Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-04-18 / 16. (964.) szám

Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 április 18 16 (964) szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BED AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Eostatakarékpénzt csekkszámla 40.424 TELEFONSZ AM: TERÉZ 137-15 A solymári rózsalányok nem lehetnek olyan erkölcsösek, nem viselhetnek olyan patyolatfehér ruhát és nem tűzhetnek a fe­jükre olyan illatos mirtuszkoszorút, mint azok az urak, akik a közerkölcs nevében obstrukciót indítot­tak a városházán Budapest évtizedes vágyának meg­valósítása ellen. Amikor a húsvéti szünet után az ásításos unalom eszközeivel folytatni kezdték az ün­nep előtt megkezdett „harcukat“, Ripka Ferenc fő­polgármester bölcs intő szavára azzal válaszoltak, hogy ők a közpénzek tisztes kezelésének védelmében öltötték magukra Cato tógáját. És Baracs Marcel meglengette a Rassay Cato által rábízott „patyolat­tógát“, szenvedelmesen bús elhatározással bemondta a húsvét előtti refraint: ceterum censeo Carthaginem esse delendam. El kell pusztítani Budapest régi vá­gyát, amelyért egykori nagynevű vezérük, Vázsonyi Vilmos is harcolt és amely talán még ma is ott sze­repel a bemohosodott pártprogramban. Különben is érdemes volna ezekben a napokban előhalászni a por­lepett sarokból azt a pártprogramot, amelyet az el­felejtett vezér mindig szem előtt tartott és amely az utódok kezében haszontalan, fölösleges kerékkötő­ként ' szerepel. A solymári erkölcsökkel ékes obstruálok egyéb­ként hamarosan és túlságosan csalódni fognak, ha azt hiszik, hogy nem kapják meg a megérdemelt lec­két azért a harcmodorért, amelyet az egész kam­pányban tanúsítanak. Nem az obstrukcióról, nem a szószátyárkodásról, nem az időlopásról, nem a szá­jukból áradó unalomról beszélünk most, hanem be­szélünk arról a harcmodorról, amellyel az erkölcsök védelmét a maguk számára akarják kisajátítani és ezzel a demagógiával akarják leplezni szerencsétlen taktikai lépésüket. Nagyon gyakran kezdjük már észlelni, hogy amennyiben az urak a töméntelen üres szó közé imitt-amott mégis értelmet próbálnak csúsz­tatni, akkor ez az értelem rendszerint telve van gya­núsítással. Lesz majd alkalom és mód arra, hogy mindenki meg is védje magát ezekkel a gyanúsítá­sokkal szemben, de már most azon melegében a leg­erélyesebben tiltakozni kell az ellen, hogy a közgyű­lés két nagy vezető pártját is állandóan úgy állítsák oda, mint a korrupció tenyésztőjét. Az obstrukció szónokai tegyenek le egyszer s mindenkorra az olyan beállításokról, mintha a közpénzek tisztes kezelésé­nek ők lennének egyedüli őrei és védelmezői. Az a másik két nagy párt, az Egységes Községi Polgári Párt és a Keresztény Községi Párt legalább olyan erkölcsi bázison állanák, mint amilyennel most egy­szerre dicsekedni kezdenek a baloldalon. Ezek a pár­tok nem tűrhetik tovább a burkolt gyanusításokat, nem tűrhetik, hogy a baloldal a közerkölcsi védelmét a saját pártmonopóliumává tegye. Ez többé nem technikai obstrukció, amely ki fog múlni magától, hanem ez már olyan harcmodor, amely kiprovokálja a legélesebb visszavágást. Nem hihetünk mást, mint hogy az obstruáló tár­saságot az elhibázott taktikai lépésben gyökerező leküzdhetetlen idegesség vitte erre a meg nem en­gedhető útra. Valószínűen kezdik érezni már a bukás szelét, de valószínűen tudatára ébredtek annak az erkölcsi kárnak is, amelyet különös és visszataszító harci eszközeik miatt mindnyájunk legféltettebb kin­cse, a főváros autonómiája, szenved. Talán tuda­tára kezdenek ébredni már, hogy milyen szomorú je­lenség, amikor az ország belügyminiszterének kell kijelentenie, hogy „aggodalommal néz a közgyűlés további működése elé és hogy akik ilyen eszközöket vesznek igénybe, nem tesznek szolgálatot az auto­nómia gondolatának“. Ez a véleménye az obstrukció­ról annak a belügyminiszternek, aki eddig ' minden egyes esetben és mindenkivel szemben védelmére kelt a főváros autonómiájának, sőt nem egyszer bi­zalmát fejezte ki a közgyűlés munkaképességével szemben. / Üdvös lett volna az is, ha az obstruálok kicsit mélyebben megfontolták volna Ripka Ferencnek az elnöki székből elhangzott szózatát is. Vagy nem vet­ték volna észre azt a fájdalmas rezignációt, amely a főpolgármester szavait áthatotta, amikor a közgyű­lés három éves múltjának komoly, tiszteletreméltó emlékeire hivatkozott? Fájdalom, nem volt hatása annak sem, amikor a főpolgármester kérte a köz­gyűlést, hogy „tegyék lehetővé azt az alkotmányos munkát, amely Budapestnek viharok által felizgatott lelkű letét jótékonyan csillapította és a megértést a főváros érdekeinek ápolását elősegítette“. Süket fü­lekre talált ez az emlékeztetés, de érdemes volna utána kutatni, hogy mi az a körülmény és ki az az egyén, aki ezeket a máskor jó szóra hajló füleket most bedugja, süketté teszi. A közgyűlési ciklus vé- gefelé jár. fia visszatekintünk, igazat kell adnunk Ripka Ferenc főpolgármesternek, mert a mostaninál százszor és ezerszer nehezebb helyzetekben sikerült az alkotmányos munkát elvégezni. Százszor és ezer­szer súlyosabb problémákat oldott meg ez a köz­gyűlés és ha most a könnyebb problémánál az okta­lan makacsság fekszik oda az alkotmányos munka haladó gőzmasinája elé, akkor nincs mód rá tovább, hogy ezt az erőtől duzzadó gőzmasinát tovább le­hessen fékezni. Az úf fővárosi törvényben csökken a bizottsági tagok létszáma, de a válasz­tottak szerepe nem szenved csorbát Huszonkettő-huszonöt tagfa lesz a „kis közgyüiés‘c-n@k — A választás titkos Eesz, de a választókerületek számáról még nincs döntés Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az új fővárosi törvényről, a községi választásokról, az obstrukcióról és az üzemek sorsáról A városázán folyik az obstrukció, Budapest kom­munális életében példátlanul álló eszközökkel fecsér­lik az időt, ugyanakkor pedig Budapest autonómiájá­nak sorsa messze előre került a legsürgősebb aktua­litások közé. A városházán áll a bál, vígan vetik koc­kára az autonómia sorsát: a belügyminisztériumban pedig elkészültek, a fővárosi tő- vényjavaslattal, amely rövidesen az illetékes tényezők elé kerül. A kérdések egész komplexuma forog kockán és Scitovszky Béla belügyminiszter teljes odaadással foglalkozik a meg­oldás nagy problémáival. Az aktuális kérdésekről alkalmunk volt beszélge­tést folytatni Scitovszky Béla belügyminiszterrel, aki­nél mindenekelőtt a fővárosi törvényjavaslat sorsá­ról érdeklődtünk. Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munkatársának: A fővárosi törvényjavaslat elkészült — természetesen ma még csak tervezet formájában. A ja­vaslatot most már rövidesen megismertetem a községi pártok vezetőivel. akiknek a véleményét meghallgatom. Azok a hírek, amelyek az utóbbi időben a javaslat egyes rendelke­zéseiről elterjedtek, nem egyebek önkényes kombinációknál, mert én a javaslatot még a legközelebbről érdekelt tényezőkkel sem ismertettem meg és így a nyilvánossággal sincs módomban részleteket közölni. Ezúttal is csak az alapelveket illetőién tehetek kijelentéseket. A javaslat tendenciája a bizottsági tagok létszámának csökkentése. Ez a csökkentés azonban természetesen nem jelenti azt. hogy a választott bizottsági tagok szerepének a jelentősége csorbát szenvedne. Ellenkezőleg: a választott bizottsági tagok kategóriája többségben lesz az érdekeltségek, az intézmények és hivatalok kiküldöttei, valamint azok mellett a tagok mellett, akik hivatali állá­suknál fogva lesznek tagjai az új törvényhatósági bizottságnak. — Az adminisztráció egyszerűsítése és főként meggyorsítása szempontjából tervbevettem úgynevezett kisközgyűlés létesítését. A kisközgyűlés tagjainak a száma nincs még véglegesen megállapítva, úgy gon­dolom, hogy ezt a számot 22 25 között fogjuk megszabni. Ugyancsak nincs még megállapítva a törvény­hatósági bizottság tagjainak összlétszámú sem. A választás titkos lesz, de a választás módjáról és a választókerületek számáról csak ezután fogunk dönteni. Felmerült ugyanis az a kérdés, hogy a tíz közigazgatási kerületet tartsuk-e meg. vagy készítsünk más választókerületi beosztást. pítható-e már, Scitovszky belügyminiszter a követ­kezőket volt szíves válaszolni a Fővárosi Hirlai munkatársának: fővárosi törvényjavaslatot a képviselőház még a azonban az idő most már rendkívül előrehaladt és kell tárgyalni. Arra a kérdésre, hogy a fővárosi törvényjavas- : lat letárgyalásáínak időpontja és ennek következmé- nyekép az új községi választások terminusa megálla­— Én a magam részéről szerettem volna, ha a nyári szünet előtt letárgyalhatta volna. Minthogy a nyári szünet előtt más sürgősebb javaslatokat is te a fővárosi reform aligha kerül a nyári szünetig tető alá. A javaslatot én mindenesetre még a nyári szünet előtt beterjesztem a Ház elé. hogy a képviselőház vakációja alatt a rendkívül terje­delmes törvényjavaslatot úgy a törvényhozás tagjai, mint a szakkörök is alaposan áttanulmá­nyozhassák. Össze! kerül tehát a parlament napirendjére a fővárosi reform és a törvényerőre emelkedés időpontjától függ, hogy szükség lesz-e az 1928 december 31-én lejáró mandátumok A Községi Takarékpénztár megalkotása ellen in­dított ob str akcióról és ennek következményeiről — A közgyűlésnek az a feladata, hogy az eléje I Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket je- I gyezte meg: tartozó kérdésekről határozatot hozzon. Azok tehát, akik az obstrukció eszközének igénybevételével akadályozzák a közgyűlési akarat megnyilvánu­lását. nem tesznek jó szolgálatot az autonómia gondolatának. Ezt legutóbb is hangsúlyoztam. Ami a kérdés érdemi részét illeti, ehhez én most a magam részéről nem akarok hozzászóíani, mert hiszen ez az ügy a közgyűlés előtt fekszik. Ha a közgyűlés meghozta a masa határozatát részletesen ki fosom feiteni álláspontomat. Szóvátettük az üzemek kérdését is és megemlí­tettük azokat a híreket, amelyek szerint további üzemmegszüntetésekre kerül a sor. Ebben, a kérdés­j ben Scitovszky Béta belügyminiszter a következők- | ben fejtette ki álláspontját, amely bizonyára befo- l lyással lesz a közeljövő eseményeire: — A közgyűlésnek egyes üzemek megszüntetése tárgyában hozott határozatát — mint ismeretes —

Next

/
Oldalképek
Tartalom