Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-28 / 13. (961.) szám
4 Jjovd&táliteMP Budapest, 1928. március 28. A Községi Takarékpénztárból Magyar- ország egyik legnagyszerűbb intézete lesz — mondja Éreky Károly A Községi Takarékpénztárnak nem lehet feladata, hogy a főváros anyagi erejének segítségével le akarja törni a bankokat — Ereky Károly beszéde a Községi Takarékpénztár vitájában A baloldali obstrukció közepette a Községi Takarékpénztár ügyében elhangzott egy nagyon komoly, izig-vérig közgazdasági szellemmel áthatott beszéd is. A beszédet Ereky Károly ny. miniszter mondta, aki mint az Egységes Községi Polgári Párt szónoka vonult fel a vitában. Higgadt, objektiv, nyugodt beszéd volt ez a legnagyobb viharok közepette is és eltekintve az ilyenkor obiigát közbeszólások áradatától, az egész közgyűlés nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatta végig a felszólalást, amely rendkívüli tapasztalatok és egyéni kiváló gondolatok komplexuma volt. A Fővárosi Hírlap bő kivonatban közli alább ezt a beszédet, már csak azért is, mert a nagyközönség a napilapok drámai hangú tudósításaiból nem igen ismeri meg a való helyzetet. Ereky Károly felszólalásából kiderül a legobjektívebb megvilágításban, hogy tulajdonképpen miről is van szó a nagy vitában. Meg kell éreznie a közönségnek ebből, hogy mit jelent elsősorban a kispolgárság szempontjából a Községi Takarékpénztár felállítása, de egyben mit jelent a város szempontjából is. Ugyanakkor pedig mélyen és tisztán látszanak Ereky argumentumaiban, hogy a magyar köz- gazdasági élet egyéb tényezői sem szemvednek károsodást azáltal, ha a főváros megalapítja a maga takarékpénztárát. Az ország közhitelű érdekében — A napokban hír járta be az angol sajtót, amely hír abból eredt, hogy a Pénzintézeti Központ tizenkét kis intézetet kizárt kötelékéből'. Az angol sajtóban ebből kifolyóan ellenségeink információi alapján olyan rémhírek terjedtek el. hovv Magyar- ország a pénzügyi összeomlás katasztrófájába jutott, Egész kisjelentőségű volt az eset, ellenségeink mégis úgy felfújták a dolgot, hogy Magyarországon pénzügyi katasztrófa van. Egészen természetes tehát, hogy a kormány, amikor egy ötven vagy nyolcvan esztendő óta fennálló pénzintézetet akar az összeomlástól megmenteni, bizonyos kormányzati erőlködést fejt ki. A kormány egyenesen azért alapította a Pénzintézeti Központot, hogy amikor valamelyik pénzintézet. vagy a pénzintézetek csoportja bajba kerül, a Pénzintézeti Központ segítségükre siessen. A kormány az Egyesült Fővárosi szanálásával kapcsolatban azt tervezte, hogy ennek a régi pénzintézetnek megmentése érdekében hajlandó megadni a székesfőváros régi vágyának megvalósításául a Községi Takarékpénztárt, ha ezt a Pénzintézeti Központ által előre megszanált pénzintézetet megváltja. Mármost a kormánynak és a Pénzintézeti Központnak kötelessége az. hogy egészséges alapra helyezzék az intézetet. Bizonyos, hogy az ország közhitele szempontjából hátrányos volna, sokkal nagyobb kára volna, ha egy ilyen régi pénzintézet eltűnnék, mint az, hogy néhány millió pengőt kell rááldozni. A kormány és a P. K. szerepe —1 A Pénzintézeti Központ úgy szanálta ezt az intézetet, hogy átvette, az olyan vállalatait, amelyek részvénytársasági formában a birtokában voltak és nem tudom, hány millió költséggel megváltotta a részvényeket. A kormány tehát megtette azt. amit a Pénzintézeti Központról szóló törvény és az ország közhitele szempontjából meg kellett tennie. Senki sem akarja letagadni, hogy a takaréknál hibák történtek, amint hogy az ellenzéki szónokok is elmondták, hogy Debrecenben milyen spekuláció révén vesztek el a milliók. A kormány azonban a fennálló dubiózus követeléseket kiegyenlíti és az ügyet úgy adta ide a főváros elé, hogy van egy bizonyos aktívum és van egy bizonyos passzívum. Az egyensúly pedig azt mutatja, hogy alaptőke tulajdonképpen nincsen. A tizenkettes bizottságban is felmerült a kérdés, hogy egy olyan részvénytársaságnál, amelynek alaptőkéje elveszett, lehet-e valamit adni a részvényekért. Mi erre azt mondtuk: nem lehet. A részvényesek azonban azt válaszolták, hogy a részvénytőkét elveszteni ráérnek bármikor is. Ha tehát tényleg akarjuk a Községi Takarék- pénztárt, akkor tíz pengőt meg kell adnunk a részvényekért, mert különben nem tudjuk azokat megszerezni. Az Egységes Községi Polgári Párt és a Keresztény Községi Párt elhatározta, hogy a maga részéről támogatja a kormányt abban a törekvésében, hogy a közhitelrendszert a Pénzintézeti Központ törvénye alapján megvédi. Ez a két párt elhatározta, hogy ezt a problémát úgy oldja meg, amint azt a törvények megengedik, amint a kormány intézkedik. A Pénzintézeti Központ arra a célra alakult, hogy az ilyen szanálások funkcióit végrehajtsa. — Arról lehet beszélni, hogy ez az üzlet később rossz lesz, de hogy pillanatnyilag mindent elkövettünk, hogy az üzlet a főváros érdekeinek megfelelően oldódjék meg. az bizonyos. A vagyonmérleg szerint az aktívák és passzívák egyensúlyban vannak, de a kimutatás szerint az aktíva több, mint a passzíva. A nyugdíjak miatt van olyan lehetőség, amely szerint azt mondhatjuk, hogy a főváros itt magára vállal 2,700.000 pengős tételt, amelyből 700.000 fel van véve a vagyonmérlegbe, tehát a főváros csak két- millót vállal magára. Ez azonban csak virtuális teher, amely csak akkor mutatkozik effektive, ha az ösz- szes tisztviselőket egyszerre végkielégítik és elbocsátják. Mondjuk, hogy a főváros effektive ráfizeti ezt a kétmilliót és mondjuk, hogy még el fog veszíteni egymillió pengőt. De rosszakaratú beállítás az, amikor hatmillió pengős veszteségről beszélnek. — Sajnálom, hogy olyan közgazdasági ügyben kell felszólalnom, amelyben nincs ahhoz szerencsém, hogy az egész közgyűlés egyhangúan az én meggyőződésem mellett állana. A magam részéről azonban mindent el fogok követni annak bebizonyítására, hogy nem tévedünk és nem fogunk tévedni, mert ebből Magvaorrszág egyik legnagyszerűbb intézménye fog létesülni. Tudom, hogy közreműködésemért sohasem fogok magamnak szemrehányást tenni. A bankok és a Községi Takarékpénztár — Felmerült az az aggodalom is, hogy a záloglevelek esetleges valorizációjakor nagy hátrányba juthat-e a főváros. Alig lehet elképzelni, hogy a magyar törvényhozás külön valorizációt csinálna a bankokkal és az Egyesült Fővárosi Takarékpénztárral szemben. Nem lehet elképzelni a záloglevelek valorizációját a bankokkal szemben a nélkül, hogy a régi adósokra vissza ne menjenek. Ez egyszerűen lehetetlen. Már pedig, ha a záloglevelekre vonatkozólag kimondanák, hogy a pénzintézetek tartoznak mindent visszafizetni, Budapest összes nagy és kis pénzintézetei egyszerre megbuknának. — Ha a székesfővárosnak meg lesz a Községi Takarékpénztára, annak nyomában újabb és újabb nagy problémák következnek. Mégis, örülnünk kell, hogy a fővárosnak lesz ilyen intézete, mert így alkotómunkára vállalkozhatunk. Azért akarjuk most megcsinálni, hogy öt esztendő múlva ne kérdezhesse senki, miért nem csináltuk meg. mert hiszen bizonyos. hogy előbb vagy utóbb meg kell csinálni. És nekünk lesz egy pénzintézetünk, amelynek nem az a feladata — és nem is szabad, hogy az legyen a feladata. — hogy a főváros anyagi erejének segítségével le- teperni akarja a többi bankokat, mert becsületes nagykapitalizmus nélkül nem lehet előremenni. — Meggyőződésem, hogy a Községi Takarék- pénztár, ha talán egy kicsit szépséghibával születik is meg, ha talán vöröshajú és talán szeplős is lesz, nagyszerű intézménnyé fejlődhetik. Miért akadályozzuk meg tehát, hogy Budapestnek legyen egy olyan intézete, amilyennel már más országokban nagyszerű eredményeket értek el. Lesz tehát olyan Községi Takarékpénztárunk, amely ráfekszik azokra az üzleti ágakra, amelyeket a nagvbankok eddig elhanyagoltak, illetve amelyek a nagybankokhoz nem is tartoztak. Magyarországon az összes nagy- és kis élelmezési vállalatok el vannak zárva a hitel problémájában. A kis- és középiparban abszolút töke- és pénzhiány van. A nagybankok tehát örülni fognak annak, ha az ő általuk meg nem oldható problémák megoldási terére lépünk. Nem akarom a nagybankokat fenyegetni és nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy a főváros nagy anyagi erejével a nagybankoknak akar ezzel az intézettel konkurrenciát csinálni. Az a célunk, hogy a Községi Takarékpénztárt olyan rendszeresen organizáljuk meg, mint ahogy a külföldön látjuk a példákat. Ha ez megtörténik, akkor ezzel lehetővé tesszük a közüzemek alapítását és finanszírozását. úgy hogy ezután a megkötött tőkéket a kötvényeknek a külföldi piacokon való eladásával ismét mobilizáljuk. A vasút és a szamarasok — Rendkívül nagy elvi jelentőségű és döntő fontosságú körülmény egész bankpolitikánkban az, hogy nálunk. Magyarországon még nem hozták be a hitelnyújtásnál a revizori rendszert, ami az egész világon megvan. Nálunk a bankpolitikának az az elve, hogy ha van bankszerü biztosíték, akkor a banknak elméletileg semmi köze ahhoz, hogy az adós mit csinál a pénzzel. Ha Magyarországon a mezőgazdaságban behoznánk a könyvviteli rendszert, amint az Amerikában már régen meg van, akkor ez a rendszeres könyvvitel lesz a mezőgazdasági hitelnyújtás alapja. Ezzel megszűnik annak a lehetősége, ami ma meg van, hogy ha egy gazdának a birtokára adnak százezer pengőt, azt, ha akarja, elkártyázza és eldorbézolja. A magyarországi gazdasági krízisnek az a főoka, hogy hitelrendszerünk erre az abszolút függetlenségre van felépítve, hogy az adós azt csinál a kölcsön kapott pénzzel, amit akar. Ha mi a Községi Takarékpénztárnál bevezetjük a revizori rendszert, amely oly nagyszerűen bevált a külföldön, akkor ezen a téren is rendet lehet teremteni. — Gyerekkoromban vasutat építettek a Dunántúlon. A szamarasok — mert sok négylábú szamár volt abban a kisközségben, amelyben éltem — elmentek a főbíróhoz és azt mondták, hogy itt vannak a szamarasok. nem kell vasutat építeni. A főbíró közigazgatásilag elintézte őket, mire természetesen elmasiroztak és két év múlva már ötven szamár volt a faluban, újabb két év múlva pedig kétszáz és minden szamarasnak volt háza, földje. Mindez éppen a vasútépítés következtében, pedig annakidején minden szamaras azt mondotta, hogy a vasútépítés katasztrófát hoz. Ez a helyzet itt is. Ha törik, ha szakad, meg kell csinálni a Községi Takarékpénztárt, mert a jó dolgot okvetlenül létre kell hozni. Félnivalója a Községi Takarékpénztártól senkinek sem lesz. Fratrlcheolch lstuán ft».". Vili., Domblnszky>u 33. Tel. I J. 372-98. KlrilUl templomok épületek, lépeaóhásik, káréhárak, «ob*-, festé, dlsiité él másolási munkákat skolák helyes vi agitásara a g jzdaságos D UDA a ll armatúrán a legjob- U It M L bak: :: Képviselet: FALB NÁNDOR Budap est, >V, Városház-u. 6. TEl EFON t 210—05 GONDA és ERDOS Hat. eng villanyszerelési és mechanikai vállalat Budapest VII, Rombach-u. 11. Tel. J. 423-06 szerelési cikkek és izzólámpák nagy raktára VASUTA GUSZTÁV LAKATOSÁRU ÉS MÉRLEOGYÁR Budapest, VI I., J zsef-u 79. Te»eton: Jóisof 324-^6 I MAGYAR f AARÚ b FAKERESKEDELMI VALIMAT FAKEHESKEDES schusdek és vajda LÁDA6YÁB löuonti Iroda: BUDAPEST. V, VÍCZ1-ÚT 140. SZÁM. Te lafon: L 913-62. Telepek; VI, Frangepán ncca 16 és VI, Lomb ucca 22 lieDönv. és ühkhtosárii üzem Gulyás György ÍaGY és GULYÁS I BUDAPEST, VIII., BAROSS-U. 18. - TELEFON J. 458-90. WIHART FERENC ÉPÍTÉSZ — ÉPÍTŐMESTER BUDAPEST, VII., COLUMBUS-U. 5/b. 1 El EFON : JÓZSEF 350-87. Böhm Károly és Knllay Géza Építőmester, oki. mérnök építési vállalkozók Telep — Iroda: Budapest, X., Kőbányai-út 43/E- Telefon : ’ózsef 365 - 25. ________________ Sza va Sándor EGÉSZSÉGÜGYI BERENDEZÉSEK GYÁRA Budapest, I., Budafoki-út 73. szám Telefon József 416—07 _______________ NE KOLNY és ElBENSTEiN vasüzeme | Telefon; üpói »99-26*) Budapest, VI, Aréna-út 65 SZABADALMAZOTT FACSAVARNÉLKÜLI FAREDÖNY Ac PnftÁfeSY Épület- és műCo r V/ wMi'a ■ lakatos mesterek Acéllemez görredőny és különleges napellenző gyára BUDAPEST, Vili., JÓZSEF-KÖRÚT 69. BAK
