Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-02 / 18. (966.) szám

Ára 50 fillér Tizenhetedik évfolyam Budapest, Í928 május 2 18 (966) szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ iiiMiii-iiiHni-iiii.inr-iiiL-iHr-iTn­amit líHTinaiHBmnmpiHBuTBlKt VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ KAHL MEGJELENIK MINDEN SZEL DÁN Szerlcesztöség és kiadóhivatal BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakar ékpénzt csekkszámla 40.424 TELEFONSZ AM: TERÉZ 137-15 Május is itt van, napja hevesen kezd tüzelni: ezek már a tavasznak nyárba hajló napjai. A természet barátja, a munka hadserege ujjongva ünnepli meg május első napját, mert érzi mindenki azt a mély szimbólumot, amelyet ez a nap elénk tár! A polgári társadalom egy időben mintha megtorpant volna a májusi ünnep előtt, de lassan újra ráeszmélt, hogy a május ünnepében nem a vörös poézis megnyilatkozását kell látnia. Igenis, nemzetközi ünnep május első napja, a természet ébre­désének nagy nemzetközi ünnepe, amelyet tálán év­ezredek óta ül meg egységesen, nagy szeretetteljes összehordással az egész emberiség. A tavaszt meg­hozza a március, amely megbontja a földbe vetett mag burkát, de a természet életrekeltése a május nagy és szent feladata. A természet nagy életrekelése viszont parancs az ember számára is, mert a termé­szet ébredése munkára űzi a teremtés koronáját is. Megszabdalt, árvaország számára ■ százszorosán nagy ünnep a természet ébredésének, a munkának ünnepe. A zsendülő vetésnek minden zöld szálát ör­vendő szeretettel simogatja szemünk tekintete és boldog lelkesedéssel köszöntünk minden kapavágást, minden kalapácsútést, a vakolókanálnak minden len- dülését. Aláás a mi számunkra az újjáéledő termé­szet, a meginduló munka, mert ezek és csak ezek visznek közelebb bennünket az integer Magyar- országlioz. Jbs Budapest hogyan ünnepli a természet és a. munka ünnepét? A természet itt is megtette köteles­séget, a gondviselés nem leledkezett meg rólunk sem. A nap pirítja sápadt arcunkat es minden ránk kö­szöntő fiajnal megsokszorozza a iák zöld levelét. A munka vágya is megvolna budapest polgáraiban és munkásaiban. A gazdasági viszonyok is megjavultak valamennyire, nem állják többé útját Budapest alkotó vágyának. Es mégis akad a májusi napsütésben, a kizoidulö természet árnyékáDan egy monumentális ppsti epület, amelynek aolakai zárva vannak, odaoent meg az igazak álmát alusszák. Minden éled, minden elő testben iriss nedvek keringnek, egy, csak egy lusta van: eljött a május, a nap is delelöre jár mar, a városnáza pedig most tordul a másik oldalára. A budapesti városháza nem vesz tudomást arról, hogy Budapest népe a munka ünnepét üli. betegség este meg a városházát, a betegségben legyengült test alszik, izzasztó nyugtalan álmot. A tavász langyos­sága helyett éjszakai fagyok jártak a városháza fö­lött, amelyek lecsípték az alkotások fájának fejlődő bimbóit, mielőtt kipattanhattak volna. Nem panaszko­dunk, a kertészek, ahogy tólük tellett, megtették kö­telességüket, de az éjszakai fagy ellen nem tudtak védekezni. Mert hát mi lett volna a városháza szá­mára az oktalan és ízléstelen obstrukció, ha nem sor­vasztó betegség, termésrontó fagy? Vájjon meggon- dolták-e azok, akiknek a politikai lᣠkezébe adta az obstrukció lovagiatlan fegyverét, meggondolták-e, hogy Budapest népe előtt nemcsak a saját fakó nép­szerűségüket homályosították el teljesen, de egyben elpocsékolták a rengeteg drága időt, amely soha olyan drága nem lehet, mint ilyenkor, amikor a ta­vasz belehajlik a munkás nyárba. Jó lett volna az urálinak arra gondolni, hogy nyolcvan-száz millió pengő értékű munkát akar végeztetni az iáén a szé­kesfőváros. Jó lett volna meggondolni, hogy ezt a munkát már régen meg kellett volna kezdeni és jó lett volna saját fontosságukra, a saját felelősségükre eszmélni, hogy ennek a munkának nekik kellene a karmesterének lenni, ők, ott a közgyűlési teremben kezelik a karmesteri pálcát, amely ha egy hónappal ezelőtt meglendült volna, akkor a májusi napsütés­ben sok-sok ezer munkás rakhatná már egymásra a téglát, amely egyúttal az ipart is nagy lendületre ser­kentette volna. A karmesteri pálca azonban nem len­dült meg a levegőben, az urak a közgyűlési terem padjainak letört darabjaival verték a taktust. Nem érdekel bennünket, hogy milyen lelkiismerettel állá­nak majd azok elé a munkások elé, akik elküldték őket Budapestet kormányozni és akiknek munka és kenyér helyett obstrukciós szerenádot adtak. Nekünk fáj, hogy még mindig hatalmas munkástömegek van­nak, amelyek már régen dolgozhatnának, nekünk fáj, hogy tétlen az iparos és gondokkal telt a kereskedő, nekünk fáj, hogy nem futnak az ég felé az új épületek falai és nem büszkélkedhetünk az új alkotások láttán. Mindezért azonban a felelősség azokat terheli, akik Az ellenzéki obstrukció megakasztotta a város­házi munkát. Egész sereg sürgős megoldásra váró probléma megvitatását kellett az obstrukció miatt el­halasztani, úgyhogy az illetékes tényezőknek most emberfeletti erővel kell dolgozniok, hogy a mulasztá­sokat pótolhassák. Azok között a kérdések között, amelyek sürgős elintézésre várnak, első helyen a kórházügyet kell megemlíteni, de nem kevésbé sürgős a halálsorompóknak, a pályaudvarok elhelyezésének, az utak rendbehozatalának, a Rókus-kórház kitelepí­tésének a megoldása is. Ezekről az aktuális kérdésekről beszéltünk dr. Kozma Jenő országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, akit mindenekelőtt arról a vitáról kérdeztünk meg. amely a pénzügyi bi­zottságban a rendőrségi kiadásokhoz való húsz szá­zalékos hozzájárulásról folyt. Dr. Kozma Jenő a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munka­társának: A rendőrségi kiadásokhoz való hozzájárulás. — Ezt a vitát el lehetett volna kerülni, ha va­laki a kérdés érdemleges tanulmányozásába bo­csátkozott volna. A költségvetés indokolásának harmadik oldalán olvasható, hogy a rendőrségi kiadásokhoz való húsz százalékos hozzájárulás a vidéki tör­vényhatóságokra és rendezett tanácsú városokra vonatkozik. A székesfőváros ebben a kérdésben csak mint példa szerepel, amelyre illetékes helyen hivat­koznak. Szó sincs arról, minthogyha a kormány a fővárostól 20%-os hozzájárulást követelne a rendőri költségekhez. Az egész vita teljesen fölösleges volt és most csak legfeljebb bosszankodni lehet azon, hogy olyan kérdés volt napirenden, amelyet senki elintézendő problémává nem tett. A kórházak ügye. Szóvátetük Kozma Jenő előtt a főváros tanácsá­nak azt a fölterjesztését, amely a kormánytól azt kéri, hogy Budapesten vagy az állam, vagy Pest vármegye építsen közkórházat, mert a főváros nehéz anyagi vi­szonyai közt nincs abban a helyzetben, hogy idegen illetőségüeknek nyújtson kórházi ápolást. Dr. Kozma Jenő erre vonatkozóan ezeket jegyezte meg: —Teljes mértékben helyeslem a tanács föl- terjesztését. A kórházi terhek rendkívül súlyos és égető gondokat okoznak a fővárosnak. Az ápolási díjaknál állandóan túlkiadások merülnek föl a fő­város háztartásának súlyos megterhelésével. Senki sem veheti tehát rossznéven a fővárostól, hogy meg akar szabadulni azoktól a terhek­től. amelyeket idegen, nem budapesti illetőségű egyének kórházi kiadásai okoznak. A fedezet kérdésének megoldása álláiidóan nehéz­ségeket támaszt, ezektől a nehézségektől meg kell szabadítani a főváros amúgy is erősen megterhelt május elsejét, a munka ünnepét a fölösleges obstruk­ció kongó szavaiból font koszorújával és a henye po­litikai harc rongyos zászlójával várták. Ök hozták a betegséget, amely tétlenné tette a városházát, ők hozták nz éjszakai fagyot, amely le­marta Budapest munkájának fakadó életét. Zárják be ablakukat a vidám napfény elől, bújjanak el, hogy ne lássák őket Budapest májusi uccáján, sötét szobában üljenek szembe a lelkiismeretükkel és számoljanak. büdzséjét. Budapestnek nem feladata, hogy vidéki betegeket gyógyítson. Ez állami, helyesebben vár­megyei feladat. A fővárosi kultúrintézmények nem lehetnek közjótékonysági intézmények akkor, amikor más autonómia keretébe tartozó egyének terhes költségeket rónak rá. — Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a Rókus- kórház kitelepítésének ügye is. Attól a követel­ménytől nem lehet eltekinteni, hogy Budapesten lennie kell egy központi gyüjtőkórháznak. Amíg azonban bizonyos, hogy e közszükséglet ki­elégítése elől nem lehet elzárkózni, addig kétség­telen az is, hogy a Rókus-kórháznak a kitelepítése indokolt. Az Egységes Községi Polgári Párt eré­lyes akciót indít ennek a kérdésnek rendezése érdekében: követeljük a Rókus-kórház mielőbbi ki­telepítését és célszerű helyen, minden modern követelménynek megfelelő köz­ponti fővárosi gyüjtőkórháznak a fel­építését. E célra legalkalmasabb területnek a Tisza Kálmán teret, vagy közvetlen környékét tartom. A beszélgetés során megemlítettük, hogy az ame­rikai. tapasztalatok alapján a budapesti útak rendbe­hozatalának problémája a legaktuálisabb feladatok közé került. Kozma Jenő erről a kérdésről így nyilat­kozott: Kapkodás as útépítés körül. — Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kellemetlenül érint az a kapkodás, amely ezen a téren tapasztalható. Még mindig csak a próbálkozások első lépéseinél tartunk! — A külföldön száz és ezer kilométeres utak kitűnően, minden elismerésreméltó nagyszerűség­gel épültek föl úgy, hogy 15—20 éves használat után is alig van rajtuk valami kopás. Cleveland- ban láttunk egy 15 esztendős utat, amelyen nincs egyetlen karcolás sem. Nálunk hosszú esztendők telnek el, óriási pénzpocsékolás folyik az utak építése körül anélkül, hogy félévre szóló alkotásokat kaphatnánk. Folytonosan arról hallunk, hogy kitűnő mérnö­keink vannak, ezt magam is elismerem és ennek ellenére az útépítés terén nálunk még mindig csak próbálkoznak. Többek között a Hidegkúti úton és a Hűvösvölgyben is láthatók ezek a kísérletezé­sek. Állandóan megismétlődő próbálkozások váltogat­ják egymást nagy költségekkel ahelyett, hogy külföldi tanulmányútra küldenénk három-négy szakembert teljes felelősség mellett. Elérkezett az utolsó óra. Én a magam részéről állandóan napirenden tar­tom ezt a kérdést. — Az útkérdéssel kapcsolatos a hídkérdés is. Ebben a tekintetben^ örömmel állapíthatom meg, hogy programmbeszédemnek megfelelően Kozma Jenő éles kritikája az útépítés körül folyó pénzpocsékolásról Követeljük a Rókus kitelepítését és a modern központi gyűjtő- kórház felépítését — Fölösleges izgalmak a rendőrségi kiadá­sokhoz való hozzájárulás körül — A kórházi terhek rendkívül súlyos és égető terheket okoznak a fővárosnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom