Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-23 / 12. szám
Budapest, 1927 március 23. Simi mentőangyal gyanánt jelentkezik Mennyit ér az másnak, amiért Krausz Simon ötven milliárdot adna? A kitűnő Kraasz Simon világéletében sohasem szerette a rossz üzleteket. Erről a jótulajdonságáról most megint alaposan tanúságot tett. Levelezésre lépett Bérezel Jenő tanácsnokkal és egy egyszerű, talán még csak nem is rekomandírozott levélben bejelenti, hogy igényt tart a Széchenyi-fürdőre. ígér is érte csekély ötvenmilliárdot, de persze csak úgy, ha az újonnan épített, kibővített, felcicomázott, modernné tett, az istenek fellegvárának is fényes Széchenyi-fiirdőt az eredeti tervek szerint építik fel. Ad érte csekély ötvenmilliárdot és miután negyven esztendő alatt kipumpolt belőle minden lehetőt, nagykegyesen hajlandó visszaadni azt a fővárosnak. Első pillanatra úgy látszik, mintha ravasz ember volna ez a Krausz Simon, pedig tulajdonképpen nagyon primitíven gondolkozik. Az a bizonyos, sokat emlegetett sarki hordár szintén rájött volna erre a gondolatra, ha történetesen ő foglalkoznék „tőkeerős csoportok összeállításával.“ Mert hát Krausz Simi egyszerűen ügy gondolkodott, hogy itt a városházán szörnyű kavarodás van, panamák vannak, disznóságok vannak, itt most robban, szétszóródik minden és a leggyönyörűbb értékek ebek harmincadjára kerülnek. Hát az ilyen kitűnő alkalmat az olyan pénzügyi zseni, mint Krausz Simi, el nem szalaszthatja. Az ember ír egy levelet a városházára, ahol most rettentően be van gyuladva mindenki és ezek a megriadt, fölfüggesztett, áthelyezett, megnyúzott és kicsontozott emberek eszük nélkül dobják a gyönyörű Széchenyi- fiirdőt a „tőkeerős csoport“ ölébe. Vannak, akik azt mondják, hogy nem is kell olyan nagyon komolyan venni a Krausz Simi-féle levelet, mert tulajdonképpen nem is a város mentőangyala akar lenni, hanem mentőangyali működése sokkal kisebb körre korlátozódik. Ezt azonban mi nem tudjuk és hajlandók vagyunk megmaradni amellett a feltevésünk mellett, hogy _ Krausz Simon mégis csak ravasz ember. Valószínű, hogy hamarosan méltó választ kap levelére, egyelőre azonban megnyugtatjuk arról, hogy ami Krausz Simonnak megér öivenmiíliár- dot, az Budapest székesfővárosnak is megér annyit. Megér az sokkal többet is, mert boldogan adnának érte hatvan és hetven milliárdokat is. Egy dologról azonban igen komolyan kell felvilágosítani Krausz Simont és ez az, hogy a városházán nincs kavarodás, nincs begyul- Iadás, nincs panama, nincs sikkasztás. A városházán szabálytalanságok történtek, a városházán megkerülték a közgyűlést és illetékes felhatalmazás nélkül százhúsz percentes hiteltúllépést csináltak. Nem lopott és nem sikkasztott senki, csak a régi rendszer bűne ütközött ki egy csúnya botrányban, amely valószínűen alkalmas lesz arra, hogy a jövőben ilyesminek az előfordulását lehetetlenné tegyék. Nincs szükség tehát mentőangyalra, aki ötvenmilliárdot adjon azért, ami a fővárosnak sokkal több milliárdokat ér. Hiteltúllépés történt, •súlyos, nagy hiteltúllépés, de azért a pénzért, amit a város kiad, mindenért bőségesen megkapja az ellenértéket. Nem történt pénzkidobás, nincs pazarlás és Krausz Simonnak semmit sem kell a városnak megtérítenie. A főváros, igenis, meg fogja építeni pazarul, szépen, előkelőén és díszesen — pontosan a Krausz Simon utasítása szerint — a Széchenyi-fürdőt, amelyet Eudapest lakosságának szeretete fog övezni és gazdag jövedelmeikkel felruházni. Ezeket a jövedelmeket azonban nem Krausz Simon, hanem Budapest székesfőváros közönsége fogja zsebrevágni. Megmentik az Élelmiszeriizemet és megszüntetik a gyöngyösi lignitbányát A megszüntetendő üzemek iskolapéldája a gyöngyösi lignit-bánya A főváros napirendre kerülő kérdései között ma legaktuálisabbá lett az üzemek kérdése. Amióta Borvendég tanácsnok elkészült kitűnő előterjesztésével, a fölösleges üzemek leépítése ismét az érdeklődés fókuszába került. Ma már nemcsak az érdekeltségek foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, hanem a legilletékesebb fórumok is. Az érdekeltségek természetesen a maguk szubjetiv vágyait, kívánságait fejezték ki csak és sohasem beszélhettek a nagy fogyasztóközönségnek, Budapest egymillió lakosának nevében. Ezeket a kívánságokat természetesen majd csak abban a mértékben fogják honorálni, amennyiben a város lakosságának nagy érdekeit nem |értik. Legelsősorban a főváros tanácsa vette tárgyalás alá Borvendég tanácsnok javaslatát, de foglalkozik már a kérdéssel az üzemi bizottság is. A tanács igen terjedelmesen tárgyalja a kérdést, mindent megfontol és hosszú kétnapos tárgyalás után mindössze öt üzemre tudott halálos ítéletet mondani. Ez az öt üzem: a Szállítmányozási r.-t., a Faárúgyár r.-t., a konyhakerti gazdaság, a zöldségüzem. valamint a ruha- és cipőüzem. A Szállítmányozási r.-t.. a Faárúgyár r.-t.. valamint a ruha- és cipőüzem megszüntetése igazán senki számára sem fájdalmas, annál kevésbbé, mert hiszen az első kettőt a temetkezési üzembe kívánják beolvasztani, míg a harmadik határozottan háborús alkotás volt, amelynek ma már a legkisebb létjogosultsága sincs. A konyhakerti gazdaság megszüntetéséről lehetne vitatkozni, mert hiszen a nagy világvárosok lehetőleg arra törekszenek, hogy a város közelében saját üzemükben olyan zöldségtermelőtelepek legyenek, amelyek közlekedési akadályok esetén az egész várost el tudják látni a szükséges friss élelmiszerrel. A zöldségüzem, amelyre szintén^ halálos ítéletet mondtak, egy időben nagy missziót teljesített, de tulajdonképpeni megszűnését ETERNIT teiőfadSváilalat és építési anyagkereskedés SOMOGYI BÉLA Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő-utca 34. Telefon: T. 140-11 apodiktikusan kimondja, hogy ezeket a közérdekeket nem képviselő, ráfizetéses üzemeket meg kell szüntetni. Az ilyen ráfizetéses üzemek sorában legelöl áll a gyöngyösi lignitbánya, amelynek tekintélyes deficitje nyíltan áll mindenki előtt és így sem a tanács, sem az üzemi bizottság, sem a közgyűlés nem lehet abban a helyzetben, hogy állást foglalhasson a fővárosnak a Budapest Gyöngyösvárosi Szénbánya r.-t. érdekeltségében való megmaradása mellett. sem kívánja a tanács, ' hanem be akarja olvasz tani a Községi Élelmiszerüzembe. Ez annál inkább ör vendetes, mert hiszen azt jelenti, hogy a nagyszerű Községi Élelmiszerüzem létét a tanács nem szándékozik feláldozni azoknak az érdekeltségeknek, amelyek ezt a kitünően bevált és hatalmassá fejlődött üzemet önös érdekekből a legélesebben attakirozták. Nem merülhet ki azonban a tanács által halálraítélt üzemek sora ezzel az öt üzemmel. Van még egész sereg olyan üzem, amely sem nem jövedelmez, sem közérdeket nem szolgál és így megérett az elmúlásra. Iskolapéldája az ilyen üzemeknek a Budapest—Gyöngvösvárosi Szénbánya rt., amelynek fölöslegességét a tanács remélhetőleg már a közeli napokban ki fogja mondani. A Budapest Gyöngyösvárosi Szénbánya r.-t. ügyében egyébként a legközelebbi napokban még egy fórum fog foglalkozni és ez az a négytagú albizottság, amelyet Bedő Mór, Bárczy István, Kar eh Kristóf és Fehérváry Sándor személyében a pénzügyi bizottság a részvény- vásárlások ügyének megvizsgálására küldött ki. Ezek az urak is meg fogják állapítani, hogyha a fővárosnak 1924. áprilisában oka volt is érdekeltséget vállalni a részvénytársaságnál! és ha ez az érdekeltségvállalás akkor nem került is túlzottan nagy összegbe, az érdekeltség megtartásának ma már nemcsak értelme nincs, de egyben könnyelmű pénzkidobást Is jelent. A részvényvásárlások ügyének megvizsgálására kiküldött bizottság nyilván megadja majd a felmentvényt a gyöngyösi lignitbányánál vállalt érdekeltség ügyében, de a tanácsnak és az üzemi bizottságnak már olyan előterjesztéssel kell a közgyűlés elé járulnia, hogy az tisztán láthassa, hogy évek sora alatt a gyöngyösi lignitbányából milyen ráfizetéses vállalat lett. Hiszen ma már eljutottunk odáig, hogy a főváros a Budapest Gyöngyösvárosi Szénbánya r.-t-ot évenként két-három milliárd termelési hitellel támogatja és más jebbminőségű hazai szenekkel szemben a gyöngyösi lignit hazaszállításának és beszerzésének többköltsége mintegy két milliárd évi többkiadást okoz a fővárosnak. A belügyminiszter már 1924-ben azzal küldött ki egy bizottságot, hogy állapítsa meg, melyek a közérdeket nem képviselő és melyek a ráfizetéses üzemek. Nemsokára azonban törvényerőre emelkedik a törvényhatóságok háztartásának hatályosabb ellenőrzéséről szóló pénzügyminisHorí iavaslnt is. ameJv _____ Te lefon: J. 95-78 HLATKY JÓZSEF OKL. MÉRNÖK MÉRNÖKI IRODÄJA ÉS ÉPÍTÉSI VÁLLALATA Magasépítés, út, vasút, hídépítés, vasbeton BUDAPEST Vili, JÓZSEF-KÖRÚT 77-79, I EM. 17 Saját anyagtelep: I, FEHÉRVÁR! ÚT 78. Telefon: József 125-91 Isner @s%hárjsr Budapest, IV., Párisi-ucca 3 sz. bútorszövet, függönyanyagoU nagy választóidban 55 ..IKARUS“ Hűtő és Fémáru R T. Budapest VI, Országbíró u. 26 b. I: L. 978-33 Minden rendszerű autó- és tejhűtők készítése és javitása Benzintartányok. Jég^ellák. Tej transzport ka nnák. „Armit“ rendszerű különböző fűtőkészülékek (szobafűtő-kályhák, radiátorok, központi fűlőház gáz-radiátorok) Képviselet: 5 5 Tel.: f9-57. Gé: tümitő-anyag gyár CHLORIÄ 5 5 Gyár: T. : L. 994-15. Siopfbüchsen-Packung Fabrik SEITZ JANOS BUDAPEST, V, PANNONIA-U 24 ooo Postatakarékpénztári csekkszámla 52847. sz. ooo ASCHENBRENNER JANOS Telefon : J. 78-89 ácsmester Telefon ; J. 78—89 BUDAPEST, ViL, RÓNA-UCCA 41. SZÁM Telep: VII., Haj!-ár-úí 1S3. sz. Betoncsövek, burkofaíiapok nagy készlete áS^DlIFŰ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG i’tt Sa#' Cementárugyár, beton- és mélyépítés Budapest, V.. Hold-utca 19. Telefon: Lipót 9?2 ío. ThiersQrtner és siöhr r.-t. egészségügyi és fűtőbererde- zések gyártása és felszei elése Budapest, I-, Budafoki-ót 9-11. j^^Te/efon: József 85 17. ® Telefon : József 85 17. ^ J Czigler János vörösrézárú- és vegyiipari gépgyáros. Kórházak felszerelése. Vörösréz-edények és készülékek, vörösrezmosdóüstök készítése és ónozása. Alumínium-hegesztés. BUDAPEST, Vili. KÉR , KO .ZORÚ UCCA 12. SZ. Telefon : J-zsef 68-24. LANGE és TÁRSA BUDAPEST, VII., Nefelejts-utca 12. Telefon : József 58—96. Fűtési, vízvezetéki és csatornázási berendezések. Fürdöberendezések. Általános gépberendezések.
