztulajdont, tehát azt köz-
