Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-04 / 1. (949.) szám

Budapest, 1928. január 4. 3 Az emberek tömegében csak igen kis szá­zalék van megvédve a nyomor és szenvedés ellen. A legtöbben, ha talán maguk szerencsés helyzetben ki is kerülik, nem biztosak abban, hogy már gyermekeiket nem sodorja-e család­juknak vagy nemzetüknek valamely szerencsét­len fordulata a nyomorgók és szenvedők közé. A kultúra: ember véd elem. Ami az ember- védelmet előmozdítja, az emeli a kultúrát, ami az embert veszedelembe sodorja, az tönkre­teszi a kultúrát, üzért ellensége a kultúrának a gazdasági válság, az elemi csapások és a háború, Budapest sokat tett már az embervédelem terén, de azért még sok a tennivaló. Vannak intézményeink a csecsemők védelmére, vannak jó árvaházaink, amelyek sok száz elhagyott gyermekeknek nyújtanak otthont, vannak intéz­ményeink a betegek, az aggok számára, de az élet fejlődésének legveszedelmesebb idejére, az Hiúkor elejére nem tudunk lakosságunknak menedéket nyújtani. A gyermekek sorsa amúgy is szomorú az ilyen nagy városban. Még azoké is, akikről szü­leik anyagilag és erkölcsileg gondoskodnak. Kevés a levegőjük, napfényük, mozgási szabad­ságuk. De sok ezer olyan szerencsétlen gyer­mek van, akikről se anyagilag, se erkölcsileg nem gondoskodik senki. Legtöbbnyjre azért van ez. mert a szülő nehéz munkája miatt nem tö­rődhetik gyermekével, de nem egyszer esik meg, hogy nagy elfáradásában maga a szülő is elziil- lik erkölcseiben. Még veszedelmesebb az a kor, amikor a gyermek kezd leiser dűlni és ellenőrzés nélkül igen korán lép ki az életbe. A serdületlen em­ber felé az élet hamarosan kinyújtja ragadozó csápjait. A fiúk, de főleg a leányok ijesztő gyorsa­saggal sülyednek el a fertőben és nincs szá­mukra menekülés. Mert nincs, aki visszatartsa és nincs, aki megint a jó útra tudná őket vezetni. Hálás örömmel kell tehát üdvözölni azt a mozgalmat, amit a Kormányzóné Öfőméltósága indít most meg. Az a törekvése, hogy patronázs intézményt létesít serdülő leányok száméira. Itt, az egyébként a szülői nevelés nélkül szűkölködő leányok gondos felügyeletben részesülnének, hasznos iparágakat tanulnának, amelyek később kenyerüket biztosítják. Azokban az időkben tehát, amikor leginkább szorulnak oltalomra, megóvják az élet veszedelmeivel szemben és mikor majd elhagyják az intézetet, a tisztessé­ges környezet és a munka hatása alatt megerő­södött már erkölcsük. A Kormányzóné Öfőméltóságának e nemes, nagy terve a budapesti életnek súlyos betegsé­gét gyógyítja meg. A nyomorban élő serdülő leány eddig szinte óvhatatlanul sodródott a zül­lésbe, mert nem volt sehol senki, aki segítő kéz­zel nyúlt volna feléje. Most már majd tudni fog­ják mindazok, akik a nyomorultak tömegeivel érintkeznek, hogy hová vigyék a fenyegetett serdülő leányt. Most már igazán nem lesz más mentsége ciz elzüllésnek, csak a rossz hajlan­dóság. De amíg magas kezdeményezésre a leányok számára így otthon létesül, nem szabad meg­feledkezni a fiúkról sem, igaz, hogy romlásuk nem olyan feltűnő és nem is jut olyan mérték­ben az erkölcsrendészet és kórházak figyel­mébe, mint a leányoké; van azonban súlyos belső romlás, ezen a téren is, ami gazdasági vo­natkozásokban is érezteti hatását. Különösen ipari téren állt be az a szeren­csétlen helyzet, hogy a mesterek nem tudják ellátni az inasokat és így az inasok életfeltétele nincsen biztosítva. Ezért mindig kevesebben mennek ipari pályára és így a megfelelő pótlás marad majd él. Az iparos inasok számára is feltétlenül kel­lene ilyen otthont teremteni, ahol a megfelelő anyagf ellátást olcsón, vagy esetleg egészen ingyen kapnák. De kapnának ezzel együtt meg­felelő szellemi képzést is, hogy általános isme­retekben és szakismeretekben megfelelően ki­képezve léphetnének ki az életbe. Amikor tehát hálával emlékezem meg a Kormányzóné Öfőméltóságának megbecsülhe­tetlen segítségéről, felhívom a figyelmet arra, hogy a serdülő fiúk védelme is támogatást kíván és ezt a támogatást a székesfővárosnak kell megteremteni. Ripka főpolgármester kivételes fontos­ságú esztendőt jósol, amely meghozza a főváros reneszánszát Embervédelem Irta: dr. Ripka Ferenc főpolgármester A Fővárosi Tudósítók szilveszternapi tisztelgése és újévi üdvözlése Ripka Ferenc főpolgármester és Sipőcz Jenő polgármester előtt A fővárosi tudósítók hagyományos szokás sze­rint Szilveszter napjának délelőttién felkeresték Budapest székesfőváros két legfőbb vezetőjét: Ripka Ferenc főpolgármestert és Sipőcz Jenő polgármes­tert. Sipőcz Jenő polgármestert Papp Jenő üdvözölte. Sipőcz polgármester válaszában az újságírók meleg szeretedébe ajánlotta Budapest székesfővárost. a maga számára pedig a főváros érdekében a sajtó támogatását kérte az új esztendőben is. A polgármesternek a régi városházán levő hiva­talában történt üdvözlése után a fővárosi tudósítók átmentek az új városházára, ahol Ripka Ferenc fő­polgármestert Pajzs Ödön üdvözölte. Az üdvözlésre Ripka Ferenc főpolgármester hosszabb beszédben válaszolt: — Hálásan köszönöm a szíves üdvözlést — mon­dotta a főpolgái mester. Köszönöm, hogy elhoztátok hozzám jókívánságaitokat és ezzel erősítést adtok nekem a jövő esztendőre. Köszönöm, hogy eljöttetek svéd golyós és görgős csapágyak í DfWEP Q BIGIKAL-^^r Add-Index H A L D A GRE1N1TZ - P1RKMER svéd számológépek amerikai számleíró összeadó gépek svéd zajtalan írógép vaskereskedelmi és ipari részvénytárs BUDAPEST IX, ÜLLÖI-UT 55 Telefon J. 402-78 engem meglendíteni arra a nehéz és nagy munkára, ami ream a jövő évben várakozik. — Ha ma, a számadás napján a számadó lapra tekintek, ott igen súlyos tehertételt látok a tartozás rovatban. Ez a tartozás a hála és a köszönet irán­tatok, akik az elmúlt esztendőben a legnagyobb jó­indulattal, megértéssel és nemes pártatlansággal ítél­tétek meg működésemet, tevékenységemet és jó­I szándékaimat. Végtelenül örvendek annak, hogy al­kalmam nyílik irántatok érzett hálám kifejezésére. Szónokotok igen találóan hivatkozott a bibliai kan­nára, amely a ti kezetekben van. Arra kérlek ben­neteket. hogy azt az olajat, amely ebben a kannában az örök mécsest lobogtatja, adjátok mindig szívesen, mert ennek nemcsak fénye, hanem melege is van, amely a megértést és Szer etetet szimbolizálja. — Ebben a felfogásban kell mindnyájunknak egyesülni a székesfőváros érdekében annál is inkább, mert a jövő esztendőnek igen nagy jelentősége lesz Budapest székesfőváros életében. Kivételes fontos­ságú esztendő előtt állunk. Egész sereg nagyjelentő­ségű kérdés megoldásának előkészítése van folya­matban. Nagy pénzügyi és gazdasági tervek meg­valósítása áll előttünk. ,— Az egyiket — ez a I albot-ügy -— éppen most tárgyalta a főváros egyik nagy bizottsága. Egész sereg közegészségügyi, közlekedési és szociális kér­dést is meg kell oldanunk és ami, a legfontosabb: a jövő esztendőre esedékes a fővárosi tör­vény revíziója. — A jövő év a főváros reneszánsza. Én legalább úgy remélem, hogy az új esztendő egy reneszánsz lesz. Ennek a reneszánsznak az alapjait pedig csak úgy tudjuk megvetni, ha minden pártszempont hát­térbe szorul és csak a főváros érdekeit fogjuk kizáró­lagosan érvényesíteni. — Azt kérdezheti valaki, miért érdeklik ezek a kérdések a főpolgármestert? Egyszerűen azért, mert nekem az a felfogásom, hogy a főpolgármester hatás­köre, — amely a törvény szavai szerint az ellen­őrzésben és a felügyeletben határoztatik meg, —1 csak akkor töltetik ki becsületesen és igazán, ha ez a felügyelet végigkísér minden fővárosi kérdést az elindítástól a befejezésig, A felügyeletnek és ellenőrzésnek végig kell követnie az érési folyamatot. A felügyeletnek és ellenőrzésnek harmóniában kell lennie és harmóniában kell dol­goznia a megindítással és végrehajtással. Ez az oka annak, hogy e nagy kérdések engem épp úgy érde­kelnek, mint a végrehajtó szerveket. Előre megállapíthatom, hogy — sajnos — nem fog minden simán menni. Majdnem mindenik fölvetett problémánál olyan érdekekkel kerülhetünk szembe, ame­lyek a főváros érdekeinek érvényesítése szempontjából ellentétekként fognak elénk emelkedni. Vigasztaló az a momentum, aminek végtelenül örü­lök, hogy az egész törvényhatósági életben, a hiva- taibalépésem első percétől kezdve hirdetett béke, az összefogás és a munka gondolata lett úrrá. Hogy ez így történhetett, abban nagy részetek van és a fő­város közönsége nagyon le van kötelezve nektek. A főpolgármester ezután még egyszer megkö­szönte a sajtó támogatását, majd az egybegyűltek­kel hosszasan elbeszélgetett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom